Törökország évtizedeken át büszke volt szekuláris hagyományaira. Ez az egykori országalapítónak, Musztafa Kemalnak volt köszönhető, aki szekuláris elveken nyugvó, európai mintájú államban látta a hatalmát veszített Oszmán Birodalom továbbélésének lehetőségét. Az iszlám többségű államok közül egyedülállónak tekinthető a török abból a szempontból, hogy az alkotmányban is rögzítették az állam és az egyház szétválasztását.

Recep Tayyip Erdogan pártjának azonban a jelek szerint már az alaptörvénybe foglalt szekularizmus is szúrja a szemét. Ismail Kahraman parlamenti elnök szerint ki kell venni az alkotmányból „a laicizmus parancsát”. Mindezt az iszlám országokból származó akadémikusok és szerzők konferenciáján mondta el. „Az alkotmányunk nem félhet a vallástól” – emelte ki azt kifogásolván, hogy egyetlen egyszer sem szerepel benne Allah neve. Meglátása szerint egy muzulmán ország alkotmányának Isten nevével kellene kezdődnie. Utalt arra, hogy az alkotmány is rögzíti a vallási ünnepnapok megtartását, s az iskolákban kötelező tárgy a vallásoktatás. A mostani alkotmány az 1980. szeptemberi katonai puccs öröksége. Az alaptörvényt népszavazáson is megerősítették a katonai diktatúra idején. Bár azóta többször is kisebb változtatásokat hajtottak végre rajta, a lényege nem változott. Nem éppen meglepő módon a parlamenti elnök hitet tett az elnöki köztársaság, ezzel Erdogan hatalmának kiterjesztése mellett, s csak a „külvilág akarja megakadályozni” Törökország fejlődését – hangoztatta.

A szociális médiában nagy felháborodással fogadták a parlamenti elnök közlését. Kemal Kilicdaroglu, az ellenzéki szociáldemokrata CHP elnöke kijelentette, „az olyan embereknek köszönhető, mint ön, hogy a Közel-Kelet valóságos mocsárrá vált, hiszen ön is eszközként akarja felhasználni a vallást” – írta a Twitteren. Így folytatta: „A laicizmus azt jelenti, hogy minden vallás szabadon működhet”.

A 75 éves Kahraman az iszlám mozgalom régi motorosa. 1969-ben egy iszlám nacionalista tüntetést a következő szavakkal nyitott meg: „Megkezdtük a dzsihádot a kommunisták ellen”. A megmozdulás résztvevői késekkel támadtak az isztambuli Taksim téren baloldali fiatal diákokra, két személyt öltek meg. A rendőrség tétlenül szemlélte az eseményeket. Később jogász lett, majd 1996-ban a később betiltott iszlamista tömörülés, a Jólét pártja színeiben került be a törvényhozásba. 2001-ben, az AKP megalakulásakor az ő ötlete volt, hogy az új párt az Igazság és Fejlődés pártja nevet kapja.

Törökország továbbra is meglehetősen érzékenyen reagál azokra a külföldi megnyilvánulásokra, amelyeket Recep Tayyip Erdogan megsértésének vél. Ankara azt kívánja elérni, hogy Genfben vegyék le azt a plakátot, amely az isztambuli, Gezi parki tüntetések halálos áldozatát, Berkin Elvant örökíti meg. A fiú fényképe mellett a következő felirat olvasható: „Berkin Elvan a nevem, a rendőrség meggyilkolt a török miniszterelnök parancsára”. A fiú 2014 márciusában vesztette életét, amikor Erdogan még kormányfő volt ( ugyanazon év augusztusában ült át az államfői székbe).

Elvant, aki nem is volt a tüntetések aktív résztvevője, a rendőrség egyik könnygázgránátja találta el, s 269 napig feküdt kómában. Az eset után ismét felerősödtek az Erdogan elleni tüntetések, s éles bírálatokkal illették a rendőrséget brutalitása miatt.

A mindössze 15 évesen elhunyt fiatal fiút ábrázoló plakát az ENSZ egy kiállításán látható, amelyen Demir Sönmez, kurd-örmény származású svájci fényképész művei láthatóak. Maga a művész az AFP-nek elmondta, a nép harcát kívánta bemutatni.

Erdogant éles bírálatokkal illetik a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó intézkedései miatt. Húszhónapos elnöki hivatali ideje alatt összesen 2000 büntetőjogi eljárás indult az államfő állítólagos megsértése vádjával. Ám nemcsak bel-, hanem külföldön is keményen lép fel Ankara. Németországban egy rég elfelejtett törvényt kihasználva alig néhány napja eljárást indíttattak egy komikus, Jan Böhmermann ellen, aki versével „megsértette” a török elnököt.

Feketelista az újságírókról?

Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke óva intette Ankarát attól, hogy feketelistát állítson össze az országban nemkívánatosnak minősített újságírókról. A Bild napilapnak elmondta, hogy ilyen listáknak nem lehet helyük a demokráciákban. Hétfőn az amerikai riportertől, David Lepeskától tagadták meg a beutazást az Atatürk repülőtéren, s hasonló sorsra jutott a görög fotoriporter, Jeorjiosz Mutafisz, az isztambuli repülőtéren. Múlt hétvégén egy időre őrizetbe is vették a holland újságírót, Ebru Umart, miután kritikusan beszélt a török elnökről. Az ARD újságírójától, Volker Schencktől múlt héten tagadták meg a beutazást, a Spiegel internetes kiadásának tudósítója, Hasnain Kazim is hiába folyamodott akkreditációért.

Mintegy 2,8 millió forintnak megfelelő pénzbüntetést szabott ki hétfőn egy isztambuli bíróság Can Dündarra, a Cumhuriyet című kormánykritikus napilap főszerkesztőjére, amiért 2013-ban megjelent, korrupciós vádakat felsorakoztató cikkeivel megsértette Recep Tayyip Erdogan elnököt, annak fiát, Bilal Erdogant és további hét embert. Az ítélőszék kimondta, hogy Dündar írásaiban megsértette a közhivatalnokokat, ami az államfő és a kormányon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) szerint a hatalom megdöntésére irányuló tett volt. A főszerkesztő mikroblogján az ítélethirdetés után azt írta: "ha az igazság felfedése bűncselekmény, akkor folyamatosan elkövetjük".