Előfizetés

Szuperkedden minden eldől? - Hillary Clinton a favorit

Az amerikai előválasztási maraton egyik legfontosabb állomása a „szuperkedd”, amikor tucatnyi államban és egy tengerentúli területen döntenek a választók arról, kit indítson pártjuk az elnökaspiránsok közül a november 8-i elnökválasztáson. A demokratáknál Hillary Clinton és Bernie Sanders mérkőzik meg, a másik oldalon még mindig öten – Donald Trump, Marco Rubio, Ted Cruz, John Kasich és Ben Carson – küzdenek a republikánus elnökjelöltség megszerzéséért.

Hillary Clinton a vártnál is nagyobb dél-karolinai győzelme után tarolhat a mai előválasztások többségén is. A demokraták és a republikánusok is előválasztást tartanak ma 9 államban (Alabama, Arkansas, Georgia, Massachusetts, Oklahoma, Tennessee, Texas, Vermont, Virginia), jelölőgyűléseket Coloradóban és Minnesotában. Emellett demokrata caucust tartanak egy tengerentúli területen, Amerikai-Szamoán, ahol Clinton 2008-ban is nyert, most is esélyes. Hillary számára nagyon kedvező, hogy a ma voksolók közül több déli állam, ahol az átlagnál magasabb az afrikai-amerikai lakosság aránya. A volt First Lady és férje, Bill Clinton rendkívül népszerű a fekete közösségekben, ha 2008-ban Obamára voksoltak is, most többségük Hillary mellett teszi le a voksát, úgy vélik, most „Hillaryn a sor”. A dél-karolinai exitpoll-adatok alapján az afrikai-amerikai választók több mint 80 százaléka Clintont jelölte be a szavazócédulán, s arra a kérdésre, hogy kit látnának legszívesebben az Egyesült Államok elnökeként, több mint 90 százalékuk a volt külügyminisztert említette.

Clintonnak ezzel a győzelemmel sikerült megtörne Bernie Sanders lendületét, hiába győzött a veterán szenátor nagy arányban New Hampshire államban, a volt külügyminiszter az iowai döntetlen, a nevadai tisztes helytállás után harmadszorra tényleg földcsuszamlásszerű győzelmet vívott ki. Bár a baloldali populista üzenettel fellépő, 74 éves szenátor választási gyűléseire továbbra is tódulnak a fiatalok, nagy tömegek akarják meghallgatni a mondanivalóját, a választási matematika az amerikai elemzők szerint azt vetíti előre, hogy a „szuperkedd” végképp elvághatja Sanders útját a Fehér Házhoz.

A demokrata elnökjelöltséghez szükséges delegátusok (2383) mintegy harmadát, 880 küldöttet lehet összegyűjteni a szuperkeddi voksolásokon. Mivel a demokraták szavazatarányosan osztják el a küldötteket, Sanders is gyűjt delegátusokat, s ha kevesebb helyen végez is az élen, még tovább menetelhet. Ha a vártnál jobban szerepel, nyárig is elhúzódhat a demokrata verseny. A következő nagy megmérettetés március 15-én, a „mini szuperkedden” lesz, akkor öt államban és a Dél-Mariana-szigeteken szavaznak.

A szuperkedd előtti felmérések (nem minden államban szondáztak) azt mutatják, hogy Clinton simán győzhet Alabamában, noha 2008-ban Obama ellenében veszített ott, biztos esélyes Arkansasban, ahol 12 évig volt kormányzófeleség ott, s ebben az államban épült fel a Clinton elnöki könyvtár is. Georgiában a felmérések szerint több mint 40 százalékkal vezet, szintén a magas afrikai-amerikai népességnek köszönhetően, hasonló a helyzet Tennessee államban, noha ott valamivel alacsonyabb a fekete szavazók aránya. A legnagyobb „díjat” Texas bevételével lehet elvinni, 252 demokrata delegátus (közülük 30 szuperdelegátus) nyerhető el. A Real Clear Politics felmérése szerint Texasban legalább 20 százalék Hillary előnye.

Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy Bernie Sandersnek ne lennének esélyei, jobban szerepelhet a caucus-államokban, ahol jelölőgyűléseken választanak a két demokrata elnökaspiráns közül. Ilyen állam például Minnesota, ahol a többségében fehér szavazótábortól többséget kaphat. Igaz, az állam kormányzója és két szenátora is Clinton mellett kötelezte el magát. Oklahomában is megszoríthatja Sanders a volt First Ladyt. Fölényesen nyerni fog a szenátor saját államában, Vermontban, s a szintén új-angliai Massachusetts is Bernie mellé állhat, noha a felmérések szerint Clinton szoros versenyben, de vezet. Virginiát 2008-ban Clinton elveszítette, de a kormányzó, Terry McAuliffe Clintonék régi barátja, s sok neves politikus kampányolt ott Hillary mellett. Colorado állam demokrata jelölőgyűlésén 79 delegátust lehet megszerezni, ott minden azon dől el, hogy a spanyol ajkú amerikai népesség Clinton vagy Sanders mögé sorakozik-e fel.

Míg a demokratáknál nagy valószínűséggel végül a Fehér Ház és a pártelit támogatását élvező Hillary Clinton nyeri el az elnökjelöltséget, a republikánusoknál teljes a káosz és egyre nagyobb a pánik. A republikánus előválasztásokon és jelölőgyűléseken a „szuperkedd” arányaiban még nagyobb jelentőségű, az elnökjelöltséghez szükséges delegátusok (1237) mintegy felét, 595-öt a ma szavazó államokban lehet megszerezni. A 11 állam mellett, ahol mindkét párt rendez előválasztást vagy caucust, Alaszkában és Wyomingban a republikánusok tartanak jelölőgyűlést.

Noha a legelső, iowai caucust a milliárdos Donald Trump elveszítette, azóta nyerésben van, s a felmérések szerint a ma szavazó államok többségében is neki áll a zászló, ez pedig azt jelenti, hogy hacsak gyorsan ki nem találnak valamit, Trumpot nem lehet megállítani. Március 15-től kezdve pedig sorra jönnek a nagy államok, ahol a győztes mindent visz elv érvényesül (2014-ben változtattak a republikánus előválasztási szabályokon, eszerint a március 15. előtti voksolásokon, így a szuperkedden is még a szavazatok arányában osztják el a küldötteket az egyes államokban, utána azonban már nem.)

A New York-i ingatlanbefektető a republikánus pártvezetés számára a legkellemetlenebb, öntörvényű jelölt, nem tesz lakatot a szájára, nem érdekli a politikai korrektség, s eddig még bármilyen botrányos, elfogadhatatlan kijelentést tett, bámulóinak tábora csak növekedett. A napokban azzal botránkoztatott meg mindenkit, hogy egy Mussolini-idézetet dicsért Twitteren, fogalma sem volt róla persze, hogy kinek a mondatait idézi. Ennél is nagyobb felháborodást keltett a republikánus sorokban is, hogy nem volt hajlandó határolódni a fehér felsőbbrendűség híveitől, köztük David Duke volt Klu-Klux-Klan-vezértől, aki bejelentette, hogy Trumpot támogatja a kampányban.

Nevada államban kiderült, hogy a milliárdos – a közvélekedéssel ellentétben – szélesíteni tudja támogatói bázisát. Ha Donald Trump megszerzi a republikánus elnökjelöltséget, Hillary Clintonnak sétaútja lesz a Fehér Házig, ettől rettegnek leginkább a republikánus oldalon. Clinton sokkal tapasztaltabb, ismeri a kormányzás minden csínját-bínját, nem is beszélve a külpolitikáról, minden idők egyik legfelkészültebb külügyminiszterének tartják. A Clinton-csapat azonban a legkevésbé sincs elragadtatva attól, ha Trumppal kell megvívni a párharcot. Mocskos, sárdobálós kampányra lehet számítani, Trump újra és újra fel fogja hánytorgatni a volt First Ladynek férje nőügyeit, s a Clintonék ellen valaha felhozott, jobbára alaptalan vádakat is bizonyára felmelegíti.

