Előfizetés

Küldd be a papádat!

Édes fiam, küldd be a papádat! – nyomta a kezembe az intőt Hollós igazgató úr 50 éve a Kölcseyben. A bűnöm annyi volt, hogy Kuliczy tanár úr ötösének örülve körbefutottam az udvar egyik fácskáját, s ezzel megbontottam az óra fegyelmét. Ha most Hollósi igazgató úr állna egykori alma materem élén, alighanem jobban tenné, ha meg sem kísérelné behívatni azoknak a rendbontóknak a papáját, akik vagy nem mennek iskolába február 29-ikén, vagy kockás ingben tüntetve ülnek be az órákra.

Sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a közoktatás irányítása azt a példátlan "rendbontást", ami mostanában az iskolák, a diákok és a tanárok körében elharapódzott. A nemzeti együttműködés valahogy nem az elképzelt rendszer szerint működik, és a vezetői posztokra kinevezett hivatalnokok sem tudják, mit várnak tőlük. Ha nem így volna, aligha kellett volna megszólalnia Aáry Tamás Lajosnak, az oktatási jogok biztosának és óva inteni a különböző rendű-rangú helyi élenjárókat, eszükbe ne jusson retorziókban gondolkodni. A Teleki Blanka vezetőjét sem sikerült móresre tanítania helyi elöljárójának. Nagyobb vihart kavart vele, mint amekkora dicséretre számított buzgósága elismeréseként.

A "Nem leszek suliban" elnevezésű megmozdulással kapcsolatban már számos helyről jelezték, retorziótól tartanak az érintettek, pedig bármilyen listázás bűncselekménynek számítana. De ebben az országban élünk, egyre-másra tapasztaljuk, ha a hatalom érdeke úgy kívánja – lásd a boltbezárási népszavazást – a kormány „kigyúrt szolgái” a bűncselekményektől sem rettennek vissza.

Az oktatási jogok biztosa sem tehet többet Hollós igazgató úrnál. Legfeljebb bekéretheti a vétkes vezetők papáját.

Jé, antiszemita…?

Az elmúlt pár napban – is – joggal vetődött fel a kérdés: a mai magyar jobboldalnak tényleg csak fajvédő-szagú ikonjai vannak? Nekik kell és lehet csak szobrot-emlékművet állítani? Az úgynevezett kommunizmussal – ami, lássuk be soha nem volt – szemben álló hetyke, mentés-bocskais megszobrott, újratemetendő, imádnivaló, tantervbe vágyott rettenetes illetők szinte egytől egyig térdig tapicskoltak a gyűlöletben. Vetítették azt bár zsidókra, kommunistákra, bárkire. Sehol egy becsületes, tisztelhető jobboldali áldozat?

Majd a fejük beleszakadt e frissensült fajvédőknek Hóman Bálintba, aki göcsörtös akarással Székesfehérvár hőseként kapta volna meg a köztéri bábusítást. Orbán Viktor viszont az amerikai feddést „letojva”, de az általa tökélyre fejlesztett politikai ambivalencia receptje szerint lelkesen tett eleget a jogos kérésnek, és avatás mégse… Nos, akkor helyezték volna át a derék zsidófalót Vácra, feledve minden eddigi fehérvári huszárságát. Aztán ott sem kellett. Hóman holtában haknizik, és valószínűleg – remélem tévedek – előbb-utóbb a nyilaskás Hegedüs templomkertjében landol a Szabadság téren, Horthy mellékoltáraként.

A történelem szemétdombja azonban végtelen. Sikerült előkaparni egy másik virtigli fajvédőt, Donáth Györgyöt, akit pechjére/szerencséjére nem azért végeztek ki a kommunisták, amiért megérdemelte volna.

Ha nem lenne ennyire nem vicces a történet, mondhatnánk, olyan ő, mint a koncentrációs tábor egyszeri áldozata, akinek leszármazói elégtételt kértek. Tudniillik a papa Auschwitzban részegen kiesett az őrtoronyból.

Donáthról – a híradások szerint – Szakály Sándor, a Veritas történelemhamisítási intézmény vezetője úgy nyilatkozott, hogy nem tudta: rasszista volt. Ha ő sem, akkor ki?

A szobrot Gulyás Gergely fideszes parlamenti alelnök, és Boross Péter volt miniszterelnök, Horthy egykori újratemetésének „civil” ünneplője, a másik illiberális idegenrendészeti szakember avatta volna föl, de az antirasszisták szépen megfutamították őket.

Boross a 444.hu felvetésére, vagyis, hogy Donáth a zsidókat, a németeket és a románokat is gyűlölte, azt válaszolta, hogy „van ilyen”.

Emberből is van ilyen. Még ma is. Baj!

Kilóg

Mivel Brüsszelben semmi nem jött be Orbánnak - figyelemre sem méltatták a V-4 javaslatait menekültügyben és Cameron is átlépett „szövetségese” feje fölött -, a kormányfő előhúzta a nemzeti atombombát. Mivel lassan egy éve hergeli népét a menekültek ellen, népszavazást kezdeményezett egy olyan ügyben, amelyről úgy gondolta: nem veszíthet. (Arról nem szólva, hogy a közoktatás lázadásáról, az egészségügy szétveréséről, stb. is elterelheti a figyelmet.) Bár lényeges, hogy a népszavazási kérdés alkotmányos-e, vagy sem, átengedik-e a különböző intézmények (NVB, Kúria, Ab), vagy sem, Orbán szempontjából mégis lényegtelen, hiszen akár lesz referendum, akár nem, legalább őszig továbbra is a menekültellenes kampány ural majd mindent - megspékelve egy kis „brüsszelizmussal”. Márpedig ez a cél. Ha ugyanis Orbán egy percig is komolyan gondolná amit mond, akkor a népszavazáson feltett kérdésnek azonosnak kellene lennie a britekével: akarja-e hogy az ország tagja maradjon az EU-ak? Ehhez azonban gyáva, bármennyire is szeretné úgy uralni országát, hogy abba tényleg senki nem szól bele, és semmilyen nemzetközi szervezet nem korlátozza (csak: money, money, money).

Ám mégis úgy vélem, a kormányfő ütemet tévesztett; a népszavazási kérdés időzítése egészen nyilvánvalóan leplezte le uralmának manipulációit; azokat a „háttérhatalmakat”, amelyek Magyarországon minden közpolitikai ügy mögött megtalálhatóak. Egy nappal azután hirdetett népszavazást, hogy a Fidesz-alelnök Kubatov zsoldosai megakadályozták egy ellenzéki referendum-kérdés beadását. Rogán miniszter pedig személyesen kérette be a kvóta-ügyben korábban kérdést beadó állampolgárt és győzte meg, hogy vonja azt vissza. (Vajon mit ajánlott Rogán e polgárnak: verőlegényeket vagy stadionbérletet?) És hát a sajtó már tavaly előbányászta, hogy a Nemzeti Választási Iroda (NVI) nettó 1,5 milliárdos szerződést kötött népszavazás és választás előkészítésére. Az NVI elnökének ezek miatt már tegnap le kellett volna mondania, de még ma is megteheti.

Orbán kezdeményezése épp a manipulációkat leplezte le, a kérdés mögötti lólábat csak a vak nem veszi észre. Meg a patás ördög maga.