Előfizetés

Zuschlaggal feketítené Pukli Istvánt a TV2

Publikálás dátuma
2016.02.27. 10:05
FOTÓ: Népszava
Zuschlag János volt szocialista országgyűlési képviselő a kormány pillanatnyilag legfőbb ellenségét, a tanártüntetéseket irányító Pukli Istvánt feketítette be, amikor azt mondta a TV2 Tények hírműsorának - aminek hírigazgatója immár a botránykönyveiről elhíresült, magáról Zuschlagról is írt Szalai Vivien -, hogy a budapesti Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, a Civil közoktatási platform egyik tagja korábban barátja, harcostársa volt. 

A bűnszervezetben elkövetett csalásért hat év börtönre ítélt volt politikus a hírműsorban elmondta, hogy - mint a szervezet országos ügyvezetője - ott volt, amikor Pukli István megalapította az Ifjú Szocialisták szekszárdi alapszervezetét. Hangsúlyozta: a mozgalomban mindenki barátként, családtagként, harcostársként tekintett a másikra.

Zuschlag János a műsorban kijelentette: a szervezetben mindenki tisztában volt azzal, hogy milyen pénzekből finanszírozzák az ifjúsági mozgalmat, hiszen hivatalosan nem kaptak támogatást, nem volt pénzük, minden pénzt "a civil szervezetek különböző módon elcsalt pénzeiből" kellett, hogy kifizessenek. A hírműsorban elhangzott: Zuschlag János szerint erről bizonyára a vezetők is tudtak.

Ahogy a Népszava is beszámolt róla, az országos tanártüntetések után beindult az állami nyomozógépezet, elsőként a közoktatási rendszert keményen kritizáló Teleki Blanka Gimnázium igazgatóját vették célba. Az intézményfenntartó Klik azért indított nyomozást, mert a február 3-i országos demonstrációk napján néhány óra elmaradt az iskolában. 

Tüntetés a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója mellett múlt hét pénteken. MTI Fotó: Bruzák Noémi

Tüntetés a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója mellett múlt hét pénteken. MTI Fotó: Bruzák Noémi

Pukli István támadása miatt szolidaritási akciót szerveztek múlt hét pénteken a Teleki Blanka gimnázium elé, aznap pedig a kormánypárti Magyar Idők robbantotta a "bombát", miszerint az intézmény igazgatója tíz évig volt az MSZP tagja, amit Pukli a Hír Tv-ben meg is erősített.

Ezután Tóbiás József, a szocialisták elnök-frakcióvezetője úgy fogalmazott, hogy Pukli Istvánt a kormányoldal korábbi MSZP-tagságával próbál lejáratni. Tóbiás azt mondta, hogy nincs személyes közeledés pártja és az iskolaigazgató között, ugyanakkor visszavárja őt az MSZP-be. "Nagyon sajnálom, hogy elment, (.) és nagyon örülnék, ha visszajönne" - fogalmazott.

Újabb pofon

Úgy gondolom, hogy az Európai Unió adott magának egy pofont, amikor áldását adta az úgynevezett brit reform elképzelésekre. Sajnos ismét bebizonyosodott, hogy az Európai Unió érték alapú politika helyett érdek alapú politikát folytat és az oly sokszor hangoztatott közös európai értékekre történő hivatkozás nem több puszta retorikai fogásnál. Számomra felfoghatatlan, hogy a valóságban nem létező egység látszatának minden áron való fenntartása, miért előz meg minden más szempontot. Bizonyított tény, hogy a britek esetleges kiválása éppen nekik okozná a legnagyobb kárt, éppen ezért nem igazán értem, miért kellett engedni a zsarolásnak? Ha az Európai Unió valóban nem csupán gazdasági társulás, hanem mindenekelőtt egy értékközösség, abban semmi keresnivalója sincs azoknak, akik ezeket az értékeket nem tartják magukra nézően kötelezőnek. A britek belépésük pillanatától kezdve olyan politikát folytatnak, amely fittyet hányva a közösség érdekeire, kizárólag csak a saját érdekeiket és hasznukat tartja szem előtt. Köztudott, hogy ők a gazdasági társuláson túlmutató, szorosabb európai integráció legnagyobb és legbefolyásosabb ellenzői. Rájuk tipikusan jellemző az a magatartás, hogy csupán az unió előnyeiből óhajtanak részesülni, az esetleges hátrányokból viszont ki akarnak maradni. Nos, szerintem ez az a politika, amelynek nincs – pontosabban: nem lenne - helye az unióban. Meggyőződésem, hogy a brit követelések határozott és egyértelmű visszautasítása jó lecke lett volna az unió gyengítésén fáradozó többi politikusnak – köztük Orbán Viktornak is -, és a britek esetleges távozása éppen hogy erősítené az uniót és meggyőzné polgárait abban, hogy vezetőik valóban értékelvű politikát folytatnak, amelyben egyre többen és egyre több okkal kételkednek. Sajnos, mint már annyiszor, ismét az elvtelen kompromisszum diadalmaskodott, újabb szöget verve az amúgy is haldokló Európai Unió koporsójába. Nem kétséges, hogy az Európai Unió intézményrendszere és gyakorlata komoly reformokra szorul, az ilyen döntések azonban éppen az unió széthullását siettetik.

Újabb pofon

Úgy gondolom, hogy az Európai Unió adott magának egy pofont, amikor áldását adta az úgynevezett brit reform elképzelésekre. Sajnos ismét bebizonyosodott, hogy az Európai Unió érték alapú politika helyett érdek alapú politikát folytat és az oly sokszor hangoztatott közös európai értékekre történő hivatkozás nem több puszta retorikai fogásnál. Számomra felfoghatatlan, hogy a valóságban nem létező egység látszatának minden áron való fenntartása, miért előz meg minden más szempontot. Bizonyított tény, hogy a britek esetleges kiválása éppen nekik okozná a legnagyobb kárt, éppen ezért nem igazán értem, miért kellett engedni a zsarolásnak? Ha az Európai Unió valóban nem csupán gazdasági társulás, hanem mindenekelőtt egy értékközösség, abban semmi keresnivalója sincs azoknak, akik ezeket az értékeket nem tartják magukra nézően kötelezőnek. A britek belépésük pillanatától kezdve olyan politikát folytatnak, amely fittyet hányva a közösség érdekeire, kizárólag csak a saját érdekeiket és hasznukat tartja szem előtt. Köztudott, hogy ők a gazdasági társuláson túlmutató, szorosabb európai integráció legnagyobb és legbefolyásosabb ellenzői. Rájuk tipikusan jellemző az a magatartás, hogy csupán az unió előnyeiből óhajtanak részesülni, az esetleges hátrányokból viszont ki akarnak maradni. Nos, szerintem ez az a politika, amelynek nincs – pontosabban: nem lenne - helye az unióban. Meggyőződésem, hogy a brit követelések határozott és egyértelmű visszautasítása jó lecke lett volna az unió gyengítésén fáradozó többi politikusnak – köztük Orbán Viktornak is -, és a britek esetleges távozása éppen hogy erősítené az uniót és meggyőzné polgárait abban, hogy vezetőik valóban értékelvű politikát folytatnak, amelyben egyre többen és egyre több okkal kételkednek. Sajnos, mint már annyiszor, ismét az elvtelen kompromisszum diadalmaskodott, újabb szöget verve az amúgy is haldokló Európai Unió koporsójába. Nem kétséges, hogy az Európai Unió intézményrendszere és gyakorlata komoly reformokra szorul, az ilyen döntések azonban éppen az unió széthullását siettetik.