Noha a 44 éves floridai szenátor, Marco Rubio a legutóbbi tévévitában nagyobb sebességre kapcsolt és felvette Trump harcmodorát, különféle vádakat vágott a milliárdos fejéhez, egyelőre nincs jele annak, hogy mindez eredményre vezetne. A showman Trump egy mozdulattal is el tudja lehetetleníteni, felidézte például, amikor a szépreményű Rubio, amikor Obama elnök State of the Union beszédére a republikánus választ mondta, a néhány perces szereplés közben kihajolt a képből, hogy igyon pár korty vizet. Másik vetélytársát, Ted Cruz texasi szenátort Trump rendszeresen lehazugozza. A pártvezetés inkább a republikánus fősodorhoz közelebb álló Rubiót támogatná, noha Ted Cruzzal együtt mindketten a teadélután mozgalom támogatásával jutottak a szenátusba. Cruz jelenleg vezet saját államában, Texasban, Donald Trump azonban legyőzné Marco Rubiót Floridában, ahol csak később lesz esedékes a szavazás.

Kétségbeesett erőfeszítéseket tesz a színfalak mögött a republikánus pártvezetés Donald Trump megállítására, de alighanem már túl későn kaptak észbe – számolt be róla a kampányokhoz közelálló források alapján a The New York Times. A lapnak nyilatkozók szerint Karl Rove, George W. Bush egykori fő stratégája a republikánus kormányzók februári gyűlésén riadóztatott: ha Trump lesz a jelölt, annak katasztrofális következményei lesznek a Republikánus Párt számára, a képviselő- és szenátorjelöltek is megihatják a levét, s a párt elveszítheti szenátusi többségét. Felvetődött, hogy írjanak elhatárolódó levelet, hogy a nagy republikánus adományozók hozzanak létre egy Trumpot lejárató politikai akcióbizottságot (szuper PAC), de sem a milliárdos Koch testvérek, sem Sheldon Adelson nem volt partner ehhez. Hiába szorgalmazták, hogy tömörüljenek egyetlen „fősodorbeli” jelölt mögé, nem jártak sikerrel, senki nem akart visszalépni, s még most sem tudták sem John Kasich ohiói kormányzót, sem Ben Carson idegsebészt erre rábeszélni, noha nyilvánvalóan semmi esélyük. Trump jelölése esetén, attól tartanak, pártszakadás lehet a republikánusoknál, olyan horderejű, mint a demokratáknál volt, amikor a fekete polgárjogi mozgalmak támogatása miatt a déli államok fehér demokrata szavazói tömegesen hagyták el a Demokrata Pártot, írta a lap.

Trump „elfogadottságát” a republikánus választók szemében növelheti, hogy mellette sorakozott fel Chris Christie, New Jersey kormányzója, aki már kiszállt az előválasztási versenyből. Christie támogatását Marco Rubio is kérte, de állítólag úgy, hogy rábeszélt az üzenetrögzítőjére. A milliárdos viszont körbeudvarolta a kormányzót, s nyilván vagy az alelnöki posztot, vagy egy kormányzati helyet ígért neki cserébe azért, hogy mellé áll. Christie után Maine állam republikánus kormányzója, Paul L. Le Page, aki korábban még azt mondta, hogy a milliárdos jelöltsége súlyos kárt okozhat a pártnak, úgy nyilatkozott: Trump „az egyik legnagyobb elnökünk lehet”. Ben Sasser nebraskai republikánus szenátor ugyanakkor Facebook-bejegyzésében arra szólított fel, hogy a Republikánus Pártnak sürgősen „harmadik opciót” kell keresni, ha Trumptól nem lehet elvenni a jelöltséget.

Harmadik jelöltként már bejelentkezett Michael Bloomberg, New York volt polgármestere, aki azonban azt is sejttette, hogy független indulóként csak akkor száll harcba, ha a demokratáknál nem Hillary Clinton lesz az elnökjelölt.

