Előfizetés

Rohani barátokra lelt

R.T.
Publikálás dátuma
2016.01.27. 06:36
Rohani és Renzi szorosabbra fűzi az együttműködést FORRÁS: GOVERNO.IT/T.BARCHILELLI
Irán világpolitikai szerepének teljes átalakulását példázza Hasszan Rohani elnök az országgal szembeni büntetőintézkedések eltörlése utáni első európai útja. A perzsa állam vezetőjét olyan lelkesedéssel fogadta Matteo Renzi olasz kormányfő Rómában, s úgy méltatta őt, ami csak a világ legjelentősebb vezetőinek járhat ki.

Az olaszok kivételes lelkesedése persze nem véletlen, hiszen 13, főként az energiaszektort érintő dokumentumot írtak alá összesen mintegy 17 milliárd euró értékben. Megállapodtak továbbá az iráni vasúthálózat fejlesztéséről is. Róma korábban is a kiemelt partnerek között tartotta számon Iránt. 2005-ben az ország harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere volt, s az összes olasz export 7,5 százaléka irányult Teheránba. Olaszország folytatta a legkiterjedtebb kereskedelmet az EU államai közül a perzsa állammal, így ez is magyarázza, hogy Rohani elnök miért éppen ezt az országot kereste fel elsőként négynapos európai útja során.

Az sem véletlen, hogy az iráni nukleáris megállapodás egyik motorja Federica Mogherini előző olasz külügyminiszter, az Európai Unió jelenlegi külügyi és biztonságpolitikai főképviselője volt. 2015-ben Rohani elnök az olasz közszolgálati csatornának, a RAI-nak elmondta, hogy az EU államai közül Itália a legfontosabb kereskedelmi partner számukra. S az is jellemző a két állam viszonyára, hogy Róma elsők között helyezte terrorlistára az emigrációban működő ellenzéki szervezetet, az Iráni Népi Mudzsahedint.

A két vezető megbeszélései is rendkívül békés mederben zajlottak, s Matteo Renzi nem győzte magasztalni tárgyalópartnerét. Az Il Sole 24 Ore olasz gazdasági lap közlése szerint elmondta, hogy még csak az út elején járnak, s egy sor további szektorban is lehetségessé válik az együttműködés a perzsa állammal. Az olasz miniszterelnök történelmi barátságról beszélt, s mint mondta, komoly kulturális kötelékek is összekapcsolják őket. Kifejtette, a nukleáris megállapodás tavaly júliusi megszületésével, s ezáltal Irán együttműködésével könnyebb lesz legyőzni a terrort.

Renzi elismerte, hogy az emberi jogok tekintetében még vannak véleménykülönbségek, de e téren is „folytatódnak a tárgyalások”. Rohani kiemelte, olyan feltételeket kívánnak teremteni, melyek révén megkönnyíthetik, felgyorsíthatják az olasz cégek beruházásait. Az iráni államfő egyben azt is elmondta, hogy az Európai Unió egészével is fejleszteni kívánják a viszonyt. Hasszan Rohanit tegnap Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta. Mintegy 40 perces megbeszélésük során az iráni nukleáris megállapodás, illetve közel-keleti kérdések kerültek terítékre. A pápa arra ösztökélte Rohanit, Irán vesse latba befolyását a fegyverkereskedelem visszaszorításáért.

Tárgyalásuk végén az egyházfő arra kérte vendégét, imádkozzon érte. Utoljára 1999-ben járt iráni elnök a Vatikánban. Ferenc pápa potifikátusa idején feltűnően javult a Szentszék és a perzsa állam viszonya. A Vatikán kezdettől fogva támogatta az iráni nukleáris megállapodást, s az egyezményt „jelentős nemzetközi megállapodásnak” nevezte. Ferenc pápa már megválasztása óta fontosnak tartotta e kapcsolat javítását jóllehet a mintegy 80 milliós Iránban mindössze 21 ezerre tehető a katolikusok száma, így a kereszténység szempontjából távolról sem olyan jelentős terep, mint akár Egyiptom, vagy Szíria.

