Terrortámadástól félnek Belgiumban

Publikálás dátuma
2015.11.22. 19:36
Brüsszel számos pontján rendőrök és katonák sorakoztak fel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MICHA WILL
Brüsszelben egész hétvégén a legmagasabb szintű készültség volt érvényben, s a hét elején sem csökkentik a készültséget. Az élet mintha teljesen leállt volna az Európai Unió központjában. Az üzletek nem nyitottak ki, a sporteseményeket lemondták, a metró egyáltalán nem közlekedett, csak a buszok jártak, s a szentmiséket is megtartották.

Charles Michel belga miniszterelnök szombaton azt közölte, hogy Brüsszel térségében a legmagasabbra emelték a terrorfenyegetettség szintjét, miután az egy héttel ezelőtt Párizsban végrehajtott terrortámadáshoz hasonló terrorakció előkészületéről szereztek értesülést. A nemzetbiztonsági tanács ülését követően tartott sajtótájékoztatón Michel arról számolt be, hogy több elkövető által több különböző helyen előkészített potenciális merényletkísérletről szereztek tudomást. Több sajtóorgánum is úgy értesült, hogy a belga főváros Molenbeek-Saint-Jean nevű kerületében vegyszereket és robbanóanyagot is találhattak egy házkutatásnál. Az ügyészség azt közölte, hogy fegyvereket valóban találtak egy házkutatásnál, de robbanóanyagot nem.

A konkrét terrorfenyegetés miatt péntekről szombatra virradóra emelték a terrorkészültség szintjét a maximális 4-es fokozatra. A pályaudvarokon ellenőrzik az utasokat, katonák őrzik a fontosabb objektumokat. Az Európai Parlament közelében lévő pályaudvart teljesen lezárták, de a város jelképének tekinthető Atomiumot sem lehet látogatni. Bezárt a flamand parlament is. Az embereket arra kérték, kerüljék a gyűléseket. A jelentős muzulmán kisebbséggel rendelkező Molenbeek negyed polgármestere elrendelte, hogy a helyi szupermarketet a hadsereg őrizze. Feltételezések szerint a bevásárló központok különösen veszélyeztetettek.

Schaerbeek brüsszeli negyed polgármestere, Bernard Clerfayt megerősítette azokat a médiaértesüléseket, amelyek szerint két személy után kutatnak. „Két terrorista veszélyes cselekményre készül” – emelte ki. Jan Jambon belügyminiszter nem volt ennyire konkrét, ő „több gyanúsítottról” tett említést. Az egyik körözött személy a párizsi merényletek szökésben lévő tag a, Salah Abdeslam lehet, aki a belga média szerint továbbra is Brüsszelben tartózkodik. Ficére, Mohammed vasárnap már másodszor kérte testvérét arra, adja fel magát a hatóságoknak. Legutóbb 2014 májusában rendelték el a legmagasabb készültségi szintet Brüsszelben, miután merényletet hajtottak végre a helyi zsidómúzeum ellen. 

A hét elején a brüsszeli iskolák várhatóan zárva maradnak, s a metróközlekedés is kérdéses. Az emberek körében egyre inkább eluralkodik a félelem. Csak a hétvége folyamán 3300 telefonhívás futott be a válságközpontba. Az iránt érdeklődtek, elég biztonságos-e visszatérni a belga fővárosba. Franciaországban november végéig hosszabbították meg a tüntetések tilalmát. December 1-jén kezdődik Párizsban a nagy klímakonferencia, amelyre a világ számos vezetőjét várják.

További tetteseket keresnek Maliban

A belbiztonsági erők Maliban a Radisson Blue luxusszálloda elleni pénteki terrorakció további elkövetői után kutatnak. A hatóságok ugyanis azt feltételezik, hogy nemcsak az a két személy állhatott a merénylet mögött, akiket a pénteki túszszabadító akció során megöltek. Bár a biztonsági erők már péntek este befejezték a mentőakciót, a szállodát továbbra is lezárva tartják. Az áldozatok azonosítása zajlik. Az eddigi közlések szerint 21-en haltak meg a terrorcselekményben, amelyet a dzsihadista terrorista, Mohtar Belmohtar rendelhetett meg. Az akcióért ugyanis az Al-Mourabitoun szervezet, az al-Kaida észak-afrikai ága vállalta a felelősséget, a csoportot Belmohtar irányítja, aki már számos véres terrorcselekményt hajtott végre a térségben.

