A magyar bajnokság legértékesebbjei

Publikálás dátuma
2016.01.16. 06:56
Balogh Norbertet a Palermónál az új Edinson Cavaniként emlegetik FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Nagy feltűnést keltett a Debrecen ifjú tehetségének, Balogh Norbertnek a Serie A-ban szereplő Palermóba való szerződése, hiszen kevés példa volt arra a focitörténelemben, hogy egy, a magyar bajnokságban szereplő játékosért ekkora összeget adjanak ki. Az érte fizetett 2,2 millió euró még ahhoz képest is aprópénznek tűnik, hogy egyes szomszédos országok bajnokságaiból mennyiért igazolnak külföldre (a szerb Dejan Stankovicért 1998-ban a Lazio 15 millió eurót fizetett a Crvena zvezdának, a Middlesbrough pedig 2001-ben 6,75 millió euróért kaparintotta meg a Kassától a szlovák válogatott Németh Szilárdot), mégis talán egyre több magyar igazolhat jobb európai csapatokhoz. Összeállításunkban az NB I-ből a legmagasabb összegekért külföldre igazolt magyar játékosokat szedjük össze.

1. Németh Krisztián (MTK-Liverpool) 3 millió euró

Álomszerűen indult Németh Krisztián karrierje. Mindössze 16 éves volt, amikor 2005-ben bemutatkozott az MTK felnőtt csapatában, ahol összesen 37 bajnoki mérkőzésen 14 gólt szerzett. Tehetségére hamar felfigyeltek, s több nagy klub, köztük a Dinamo Kijev is érdeklődött iránta, ám 2007 nyarán a Liverpool ajánlatát fogadta el. Az angol csapat hárommillió eurót fizetett a támadóért. A szigetországi kaland jól indult, a tartalékcsapatban az első évben gólkirály lett, ráadásul a szurkolók megválasztották a legjobb utánpótláskorú labdarúgónak. Angliában a 2010/11 szezon előtt beválasztották azon futballisták közé, akik az év felfedezettjei lehetnek. Ezen a listán szerepelt például, Jack Wilshere (Arsenal). A sérüléseknek is „köszönhetően” végül nem sikerült megvetnie a lábát Liverpoolban, s 2010-ben 1.2 millió euróért a görög Olympiakoszhoz került.

2. Dzsudzsák Balázs (Debrecen-PSV Eindhoven) 2,5 millió euró

Három magyar bajnoki sikerrel a zsebében hagyta ott 2008-ban a Debrecent a holland PSV kedvéért Dzsudzsák Balázs. Az utóbbi évek legjobb magyar labdarúgójaként számon tartott középpályásnak nagyszerűen sikerült az eindhoveni kaland. Százötvenhétszer húzta magára a PSV mezét, ez idő alatt pedig 54 gólt és 50 gólpasszt jegyzett, emellett bajnok és szuperkupa-győztes lett. Három évvel később magyar rekordot jelentő 14 millió euróért szerződött az Anzsi Mahacskalához, amelynél olyan klasszis futballistákkal szerepelhetett együtt, mint Roberto Carlos vagy Samuel Eto'o. A dagesztáni kirándulás mindössze fél évig tartott, 19 millió euróért a Dinamo Moszkva játékosa lett. Ezzel az összeggel saját rekordja dőlt meg. A válogatott csapatkapitánya az idei szezont már a Bursasporban kezdte, igaz az orosz klub közel sem kapott annyi pénzt, mint amennyiért szerződtette, csupán 1.6 millióért szerződött Törökországba. A válogatottban Várhidi Péter kapitánysága alatt debütált 2007-ben.

3. Gera Zoltán (FTC-West Brom) 2.25 millió euró

Gera Zoltán már tinédzser korában szupertehetségnek számított, ám a játékhoz való hozzáállása enyhén szólva nem volt példaértékű. Később, saját bevallása szerint is kábítószert fogyasztott, s az a sors fenyegette, mint sok más magyar tehetséget: a teljes elkallódás. 2000-ben aztán lecsapott rá a Fradi, s ez döntő fordulatot jelentett pályafutásában, hamar a szurkolók kedvence lett. A góljai utáni szaltó a védjegyévé vált. A zöld-fehéreknél 115 bajnokin 32 ilyen mutatvánnyal szórakoztatta a publikumot. A válogatottban 2002 februárjában mutatkozott be. Kivételes képességeire egyre több klub figyelt fel, s bár vitte volna a Galatasaray, végül 2004 nyarán a Premier League-ben szereplő West Bromot választotta. Utóbb derült csak ki, a lehető legjobb döntést hozta.