Mohammad Taher Rabbani, a perzsa állam Vatikánba akkreditált nagykövete a Vatican Insidernek adott interjújában pedig egy ízben azt közölte, hazája különösen jó néven vette a pápától a szíriai békéért tett erőfeszítéseit. A teheráni vezetés az egyházfőt „nyílt, mély gondolkodású, hittel teli” személyiségnek tartja – tette hozzá. Rohani Párizsba is ellátogat, s a francia fővárosban szintén fontos gazdasági megállapodásokat ír alá, ezek egyebek mellett az autóipart érintik.

Michael Bloomberg a megmentő?

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2016.01.27. 06:34
Michael Bloomberg az Élysée-palotában – a párizsi klímacsúcson is részt vett FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THIERRY CHESNOT
New York volt polgármestere, Michael Bloomberg megmentőnek ajánlkozik: azt fontolgatja, hogy független jelöltként harcba száll az amerikai elnökválasztáson. A New York Times című lap írta meg először, hogy a milliárdos médiamogul megbízta munkatársait, mérjék fel egy esetleges független kampány kihatásait. Bloomberg akár 1 milliárd dollárt is hajlandó lenne saját zsebből költeni a kampányra. Harmadik párti jelöltből még nem lett elnök.

A milliárdos a hírek szerint kiábrándultan figyeli, hogyan alakul a 2016-os elnökválasztási kampány. Tanácsadói szerint Bloomberg március elején hozza meg döntését. Akkor száll be a versenybe, ha a március 1-i „szuperkedd” után úgy alakul a helyzet, hogy a populista baloldali Bernie Sanders lehet a demokraták jelöltje, a republikánus oldalon pedig a provokatív milliárdos, Donald Trump, vagy a teadélután mozgalomhoz kötődő texasi szenátor, Ted Cruz látszik esélyesnek a republikánus elnökjelöltség megszerzésére.

Ám akkor is lép Bloomberg, ha Hillary Clinton túlságosan meggyengül a vártnál nehezebb előválasztási küzdelemben. A médiamogul egyik tanácsadója az ABC News-nak úgy nyilatkozott, hogy noha harmadik párti jelöltek mindig hátránnyal indulnak, ezúttal Bloomberg úgy látja, ha mindkét nagy párt szélsőséges jelöltet állít, széles folyosó nyílhat középen, s így függetlenként is lehet esélye az elnöki poszt elnyerésére. A név nélkül nyilatkozó tanácsadó szerint Bloomberg belépésének esélye nullához közelít, ha Hillary Clinton biztosan nyeri a demokrata jelöltséget.

A „szuperkedd” mindenképpen mérföldkő, egyszerre 15 államban tartanak előválasztást, s azt követően már világosabb lesz a kép, hogy melyik jelöltnek mekkora a támogatottsága, körvonalazódik, hogy a választók várhatóan kinek szavaznak bizalmat demokrata, illetve republikánus oldalon. Bloombergnek úgy kell időzítenie a döntését, hogy legyen ideje aláírásokat gyűjteni, s még fel tudjon kerülni a szavazócédulára mind az 50 amerikai államban.

A 73 éves milliárdos soha nem titkolta elnöki ambícióit, s már korábban is eljátszott az indulás gondolatával. 2012-ben azonban úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Barack Obama támogatottsága eléggé magas ahhoz, hogy újabb négy évig maradhasson a Fehér Házban, s így akkor nem szállt harcba. Bloomberg eredetileg demokrataként jegyeztette be magát, 2001-ben republikánus színekben indult New York polgármesteri székéért, majd 2007-ben változtatta elkötelezettségét „függetlenre”.

Bloomberg apja bevándorló orosz zsidó család gyermeke, anyai nagyapja a mai Fehéroroszország területéről érkezett az Egyesült Államokba. Bostonban született, a Johns Hopkins Egyetemen, majd a Harvard Business Schoolon diplomázott. A Salomon Brothers beruházási banknál kezdte karrierjét, 1981-ben alapította meg saját cégét, amelynek vezérigazgatója lett. A Bloomberg globális pénzügyi adatszolgáltató és médiabirodalommá nőtte ki magát, a vezérigazgató vagyonát 2013-ban a Forbes 33 milliárd dollárra becsülte, ezzel a világ 13. leggazdagabb embere lett, jelenleg vagyona a 37 milliárdhoz közelít. A Wikipédia szerint 2007 és 2009 között a 142. helyről a 17. helyre ugrott előre a Forbes-listán.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően választották meg New York polgármesterévé, 2002 januárjában nehéz időszakban vette át a város vezetését, 2005-ben újraválasztották, majd 2009-ben harmadszor is indult, a republikánus listán, de már független jelöltként. 2013. december 31-én járt le harmadik hivatali ideje, a demokrata Bill de Blasio követte a „Nagy Alma” becenéven gyakorta emlegetett metropolis polgármesteri posztján. Bloomberg esetleges indulási szándékának megszellőztetése találgatási hullámot indított el, az amerikai médiában azt latolgatják, vajon kinek ártana és kinek használna, ha a milliárdos függetlenként ringbe szállna.

