Előfizetés

Madridban maradt a patthelyzet

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2016.01.25. 06:33
Mariano Rajoy a parlament nyitóülésén – nincs elég szavazat a beiktatásához FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PABLO BLAZQUEZ DOMINGUE
Drámai fordulatokat hozott a pénteki nap Spanyolországban. VI. Fülöp király befejezte ugyan konzultációit a pártokkal, végül mégsem sikerült bejelentenie, hogy kit kér fel az új kabinet megalakítására, ezért e hét közepén folytatja a pártok vezetőivel a tárgyalásokat. Az ügyvezető miniszterelnök, Mariano Rajoy visszalépett, miután a radikális baloldali Podemos „bombát” robbantott, s előzetes konzultáció nélkül koalíciós ajánlatot tett a szocialistáknak. Még nem kizárt, hogy Görögország és Portugália után Spanyolországban is baloldali kormány alakul. Pedro Sánchez, az ellenzéki szocialisták főtitkára közölte, ha a király megbízza, vállalja a kormányalakítást.

Hiába telt el már több mint egy hónap a parlamenti választás óta, Spanyolországban egyelőre csak a zűrzavar a biztos, szinte tapodtat sem mozdultak el a december 20-i voksolás után kialakult patthelyzettől. Mariano Rajoy a hétvégén világossá tette: visszalépése csak időleges, nem mondott le arról a jogáról, hogy elsőként próbálkozzon meg a kormányalakítással. A konzervatív politikust sokan saját pártjában is bírálják, amiért a választások óta meglehetősen passzív. Az ellenzéki szocialisták állítják, hogy – noha utalások elhangzottak – Rajoy ténylegesen nem tett koalíciós ajánlatot , s nem is folyt komoly (nagy)koalíciós alkudozás.

Rajoy szombati beszédében ismét rámutatott, az ország érdekeinek leginkább az felelne meg, ha hárompárti koalíció alakulna, a Néppárt (123 mandátum), a szocialista PSOE (90) és a katalán középpárt, a Ciudadanos (40) részvételével. A három párt néhány alapkérdésben egyetért, így stabil gazdaságot, állásteremtési programokat szeretnének, EU-pártiak, fellépnek a terrorizmus ellen, s legfőképpen ragaszkodnak Spanyolország egységének megőrzéséhez. Együttesen 253 képviselői helyük lenne a 350 tagú törvényhozásban. „Ez az egyetlen ésszerű alternatíva” – hangsúlyozta az ügyvezető kormányfő.

Ám úgy néz ki, jelenleg e széles koalíciónak csekély a realitása, hiszen a PSOE és a Ciudadanos egyaránt a „változás”, vagyis Rajoy leváltása mellett kötelezte el magát. Dilemmát jelent, hogy a harmadik legerősebb párt nem a Ciudadanos, hanem a radikális baloldali Podemos lett, tehát a „változás kormányát” csak Pablo Iglesias megszorításellenes pártjával lehetne megalakítani.

A várható menetrend

Mivel Rajoy elhárította a kormányalakítási felkérést, még nem kezdett el ketyegni az óra. Február 1-én szavaztak volna a kormányfőjelöltről. Ez azonban halasztódhat, mivel VI. Fülöp király a héten új tárgyalási fordulót kezd. Elvileg semmi akadálya, hogy másodszor is az eddigi miniszterelnököt kérje fel, de annak sem, hogy Pedro Sáncheznek adja a megbízást, ha a PSOE kormányzóképes többséget tud felmutatni. Ha azonban sikertelen az első beiktatás, beindul a visszaszámlálás: attól kezdve két hónap áll rendelkezésre a kormány megalakítására. Ha február 2. és április 2. között nem áll fel az új kabinet, akkor előrehozott választás kiírására lesz szükség. Ezt azonban valamennyi párt szeretné elkerülni.

Iglesias a minapi királyi audiencián sem hazudtolta meg önmagát. Közölte a királlyal, hogy kész koalícióra lépni a szocialistákkal és az Egyesült Baloldallal (IU), ő maga pedig miniszterelnök-helyettes szeretne lenni. Ez ugyan nagyon pofátlan ajánlatnak hangzik, pedig a Podemos vezetője ezzel sajátos engedményt tett. Eddig ugyanis azt hajtogatta, nem lép be olyan kormányba, amelyiknek nem ő lesz a vezetője. Rögtön kikötötte, hogy a Podemos legalább öt tárcát kér, egy miniszteri posztot pedig az IU-nak is kell kapnia.

