Előfizetés

Istenkísértés a Józsefvárosban

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2015.12.05. 06:48
Alakul a kapcsolat a kuncsaft és a házasságközvetítő között – Győri Péter és Détár Enikő FOTÓ: HURTA HAJNALKA
Fényesen pazar kiállítású volt a Hello, Dolly! című világsikerű, Oscar-díjas film. Verebes István rendezőként és a dalszövegek újra teremtőjeként, arra tett egyáltalán nem sikertelen kísérletet, hogy ezt a nagyszabású musicalt hogyan lehet szerény körülmények között sikerre vinni.

A Hello, Dolly! című nagyszabású musicalt egy rossz technikájú, viszonylag kis színpadon játszani istenkísértés. Egy fényes, jobbára New Yorkban játszódó történetet, a Mándy Iván szerint áldott, de mégiscsak lepukkant Józsefvárosban, ahol már a színházat is inkább félhomályban, mint díszkivilágításban lehet megközelíteni a felújított Kálvária téren. Ez a teátrum hosszú ideig Józsefvárosi Színházként működött, a falujáró Déryné Színháznak volt pesti otthona, aztán megörökölte a Budapesti Kamaraszínház, de ott hagyta két kis stúdióért a belvárosban.

Egy ideig üresen állt, még inkább lepusztult, majd alternatívok kapták kölcsönbe, de nemigen futotta arra, hogy hosszútávon rendszeresen működtessék. Amikor utoljára ott jártam, a Nesze! Nesze! Nesze! című produkciót láttam, Simon Balázs rendezésében. Télvíz idején, fűtés hiányában, nagykabátban ült a gyér számú közönség, ilyet utoljára Ceausescu romániai diktatúrájában, a kolozsvári magyar teátrumban éltem meg. Ennek már csaknem tíz éve.

Aztán hosszú-hosszú időre megint bezárt és rothadásnak indult Tháliának ez a szerencsétlen sorsú temploma. Majd tavaly ősszel a vidéket járó Turay Ida Színháznak lett a székhelye. Szégyen ide, szégyen oda, én bizony a felújítás óta nem fordultam ott meg. Az az igazság, hogy voltak rossz, sőt nagyon rossz tapasztalataim a Turay Ida Színházzal. Láttam kiérleletlen, összepróbálatlan, érezhetően kevés befektetett munkával készült, gyenge színészi teljesítményekkel teli produkciót. De most próbát tettem újra, érdekelt, hogy Verebes István rendező mire jut Wilder-Stewart-Herman híres musicaljével.

Már az meglepett, hogy milyen szépen helyrepofozták a helyet, vörös kárpitjaival, tükreivel, udvariasan készséges nézőtéri személyzetével olyan lett, mint egy polgári színház, melyben a jegyszedő néni pontos felvilágosítást tud adni arról, hogy melyik szereposztás megy, és még mindenkiről mond pár jó szót is. Láthatóan nem a belvárosi úri nép itt a törzsközönség. Sokan járhatnak a környékről, többségük lehet, hogy szerényen, de amennyire tőle telik, kiöltözve érkezik, ünnep és fontos számukra a színház.

Jó, hogy van zenekar, nem is csak egy-két tagú, Berkes Gábor tartja igencsak össze. Gyakran szerintem túl lassú tempókat diktál, ez lehet, hogy a biztonság kedvéért van, hiszen azért itt nem feltétlen musicalre szakosodott színészek lépnek fel. Verebes koncepciója fölerősíti a prózai részeket, valódi szituációkat igyekszik kicsiholni a kedves, egyszerű történetből, melynek középpontjában egy vérbő, tettre kész, energikus középkorú özvegyasszony áll, aki nem elég, hogy házasságközvetítésből él, de a gyászév leteltével elérkezettnek érzi az időt, hogy ha törik, ha szakad, magának is párt találjon.

És erre kiszemeli az egyik gazdag kuncsaftját. Miközben révbe ér, fiatalokat is különböző jópofa kalamajkákon keresztül révbe juttat. Gene Kelly egykori Oscar-díjat nyert filmjében Barbara Streisand és Walter Matthau markáns, fanyar humorral teli párosa felejthetetlen.