Donald Trump mindenesetre elszórakozott a bejelentésen, közölte, hogy szívesen küzd meg Bloomberggel. Korábban egyébként ő maga is azzal fenyegetőzött, hogy ha a Republikánus Párt meg akarja torpedózni jelöltségét, akkor függetlenként száll harcba. Ezzel jól meg is ijesztette a republikánusokat, hiszen joggal tarthattak attól, hogy Trump függetlenként is a republikánus „establishment” jelöltjétől vesz el szavazatokat, s ezzel a demokrata Clinton elnöki esélyeit növeli. Bloomberg viszont inkább a volt First Ladytől venne el szavazatokat. Clinton az NBC-nek azt mondta, megszerzi a jelöltséget, így Bloomberg mentőakciójára nem lesz szükség. Bernie Sanders érdekesnek találta, hogy előfordulhat: két New York-i milliárdossal kell szembeszállnia.

Függetlenként Bloomberg a „közép” szavazóit célozná meg. Politikai nézeteit tekintve a médiamogul „fősodorbeli” jelöltnek számít, s erre idén mintha nem lenne kereslet. Leköszönése óta a fegyvertartás korlátozását segítő kampány élére állt, a nők szabad választásának híve, s ezek - úgymond - demokrata ügyek. A menekültek befogadásának kérdésében nem osztja Trump és Ted Cruz szélsőséges álláspontját. Másfelől ugyanakkor támadható azzal, hogy közel áll a Wall Streethez. Míg azonban Trump üzletemberi teljesítménye vitatható, Bloomberg maga szerezte a millióit. Polgármesterként 12 sikeres évet tud felmutatni, nem csak beszél, hanem le is tett valamit az asztalra. Kívülállóként azonban túl sok akadályt kellene leküzdenie a győzelemhez.

Megosztják a szavazókat
Sokan próbálkoztak már harmadik párti vagy független jelöltként a Fehér Ház bevételével, de ezek a próbálkozások 1856 óta még egyetlen egy esetben sem jártak sikerrel. A Demokrata Párt és a Republikánus Párt dominanciájával szemben harmadik párti indulónak kisebb posztok esetében is csak rendkívül ritkán volt esélye. Többször is előfordult azonban, hogy egy harmadik induló befolyásolhatta az elnökválasztás kimenetelét. A legemlékezetesebb kétségkívül a texasi milliárdos, Ross Perot kísérlete volt.
Perot első alkalommal 1992-ben szállt ringbe, s abban az évben a hivatalban lévő republikánus elnök, George H. W. Bush nem tudta kivívni újraválasztását. A texasi milliárdos ellenezte az első Öbölháborút, s úgy gondolta, üzletemberként ő kínálja a legjobb megoldást Amerika gazdasági bajaira. A tévévitákban grafikonokkal szemléltette elképzeléseit. A milliárdos figyelemreméltó eredményt ért el, a voksok majd 19 százalékát szerezte meg, több mint 19 millióan szavaztak rá, azonban egyetlen elektort sem szerzett.
Perot megosztotta a republikánus tábort, s demokrata elnök, Bill Clinton költözhetett a Fehér Házba. Saját sikerén felbuzdulva Perot pártot alapított, s négy évvel később, 1996-ban is próbálkozott, akkor azonban már csak 8,4 százalékot ért el. Clinton 49,2 százalékkal, 379 elektori szavazattal biztosan győzött Bob Dole ellenében.A 2000. évi – újraszámlálási botrányba torkollott, majd legfelsőbb bírósági beavatkozással eldöntött – elnökválasztáson is indult harmadik párti jelölt, Ralp Nader. Az ismert fogyasztóvédő a Zöld Párt képviseletében indult, s látszólag nem sok vizet zavart, a voksok 2,74 százalékát szerezte meg, 2,8 millióan szavaztak rá.
Csakhogy rendkívül szoros volt a verseny Clinton alelnöke, a később környezetvédelmi tevékenységéért megosztott Nobel-békedíjjal jutalmazott Al Gore és George W. Bush között.Az Egyesült Államok történetében azon ritka választások egyike volt (összesen négyszer esett meg ilyesmi), ahol a vesztes több szavazatot kapott, mint a győztes, s elhúzódó jogi-politikai viták nyomán végül Florida elektori voksain dőlt el a verseny. Gore félmillióval több szavazatot szerzett, mint ifjabb Bush, s a választás számos államban hajszálon múlt. Floridában George W. Bush 2 millió 912 ezer 790 voksot szerzett, Al Gore mindössze 537 (!) szavazattal kevesebbet. Ralph Naderre ugyanakkor több mint 97 ezren szavaztak Floridában.



