Előfizetés

Szomorú francia vasárnap

Nem szeretem sem a kincstári optimizmust, sem a reménytelen letörtséget. Ami Franciaországban azonban most vasárnap bekövetkezett igazolhatná egyaránt akár mindkettőt is. Akadnak, akik azzal vigasztalódnak, noha a Szocialista Párt oktalanul néhány régióban visszavonta jelöltjét, ez két félidős meccs, akár a foci. Az első 45 perc vereséggel végződött, jön a következő, lehet akár vezetéshez is jutni. Csakhogy sovány vigasz. Eltörölni nem lehet, hogy az ottani szélsőjobb vitathatatlanul az ország első pártja lett. Köszönheti ezt annak, hogy mind a francia jobbközép, mind a mára magára maradt szocialista baloldal, mindent elrontott az elmúlt esztendőkben. Elveszítette tömegtámogatását. Mint hétfőn reggel a Le Figaro írta, végig söpört „a harag szélvésze”.

Érdekes módon, a francia tévé vezető csatornája ezen a hétfő reggel nem politikai volt, hanem gazdasági. Ebben is, mondhatni reménytelenül szomorú volt a Le Figaro kommentátora, aki azt látszott gyászolni, hogy Nicolas Sarkozy csúnya vereségével a centrum tűnt el hosszú időre a politikai palettáról. Jogos kesergés, de még ennél is valamivel keserűbb az egyik párizsi hetilap szerkesztőjének a véleménye, hogy Európa elveszítette "szocialista pártját". Magyarországról és Lengyelországból máris tünedezőben van, mondta az elemző, most pedig a földrész egészéről szorulhat vissza.

Nehezen lehet vitatni a tételt, a gyász mégis túlságosan korai. Nem annyira a két félidő miatt, hiszen egy hét múlva se lehet majd elvenni ünnepét a francia szélsőjobbnak, hanem a hosszú távú tétért. Borúlátók Marine Le Pent már győztes pozícióban emlegetik a másfél év múlva esedékes államfői választáson. Erre mondom én: lassan a testtel. Nem hiszem el, hogy a Szajna partján bármilyen pro-fasizmusnak esélye lehetne akár időszakos fölülkerekedésre is. Ez mindennek ellenére megrögzött demokratikus ország, és ha Hollande bukottnak látszik is, van ott tartalék az 1958-ban alapított degaulle-i hagyományú pártban is. Nem vitás, hogy Európa egészére, nem csupán a franciákra, nehéz esztendők várnak. A még legyőzetlen iszlám állam, a féktelenül elharapózó terrorfenyegetés miatt is, de azért is, mert Angela Merkel magányosként nehezen boldogulhat.

És ez a nagy lecke, a franciák egy részének az elfajulása, nyomokat hagy majd maga után. Fertőzés itt-ott elképzelhető, hosszú távra azonban olyan mérhetetlen, leküzdhetetlen veszély nem lehet. Lesznek nemzedékek, amelyeknek keserves lesz elviselni a rájuk leselkedő átmeneti megpróbáltatásokat, és lesznek elszántak, amelyek nem adják föl semmilyen körülmények között sem. Eltűnt Hitler, eltűnt Sztálin, nem egészen nyom nélkül, a maradványaik elkeserítenek bennünket. De ez az Európa mégis demokrata, minden forrófejű nacionalista ellenében is.

Műkörömikum

Piszkáltam itt már a hungarikum című újkeletű tömegszervezetet. Nagy svihákság lehet mögötte, mert egy remek ötlet ismét belehullt az álkormányzás hamvaiba. Ahelyett, hogy patikamérlegen mérve tárnánk ország és világ elé valódi értékeink legjavát, ehelyett híg, kispályás politikai zsákmány lett majd minden egyes nemzetinek mondott kincsünkből. Meg azokból, is, melyeket legföljebb cipőkanállal lehet ezek közé bepasszírozni – lásd solymászat.