4. Balogh Norbert (Debrecen-Palermo) 2.2 millió euró

Az összeállításunk apropóját az a Balogh Norbert adta, aki egykor nagyon szegény körülmények között – egy cigánysoron élt, néha enni sem tudott – nőtt fel Hajdúböszörményben, manapság pedig az olasz élvonalban szereplő Palermo elnöke, Maurizio Zamparini az új Edinson Cavaniként emlegeti. A magyar csatár hiába 197 centiméter magas, mellette jó felépítésű, gyors és nagyon technikás. Balogh első profi együtteséből, a Debrecenből igazolt át, mely csapat színeiben harminchárom bajnoki meccsen öt gólt szerzett, és hat El-selejtezőn is pályára lépett. Az NB I őszi szezonjában a párharcokat és a cselezéseket érintő statisztikai adatok terén nyújtott kimagasló teljesítményt, de hozzá fűződik a legtöbb labdavesztés is. A 19 éves támadó az A-válogatottban még nem mutatkozott be, de átigazolása biztosan nem kerüli el Bernd Storck szövetségi kapitány figyelmét.

5. Farkas Balázs (Nyíregyháza Dinamo Kijev II) 2 millió euró

Kétségkívül Farkas Balázs a legnagyobb meglepetésembere ennek a top 10-es listának. A jelenleg 27 éves futballista a valamennyivel több mint 4000 fős, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Demecseren született, első profi klubja a Nyíregyháza Spartacus volt. A Farkast érintő átgazolási bomba 2005 őszén robbant: 2 millió eurót fizetett érte a Dinamo Kijev, melynek második számú egyesületéhez került. Az ukrán csapat akkoriban rendszeres résztvevőnek számított a BL csoportkörében. A magyar csatár azonban csak öt bajnoki mérkőzést kapott a Dinamo felnőtt csapatánál. A válogatott mezt Várhidi Péter szövetségi kapitány ideje alatt háromszor magára húzhatta. Farkas az NB I-es csapatok közül játszott – kölcsönben – a Videotonnál, a Debrecennél és a Győrnél is, de egyik helyen sem termelte a gólokat. Jelenleg a Balmazújváros labdarúgója.

6. Détári Lajos (Honvéd-Frankfurt) 1.8 millió euró

Détári „Döme” volt a magyar labdarúgás utolsó világklasszis játékosa, aki a világválogatottban is szerepelhetett. Első ízben 1987. június 13-án, a Debrecen-Honvéd találkozón húzta magárra a piros-fehér mezt. 134 mérkőzésen 72 gólig jutott. Igazi karmester volt, kiválóan látott a pályán, rúgótechnikája pedig egyedülálló volt. A Honvéddal három bajnokságot és egy kupát nyert. 1987-ben aztán az Eintracht Frankfurthoz szerződött. Mindössze egy évig szerepelt a frankfurtiaknál, ez idő alatt 11 gólt szerzett és magasba emelhette a Német Kupát. 1988-ban aztán – egy máig vitatott döntéssel – nem a Juventusban, vagy valamely más nyugat-európai topcsapatban, hanem a görög Olympiakoszban folytatta pályafutását. Akkor 18 millió márkát fizettek érte a német klubnak, ami mai árfolyamon számítva 8,5 millió euró. Hogy ez mekkora összeg volt a német klub számára, jól mutatja, ez a rekord csak 2015 nyarán dőlt meg.

7. Juhász Roland (MTK-Anderlecht) 1.5 millió euró

Juhász Roland 2005-ben, 22 évesen 1.5 millió euróért igazolt az Anderlechtbe az MTK-ból. Bár kezdetben beilleszkedési nehézségei voltak, alapemberré vált a belga klubnál, s többször a csapatkapitányi karszalagot is viselte. Kétszáztízszer öltötte magra az Anderlecht mezét, ez idő alatt pedig húsz gólt szerzett. A védő három bajnoki-, és két kupagyőzelmet ért el a belga klubnál. Nyolc év légióskodás után 2013-ban előbb kölcsönbe került a Videotonhoz, majd ugyanebben az évben végleg megszerezte a fehérvári együttes. A magyar válogatottban 2004-ben Japán ellen góllal debütált, s azóta kilencvenszer lépett pályára a nemzeti tizenegyben, összesen hat gólt szerzett.