Frankenstein vagy Berlusconi?
The Washington Post
Donald Trump nem „térítette el” a Republikánus Pártot, sem a konzervatív mozgalmat, a milliárdos éppenséggel a párt teremtménye, afféle Frankenstein-szörnye, akit a republikánusok hívtak életre, tápláltak, s elég erőssé vált, hogy tönkretegye a pártot – írja Robert Kagan történész, publicista a Washington Post hasábjain.
Politico
Pimasz milliárdos üzletember populista politikával, durva nyelvezettel, nagy tehetséggel az önfényezésre, belép a politikai színtére, letapossa vetélytársait, azt ígérve, újra naggyá teszi Amerikát. Ez Donald Trump, az amerikai Silvio Berlusconi, akit legfeljebb csak az különböztet meg a volt olasz kormányfőtől, hogy több a haja – írja a Politico című lap.
The Weekly Standard
Elég a köldöknézegető fatalizmusból – írta William Christol a konzervatív hetilap hasábjain. Igen, Trump feltűnően rácáfolt a várakozásokra, igen, az első négy versenyből hármat megnyert, igen, könnyebbnek látszik az útja a jelölésig, mint a többieknek. De hát még csak négy állam szavazott, a vetélytársaknak össze kellene szedni magukat, nem egymás ellen, hanem Trump ellen kéne hadakozniuk.



Félelem az osztrák dzsihadistáktól

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2016.03.01. 06:31
Osztrák állampolgárok is lehetnek a dzsihadista milicisták között FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ABID KATIB
Az eddigi legjelentősebb dzsihadista per zajlik Ausztriában. Az országból eddig mintegy 250-en utaztak a szíriai és iraki harcmezőre, sokuk már visszatért az országba. A bécsi hatóságok számára komoly kihívást jelentenek a szíriai háborút megjárt iszlám szélsőségesek.

Európában a franciaországi, belgiumi, illetve a balkáni - koszovói és boszniai - dzsihadistáktól tartanak a leginkább. Ezen országokból ezernél is többen utaztak a szíriai és iraki harcmezőre, hogy az Iszlám Állam (IS) oldalán harcoljanak. Ám a szomszédos Ausztriában is egyre többen aggódnak az iszlám szélsőséges ideológia megerősödése miatt. Az országban 1971 óta emelkedett jelentősen a muzulmánok száma. Míg abban az évben még 23 ezren éltek nyugati szomszédunknál, ez a lakosság arányának 0,3 százalékát tette ki, 1981-ben 77 ezer (1 százalék), 1991-ben 159 ezer (2 százalék), 2001-ben pedig 339 ezer muzulmánt számoltak. A legtöbben közülük – a 2001-es népszavazás szerint – törökök, de akadnak közöttük kizárólag osztrák állampolgárok, továbbá bosnyákok is. Az arab országokból érkezett muzulmánok száma, szemben Franciaországgal, vagy Belgiummal, szinte elenyésző. Az állam megpróbálja integrálni őket a társadalomba, 2009-ben a hadseregben 800 muzulmán teljesített szolgálatot.

Mit hozhat a jövő? Az Osztrák Tudományos Akadémia demográfiakutató intézetének becslése szerint 2051-re a lakosság már 14-18 százaléka lehet muzulmán, s erre az időszakra a katolikusok aránya a 2001-es 75 százalékról 50 százalékra csökkenhet, a vallástalanok aránya pedig 34 százalék lehet.

Bár Bécsben, s más városokban is akadnak kifejezetten muzulmán negyedek, az ausztriai muzulmánok nem voltak fogékonyak a szélsőségekre. Arra, hogy az ország mégis sebezhető, a tavaly november 13-án, Párizsban végrehajtott terrortámadás-sorozat irányította rá a figyelmet. Az egyik merénylő, Salah Abdeslam ugyanis 2015. szeptember 9-én rutinszerű ellenőrzésen esett át a felső-ausztriai Alstersheimben. A rendőrségnek a gépkocsi belgiumi rendszáma tűnt fel. Abdeslam esetében semmi gyanús adatot sem találtak, utasainál viszont akadtak aggodalomra okot adó jelzések. Ők azt állították, hogy Ausztriában kívánnak eltölteni néhány napot.