Frankfurtban a Bundesliga-mérkőzésre érkezőket is csak szigorú ellenőrzés után engedték tovább FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ALEXANDER SCHEUBER

Frankfurtban a Bundesliga-mérkőzésre érkezőket is csak szigorú ellenőrzés után engedték tovább FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ALEXANDER SCHEUBER


Törökországban három személyt tartóztattak le a párizsi merényletekkel kapcsolatban. Egyikük egy marokkói származású, belga állampolgárságú férfi, bizonyos Ahmet Dahmani, akit az üdülőváros, Antalya luxusszállodájában vettek őrizetbe. A másik két őrizetbe vett, egy 29 és egy 23 éves férfi, mindketten szír állampolgárok. A török hatóságok gyanúja szerint az Iszlám Állam küldte őket Szíriába, arról kellett gondoskodniuk, hogy Dahmani gond nélkül jusson e az IS milicistáihoz. A rendőrség szerint a gyanúsítottaknál hamis útiokmányokat találtak. Törökország azt is bejelentette, hogy kiutasította az országból marokkóiak egy csoportját, akiket november 17-én kapcsoltak le az isztambuli Atatürk repülőtéren.

Támogatják a szigorításokat

A franciák nagy része támogatja s szigorított biztonsági intézkedéseket. Az Ifop ügynökkség felmérése szerint 91 százalék helyesli, hogy három hónappal meghosszabbították a szükségállapotot. 94 százalék szerint ismét be kell vezetni a határellenőrzést, 95 százalék pedig támogatja, hogy elvegyék az állampolgárságot azoktól, akik az ország fontos objektumaira támadnak. 94 százalék helyesnek tartja, hogy emelik a rendőrség és vámőrség létszámát.

Az Iszlám Állam (IS) és az an-Nuszra Front szélsőséges csoportok elleni katonai erő alkalmazására feljogosító, egyhangú terrorelhárítási határozatot fogadott el az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT). Az egy héttel a párizsi terrortámadások után, francia kezdeményezésre elfogadott határozat arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy hangolja össze erőfeszítéseit a terrorizmus jelentette globális fenyegetés ellen, akadályozza meg a külföldi fegyveresek áramlását és csapjon le a terroristák pénzügyi hálózataira.

Oroszország, amely támogatta a franciák által benyújtott határozatot, szerdán maga is egy tervezetet terjesztett elő, ezt azonban ezúttal nem vitatta meg a BT. Nyugati diplomaták szerint az orosz dokumentum túlságosan széleskörűen határozta meg a terrorizmust és megengedte volna a szíriai kormány hatalmon maradását.

Oroszország szerint az általa szorgalmazott határozat blokkolása politikai rövidlátásra vall, ezért továbbra is törekedni fog annak elfogadtatására. A világszervezet legfontosabb biztonságpolitikai döntéshozó szerve Párizs indítványát azt megelőzően szavazta meg, hogy Francois Hollande a ezen a héten diplomáciai kampányba kezd a nagyhatalmak IS elleni fellépésének egyesítésére. A francia elnök kedden Washingtonban, csütörtökön pedig Moszkvában tárgyal majd.

Róma is merényletektől tart

Rómában és Milánóban tízezrek vonultak az utcákra, hogy a terror ellen tiltakozzanak. „A terrorizmus nem vallás”, „Ne az én nevemben” – írták néhány transzparensen. A megmozdulásra az olaszországi iszlám közösségek hívtak fel. Több politikus, művész, értelmiségi is jelen volt. Felszólították a résztvevőket, harcoljanak a fundamentalizmus ellen.

