Halmazállapotváltozás

Ha bárkinek kétsége lenne afelől, hogy az MNB hat Pallas Athéné alapítványa közvagyont kezel, amit egyébként az Alkotmánybíróság múlt heti döntése is egyértelművé tett, akkor azt tanácsolom, hogy megerősítésért ne Kósa Lajoshoz forduljon. Bár még csak alig negyedév telt el a 2016-os szökőévből, de bizton kijelenthetjük, hogy az esztendő legnagyobb blöffje a Fidesz frakcióvezetőjétől származik. Mert mit is mondott az egykor közgazdasági egyetemi tanulmányokat is folytatott Kósa Lajos? "Az alapítványi pénz helyesen egyetlen módon értelmezhető: az alapítványi pénz alapítványi pénz. Pont. Ha az MNB alapítványok közpénzként értelmeződnek, akkor nem lehetnek alapítványok, mert az alapítvány esetében ez az értelmezés lehetetlen; addig közpénz, amíg az alapító nem tette bele az alapítványba a közpénzt, és attól kezdve az alapítványi pénz, és nem közpénz."

Matolcsy György - bár minden bizonnyal erős késztetés érzett rá - mégsem sétált bele a kormánypárti frakcióvezető által ajánlott "egyetlen értelmezhetőség" zsákutcájába. Egy szocialista képviselő kérdésére - csak a Kósa Lajoshoz mérhető rafinériával - az Országgyűlésben kifejtette: az alapítványok a "közvagyon" halmazállapotából "közösségi vagyonná" váltak. A jegybank elnöke szerint ők nem is akarták kivonni a közvagyon köréből az alapítványok vagyonát, csak hát az volt a jogi álláspontjuk, hogy "közösségi vagyonná" válik korábbi, "közvagyon" halmazállapotából. De, mondta Matolcsy György, korábban sem gondolták azt, hogy magánvagyon körébe ment volna át az általuk létrehozott alapítványok pénze. Azon az apróságon valóban kár lenne bíbelődni, hogy miért fogalmazott az unortodoxia hazai atyja többes szám egyes személyben, hiszen ezzel azt sugallta, hogy fittyet hányt a jegybanki függetlenség mítoszának, és teljes mellészélességgel beállt Bánki Erik fideszes képviselő mögé, akinek egyéni indítványa indította el az egyre hírhedtebb MNB közalapítványok közérdekű adatainak titkosítását.

Matolcsy György látszólag nagyvonalú volt, hiszen felajánlotta az egykor a Fidesz padsorait koptató, Domokos László irányítása alatt működő Állami Számvevőszék számára, hogy visszamenőlegesen is ellenőrizhetné az alapítványokat. Ha hinni lehet az MNB-elnöknek, amit kötve teszünk, akkor a számvevők ezt nem tehetnék meg, mert alelnöke, Nagy Márton éppen a napokban jelentette ki: "Az alapítványok elváltak a jegybanktól." Vagyis a jegybank nem nyilatkozhat a saját alapítványai nevében. Már csak azért sem, hiszen maguk is egy-egy alapítvány kuratóriumának elnökei. Fellélegezhetünk : "halmazállapotváltozás" az alapítványoknál nem történt, ami kész szerencse, hiszen az a stabilitás feladásával jár!

Szerző
Bonta Miklós

Káposztás cvekedli

A fürdőszoba-felszerelések boltjában egy férfi a zuhanyfülkék között válogat. A legfontosabb, hogy olyan fülkét találjak, amibe az anyósom is belefér - mondja az eladónak, s testbeszéddel mutatja is a körülbelüli méreteket. - Tudja, nagyon szeretem az anyósomat, senki olyan káposztás cvekedlit nem tud csinálni, mint amilyet ő. A cvekedliből is meg tudna élni, nem beszélve a többi finomságról, amit készít, csak hát a főzés igen fáradságos munka. Sokszor nem tudom, hogyan viszonozzam a szakácstudományát. Elviszem kocsival, ahová kéri, legtöbbször az SZTK-ba igyekszik, de ha kirándulni megy a család, otthon nem hagynám, mert ráadásul igen jókedvet csinál maga körül.

