Az új varsói szerződés

A budai Várban, a Széchenyi könyvtárban látható az a kiállítás, amely az első világháborús magyarországi propaganda gépezet működését mutatja be. A látványos kiállítás hűen felidézi azt az agymosást, amellyel emberek millióit rá lehetett venni a kollektív gyilkolásra, a háborús hisztériára, és egy ideig a háborús áldozatok elviselésére is. A magyar progresszió legjobbjai – Ady Endre, Babits Mihály, a szociáldemokraták – kezdettől elutasították a háborús részvételt, amelyhez a magyarságnak semmilyen valós érdeke nem fűződött. De sajnálatosan sokan voltak a ma is becsült, humánusnak és haladónak gondolt nagy íróink és művészeink között olyanok, akiket bizony megrészegített a háborús propaganda.

Érdekes látni azt a kettősséget is, amellyel az ellenséget – az oroszokat, szerbeket, angolokat és franciákat – ábrázolták. Egyrészt hangsúlyozni kellett az ellenség gonoszságát, ocsmányságát, fenyegető erejét, hogy a háborús részvételt a haza védelmének lehessen beállítani. A vodkától elbutult oroszok és a hideg, számító britek elleni gyűlöletkeltés megelőlegezte a második világháború még vadabb, már fasiszta propagandáját. Persze a front másik oldalán ugyanolyan vadul uszítottak a németek, osztrákok és magyarok ellen, de hát ez a kiállítás a mi háborúnkról szól. Másrészt persze az ellenséget gyengének is kellett mutatni, akit hős csapataink a korabeli lapok szalagcímei szerint mindennap legyőztek, szétvertek, megsemmisítettek. Egészen a végső győzelemig, amiből azonban sajnos totális vereség, a Monarchia széthullása és Trianon lett.

A háborús hisztériát könnyű felszítani, különösen, ha a kiszemelt ellenségről az embereknek rossz történelmi tapasztalatai vannak. A Kaczynski-féle lengyel jobboldal már ellenzékben is szította az oroszellenes hisztériát, az oroszok (és németek) előtti megalkuvással vádolva az amúgy szintén jobboldali, az Európai Néppárthoz tartozó, akkori kormánypártot. Kormányra kerülve aztán konkrét tettekké változtatták a hisztériát. Félkatonai alakulatot hoznak létre az állítólagos „orosz veszély” ellen, és a mi ilyen-olyan gárdáinkkal szemben ez az ötvenezresre tervezett erő valódi fegyverekkel is rendelkezne. Józan ésszel természetesen nem várható, hogy Oroszország megtámadna egy NATO-tagállamot, és ettől nem a lengyel milícia, hanem az amerikai hadsereg és nukleáris arzenál rettenti vissza.

A jobboldali milícia nyilvánvalóan belpolitikai célokat szolgál Lengyelországban is. A klasszikus szélsőjobboldali recept szerint a demokratikus intézmények szétverését, a lopakodó diktatúra kiépítését a nacionalista szenvedélyek és a háborús pszichózis felszításával lehet eladni a társadalomnak. A lengyel ellenzék – nemcsak a „rettegő baloldal”, hanem a néppárti jobboldal is – ezért joggal félti az országot az efféle kísérlettől. „Aggasztó, hogy a jobboldali kormány a saját felügyelete alá vonja ezeket a milíciákat, mert később a saját belpolitikai céljaira is fel tudja ezeket használni”, fogalmazta meg Roman Kuzniar biztonságpolitikai szakértő a lengyel társadalom gondolkodó részének félelmeit. A nyílt oroszellenes és a valamivel diszkrétebb németellenes propaganda azért különösen veszélyes, mert a lengyel nép valós történelmi sérelmeire épül. Az EU- és a NATO-tagság azonban éppen ezeknek a meghaladására szolgál.

A lengyel külügyminiszter múlt heti látogatása után ma a lengyel miniszterelnök asszony is Budapestre érkezik. Witold Waszczykowski külügyminiszter budapesti tárgyalásai során már kiderült, hogy az új lengyel kormány valamifajta új blokkot kíván szervezni a kelet-európai és balkáni országokból. Ez a blokk a térség két úgynevezett középhatalmára, Lengyelországra és Romániára épülne. Erős orosz-ellenesség, feltétlen Amerika-barátság és a nyugat-európai „dekadenciával” szembeni kritika jellemezné. Amerikai szemmel valóban Lengyelország és Románia a térség két kulcsállama, méreteik és geostratégiai helyzetük miatt. Nagy kérdés persze, hogy a Fidesz koncepciójába beleillik-e egy olyan tömb, amelyet Varsó vezet, és amelynek a másodhegedűse Budapest előtt Bukarest lenne.