Az olasz fővárosban egyre nagyobb az aggodalom amiatt, hogy a párizsihoz hasonló terrorakció színhelye lehet Róma. A metropolisz már régóta az Iszlám Állam (IS) célkeresztjében van, amikor a szélsőséges iszlamista terrorszervezet 2014-ben bejelentette kalifátusának létrehozását, azt is közölte, hogy a kereszténység központját is elfoglalja, s „megsemmisíti a kereszteket”. Egy fekete zászlót mutattak, amely az égő Colosseum felett lengedezett, de a Szent Péter bazilikának is hasonló sorsot szánnak.

Az olaszok félelmét erősíti, hogy december elején kezdődik a Ferenc pápa által meghirdetett szentév, melynek keretében számos rendezvényt is tartanak. Nicolo D’Angelo rendőrfőnök és Franco Gabrielli prefektus pénteken mutatták be átfogó biztonsági elképzeléseiket, amelyek ma lépnek életbe. A pápa két héttel később, december 8-án fél 10-kor nyitja meg a Szent Péter bazilika szent portáit, amellyel megkezdődik „az irgalmasság rendkívüli szentéve”. Azért e napon, mert ez az egyházban a szeplőtelen fogantatás ünnepe, valamint a II. vatikáni zsinat befejezésének 50. évfordulója. Az esemény 2016. november 20-ig tart, s több millió zarándokot várnak a Vatikánba, illetve Rómába.

A szentévből az olasz főváros is profitálna. A kormány azt reméli, hogy az éveken át tartó recesszió után a turisták áradatának köszönhetően kissé felgyorsulna a gazdasági növekedés. A párizsi merényletek óta azonban a reménykedés helyett a félelem lett úrrá az embereken. Múlt szerdán, a pápa szokásos audienciáján a szokottnál kevesebben vettek részt a Szent Péter téren. A biztonsági intézkedéseket jelentősen megszigorították a bejáratoknál. A város más részein is egyenruhások posztoltak.

Különleges rendőri felügyeletben részesítették a Colosseumot, a nagyobb múzeumokat, a pályaudvarokat, a nagykövetségek épületét, a repülőtereket, a zsinagógákat, valamint a francia kötődésű objektumokat. A híres Vatikáni Múzeum előtt is jóval kisebb volt a sor a szokottnál. A római szállodák üzemeltetői arra panaszkodnak, hogy sokan visszamondták a foglalásukat. A turisták elmaradásának egyetlen előnye van: a közlekedés jobb az átlagosnál. Igaz, az állandósult félelmet mutatja, hogy hamis bombariadó miatt múlt csütörtökön fennakadások voltak a római és a milánói metróban is. Matteo Renzi meg is elégelte a hamis riadókat, elmondta, aki álhíreket terjeszt, pánikot kelt, az ellen eljárást indítanak.

Az amerikai Szövetségi Nyomozó Hatóság (FBI) az olasz hatóságokkal azt közölte, öt arab hangzású terrorgyanús személy készülhet merényletre a Szent Péter bazilika, vagy a milánói Scala ellen. Gabrielli prefektus azt közölte, felesleges pánikba esni. A fenyegetés ellenére Ferenc pápa nem gondol a szentév esetleges elhalasztására. Jövő heti afrikai látogatása mellett is kitart, pedig sem Kenya, sem pedig a Közép-afrikai Köztársaság nem számítanak biztonságos terepnek.

Szerző

Ez most egy ilyen háború

Publikálás dátuma
2015.11.21. 08:35
FOTÓ: HULTON ARCHIVE/HENRY GUTTMANN
Annyiban hasonlít a megelőzőkre, hogy most is ember öl embert, többnyire gazdasági, vallási, szóval kizárólag emberi fogalmak okán. Egyébiránt pedig ez a jelenlegi - Ferenc pápa szerint már harmadik világháború, az úgynevezett "moduláris" háború. Önálló projektek vannak benne, amelyek bonyolult algoritmusok alapján kapcsolódnak egymáshoz.

Párizs. Sokadszorra. Rengeteg oka van a kiválasztottságának, s pont ezek miatt érdemel európai segítséget. Európa - tényleg hatalmas - gazdasági ereje azonban rendre abba a tévhitbe kerget minket, mintha az EU minden másban is erős lenne. Sajnos nem! Az EU politikailag csak középerős, védelmileg pedig kifejezetten gyenge. Nos, ezen kell változtatni!

