Előfizetés

A szent liberalizmus jegyében…

Tisztelem Ungváry Krisztián munkásságát, de ez nem jelenti azt, hogy mindig, mindenben egyet kelljen érteni vele. A Kossuth Klubban nemrég Krausz Tamás professzorral folytatott vitáját a maga szemszögéből magyarázó, már másnap közreadott bejegyzéseihez és az utánuk sorjázókhoz tettem a Facebook-oldalán néhány vitatkozó megjegyzést, amit nem vett jó néven, letiltott a kommentelők köréből. Nem tudok egyetérteni fanatikus antikommunizmusával, s azzal, ahogyan a holokauszt problémáját kezeli. A Soá emlékének őrzése sérti, elutasítja belátni, hogy e katasztrófa a civilizáció legnagyobb botrányát jelenti. Miért is? Utolsó írmagig szándékolt népirtás valóban előfordult, ha ritkán is, a történelemben. Amelyben az adott történeti kor legfejlettebb technikáját, technológiáját is alkalmazhatták. Azonban a holokausztban teljesen egyedi a többi genocídiumhoz képest, hogy 6 millió áldozatának valamivel több mint a felét saját hazájának állama gyilkolta meg, árulta el, fosztotta ki, a társadalmak nem zsidó részének zömmel részvét nélküli hallgatásával, illetve tevőleges közreműködésével. A nácik által meghódított területeken pedig a helyi lakosság antiszemitái rendre részt vettek a majd 3 millió zsidó lemészárlásában. E tényeken a jobboldali Magyarország keresztülnéz, mindezeket semmibe veszi. Az emlékezők minél inkább törekednek a holokausztot az egész emberi kultúra csődjeként (mert az volt) értelmezni, a jobboldaliak annál inkább zsidó ügynek állítják be. Sajnálom, hogy Ungváry Krisztián ezt nem így látja.