A szocialista pártvezetésnél kiverte a biztosítékot Iglesias ajánlata. Pedro Sánchez főtitkár ugyan igyekezett elviccelni a dolgot, mondván, mire odaért a királyhoz, már jövendő kormányának tárcáit osztogatták, de mások igencsak felháborodtak, s zsarolást emlegettek. Alfredo Pérez Rubalcaba, az előző főtitkár Twitteren követelt „több tiszteletet” a nagy múltú szocialista pártnak. „Ez az első alkalom, hogy egy párt úgy ajánl koalíciót, hogy rögtön súlyosan megsérti azokat, akikkel össze akar fogni” - írta.

Eduardo Madina, a főtitkári posztért folyt versenyben 2014-ben alulmaradt politikus szerint pedig a Podemos ajánlata nem komoly, nem volt más célja, mint a PSOE megalázása. Mások is úgy vélték, hogy Pablo Iglesias fordítva ült a lóra, elvégre a kezdeményezés joga a jóval erősebb PSOE vezetőjét illetné meg. Sánchez azonban mindeddig ragaszkodott ahhoz, hogy a voksoláson nyertes, ám önmagában gyenge Néppárté az elsőség, s ő csak akkor kezd koalíciós tárgyalásokat, ha Rajoy beiktatása kudarcot vall.

Iglesias ajánlata egyébként arról nem tett említést, hogy a PSOE a Podemos 69 és az IU 2 képviselőjével együtt is csak 161 mandátumot tud összehozni, noha az abszolút többséghez legalább 176-ra lenne szükség. Így viszont rá lennének utalva a nacionalista pártok legalább külső támogatására, hisz a Baszk Nemzeti Párt (PNV) 6, a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) 2, illetve a Demokrácia és Szabadság (DiL) 8 képviselőjére támaszkodva tudnának csak kormányozni. Ez pedig nem tűnik túlságosan stabil formációnak.

Ha Rajoy elbukik, aligha maradhat a Néppárt élén, de Sáncheznek is kényes a helyzete: most először vezette választási csatába pártját, de irányításával a szocialisták eddigi legrosszabb eredményüket érték el. A PSOE „bárói”, a nagy öregek és a tartományi vezetők váltig hangoztatják, hogy mivel a párt nem kapta meg a bizalmat a kormányalakításhoz, Sáncheznek vissza kéne fognia ambícióit.

A pártvezetés a „vörös vonalat” is meghúzta: csak akkor hajlandók tárgyalni a Podemossal, ha az eláll a katalán függetlenségi népszavazás támogatásától. Erre a Podemos mindeddig nem volt hajlandó. A katalán referendum kérdése az egyik fő akadály, ami egy esetleges PSOE-Podemos-Ciudadanos koalíciónak is az útjában állna. A Ciudadanos (Polgárok) eredetileg a Katalónia elszakadását ellenző, ott élő spanyolok pártjaként alakult meg, ám időközben országos erővé nőtte ki magát. Sánchez többször is úgy fogalmazott, hogy ugyan a Ciudadanos „az új jobboldal”, de olyan párt, amellyel talán „szót lehet érteni”.

A PSOE berkeiben sokan csapdát látnak Mariano Rajoy visszalépésében. Úgy vélik, az ügyvezető kormányfő ezzel nyomást akar gyakorolni a szocialisták vezetőjére: mutasson fel kormányképes többséget vagy pedig vegye tudomásul a realitásokat, s csatlakozzon a konzervatívok vezette koalícióhoz. Egy ilyen nagykoalíció azonban komoly dilemma elé állítaná a szocialistákat, mert ha belépnek, akkor a radikális Podemos veheti át az ellenzék vezetőjének szerepét, tovább morzsolva a PSOE amúgy is fogyatkozó támogatottságát.

A hétvégén lázas konzultációk kezdődtek, de a szocialisták közleményben tették világossá, addig senkivel nem kezdenek hivatalos koalíciós tárgyalást, amíg erre megbízást nem ad az uralkodó. Rajoy szombati beszédében némi fenyegetést is elhelyezett. Közölte, a PP szenátusi többsége révén meg tudja akadályozni, hogy olyan kormány alakuljon, amelyben a legtöbb mandátumot szerzett tömörülés – vagyis az ő pártja – nem kap helyet.