Mindenkit arra szólítok, olvassa el a hungarikumok jegyzékét, és azok előterjesztéseit a kormány oldalán, és gondolkodjon el... Hogyan lehetséges, hogy ebbe az értéktárba olyanok is benyújthattak érvényes pályázatot, akiknek nevét a dokumentumokból úgy kitakarták, mint Lomnicit a köztévéből. Szégyellik, hogy folyamodtak? Nettó elmebaj, de nem baj.

A furaság egyebek mellett az, hogy a szódavíz is hungarikum, meg a fröccs is. A szikvíz az agrár-, és élelmiszer-gazdaság, a fröccs meg a turizmus-vendéglátás kategóriájában. (Ezzel az erővel a mák, a tészta, meg a mákos tészta is külön helyet érdemelne.) A hosszúlépés, és a viceházmester elismerése még várat magára.

Mindkét buborékos cuccot egy, a nyilvánosság előtt eddig szinte ismeretlen, de nyilván hatalmas politikai erejű szakmai szervezet vitte sikerre. A - megnevezése tényleg nem vicc! – Magyar Országos és Budapesti Fodrász, Fogtechnikus, Kozmetikus, Kéz-, Lábápoló és Műkörömépítő, Szikvízkészítő, Kelmefestő-Vegytisztító Szakmai Ipartestület.

Uram isten, miféle hungarikumok várnak itt még ránk…!

Ördöglovas a palotában

Nem múló közjogi fekélye a III. Köztársaságnak, hogy a törvényhozás és a végrehajtó hatalom ugyanazt az épületet, az ország házát lakja. Nem egészséges ez a társbérlet, amelyben a főbérlővé hájasodott kormányfő diktál. Kiszolgálójává alázta az őt számon kérni hivatott népképviseletet, így hát amennyire kívánatos kiköltözése a Házból, már annyira mindegy is, megy-e vagy marad. A IV. Köztársaság első dolga kell legyen, hogy a miniszterelnököt elzavarja a képviselőházból. Ízlés szerint, bárhová.

Ízlés híján akár a budai Sándor palotába, ahová lassúnak látszó mozdulatokkal most készül. Az ízlést ma a nyomorból magát a hatalom csúcsára munkálkodó ember arisztokrata vonzódása diktálja, aki Horthy feudalizmusát „modernizálja rá” kisajátított országára, s mint teljhatalmú kormányzó, saját sorsát megkoronázva egy arisztokrata palotájában hálna. A polgári köztársaság karikatúrájaként ébred majd a múzeumi termekben.

Sándor Móric gróf – a palota örököse – 1822-ben, 17 éves korában ült először lóra. Oda teremtette a Jóisten. „Akinek tanulnia kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni” – mormogta, hogy aztán Pest-Buda népét riogassa ugratásaival. Itthon „Ördöglovasnak” hívták. Bécsben – nagyobb rálátással - „Az ördög istállómesterének”. „Aligha lehet elegáns lovasnak nevezni. Nem szabályos lovas. Előképzettségének hiányát sokszorosan pótolja a rettenthetetlen bátorság, sem a maga, sem a lova bőrére nincs tekintettel. A lovaglás művészete nem érdekli. A rögtönzött bravúr izgatja, a kaland, a rendkívüli élmény. Fantáziával vegyült kalandhajszolás, rettenthetetlen akaraterővel párosult elszántság, a lehetetlenség megkísérlése, sőt megvalósítása. Mindezt pedig oly született adottság, oly szív és vérmérséklet segíti diadalra, amire csak egy lehet a magyarázat: ez az ember öt érzékén felül egy hatodikkal bír, amely által bűvös hatalmában tartja a lovakat” – így egy kortárs.

1848 után a bécsi udvar helytartója, Albrecht főherceg költözött a palotába, amelyet gróf Andrássy Gyula miniszterelnök 1867-ben bérelt ki, majd szerzett meg a kormánynak. Trianon után gróf Bethlen István lakta, Teleki Pál hazája hullarablása után itt lett öngyilkos.

Az Ördöglovas, avagy Az ördög istállómestere Döblingben végezte, 18 évvel Széchenyi István, a legnagyobb magyar után.