Az én anyósom "egyszerű konstrukció", nem olyan agyafúrt, mint a Habony Árpád anyósa, aki nem cvekedlivel bajmolódik, hanem a Szépművészeti Múzeumból festményeket kölcsönöz, bár darabjaiért havi 15 ezer forintot fizet a kulturális intézménynek, mégis ő gazdagodott meg igazán. Az anyós V. kerületi házát Rogán Antal önkormányzata 2007-ben 110 millió forintért újította fel, de az ingatlanban két évvel később tűz volt, az önkormányzat így 2013-ban 107 millióból ismét felújította, de most már a célnak megfelelően: a képeknek 18-22 Celsius-fok közötti hőmérsékletet, valamint 45-55 százalékos relatív páratartalmat kell biztosítani, és a festményeket nem érheti közvetlen napfény. Ha a mi műemlék házunkat is valami mesebeli önkormányzat a "hóna alá csapná és a pincéjét is felújítaná, pláne, hogy ha elkergetné onnan a százlábúakat", mi is milliomosok lehetnénk, és a festményeket akár el is felejthetnénk, az alagsorban alakíthatnánk ki egy káposztás cvekedli vendéglőt.

Van akinek az anyósa sokkal többet tesz a családjáért mint önmagáért. Valószínűleg így gondolkodik Barack Obama is, mert különben nem vitte volna Kubába az anyósát, amikor néhány hete ott járt a családjával. Az amerikai elnök választási kampánya egyik névtelen hősének nevezte felesége anyját, s mostanában biztosan elgondolkodott ezen: "ne üljön mindig a Fehér Házban, lásson egy kis nagyvilágot..." Beszámolók szerint Obama kivételesen jó viszonyt ápol anyósával, Marian Robinsonnal, aki imádja az unokáit, ragaszkodott hozzá, hogy ő viselhesse gondjukat, amikor a szülőknek más gondjuk akad.

Marian közben mindig vigyázott arra, hogy a veje nehogy valamilyen pletykába keveredjen, tudva levő, hogy az apja nagy nőcsábász volt. Nem véletlenül terjedt el a Anyósnyelv a Fehér Házban is, meg az egész USA-ban, és nálunk is, Európában. Ez az Afrikából származó virág, a Sansevieria a liliomfélék családjába tartozó növény a leghatásosabb légtisztító szobanövények egyike. A NASA kutatásai alapján bebizonyosodott, hogy kifejezetten jó hatással van a beltéri levegőre - a hangulatunkra is -, mivel képes kiszűrni a körülöttünk lévő mesterséges anyagokból származó veszélyes gázokat, mint például a formaldehid, ammónia és a benzol.

Még több liliom-természetű anyósvirágot a környezetünkbe! - hangzott el a Klubrádió "növénynapján", meg se halljuk az olyan rendőrségi híreket, hogy a vő megöli az anyósát vagy fordítva! Megnéztem a fürdőszoba-felszerelések boltjában, van olyan zuhanyzófülke, hogy abban minden anyós jól elfér. Ez kezdetnek nem rossz, alakul a káposztás cvekedli vendéglő...

Szerző
Szigeti Piroska

Tessék mondani, hol élnek?

Segédápolónak állt a PM egyik vezető politikusa, hogy megnézze, milyen állapotok uralkodnak a hazai kórházakban. Tágra nyílt szemmel írta meg blogjában, hogy képzeljük el, nincs pohár, tányér, evőeszköz, de még vécépapír se a mellékhelyiségekben.

Be kell állniuk politikusainknak valamelyik magyar egészségügyi intézménybe, hogy észrevegyék, milyen állapotok uralkodnak valójában a kórházakban? A világra rácsodálkozó politikus asszony egyetlen barátja, közeli hozzátartozója sem került még a gyógyászati intézményeink karmai közé? Nem látogatott soha betegeket? Nem látta a híradók képeit a koszló-málladozó csempékről, az ülőke és ajtó nélküli WC-ékről? Nem szembesült a még nagyobb problémával: nincs elegendő gyógyszer, kötszer az osztályokon? A betegeknek a hozzátartozók viszik be azokat a medicinákat, amelyeket cukorbetegségük, vagy magas vérnyomásuk esetén naponta kellene szedniük. Ha ilyen „megrendítő élményt” jelent egy ellenzéki képviselőnek, amit személyesen tapasztalhat az egészségügyben dolgozók munkakörülményeiről, akkor tisztelettel megkérdezném: hol tetszett élni az elmúlt tíz-tizenöt évben?

És hol voltak a kormánypárti honatyák és honanyák? Talán még füldugót is használnak, nehogy meghallják azokat a panaszokat, amelyekkel az orvosok, a nővérek, a betegek hozzátartozói igyekeznek felhívni a figyelmüket: ne stadionokra, ne sehová se vezető kisvasutakra tessék költeni a pénzünket, hanem az egészségügyre, az oktatásra, a szociális ellátásra, a nyomorgók megsegítésére…

Az egész parlamentet el kellene küldeni néhány hétre segédápolónak. Orbánostól, Balogostól, ellenzékestől.

Szerző