Sok szempont kíván gondos mérlegelést.

Mi is a háborúk evidens célja? Leigázni másokat, megszerezni az erőforrásaikat, uralkodni felettük. Vagyis mások szabadságának, javainak az elvétele. Ebben a csatában az EU nem áll jól. Mi ugyan senkiét nem akarjuk elvenni, de mások a miénket nagyon is! Leigázottak ugyan (még?) nem vagyunk, bár önként adjuk lejjebb és lejjebb a szabadságunkat. A külső fenyegetettségre hivatkozva. Sokszor elgondolkodom, az a megannyi ellenőrzés, amin egy átlag európai polgár átesik, hovatovább a szabadság felemelő érzését írja nullára. Nemcsak az európai (és amerikai) reptereken motoznak meg minket néha a megalázásig, hanem örökös kontroll van szinte minden pénzügyi és egyéb műveletünkön is. Mióta mobiltelefonunk van, gyakorlatilag a bármikori lehallgatásunkra, lefényképezésünkre alkalmas nyomkövetővel láttuk el saját magunkat. A sok-sok rólunk szóló adat azonban önálló életre kelhet, s bizony akár az életünket is veszélyezteti.

Erőforrásaink szintjén ebben a mai háborúban folyamatos hadisarcot fizetünk. Az a temérdek pénz, ami a terrorszervezetek kezére jut, bizonyosan nem értéktermelő munka eredménye. A csendes háttérben iszonyatos váltságdíjak sokaságát fizetik ki a különböző cégek, családok, vagy - időnként - akár az államok is (ld. a TEK korábbi szíriai "embermentő" akcióját).

Ezen a tortán a rabolt műkincsek, a lopott olaj kereskedelme a hab szerepét tölti be. Jövedelmeink drámaian növekvő hányadát a szociális jólét helyett biztonsági kiadásokra fordítjuk, méregdrága beléptető rendszerekre, a háttérhez tartozó megfigyelések adatainak rögzítésére, az ezzel foglalkozó emberek munkabérére, rendőrségre, katonaságra, nem is beszélve az így kieső temérdek időről.

Egyre kevésbé vagyunk urai saját gondolatainknak. Ellenfelünk, főként az iszlamizmus (nem feltétlenül a vallás, hanem az arra való bűnös hivatkozás!) sajnos igen könnyen lép a nyakunkra, hiszen ott egy igen egyszerű alaptörvényekben megjelenő világkép van, szemben az európai demokratikus viták okozta tétovaságokkal. Ráadásul a klikk-orientált szabad sajtó, média bántóan sokszor ad teret hamis híreknek, zavaros spekulációknak.

És most sandán a menekülteket méregetjük. Azokat, akik pont azok elől menekülnek, akik minket is utolértek. Jelenleg nyolc párizsi elkövető hátterét kutatják a hatóságok. Ha csak egy is közülük a menekültek közé férkőzve jött Európába, máris ébred a vérvád a többi egymillió emberrel szemben. Ám de "jó" is lenne, ha a bennszülött európaiak között csak minden egymillióra jutna egy gazember! Sajnos a valóság ennél prózaibb. Az elmúlt évtizedek európai tömeges gyilkosságaiban bizony messze-messze az itt születettek, az itt felnőttek viszik a gyalázatos prímet!

A terroristák nem csupán magukat, a félelmet akarják ránk küldeni. A félelem uralmát gondolják Európára teríteni. Sajnos ezt részben elérték, elérik. Pont emiatt van jelentősége a párizsiak jelszavára: Nem félünk!

Senki nem örül a menekültek végtelen sorának, legkevésbé tán maguk a menekültek. A befogadás nagyszerűsége sem feltétlen öröm, sokkal inkább morális kényszer és megpróbáltatás mindenki számára. Mindazonáltal közvetlen összefüggést építeni a 2015-ös esztendő európai menekültügyi katasztrófája és a terrorizmus közé megengedhetetlen bűncselekmény, amit egyebek közt a magyar kormányfő követ el. "Megvédjük Magyarországot!" - harsogja, miközben csupán annyit tett, hogy részvétlenül, sőt uszítva elugrott a saját felelőssége elől.