Csak remélni lehet, hogy Orbán Viktor a Kaczynski-féle antidemokratikus belpolitika iránti rokonszenve ellenére sem csatlakozik egy olyan blokkhoz, amelynek céljai ellentétesek a magyar érdekekkel. A visegrádi négyek az EU-n belül hatásosan képviselhetik országainkat az uniós egyeztetésekben, például a Nyugat-Európában dolgozó állampolgáraink érdekeinek védelmében. Sajnos, úgy tűnik, hogy a David Cameronnak való megfelelési vágy fontosabb számukra, mint saját polgáraik sorsa. De Magyarországnak nincs keresnivalója olyan blokkban, amely Németország és a nyugat-európai demokráciák ellenében, a hidegháborús feszültség szításával, félkatonai milíciák felállításával és a demokratikus intézmények felszámolásával épül fel. S amikor enyhülni látszik az ukrajnai válság, Oroszország ürügyén sem érdekünk olajat önteni a parazsakra. Ilyen varsói szerződésre nincs szükségünk. A magyar-lengyel barátságot ma azok képviselik jól, akik szolidárisak a demokrácia megvédéséért küzdő lengyel demokratákkal, köztük a Kaczynski-féle kalandorok jobboldali, néppárti ellenfeleivel.

Szerző
Hegyi Gyula

Pofátlan bukott jobboldal

Istenem, hányszor írtuk már le, hogy a bukott jobboldal (emlékszünk, háromszor veszítettek választást 1990 óta: 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban) pofátlansága egyenesen bicskanyitogató.

Pofátlanság, ahogyan 2010-ben elvették három és fél millió ember nyugdíj-megtakarításait. Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi-felelős mindenhol azt kiabálta: el kell venni a magánpénztáraktól a pénzünket, mert eltőzsdézik, elkaszinózzák! Rossz kezekben van a 3000 milliárd forint, majd a kormány megóvja azt, ami a mienk. Nem is lehetne jobb helyre tenni, mint az államadósságot csökkenteni vele. Nem élhetünk együtt a magas államadóssággal, amit a szocik hoztak össze az „emútnyócév" alatt - érveltek. Az államadósság azóta is 80 százalék körül mozog, a nyugdíjkassza milliárdjait valóban a tőzsdére vitték, befektették Mol-részvényekbe 20 százalékos veszteséggel, vettek E.ON-t, ráfizetéses vállalatokat államosítottak. Elkótyavetyélték. Úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.

Pofátlanul "pofátlan végkielégítésekről" beszéltek, amikor 2010-ben beültek a közszolgálatból elbocsátott szakemberek helyére, és 98 százalékos büntetőadóval elvették a köztisztviselőktől, közalkalmazottaktól, egy életet tisztességesen ledolgozott pedagógusoktól a törvényesen felvett végkielégítésük nagyobbik részét. Aztán kiderült, hogy hazudtak. Szó sem volt törvénytelen kifizetésekről, de öt évnek kellett eltelnie, mire visszafizették jogos jussukat a sértetteknek. Természetesen kamat nélkül! A bukott jobboldal álszent arccal azt ígérte: náluk majd nem fordulhatnak elő sokmilliós végkielégítések és kétmilliónál nagyobb fizetések az állami vállalatoknál, vagy az MNB Simor Andráshoz köthető vezetői esetében.

Pofátlanul a szemünkbe hazudtak! A közelmúltban bejelentették: feloldották a fizetési plafonokat, két-két és félszeres fizetésemelést kaptak például a veszteséges MÁV, és más állami cégek igazgatói. Így kívánja a „piac”, különben elszívja a versenyszféra a legjobb szakembereket - mondták. És hol van már a jegybank korábbi vezetőinek szüntelen alázása? Matolcsy és legényei pirulás nélkül, talicskával vihetik haza a sokmilliós fizetést és utánfutóval tolhatják ki a nemzet bankjából az állam pénzét mindenféle magánalapítványba, ingatlanba, műkincsvásárlásba.