Ezúttal Détár Enikő a címszereplő. Hihető a csábereje, a kitartó, rámenős vehemenciája, az erőteljes nőisége, és az, hogy szeret nyüzsögni, tetszeni, imádja jókora elánnal elboronálni a dolgokat. Humora is van, de ebből kicsit több elkelne, a hangja pedig időnként elmegy, néha elnyomja a zenekar, amiről igazán nem állítható, hogy harsog. De Détár mindenképpen tündöklően áll a középpontban, teljesen indokolt, hogy körülötte zajlik minden. Győri Péteré a mogorva, zsugori, a garast a fogához verő gazdag ember szerepe, aki még a fia boldogulásának is betesz. Ő a vígjátéki zordon atya. Persze a végére beadja a derekát. Azt elég nehéz elhinni, hogy egy vibráló szépségű nő belehabarodik, ha csak azért nem, mert meggyőző orgánummal énekel.

A többiek, Sövegjártó Áron, Rubóczki Márkó, Germán Lívia, Rákosi Anita, Pásztor Máté, Király Kitti, Topolcsányi Laura, egyaránt lendülettel, kedvvel, humorérzékkel, odaadással komédiáznak. Érdemes kiemelni Boros Zoltánt főpincérként, elegáns úr, főnök és ugyanakkor fejet hajtó kiszolgáló személyzet egyszerre, aki taktikázik, hódol a pénz és az egyéniség előtt. Borbély Krisztina táncai groteszkbe fordulóan lendületesek. Ahogy mondani szokták, az egész produkciónak van huzatja, svungja, egyéni arcuk és játékkedvük van a csoportos szereplőknek is. Nem állítható, hogy bravúros teljesítményekben dúskál az előadás. Az sem, hogy nem bicsaklik meg a tánc- és az énektudás. De munka, báj, akarás, tehetség, szeretet van a produkcióban, és némi közlendő, hogy merjünk önmagunk lenni, próbáljuk magunkat kihúzni a csávából, amennyire lehet, igyekezzünk szabadon élni.

A közönség szereti ezt nézni, hallani, a színészek szeretik játszani. Szerencsésen egymásra találnak.

Marihuánát a magyar gyógyszertárakba is?

Publikálás dátuma
2015.12.05. 06:10
Illusztráció: Thinkstock
Klinikai teszt indult hazánkban egy kannabiszszármazékból készült gyógyszer alkalmazásának lehetőségéről. Az orvosi marihuána engedélyezésének szükségességét egyre több orvos-szervezet is hangsúlyozza, a szer hatékony segítséget nyújthat több betegség kezelésében.

Már Magyarországon is vizsgálják a cannabis orvosi alkalmazásának lehetőségét - írta a Népszabadság az egészségügyi államtitkárságra hivatkozva. A szert már több országban is használják például fájdalomcsillapításra vagy a sugárterápiát kísérő hányinger és rosszullét enyhítésére - igen jó eredményekkel. Évekkel korábban már az is kiderült, hogy hatékonyan mérsékli a szklerózis multiplexes izomgörcsösséget. Több helyen viszont attól tartanak, hogy ha gyógyászati keretek között legalizálják a cannabist, az valamiféle "drogturizmust" indíthat el.

Az eddigi eredmények fényében azonban erről nemigen lehet beszélni, sőt a nemzetközi orvos szervezetek egyre gyakrabban hangsúlyozzák az orvosi marihuána engedélyezésének szükségességét.

Ennek ellenére totális egyetértés még mindig nincs, az orvosok véleménye továbbra is megosztott a marihuána orvosi célú alkalmazásának megítélésében. Vannak, akik szerint inkább erősebbé teszi a panaszokat, a hazai orvosszakma egy része mégis támogatná a marihuána gyógyászati alkalmazását. A cannabis több gyógyhatású anyagot is tartalmaz, a két leggyakrabban emlegetett a kannabidiol (CBD), amelynek nincs tudatmódosító hatása, valamint a bódultságot okozó, idehaza tiltott tetrahidrokannabinol (THC).

Több országban mindkettő alkalmazható a gyógyításban, Magyarországon a THC egyértelműen tiltott, a CBD azonban - mivel nem pszichoaktív - elméletben szabadon használható. Az orvosok azonban szigorú feltételek mellett a marihuána tudatmódosító hatású összetevőjének használatát is indokoltnak tartanák a betegek kezelésében - gyógyszer formában annak nem lenne tudatmódosító hatása. Ám mivel a tervezet orvosság a klinikai kipróbálás fázisában van, évek telhetnek el, amíg hivatalos gyógyszer lesz belőle.