A terroristák a menekültek nélkül is célba vették a nyugati civilizációt. A Párizsban gyilkoló belga, francia állampolgárok - bár gyökereik az iszlamizmusban vannak - konkrétan meg se hallják Orbán handabandázását. Azért gyilkolnak, mert az európai szabadságjogok lehetővé tették nekik Európa-ellenes iskoláik kiépítését, működtetését. Politikai értelemben elhanyagoltuk a betegségeink megelőzését, s most a kórokozók támadása folytán szenvedünk.

A megoldásokat részben abban látom, hogy amennyire csak lehet, a hitéletet a magánszférába kell szorítani. Közforrásokból, adómentességgel ne legyen támogatható semmilyen szekta, egyház, avagy hasonló, hittételekre épülő mozgalom. Tisztelem a vallásszabadságot, de egyetlen vallást sem tartok alkalmasnak arra, hogy a modern világban fizetett társadalomszervezőként működjék!

Szintén a megoldások részeként értelmezem azokat a törekvéseket, amelyek a menekültek ideiglenes (!) integrációját szolgálják, azaz célként azt, hogy az érintettek előbb vagy utóbb hazatérhessenek! Nyilván sokan vannak, akik mégse kívánnak majd visszamenni, s noha ezt is figyelembe kell venni. Mert itt érnek össze a menekültek és a bevándorlók problémái.

A növekvő jólét egyik gyakori velejárója, hogy negatívan hat a társadalom reprodukciójára. Ez a bevándorlókra is igaz, ahogy a személyes körülményeik az európai életszínvonalhoz közelednek, az ő családjaikban is megcsappan a születések száma. Ugyanez az összefüggés mutatkozik egyébként a társadalmak alsó és felső rétegeinek vizsgálatakor is. Minél műveltebb, képzettebb, tehetősebb egy-egy társadalmi csoport, annál kisebb a gyermekvállalási hajlandósága. Az ezt ellensúlyozó eddig ismert ösztönzők a legtöbbször kudarcot vallottak.

Az öregedő európai társadalmak fiatalítása (értsd: munkaerő utánpótlása) érdekében születtek a szervezett bevándorlást segítő intézkedések. Pár évvel ezelőtt még Orbán is a bevándorlásban kereste a korosodó Magyarország gyógyírját. Ma viszont azzal szembesül, hogy ez a klasszikus, tőke-szempontú megoldás megannyi veszedelmet is jelent a hatalmára nézvést. A tőke az olcsó munkaerőt látja a bevándorlókban, Orbán viszont a szavazóbázisát nézi. Nem mintha a menekültek vagy a bevándorlók szavazhatnának, de azok igen, akiket sokkal egyszerűbb megnyerni uszítással, mint a szolidaritás igéjével.

Hosszabb távon viszont sem Merkel katasztrofálisnak tűnő, szinte feltételek és korlátok nélküli befogadási politikája, sem pedig Orbán ugyancsak katasztrofális, kitagadó, krimianalizáló politikája nem járható. Most azonban nem a bevándorlók (de főleg nem a menekültek!), hanem a korábbi bevándorlók Európában született, nevelkedett gyerekei álltak gyilkológépnek. A szüleik lehet, hogy bizonyos mértékig integrálódni akartak, hiszen jól tudhatták, honnan jöttek és hova. A gyermekeik egy része viszont Európában születve vált gyökértelenné. És tovább szűkítve a kört, ezeknek a talajtalan fiataloknak egy kicsiny része az, amelyik a tényleges szülőföldjükön áll bosszút az őshazája nevében.

Mindezek fényében elsősorban a vallások társadalmi szerepét kell mérsékelni. Ki kell űzni a vallásoktatást az iskolákból, amelyeket egyúttal vissza kell venni állami kezelésbe. A testet mérgező anyagok hosszú listája mellett ott a helye a lelket mérgező, végső fokon mindent megsemmisítő doktriner eszméknek is! Történelmileg nézve nemcsak a kommunizmus és a fasizmus, hanem a vallások számláján is túl sok a halott! Nincs az a vallás, amely elfogadná a másik vallást, legfeljebb valamennyire türelmesek egymással szemben. Az ideológiai semlegességre viszont csak a felvilágosult állam képes.