Pofátlanul azt állította a bukott jobboldal, hogy azért kell átszervezni a dohánypiacot, hogy megvédjék a szerencselovagoktól a trafikosokat. Az ígérték, tiszta, áttekinthető viszonyokat teremtenek, ehelyett a mozgáskorlátozott, kerekesszékes, egyetlen megélhetési forrással bíró, "ősi" trafikos családok labdába sem rúghattak a koncessziókért meghirdetett pályázatokon. Ezzel szemben legalább egy tucat, vagy akár több koncessziót is elnyertek fideszes politikusok, családtagok, csókosok, a hódmezővásárhelyi dohánybiznisz bennfentesei.

Pofátlan hazugság volt, ahogyan a szerencsejáték-üzlet lenyúlását 2012-ben előkészítették. Előbb a parlament kivételesen sürgős eljárásban tárgyalta az erről szóló javaslatot, arra hivatkozva, hogy a kormány "nemzetbiztonsági veszélyt lát" a gépek üzemeltetése körül, aztán ripsz-ropsz úgy intézték, hogy Vajna András György és hasonszőrű debreceni kollégája kapja meg az üzemeltetési jogokat. Pofátlanul olcsón, olyan ellenőrizhetetlen bevételekkel, és adómentességgel, amibe még az adóhivatal sem lát bele. (Talán ezzel már meg is volt a főpróbája a mostani, korlátlan hatalomra felruházó, terrorveszélyre hivatkozó alaptörvény-korrekció kísérletének.)

Pofátlanul a szemünkbe hazudtak: azért bocsátják áruba az állami földeket, hogy a környéken élő kis- és közepes gazdaságok tulajdonosait helyzetbe hozzák. A családi vállalkozások pártfogójának mondta magát a háromszor is megbukott jobboldal, ehelyett Mészárosok, Tiborczok, L. Simonok, műkörmösök, strómanok vásárolhattak ki tudja hogyan harácsolt (hogyne tudnánk!) milliárdokért megyényi birtokokat. A valódi gazdáknak néhány hektár, ha jutott.

Pofátlanság, hogy a kormánypárt - a háromszor bukott jobboldal - egyik jelentéktelen képviselője a minap ki mert állni a nyilvánosság elé, és azt merte a képünkbe mondani, hogy a pedagógusok azért mentek ki tízezerével az utcára, mert a „bukott baloldal” erre biztatta őket. Pofátlan hazugság, hogy "Miskolctól Szegedig az MSZP-sek, gyurcsányisták, bajnaisták, LMP-sek, liberális pártaktivisták és a Soros pénzelte civilek" szervezik a tüntetéseket. Sokkal közelebb áll az igazsághoz, hogy a kormány az oktatásban azért vezetett be ostoba, kötelező tantervet, adminisztrációs terheket és minősítési rendszert, hogy megannyi csatornám pofátlanul ellophassa az azok elkészítése után felvehető uniós forrásokat.

Pofátlanságok további hosszú sorát olvashatnánk a bukott jobboldal fejére. De mi hallgatunk és nyelünk.

Szerző
Somfai Péter

Pofátlan bukott jobboldal

Istenem, hányszor írtuk már le, hogy a bukott jobboldal (emlékszünk, háromszor veszítettek választást 1990 óta: 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban) pofátlansága egyenesen bicskanyitogató.

Pofátlanság, ahogyan 2010-ben elvették három és fél millió ember nyugdíj-megtakarításait. Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi-felelős mindenhol azt kiabálta: el kell venni a magánpénztáraktól a pénzünket, mert eltőzsdézik, elkaszinózzák! Rossz kezekben van a 3000 milliárd forint, majd a kormány megóvja azt, ami a mienk. Nem is lehetne jobb helyre tenni, mint az államadósságot csökkenteni vele. Nem élhetünk együtt a magas államadóssággal, amit a szocik hoztak össze az „emútnyócév" alatt - érveltek. Az államadósság azóta is 80 százalék körül mozog, a nyugdíjkassza milliárdjait valóban a tőzsdére vitték, befektették Mol-részvényekbe 20 százalékos veszteséggel, vettek E.ON-t, ráfizetéses vállalatokat államosítottak. Elkótyavetyélték. Úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.