Máig nem tudni pontosan, mit kerestek az országban. Talán csak átutazóban voltak? Találkoztak valakivel? Vagy el kellett hozniuk valamit Ausztriából? Ha ez utóbbi két variáció az igaz, az azt jelezné, hogy Ausztriában is létezik terrorsejt. A bécsi belügyi tárca közlése szerint 250-re tehető azon személyek száma, akik Ausztriából utaztak Szíriába, hogy az IS mellett harcoljanak. Közülük 40-en veszthették életüket, 70-en pedig visszatértek Ausztriába. Egy éve még csak 140 osztrák IS-harcosról és 60 visszatérőről, két éve 50 milicistáról és 9 hazatérőről tudtak. Ez utóbbiak különösen veszélyesek lehetnek a társadalomra, s felügyeletük komoly kihívást jelent a belbiztonsági erők számára.

Néhányan felvetették azt, hogy automatikusan zárják börtönbe azokat, akik visszatérnek Szíriából. A bécsi igazságügyi minisztérium azonban figyelmeztet arra, hogy ez összeegyeztethetetlen lenne a jogállamisággal. Christian Pilnacek, a tárca munkatársa a Profil című osztrák magazinnak elmondta, valóban léteznek olyanok, akik teljesen más világlátással érkeznek vissza Ausztriába, ám akadnak olyanok is, akik még csak el sem jutottak Szíriába. „Akadnak nagyon veszélyes személyek is, ők azonban börtönbe kerülnek” – állítja. Átvilágításuk az alkotmányvédelmi hatóság feladata. A hazatérőket három csoportba sorolják. Külön csoportot képeznek azok, akik megbánták, amit tettek, illetve traumaként élték át a történéseket, egy másik csoportban a kalandvágyók kerülnek, akik amolyan western hősnek akartak feltűnni. A harmadik csoportba kerülnek a legveszélyesebbeknek vélt személyek, akik veszélyes ideológiát képviselnek. Hogy a visszatérők közül hányan ülnek börtönben, erről a hatóságok nem nyilatkoznak.

Az osztrák igazságszolgáltatás azonban viszonylag keményen lép fel a visszatérők esetében. 2015-ben 31 személyt ítéltek el. Az osztrák jog szerint még csak Szíriába sem kell utazni ahhoz, hogy valakit terrorizmus támogatása miatt ültessenek a vádlottak padjára, már az is elég lehet, ha valaki szóban ki, a dzsihadisták ideológiáját, céljait támogatja.

Ausztriában a szélsőséges iszlamizmusra két csoportot tartanak nyitottnak. Egyrészt a boszniai gyökerekkel rendelkezőket, másrészt pedig a csecseneket. Sokszor szóltunk már arról, hogy az 1992-1995 közötti boszniai háborúban hány és hány arab szélsőséges vett részt. Logisztikai központjuk az osztrák főváros volt. Sok szélsőséges a háború után is Ausztriában maradt, boszniai szélsőséges imámok hirdették az igét egyes bécsi negyedekben. Az osztrák rendőrség azonban kiterjedt razziákat tartott a fővárosban, illetve Grazban, s keményen lecsapott e dzsihadista hálózatra. Ami a csecseneket illeti, 30 ezren élnek Ausztriában. A 250 IS-harcosnak mintegy a fele csecsen nemzetiségű (volt).

Ausztriában egyre gyakoribbak a dzsihadisták elleni bírósági eljárások. Bécsben jelenleg nyolc iszlám szélsőséges ül vizsgálati fogságban, s várnak arra, hogy megkezdődjön perük. A fővárosi, josefstadti, azaz „józsefvárosi” büntetésvégrehajtási intézményben mintegy háromszáz iszlám-hívőt tarthatnak fogva, őket egy muzulmán pap próbálja átsegíteni lelki nehézségeiken. „Akadnak közülük olyanok, akik azt kérdezgetik, megbocsát nekem Isten? Azt hallottam, hogy Isten csak büntet” – ecsetelte lelkivilágukat lelkészük, Ramazan Demir az osztrák közszolgálati televíziónak, az ORF-nek. Akadnak azonban olyanok, akik már felteszik a kérdést, tényleg muzulmánnak tekinthető-e egyáltalán az IS. „S ilyenkor már van értelme a meggyőzésnek, melynek végén sikerül letéríteni őket a radikalizmus útjáról” – mondta. Hozzátette, ebben a tevékenységükben az állam segítségére is szükségük van.