Támogatnák a nagykoalíciót

Az El País című lapban közzétett friss Metroscopia felmérés szerint a közvélemény mindkét nagy párt vezetőjében a megegyezés akadályozóját látja, Mariano Rajoyról 62 százalék, Pedro Sánchezről 50 százalék nyilatkozott így. A PP, PSOE és a Ciudadanos nagykoalícióját 49 százalék támogatja, 44 százalék ellenzi, a PSOE és a Podemos szövetségét ugyanakkor 58 százalék rossznak találná, s csak 36 százalék véli jó megoldásnak. A pártvezetők közül egyedül a Ciudadanos első embere, Albert Rivera nettó megítélése pozitív, Iglesias, Sánchez és Rajoy nettó támogatottsága egyaránt negatív. Az ügyvezető kormányfő tevékenységét 33 százalék támogatja, 66 százalék ellenzi.



Megint ezrek tüntettek Lengyelországban

Hétvégén ismét több ezren tüntettek Lengyelország legalább harminc városában a demokrácia védelmében. Csak Varsóban ezrek vettek részt a megmozduláson. Többen azt skandálták a kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnökének, Jaroslaw Kaczynskinek címezve: "Menj Magyarországra". 

"Lech Walesa egykori lengyel elnök, a Szolidaritás szakszervezet legendás alakja nagyon keményen beolvasott a lengyel kormánynak. Mint mondta, a PiS alkotta kormány „tönkreteszi az országot” az igazságszolgáltatás és a média reformjával. Utalt arra, hogy az új, Beata Schydlo miniszterelnök által vezetett kabinet megnehezítette az alkotmánybíróság munkáját. Utalván a Szolidaritás szakszervezet és a mostani helyzet összefüggéseire kifejtette: keményen dolgoztunk azért, hogy szabadok lehessünk. S most mindent elherdálhatunk”.

Walesa szerint nem kétséges, hogy a kormány megsértette az alkotmányt, s „szemtelenül azt mondják a képünkbe, hogy ez nem igaz” – hangoztatta. Beata Szydlo múlt kedden megvédte a kormány intézkedéseit a lengyel ügyekről szóló európai parlamenti vitán. Azt állította, minden lépés az alkotmány és az uniós szerződések szellemiségében történt. „Ilyen hazugságot még nem hallottam” – mondta erre Walesa.

Részletesen foglalkozott a lengyel kérdéssel a Le Figaro, amely magyar párhuzamokat is keresett. A francia konzervatív lap szerint Jaroslaw Kaczynskit, a PiS elnökét, a hatalom igazi birtokosát az az eltökélt szándék vezeti, hogy kihívja Brüsszelt és Nyugat-Európa vezetőit. Nem a varsói elnöki palota a főhadiszállása, ahol Poniatowski herceg lovas szobra szegezi kardját a látogatókra, nem is a kormány székhely neoklasszikus épülete. Névleg az államelnök és a kormányfő áll az ország élén, ők válaszolnak az Európai Unió sürgetéseire. A valóságos irányító az a férfiú, aki macskájával egyedül él Zoliborz negyed egyemeletes házában, 2013-ig, édesanyja haláláig vele osztotta meg ezt.

Pártjának vezetője, a parlament képviselői mandátumán kívül nincs egyéb választott tisztsége. Akárcsak sok más lengyel, a katolicizmus jegyében nőtt föl, neveltetésének másik összetevője elvakult antikommunizmusa. A francia napilap vezetése úgy tekinti őt, mint a magyar Orbán Viktor hasonmását, akit mellesleg bálványoz. Repülőgép szerencsétlenség áldozatául esett ikerfivérét Krakkóba, a Wavel székesegyházba temették el a szentek, a lengyel történelem hőseinek szomszédságába, Pilsudski marsall mellé.

Ma Jaroslaw Kaczynski, ez a „romantikus” férfiú „Lengyelország koronázatlan királya, nincs senki, aki megfékezhetné”. Nagy gyöngéje, hogy alkalmatlan a kompromisszumra. Sokkal kevésbé gyakorlati politikus, mint Orbán Viktor, aki ha ellenállásra lel, kész alkudozni. Kaczynski soha – állapítja meg a Le Figaro.