Az európai szakszervezetek legfőbb feladata lenne annak kordába szorítása, hogy a tisztán tőkeérdekek mentén szorgoskodó államok a születésösztönzés helyett bevándorlókat importáljanak. A bevándorlók ugyanakkor nem veszik el a munkánkat, 'csak' a munkaadók az olcsóbb munkaerőre hivatkozva szorítják le a munkabérünket. Akkor lesz több gyerek, ha ezt akarjuk! Mi, emberek hozzuk létre az utódainkat! Ha a társadalomnak több utódra van szüksége, akkor teremtse meg a feltételeket! Ezt úgy hívják, hogy magas minőségű bölcsőde, óvoda, iskola, gyermekélelmezés, később ösztöndíjak stb. Ahogy Budapesten, a XIII. kerületben történik, s ahol növekszik a népesség.

Menekülteket viszont kizárólag a hazatérési/visszatérési perspektíva hangsúlyosan vállalt elfogadásának esetén szabad befogadnunk. Őket viszont nagyon is be kell fogadni! Egy időre. Ne gondoljuk azt, hogy a hazájuk örökre pokol marad. Sőt, Európa sokat tehetne azért, hogy a környezete, ha nem is mennyország, de legalább a valóságban élhető hely legyen.

Én ezt képviselem.

Szerző

Létezhet-e posztkapitalizmus?

Publikálás dátuma
2015.11.21. 08:28
FOTÓ: FORTEPAN/NAGY GYULA
Interjút közölt a HVG azzal a Kornai Jánossal, aki kétségkívül régen megérdemelte volna már a Nobel-díjat, ha másért nem, hát A hiányért, amely alapvető leírása a „létező szocializmus” gazdasági működésképtelenségének (Nem helyes hangulatot szítani a "gazdagok” ellen, HVG október 24.). A beszélgetésre reagált Tamás Gáspár Miklós (Kornai János és a portugáliai államcsíny, Kettős Mérce blog, október 27.). Mitraillez, messieurs, ne calomniez pas! – idézi mottóul TGM Auguste Blanqui-t, 1848-ból, Párizsból. Kartácstüzet, uraim, ne rágalmakat! - s Kornait eszközül használva kartácstüzet zúdít mindenkire, akiben a „rágalmazás” legenyhébb gyanúját is felleli az új-baloldal – vagy amit ő annak látni vél – ellen.

Az interjú és a tűzokádás oka látszólag Thomas Piketty elszegényedésről írt bestsellere (A tőke a 21. században). Látszólag, mert a vita valójában arról szól, mit kezdjünk a kapitalizmussal. Pontosabban Kornai azon töpreng, hogyan áll a kapitalizmussal, kezdeni vele valamit TGM akarna, de az istennek sem tud. Kornai nem vak apologétája a kapitalizmusnak, hanem elkötelezett, kritikus híve, aki a marxista politikai gazdaságtan alapfokú szemináriumainak kísértetét látja felbukkanni, amikor a kapitalizmus „fő ellentmondásáról, meg alaptörvényéről” olvas. Figyelmezteti is az „alaptörvény”-elemzőket, ne szállítsanak ideológiai fegyvereket azoknak, akik demagóg módon hergelik az amúgy is feldühödött embereket „a bankárok” és „a tőzsdei spekulánsok” ellen, mert kedveznek a populista kirohanásoknak.

A teremtő rombolás

Kornai nem titkolja, hogy a New Left gondolatvilága ötven éve irritálja. Hajdani harvardi diákjait említi, akik Marx A tőkéjéről vitatkoztak volna, de hallani sem akartak az akkor még létező Szovjetunió gyakorlatáról. Arról, hogy ott nem szocializmus van, hanem degenerált rendszer, hogy a szocialista eszmét rossz emberek kompromittálták, miközben a gazdaság alapvető berendezkedésében éppen a marxizmus eszméit valósították meg, a termelőeszközöket köztulajdonba vették, a kisajátítókat kisajátították, a piac helyett központi irányításra bízták a gazdaság koordinációját. A központosított, államosított rendszer, a piac kiiktatása – ez Marx maga, mondja Kornai. És előjön a tromffal: ha megvalósul Marx, Lenin, Trockij társadalma, akkor ma nem lenne tranzisztor, számítógép, hűtőszekrény, internet és eldobható pelenka, villanyvasaló, sebtapasz, tépőzár. Mert a kapitalizmus: innováció, magántulajdon, piac és verseny. És - Joseph Schumpeter közgazdász szemléletes kifejezésével élve - teremtő rombolás.

