A kocka el van "vetve"

Klinghammer István mondta, hogy ő pipa szokott lenni, ha kockás inges és borostás pedagógust lát grasszálni. Úgy látom, egy ideje szülők, diákok és tanárok egyaránt szívatják ezzel.  Úgy kell neki! Nagyképűségből, emberek lenézéséből jelest érdemel, de emberségből bukásra áll. Legalább is szerintem. Nem akarom elhinni, hogy ez az ember felsőoktatási államtitkár volt. Pedig hozzá hasonlókból sok kering a jelenlegi kormány háza táján. El tudom képzelni, hogy egy kocka alakú mértani test minden oldalára felírják az államtitkár nevét és a szó igazi értelmében "elvetik". A kikelő kocka kis, kockafejű, kockás ingbe bújtatott államtitkárokat terem, akik majd ott nyüzsögnek a miniszterelnök körül...

,,Lacikák” mese

Hol volt, régen volt, amikor még az Óperenciás tenger csak innen volt, azon túl pedig csak a kis malac túrt, bánatosan. Akkor esett meg, ami megesett, hogy az én Lacikám meg az Ivánék Lacikája – akik annyira egyidősek voltak, hogy Peking városában egy járókában tanultak meg felállni, beszélni és csúnyákat mondani magyarul és kínaiul -, közös feladatot kapott, már Budapesten, az Áldás utcai általános iskola legelső osztályában Kovács Márta tanító nénitől. Mert még itthon is ugyanazon iskola egy osztályába került a két kislegény. A feladat egyszerű volt: a többiekkel együtt írják fel szépen sorban, kik a legjobb barátaik az osztályban. Meg is oldották a Lacik, csak Márta néni álmélkodott: egyik sem írta be barátai közé a másikat. „Miért, gyerekek?”- kérdezte, amire az én Lacim azt válaszolta: „Iván Laci se nem barát, se nem testvér. Ez valami más”. Az Ivánék Lacija meg rábólintott…

Erről jutott eszembe, ami a minap volt: Orbán Viktor miniszterelnök megszakította kormánya ülését, és soron kívül összerántotta az ország házába a sajtót, magyarokat és a Budapesten található Óperencián innen és túliakat. A médiások riadtan kapkodták kameráikat, laptopjaikat, és rohantak fejveszetten, csak nem támadt rá valamilyen ellenség Magyarországra, ha ennyire rendkívüli a sajtóriadó? Még meg is könnyebbültek mind, amikor a Duna-parti nagyvezér bejelentette, nem háború tört ki, csak hirtelen jött népszavazás esete forog fenn. Azt kívánják megszavaztatni az egyszeri magyar néppel, „akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra betelepítését?” Azt sem titkolták egyetlen pillanatra sem, ha kell, több milliárd forinttal támogatják azt, hogy a nép – ezt ne akarja!

Akkor se akarja, ha tudálékos jogászok, mindenfajta nyilvánvalóan idegen lelkű hazai és még idegenebb külhoni politikusok, és a nemzetközi sajtó egybehangzó kórusban egyébként azt harsogja: még ha nem akarná, akkor se nem akarhatja! Mert, hogy nem más, éppen az érvényes magyar alaptörvény tilt népszavazását érvényes nemzetközi szerződésekről.

De korán kelljen mindenki, ha túl akar járni annak az eszén, aki Fidesz-jogból él! Pillanatok alatt felbukkant a jogászokból és joghallgatókból alakult, merő véletlenségből közismert módon évek óta a Fidesz pártalapítványa által kiosztott támogatások egyik legfőbb kedvezményezettjeként ismert Alapjogokért Központ nevet viselő a intézmény. Ez pedig kimondta, fehéren feketén: az uniós jog nem minősül nemzetközi jognak, hanem önálló és speciális jogterület.

Tehát ez az, ami most - valami más. Vagy ha mégsem az, úgy lesz elég mélymagyar honatya a parlamentben, hogy megváltoztassák az alkotmányt.

Akinek meg nem tetszik, beleértve Európát is – magára vessen!

Fel is út, le is út! Hát nem erre való az EU? Hiszen azt is megmondta a miniszterelnök, hogy szívből támogatja azokat, akik külhonban vállalnak munkát...

Szerző
Kocsis Tamás újságíró

,,Lacikák” mese

Hol volt, régen volt, amikor még az Óperenciás tenger csak innen volt, azon túl pedig csak a kis malac túrt, bánatosan. Akkor esett meg, ami megesett, hogy az én Lacikám meg az Ivánék Lacikája – akik annyira egyidősek voltak, hogy Peking városában egy járókában tanultak meg felállni, beszélni és csúnyákat mondani magyarul és kínaiul -, közös feladatot kapott, már Budapesten, az Áldás utcai általános iskola legelső osztályában Kovács Márta tanító nénitől. Mert még itthon is ugyanazon iskola egy osztályába került a két kislegény. A feladat egyszerű volt: a többiekkel együtt írják fel szépen sorban, kik a legjobb barátaik az osztályban. Meg is oldották a Lacik, csak Márta néni álmélkodott: egyik sem írta be barátai közé a másikat. „Miért, gyerekek?”- kérdezte, amire az én Lacim azt válaszolta: „Iván Laci se nem barát, se nem testvér. Ez valami más”. Az Ivánék Lacija meg rábólintott…

Erről jutott eszembe, ami a minap volt: Orbán Viktor miniszterelnök megszakította kormánya ülését, és soron kívül összerántotta az ország házába a sajtót, magyarokat és a Budapesten található Óperencián innen és túliakat. A médiások riadtan kapkodták kameráikat, laptopjaikat, és rohantak fejveszetten, csak nem támadt rá valamilyen ellenség Magyarországra, ha ennyire rendkívüli a sajtóriadó? Még meg is könnyebbültek mind, amikor a Duna-parti nagyvezér bejelentette, nem háború tört ki, csak hirtelen jött népszavazás esete forog fenn. Azt kívánják megszavaztatni az egyszeri magyar néppel, „akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra betelepítését?” Azt sem titkolták egyetlen pillanatra sem, ha kell, több milliárd forinttal támogatják azt, hogy a nép – ezt ne akarja!

Akkor se akarja, ha tudálékos jogászok, mindenfajta nyilvánvalóan idegen lelkű hazai és még idegenebb külhoni politikusok, és a nemzetközi sajtó egybehangzó kórusban egyébként azt harsogja: még ha nem akarná, akkor se nem akarhatja! Mert, hogy nem más, éppen az érvényes magyar alaptörvény tilt népszavazását érvényes nemzetközi szerződésekről.

De korán kelljen mindenki, ha túl akar járni annak az eszén, aki Fidesz-jogból él! Pillanatok alatt felbukkant a jogászokból és joghallgatókból alakult, merő véletlenségből közismert módon évek óta a Fidesz pártalapítványa által kiosztott támogatások egyik legfőbb kedvezményezettjeként ismert Alapjogokért Központ nevet viselő a intézmény. Ez pedig kimondta, fehéren feketén: az uniós jog nem minősül nemzetközi jognak, hanem önálló és speciális jogterület.

Tehát ez az, ami most - valami más. Vagy ha mégsem az, úgy lesz elég mélymagyar honatya a parlamentben, hogy megváltoztassák az alkotmányt.

Akinek meg nem tetszik, beleértve Európát is – magára vessen!

Fel is út, le is út! Hát nem erre való az EU? Hiszen azt is megmondta a miniszterelnök, hogy szívből támogatja azokat, akik külhonban vállalnak munkát...

Szerző
Kocsis Tamás újságíró