8. Priskin Tamás (Győr-Watford) 1.5 millió euró

Lassan tíz esztendeje, hogy bombaüzletet kötött az akkor még virágzó ETO: eladta a csatárát az angol élvonalba éppen feljutó Watfordnak. Az alig húsz éves, komáromi születésű labdarúgó – aki napjainkban is tagja a magyar válogatottnak - négy esztendőre kötelezte el magát a London közvetlen közelében fekvő kisváros csapatához. Priskin akkor már több mint három idény óta focizott Győrött, az első csapatban 2003. április 23-án, mindössze 16 évesen és 7 hónaposan mutatkozott be. Az ifjú magyar támadó a felkészülési meccseken győzte meg az angolokat, három fellépésen négy találatot szerzett. Jól sikerült az „éles” bevetése is, hiszen gólpasszt adott az Everton ellen. A Watford az idény végén kiesett, majd a 2007/08-as szezonban Priskin kevés lehetőséget kapott, a képzeletbeli ranglétrán többen is megelőzték. 2008 márciusában egy hónapra kölcsönvette a Preston North End, majd visszatért a csapathoz, ahol 2009-ig futballozott, később pedig további idényeket húzott le másik négy angol együttesben.

9. Kádár Tamás (ZTE-Newcastle) 1,35 millió euró

Több mint egy hónapos tárgyalássorozat előzte meg a 2008. januári bejelentést, mely szerint a Zalaegerszeg U19-es válogatott védője, Kádár Tamás a Newcastle United csapatához szerződik. A ZTE rekordösszeg fejében vált meg a 18 éves fiatalembertől, hiszen a klub soha ilyen drágán nem adott még el játékost, és magyar védőért sem fizettek még ennyit. Kádár már korábban megfordult külföldön, próbajátékra hívta az olasz Reggina és az angol Bolton is. A magyar játékos a Premier League-ben szereplő alakulat tartalékcsapatában szerepelt, és stabilan jó teljesítményt nyújtott. Az igazi berobbanását hátráltatta, hogy sípcsonttörést szenvedett, csapata pedig kiesett az élvonalból. 2011. január 10-én kölcsönben a Football League One-ban szereplő Huddersfield TFC csapatához igazolt, Angliának 2012-ben intett búcsút, azóta megfordult Hollandiában és Diósgyőrben is, jelenleg a lengyel Lech Poznan játékosa, és stabil tagja a nemzeti együttesnek.

10. Pintér Ádám (MTK-Zaragoza) 1,2 millió euró

Ő a másik olyan játékos Gera Zoltán mellett, aki külföldi kitérője után jelenleg az NB I listavezetője, a Ferencváros játékosa. A védőként és védekező középpályásként is bevethető focista 18 évesen, 2006-ban mutatkozott be az MTK-ban, ahol 92 meccsen lépett pályára, s négy gólt szerzett. Bár az U21-es válogatott Pintért vitte volna az Olympiakosz is, végül a spanyol Zaragozához került. A klub négy éves szerződést kínált neki, végül három évig maradt. Az MTK nem járt jól a transzferrel. 2012-ben a Hungária körútiak feljelentést tettek az átigazolás ügyében, mert a Zaragoza kamatokkal együtt már 1,2 millió eurónyi átigazolási díjjal tartozott. A teljes összeget máig nem fizették ki, s nem is fogják, a részletfizetést pedig csak idén kell megkezdeniük a spanyoloknak.

Szerző

Új korszak határán a Nemzeti Énekkar

Publikálás dátuma
2016.01.16. 06:45

A magyar művészeti életben sajnos igen ritkán fordul elő, hogy a leköszönt régi és a kinevezett új vezető egy ideig közösen irányít egy intézményt. A Nemzeti Énekkarnál most ezt történik: Antal Mátyás nyugdíjba vonult, de március végéig együtt dolgozik utódával, Somos Csabával. A pályáztatás nélkül kiválasztott, szakmai körben nagyon elismert Somos Csabát nemcsak új feladatáról, hanem a magyar kóruskultúra helyzetéről, a Kodály-módszer jövőjéről is kérdeztük.

A 45 éves Somos Csaba a Zeneakadémia karvezetés tanszaka után a karmesterképzőt is elvégezte, s rangos mesterkurzusokon vett részt. 1992-től tizenöt éven át a Vasas Művészegyüttes karnagya volt, s itt alapította meg a jeles zeneszerző-népzenekutató-karnagyról, Vass Lajosról elnevezett kamarakórust, amelynek mindmáig vezetője. Amatőr muzsikusokból álló, de professzionális produkciókra törekvő együttesével számos nemzetközi díjat nyert – a többi között Görögországban, Olaszországban és Macedóniában. 2000-től a debreceni Csokonai Színház, 2004-től a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatójaként jelentős operai gyakorlatot is szerzett, majd 2009-től négy és fél éven át a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya volt. 2013 óta a Zeneakadémia tanára és az intézmény Alma Mater Kórusának karnagya.