Nagy híve vagyok Kornainak, bár egyszer már szellemileg kétségkívül egyenlőtlen vitába merészkedtem vele azon: számon lehet-e kérni Marxon azt, amit a szörnyű XX. században a nevében elkövettek. Hogy valóban a Marx által megálmodott társadalom volt-e az a – demokratikus vagy despotikus - „nyers kommunizmus”, amiről az 1844-es Gazdaság-filozófiai kéziratokban elítélően értekezik, s ahol a kommunizmusról úgy ír, mint a magántulajdonnak – az emberi önelidegenülésnek – pozitív megszüntetéséről. A nyers kommunizmus „jóslata” akkor is hátborzongatóan pontosan illik - kevésbé az egykori népi demokráciákra, inkább a Szovjetunióra -, ha e „kivetítés” problematikus is.

Marx bizony látta a „teremtő rombolást”, látta az emberi természetet és a magántulajdon pozitív megszüntetésén – vélem – nemcsak annak fogalmi, hanem valóságos általános társadalmasítását is értette. Amit Kornai köztulajdonba vételnek nevez, az a „nyers kommunizmusban” államosítássá silányult, egy, a tőkét kezelő pártállami bürokrácia kiépítésévé, a szegénység általánossá tételévé. Mert, miután a magántulajdonban lévő javakat képtelenek voltak általánosan hozzáférhető tenni, ezért kíméletlen politikai terrorral gleischaltolva megfosztották tőle „a” gazdagokat. Továbbra is úgy gondolom, Marx a felvilágosodás kivételes teljesítményét teremtette meg, akkor is, ha a történelemnek – feltételezése ellenére - nincs belső logikája, ha e belső logika feltételezett léte ellentmond annak, hogy az ember egyszerre szereplője és szerzője a történelemnek, és ha az ész évszázadainak természettudományos törvényszerűségei nem vetíthetőek is rá a társadalmi létre, ahol a kétszer kettő csak véletlenszerűen négy. (Heisenberg óta tudjuk: a fizikában sem feltétlenül annyi.) Úgy gondolom, a múlt továbbra is zárt, de a jövő nyitott, s Kornaival ellentétben nem gondolom, hogy a kapitalizmussal vége lenne a történelemnek, s hogy ne volna esélye egy poszt-kapitalista berendezkedésnek. Mint ahogyan a kapitalizmussal nem ért véget a történelem, nem ért véget a kapitalizmus kiteljesedésének legoptimálisabb kereteket nyújtó liberális parlamentarizmus meglévő formáival sem.

A lehetőséget a poszt-kapitalista és poszt-parlamentáris változásokra, amelyeket legfőképpen a tömegtársadalom nyomása válthat ki, semmiképpen sem zárnám ki. Mikor, és hogyan következhetnek be ezek a változások? Itt zúdul a nyakunkba Tamás Gáspár Miklós kartácstüze, aki kapkodja a fejét, mindig éppen oda bólogatva, ahol a változást a vágyai szerint felfedezni véli.

Legitim? Illegitim?

TGM megfeddi Kornait, hogy utolérte a korszellem, és érvelése megfelel mindkét – a neoliberális és az etnokonzervatív – jobboldal szokványos publicisztikai modorának. Mert Kornai szerint a gazdagok elleni gyűlöletet szítása apokaliptikus szenvedélyek martalékává tenné a liberális kapitalizmust és/vagy polgári demokráciát. Pedig – mondja TGM – „a legtöbb mai állam (és majdnem az összes befolyásos médiák) politikája a szegények elleni gyűlölet szítása”. Azt TGM nem látja, hogy éppen az új bal- és az új jobboldal kettősének populista antikapitalista fegyverét forgatja, amellyel azok is úgy küzdenek a szegényekért, hogy a gazdagokat is verik, csak hogy igazán a liberális Európát üssék. A baloldal ősellensége, mint TGM ki is mondja a tőke, a fogalom. Hogy aztán ő is páros lábbal beleszálljon a liberális demokráciába.

