Illyés Gyula és a vasárnapi boltzár

Illyés Gyula írta a „Nem feledhetsz” című versében, amely először a Népszava 1933. október 23-i számában jelent meg. A költőbe belenyilalt a múlt és így szólt önmagához: „Megszokták? Meg tudtad te szokni… Emlékezz apádra!, mit szokott ő meg? A halált!” A költő szerint az 1930-as évekre a sokmilliós magyar szegénység megszokta az embergyötrő munkát és a nyomort. A megszokás tehát még a szegénységben is nagy úr, röghöz köti és lebénítja az embert. A vasárnapi nyitva tartás megjelenése úgy 20-25 évvel ezelőtt biztosan szokatlan volt a magyar nép számára. A vasárnapi nyitva tartás vásárlói praktikussága, az általa nyújtott (akár családi) élmények azt eredményezték, hogy a fogyasztók millióiban a vasárnapi nyitva tartás érzelmi attitűddé, más szavakkal szabadságjoggá transzformálódott, ezért a boltok bezárására vonatkozó döntést úgy értékeltük, hogy megszokott szabadságjogtól fosztottak meg bennünket. Ezért a magyar nép ragaszkodik a vasárnapi nyitva tartás „szabadságához”, mert úgy véli, hogy ez a megszokott kis szabadság jár neki.