Somos Csaba kinevezését ezúttal nem előzte meg pályázat: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar vezetése, valamint a kórus tagjai „közfelkiáltással” támogatták személyét és szakmai programját. „2015 márciusában – a Miskolci Szimfonikus Zenekar mellett – a Nemzeti Énekkart kértem fel a doktori (DLA) hangversenyemen való közreműködésre. Ez nagyon szerencsés pillanatban történt, mert akkor már Antal Mátyás bejelentette, hogy nyugdíjba készül, s én is a kiszemelt utódok közé tartoztam. Kifejezetten nehéz műsort állítottam össze; Puccini Messa di Gloria című oratorikus művét csupa a cappella (vagyis kíséret nélküli) darab előzte meg, ráadásul kortárs magyar kompozíciók, a legkülönbözőbb generációkhoz tartozó szerzők alkotásai. Tallér Zsófia, Beischer Matyó Tamás, Csemiczky Miklós, Oláh Tibor, Orbán György, Pertis Jenő és Gyöngyösi Levente alkotásait rengeteget próbáltuk – azt szoktam mondani, hogy három nagy oratóriumot be lehet tanítani annyi idő alatt, mint amennyi ezekhez a kortárs kórusművekhez szükséges. De nem bántuk meg, mert szakmailag nagyon hasznos volt, remekül összecsiszolódtunk.”

Igazán európai – de a magyar gyakorlattól sajnos idegen – megoldás, hogy Somos Csaba és Antal Mátyás most három hónapig közösen vezeti az együttest, hogy az átadás-átvétel minden szempontból zökkenőmentes legyen. „A Nemzeti Énekkar az ország egyetlen nagy létszámú vegyeskara, egy hatalmas gépezet, amit alaposan meg kell ismernem. Köszönöm Antal Mátyásnak a barátságát, a támogatást, éjszakába nyúló szakmai beszélgetéseinket. Kovács Gézának, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatójának is köszönettel tartozom, hogy ezt a három hónapos átmeneti időszakot lehetővé tette” – mondja Somos Csaba. Az új vezető karnagy tiszteli és folytatandónak véli a Nemzeti Énekkar három évtizedes örökségét. A fő csapásirány így továbbra is a nagy létszámú kórust igénylő oratorikus művek előadása, a zenekarokkal közösen létrehozott, grandiózus produkciókban rejlő lehetőségek kiaknázása. Somos ugyanakkor – éppen tavalyi doktori koncertje nyomán – sokkal több a cappella darabot szeretne repertoáron tartani. Bátran nyúlna a kortárs zenéhez is, „amelynek megismertetéséhez, megkedveltetéséhez hatalmas fegyver a kórus.”

A Nemzeti Énekkarnál végzett munkája mellett Somos Csaba félállásban továbbra is tanít a Zeneakadémián: hetente egyszer vezénylési gyakorlatot tart, egy másik napon pedig az Alma Mater Kórust irányítja. „Amikor 2013-ban eljöttem a Magyar Rádióból, Kutnyánszky Csaba rektorhelyettes szinte azonnal jelezte, hogy számít a munkámra, én pedig nagy lelkesedéssel vetettem magam az egyetemi életbe.” Bár a Nemzeti Filharmonikusok és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem között jelenleg is van érvényes szakmai együttműködési megállapodás, Somos szeretné ezt az énekkar vonatkozásában is sokkal több tartalommal megtölteni; folyamatosan ápolni a kapcsolatot a fiatal karnagyokkal, zeneszerzőkkel, énekesekkel.

A mai zeneakadémisták, a jövő karvezetői és általában a hazai kóruskultúra helyzete Somos Csaba szerint cseppet sem könnyű. A Kodály-módszer – bár természetesen lehet rajta frissíteni, új repertoárral bővíteni – 49 évvel a mester halála után sem avult el, értékei ma is megkérdőjelezhetetlenek. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben végzetesen leromlott az iskolai énekoktatás, s ezzel összefüggésben egyre kevesebb olyan szakember van, aki a Kodály-módszert az eredeti minőségben, autentikusan képes továbbadni. Ezt a problémát csak nagyon következetes pedagógiai koncepcióval, s akkor is csak hosszabb távon lehetne orvosolni. A kóruséneklést mozgással és látványos performansszal kombináló újabb irányzatot – amelynek itthon is egyre több híve van – Somos Csaba nem tartja követendőnek. Szerinte inkább a világszerte sikeres skandináv és balti énekkarok invenciózus műsorválasztásából, óriási befektetett munkájából, profizmusából lehetne tanulni.