Új helyzet Teheránban

Publikálás dátuma
2016.01.25. 06:31
Rohani elnök megpróbálja „megpuhítani” az őrök tanácsát FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Iránban egy hónap maradt a parlamenti választásig, s a voksolás közeledtével egyre nő a szakadék a reformerek és a konzervatívok között. A törvényhozás hatalma korlátozott ugyan, mégis hosszú évek óta ez lesz a legfontosabb törvényhozási voksolás a szankciók feloldása, s Teheránnak a nemzetközi piacokra való visszakerülése miatt.

Hasszan Rohani, a 2013 nyarán hatalomra került államfő teljesítette legfontosabb választási ígéretét, s hazáját visszavezette a nemzetközi piacokra. Az Európai Unió és az Egyesült Államok után Japán is bejelentette, hogy feloldja a perzsa állam ellen bevezetett szankcióit. Kisida Fumio külügyminiszter kijelentette, tovább kívánja fejleszteni a „hagyományosan baráti viszonyt” Teheránnal.

Ez a barátságos hangnem is mutatja, mennyire felértékelődött Teherán szerepe a tavaly júliusban megkötött nukleáris megállapodással, majd a szankciók mostani fokozatos feloldásával. A nagy kérdés azonban az, hogy a gazdasági nyitás együtt jár-e politikai reformokkal, demokratizálódással. Thomas Schmidinger osztrák Közel-Kelet szakértő az ORF-ben rámutatott, a kettő nem feltétlenül jár együtt, s Iránban sem csak a külpolitika határozza meg a választói magatartást. Ebben gazdasági és szociális kérdések is fontos szerepet játszanak. Utalt arra, a reformereknek nevezett erők sem szorgalmaznak gyökeres demokratikus fordulatot, hanem a konzervatív rendszer enyhítését akarják elérni, valamint a Nyugattal való szorosabb együttműködést.

A konzervatívok hatalma azonban továbbra is meghatározó, s minden demokratikus törekvést csírájában akarnak elfojtani. Az őrök tanácsa, ez az őskonzervatív testület, amely a parlamenti választás jelöltjeinek ideológiai alkalmasságát vizsgálja, a mérsékelt jelöltek 99 százalékának indulásához nem járult hozzá. Az iráni média szerint a 3000 reformjelölt közül mindössze 30 vehet részt a voksoláson. Hasszan Rohani elnök azonban nem akarja ezt annyiban hagyni. Kifejtette, hatást próbál gyakorolni az őrök tanácsára, „ne kövessen el hibát”. „Mindannyian szabad választásokat és magas részvételt akarunk” – fejtette ki. Hozzátette, a testületnek nem lenne szabad nyugtalanságot gerjeszteni a társadalomban, s vissza kellene vonnia a kizárásokat.

Az őrök tanácsának ilyen bírálatára az elnök részéről, szinte példátlan, s azt jelzi, hogy a társadalomban egyre nagyobb igény lenne a politikai változásokra. Nem is meglepő ez egy olyan országban, ahol a 78 milliós lakosságból 60 százalék 30 év alatti. Sokuk azonban a siralmas gazdasági helyzet miatt nem találtak a képzettségüknek megfelelő munkát, a szankciók feloldása azonban számukra is új helyzetet teremt.

A központi választási bizottság közlése szerint a február 26-án esedékes voksolásra „minden politikai táborból” 4700 jelölt indulását engedélyezték. A Rohani által fémjelzett „iráni glasznoszty” hatására eredetileg 12 ezren regisztrálták magukat, köztük 1100 nő. Ez rekord, s különösen a 2012-es voksoláshoz képest nagy előrelépés, amikor a belügyminisztérium akkori közlése szerint mintegy 5000-en akartak indulni. Akkor a jelöltek 62 százalékának engedélyezték az indulást, reformerek azonban egyáltalán nem vehettek részt a voksoláson.

A mostani voksolást megelőző előjelek ugyan belpolitikai szempontból az előjelek nem valami biztatóak, a reformerek mégis azt remélik, hogy a konzervatívok mérsékelt szárnyával koalícióra tudnak lépni, s le tudják győzni a keményvonalasokat. Elsősorban a belpolitikai szempontból különösen jelentős Teheránban állítanának közös listát. Mindez azonban nem jelent majd teljes nyitást. A szíriai események sokakat aggodalommal töltenek el Iránban, ezért a társadalom inkább a fokozatos demokratizálódás híve.