Pofátlanul "pofátlan végkielégítésekről" beszéltek, amikor 2010-ben beültek a közszolgálatból elbocsátott szakemberek helyére, és 98 százalékos büntetőadóval elvették a köztisztviselőktől, közalkalmazottaktól, egy életet tisztességesen ledolgozott pedagógusoktól a törvényesen felvett végkielégítésük nagyobbik részét. Aztán kiderült, hogy hazudtak. Szó sem volt törvénytelen kifizetésekről, de öt évnek kellett eltelnie, mire visszafizették jogos jussukat a sértetteknek. Természetesen kamat nélkül! A bukott jobboldal álszent arccal azt ígérte: náluk majd nem fordulhatnak elő sokmilliós végkielégítések és kétmilliónál nagyobb fizetések az állami vállalatoknál, vagy az MNB Simor Andráshoz köthető vezetői esetében.

Pofátlanul a szemünkbe hazudtak! A közelmúltban bejelentették: feloldották a fizetési plafonokat, két-két és félszeres fizetésemelést kaptak például a veszteséges MÁV, és más állami cégek igazgatói. Így kívánja a „piac”, különben elszívja a versenyszféra a legjobb szakembereket - mondták. És hol van már a jegybank korábbi vezetőinek szüntelen alázása? Matolcsy és legényei pirulás nélkül, talicskával vihetik haza a sokmilliós fizetést és utánfutóval tolhatják ki a nemzet bankjából az állam pénzét mindenféle magánalapítványba, ingatlanba, műkincsvásárlásba.

Pofátlanul azt állította a bukott jobboldal, hogy azért kell átszervezni a dohánypiacot, hogy megvédjék a szerencselovagoktól a trafikosokat. Az ígérték, tiszta, áttekinthető viszonyokat teremtenek, ehelyett a mozgáskorlátozott, kerekesszékes, egyetlen megélhetési forrással bíró, "ősi" trafikos családok labdába sem rúghattak a koncessziókért meghirdetett pályázatokon. Ezzel szemben legalább egy tucat, vagy akár több koncessziót is elnyertek fideszes politikusok, családtagok, csókosok, a hódmezővásárhelyi dohánybiznisz bennfentesei.

Pofátlan hazugság volt, ahogyan a szerencsejáték-üzlet lenyúlását 2012-ben előkészítették. Előbb a parlament kivételesen sürgős eljárásban tárgyalta az erről szóló javaslatot, arra hivatkozva, hogy a kormány "nemzetbiztonsági veszélyt lát" a gépek üzemeltetése körül, aztán ripsz-ropsz úgy intézték, hogy Vajna András György és hasonszőrű debreceni kollégája kapja meg az üzemeltetési jogokat. Pofátlanul olcsón, olyan ellenőrizhetetlen bevételekkel, és adómentességgel, amibe még az adóhivatal sem lát bele. (Talán ezzel már meg is volt a főpróbája a mostani, korlátlan hatalomra felruházó, terrorveszélyre hivatkozó alaptörvény-korrekció kísérletének.)

Pofátlanul a szemünkbe hazudtak: azért bocsátják áruba az állami földeket, hogy a környéken élő kis- és közepes gazdaságok tulajdonosait helyzetbe hozzák. A családi vállalkozások pártfogójának mondta magát a háromszor is megbukott jobboldal, ehelyett Mészárosok, Tiborczok, L. Simonok, műkörmösök, strómanok vásárolhattak ki tudja hogyan harácsolt (hogyne tudnánk!) milliárdokért megyényi birtokokat. A valódi gazdáknak néhány hektár, ha jutott.

Pofátlanság, hogy a kormánypárt - a háromszor bukott jobboldal - egyik jelentéktelen képviselője a minap ki mert állni a nyilvánosság elé, és azt merte a képünkbe mondani, hogy a pedagógusok azért mentek ki tízezerével az utcára, mert a „bukott baloldal” erre biztatta őket. Pofátlan hazugság, hogy "Miskolctól Szegedig az MSZP-sek, gyurcsányisták, bajnaisták, LMP-sek, liberális pártaktivisták és a Soros pénzelte civilek" szervezik a tüntetéseket. Sokkal közelebb áll az igazsághoz, hogy a kormány az oktatásban azért vezetett be ostoba, kötelező tantervet, adminisztrációs terheket és minősítési rendszert, hogy megannyi csatornám pofátlanul ellophassa az azok elkészítése után felvehető uniós forrásokat.

Pofátlanságok további hosszú sorát olvashatnánk a bukott jobboldal fejére. De mi hallgatunk és nyelünk.

Szerző
Somfai Péter