Megvan a csoportelsőség a vízilabdázóinknak

Publikálás dátuma
2016.01.15. 23:42
Varga Dénes és Matteo Aicardi egy korábbi mérkőzésen. FOTÓ: Clive Rose/Getty Images
Csoportját megnyerve jutott tovább a magyar férfi vízilabda-válogatott a nyolcaddöntőbe a belgrádi Európa-bajnokságon. Csapatunk – előzetesen úgy tűnt – a minimum célkitűzést teljesítette azzal, hogy 20-5-re győzte le Törökországot az utolsó csoportmeccsen. 

A tizenöt gólos sikernél azért lehetett volna többet várni, mert legnagyobb riválisunk, a görög nemzeti együttes – mellyel az első fordulóban 8-8-s döntetlent játszottak Benedek Tibor szövetségi kapitány legényei – szintén tizenöt góllal, 21-6-ra nyert a törökök ellen. Így a magyarok csoportelsősége a kvartett utolsó meccsén, a Görögország-Oroszország találkozón múlt. A görögöknek legalább hat góllal kellett volna győzniük, hogy megelőzzék a magyarokat, de végül 9-8-ra kikaptak, így az oroszok végeztek mögöttünk a csoport második helyén.

A magyar-török mérkőzés első öt támadásából négy gólt szerzett a magyar válogatott, ezt követően azonban kissé megtorpant. Védekezésben ugyanakkor tökéleteset nyújtott a gárda, a törökök három emberelőnyükből egyet sem tudtak gólra váltani. Az ellenfél arra figyelt, hogy ne nagyon tudjanak lefordulni a magyarok, azonban a taktikájuk csak addig működött, amíg el nem fáradtak. Manhercz Krisztián és Kis Gábor megszerezte az első gólját a kontinensviadalon, míg a kapus Bisztritsányi Dávid a nagyszünet után – 8-1-es állásnál – bemutatkozhatott első felnőtt nagy nemzetközi tornáján a válogatottban. A mérkőzésen a legtöbb gólt Varga Dénes szerezte, aki hatszor volt eredményes, míg Hárai Balázs, Vámos Márton és Bátori Bence egyaránt háromszor talált be.

"Többet akartunk, szerettünk volna húsz góllal nyerni. Arra számítottunk, hogy több lefordulást tudunk kialakítani. Voltak azért ebből helyzetek, amiket kihagytunk, de többször kellett volna megúsznunk" - magyarázta Varga Dániel a Nemzeti Sportnak, még nem tudva, hogy ez az eredmény is elég a csoportelsőséghez. – "Egy ilyen meccsen, amikor patikamérlegen mérik a találatok számát, akkor minden kapott találat bosszantó.

A válogatott első számú hálóőre, Nagy Viktor előre tudta, hogy a nagyszünetben beáll a helyére Bisztritsányi. Ugyan a zárófelvonás első perceiben futószalagon érkeztek a magyar gólok, de a világbajnok kapus szerint a alábbhagyott a csapat lendülete. "Nem lehetünk elégedettek. Kimondva, kimondatlanul, de ennél azért több góllal szerettünk volna nyerni" – jelentette ki Nagy. – "Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, figyeltünk is erre, de sajnos amennyire megvolt a lendület az elején, a második félidőben annyira hiányzott."

Az eredménytől nem volt elragadtatva a játékosként háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány sem. Benedek szerint legalább két magyar góllal több volt a mérkőzésben. "Apró dolgok döntöttek, például a kiállítási arány. Kis Gáborról centerben két ötméterest nem kaptunk meg. De mi is hibáztunk, kihagytunk egy-két ziccert" – mondta a találkozót követően az M4 Sportnak Benedek. – "Összességében a végén ez a három-négy gól kellett volna a még nagyobb különbségű győzelemhez."

Köszönhetően annak, hogy a magyar válogatott a D jelű kvartett élén végzett, a nyolcaddöntőben a C csoport negyedik helyezettjével, Grúziával találkozik vasárnap 17.15 órakor, mely találkozót élőben közvetíti az M4 Sport. Ráadásul így nemzeti csapatunk nem arra az ágra került, melyen a torna toronymagas esélyese és házigazdája, Szerbia szerepel. Legkorábban a döntőben találkozhatunk déli szomszédainkkal.