Harc az iowai szavazókért

Az előválasztási folyamat első állomása, az iowai caucus előtt egy héttel közönségtalálkozót tartottak a demokrata elnökaspiránsok. A Des Moines-i Drake Egyetemen tartott fórumon a demokrata elnökjelöltségre pályázó három politikus – Hillary Clinton, Bernie Sanders és Martin O’Malley – egymást követően válaszolt a hallgatóság kérdéseire.

Hillary Clinton volt külügyminiszter ezúttal is azt hangsúlyozta, hogy neki van a legszélesebb körű tapasztalata, s minden tekintetben készen áll az elnökségre. Bernie Sanders független szenátor ugyan dícsérte Clintont, ám több tekintetben is megkérdőjelezte ítélőképességét. Emlékeztetett rá, hogy míg szenátorként Hillary az iraki háború mellett szavazott, ő nemmel voksolt. (Két ciklussal ezelőtt Barack Obamának is ez volt az egyik fő aduja Clintonnal szemben.) A volt First Lady fejére olvasta, hogy a Keystone csővezeték elutasítása ügyében is sokáig habozott. Sanders magát ajánlotta a szavazóknak, mondván, politikusi háttere, ítélőképessége révén ő a legalkalmasabb arra, hogy az amerikai elnök nagyon nehéz posztját betöltse.

Martin O’Malley volt marylandi kormányzó, akinek sok esélye nincs beleszólni a versenybe, a generációs különbségre helyezte a hangsúlyt. Az 53 éves politikus egy új korosztályt képvisel a 68 éves Clinton és a 74 éves Sanders mellett. Ha Clinton nem lenne a mezőnyben, O’Malleynak akár több babér is teremhetne, egyelőre be kell érnie azzal, hogy országosan ismertté válik az elnökválasztási kampány révén.

Clinton és Sanders számára is lejátszották a másik egy választási reklámfilmjét. A vermonti szenátor felugorva éljenzett Clinton klipjét látva, Hillary nagyon megdícsérte a Simon and Garfunkel dalra komponált reklámját, amely szinte rocksztárként ábrázolja a veterán szenátort, s elnézően mosolygott. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a jelöltek versben kampányolnak, de prózában kormányoznak. Mintegy jelezte, hogy Sanders szépen hangzó ígérteit aligha tudná megvalósítani az anyagi realitások és a republikánus többségű kongresszus ellenében.

Bernie Sanders, aki – mint Barack Obama minap adott interjújában megjegyezte – tudja, hogy nincs veszítenivalója, egyre lazább a pódiumon. Zakóját egy mozdulattal a közönség közé vetette. O’Malley is ingujjra vetkőzött, de ő pedánsan széke karfájára tette a zakóját.

A helyi lap, a Des Moines Register vezércikkében Hillary Clinton mellett tette le a voksot az előválasztási kampány kezdetén. A FoxNews friss felmérése szerint Clinton hat ponttal vezet Iowában, 48 százalékon áll, míg Sanders 42, O’Malley 3 százalékot kapna. A Real Clear Politics átlagolt adatai ennél szorosabb versenyt jeleznek Clinton és Sanders között: 46-45,4 az állás. Országosan ugyanakkor a volt First Lady 52 százalékkal vezet, Sander 37 százalékkal második.