Egyre több országban megengedett
Kanadában 2010-ben tört meg a jég, ekkor engedélyezték a marihuánából előállított szer orvosi használatát. Az Egyesült Államokban összesen 18 államban és Washington egy részén legális. Horvátországban idén októberben lépett életbe az az egészségügyi rendelet, amelynek értelmében engedélyezik a marihuána alapú termékek és gyógyszerek árusítását a súlyos betegek számára. A horvát egészségügyi minisztérium az új szabályozás életbe lépésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az Európai Unió 28 tagállamából 12-ben - Ausztriában, Csehországban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban és Szlovéniában - már engedélyezték a marihuána terápiás jellegű alkalmazását.



7-en a 7-ről - Ön milyen törvényt hozatna saját személyére?

Arató András, Klubrádió

A személyre szóló törvénykezésre a demokráciának a népi-, más néven illiberális alfajában találunk kiváló példákat, továbbá a nemzetiszocialista rendszerekben. Alfajai: korlátozó, illetve bővítő. Előbbire nagyszerű hazai példákat találunk a zsidótörvények körében, a bírói korhatár, vagy a modern népvándorlás vonatkozásában. A bővítő típusúra nagykövetek és polgármesterek kinevezései adnak útmutatást. És Tiborc panasza is végre meghallgattatott. Személyes ambícióimat a lex-Klubrádiók sora bőven kielégítette.

Avar János, újságíró

Adyval szólva, sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek a mai hatalmaskodók közül, így inkább nem hozatnék személyemre szóló törvényt, mert aligha járnék olyan jól vele, mint mondjuk olyasvalaki, aki a fő-fő hatalmasnak utóda, boldog őse, rokona vagy ismerőse, s akként neki dukál egy lex. De koromnál fogva nemcsak hasonló lex-eket láttam, hanem ex-eket is, akiket kínosan érintett, amikor a törvény haszonélvezőjéből kárvallottjává váltak.

Bolgár György, rádiós újságíró

A Lex Bolgárt mindenekelőtt Lex Népnek nevezném el, hogy megértse mindenki: csakis a nép, sőt a NÉP érdekében hozzuk a törvényeket. A legszívesebben minden magyarra íratnék egy-egy törvényt, de ettől csak a bürokrácia nőne meg a költségek, amit viszont senki nem szeretne, úgyhogy be kell érniük a Lex Matolcsyval, Lex Borkaival, Lex Tiborcz-cal, elvégre ők is a nép részei. Na, meg én is. Higgyék el, a nép nevében fogom fölvenni a tíz- és százmilliárdokat, és a nép nevében fogom elkölteni. Lex, ami lex.

Farkasházy Tivadar, Hócipő

Nekem elég lenne, hogy minden egykori kollégám, aki meggazdagodott az elmúlt öt évben a közszolgálatban, állami megbízatások révén, előre megsüvegeljen, ha meglát az utcán. Ha KDNP politikus, akkor le is térdepelhet, ha felcsúti polgármester vagy volt hollywoodi filmes, leszór egy marék csiszolatlan gyémántot és rátérdepel. Aki erre nem hajlandó, azt beviszik Császy Zsolt helyére, szép hosszú láncon, vagy Hiszékeny Dezső koronatanújának a hasmenését kell elállítania, közben a felvett vizelését hallgatnia.

Horváth István, hírlapíró

Nem tudom, miért vannak annyian kiakadva ezekre a személyre szóló törvényekre. Még a Demján is háborog, azt mondja, hogy "nagy baj van abban az országban, ahol a lopást a törvény rangjára emelik." Pedig csupán ragaszkodnak a jogállami normákhoz. Ugyanis illegálisan még véletlenül sem lopnak.

Horváth Zoltán, újságíró

Méretre varratott öltönyt még csak készíttetnék, ám személyemre szabott törvényt aligha. A törvényt (vagyis hát következményeit) ugyanis nyilván nem csak nekem kellene viselnem. Így viszont - gyógyíthatatlan emberbarátságom okán - úgy érezném, hiába lenne az én kis privát-jogszabályom számomra teljesen passzentos, végső soron mégiscsak engem szorítana.

Veress Jenő, a Népszava főmunkatársa

Először olyat, hogy minden törvényt én hozok, ezzel nagyban leegyszerűsíteném a további ügymenetet. Ha ez megvan, akkor pedig Alkotmányba – igen, Alkotmányba - iktatnám, hogy a hazám neve Magyar Köztársaság. És az összes többit már csak ennek szellemében kell meghoznom.