A bécsi igazságügy-minisztérium ugyan elismeri az imámok szerepét ebben a folyamatban, de rámutat arra is, nem az a legfontosabb feladatuk, hogy „deradikalizálják” a bebörtönzötteket. Ramazan Demirnek, mint mondta, nem is az a célja, hogy átalakítsa a bebörtönzöttek gondolkodását, hanem hogy „megismerjék az iszlám helyes látásmódját”. A börtönmecsetben kizárólag német nyelven hangzik el prédikáció, arabul nem. Ausztriában mindenesetre nem áll fenn annak a veszélye, mint Franciaországban, ahol sok fiatal a börtönben radikalizálódik, ugyanakkor ennek a lehetőségét nagyon is komolyan kell venni – mutatott rá az imám.

Az osztrák szélsőséges iszlamisták ügye most különösen időszerű Ausztriában, hiszen múlt hét elején Grazban kezdődött meg az ország történetének harmadik, minden eddiginél jelentősebb dzsihadista pere. A vádlottak padjára egy Szerbiában, illetve Oroszországban született férfi került. Nemcsak azzal vádolják őket, hogy az Iszlám Állam tagjai voltak, gyilkosság is szerepel a vádpontok között. A bírósági eljárás kulcsfigurája a 34 éves szerbiai férfi, akit az ausztriai dizsihadisták egyik mozgatórugójának tartanak. Gyermekként került Ausztriába, Mekkában később iszlám jogot tanult. Később egy bécsi magániskolában tanított iszlám vallást, több helyütt tartott előadásokat, beszédeit a YouTube videomegosztóra is feltette. Az ügyészség szerint radikális prédikációi révén legalább négy embert toborzott az IS tagjai közé, köztük a másik vádlottat, a 28 éves fiatalembert. Utóbbi a csecsenföldi háború elől menekült el családjával együtt Ausztriába. Szíriában a vádak szerint többeket elűzött lakhelyéről, s brutális kegyetlenséggel ölt meg több személyt.

A bírósági eljárás során több mint egy tucatnyi tanút, valamint igazságügyi orvosszakértőt, radiológust, valamint egy dzsihadizmus-szakértőt is meghallgatnak. Bár az osztrák lapok sokat foglalkoztak a témával, a közvélemény nem tanúsított kiemelkedő érdeklődést az esemény iránt, hiszen a grazi ülésterem félig üres volt. Ugyanakkor rendkívül szigorú biztonsági intézkedéseket léptettek életbe. A meghallgatás során mindketten ártatlannak vallották magukat.

Nemet mondott a Podemos

Publikálás dátuma
2016.02.29. 21:22
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Végleg elutasította a szocialisták ajánlatát a radikális baloldali Podemos párt, s így szinte biztosra vehető, hogy a PSOE és a liberális Ciudadanos hiába kötött paktumot, nem tudják keresztülvinni a szocialisták vezette, "progresszív" kabinet beiktatását. 

Pablo Iglesias, a Podemos vezetője (képünkön) szégyenletesnek nevezte a két párt közös programjában tervbe vett intézkedéseket, s ismét hangsúlyozta, nem szavazzák meg Sánchez március 2-ra tervezett beiktatását. Mivel pedig az eddig Spanyolországot kormányzó, konzervatív Néppárt (PP) eleve elutasította bármilyen PSOE-vezette kabinet támogatását, így legvalószínűbb, hogy új választások kiírása lehet a megoldás. Mariano Rajoy, az ügyvezető kormányfő még mindig kész lenne hármas koalíciót alakítani a PP, a PSOE és a Ciudadanos részvételével, de erre változatlanul csekély az esély.