Azt írja: Kornai az egész baloldalt elintézhetni véli avval, hogy különösen a „liberális demokráciára” veszedelmesnek mutatja be. Ellenpéldája: a jobboldali portugál köztársasági elnök, Aníbal Cavaco Silva kis alkotmányos puccsa. Hiába nyerték meg ugyanis a baloldali pártok (a szocialisták, a kommunisták és a Baloldali Tömb) az általános választásokat, „Cavaco Silva közölte (egészen Kornai János szellemében), hogy a baloldal veszélyes, mert az a politikája, ami és mert szkeptikus az Európai Unióval és a NATO-val szemben”. Következtetés: a portugáliai „liberális demokráciában” a baloldalnak tilos hatalomra kerülnie alkotmányos úton, mert a szokványos neoliberális dogmával és az EU-vallással került szembe, az establishment szerint a baloldal illegitim. Nem szép dolog, amit a jobboldali Cavaco Silva tett, de az ő hatalma is legitim, míg meglehet, a baloldal csak az establishment szerint illegitim. A portugál liberális demokrácia öntisztulásának szintjét megmutatja, képes-e helyre tenni a dolgokat: minden jel szerint képes lesz, a jobboldali kormány alig néhány napot élt meg. Megmutatva azt, mennyire alábecsülik sokan a liberális demokrácia intézményrendszerének nivelláló erejét. De ez csak a felszínt karcoló politika.

TGM másik példája, „hogyan tiporta el a nemzetközi nagytőke és egyik legfontosabb képviselete, az EU, a görög Sziriza eredetileg nagyszerű (parlamenti választásokkal, népszavazással megerősített) kísérletét a görög nép megmentésére, mert a német vezetésű EU arra kényszerítette, hogy végrehajtsa terveinek ellenkezőjét, folytassa a megszorítások kegyetlen és improduktív politikáját”. Ebben a mondatban világosan összeér a bal- és szélsőjobboldali retorika Unióellenessége, a tőke és a szabadpiac utálata és a parlamentarizmus, a sok szempontból bírálható, túlélt és alapos átalakításra szoruló képviseleti demokrácia megvetése.

A Sziriza azzal, hogy „hagyta magát bedarálni” a nemzetközi nagytőke és a német vezetésű EU” által, alig tíz hónapos történettel a háta mögött, már ki is írta magát a baloldal TGM vélte történetéből. A baloldali Sollenből. Hogy mi történt valójában Görögországban és a Szirizával, az megmutatja, mekkora tévedés a tőke fogalma, egy általánosítás ellen küzdeni (főként egyszerűen csupán utálni a kapitalizmust), ráadásul olyan populista eszközökkel, célokkal, amely eszközök a pillanatnyi siker látszatát keltik, miközben a konkrét célok megvalósíthatatlanok maradnak. Nem lehet ugyanis az egységes, minden szempontból hihetetlen mélységben integrált, egymásra utalt európai gazdasági berendezkedésből egyszerűen csak kiugrani anélkül, hogy halálra ne sebeznénk magunkat. Talán mégis a belső reformokra kellene törekedni.

Bedarált ellenfelek

TGM-nek egy dologban viszont igaza van: a magyarországi szélsőjobboldali kormány ordító EU-ellenessége (amely éppen a menekültkvóta kérdésében mutatja meg igazán gyalázatosságát, attól függetlenül, hogy önmagában maga a kvóta célszerű-e, vagy sem) nem késztette brutális ellenlépésekre az európai vezető hatalmakat, mert minden illiberális locsogás ellenére, a magyarországi kormányzat „ortodox neoliberális” gazdaságpolitikát folytat. Hogy az unortodoxnak elnevezett gazdaságpolitika mennyiben neoliberális, arról el lehet töprengeni, de hogy kegyetlenebb szociális következményekkel járt, mint amit az IMF felügyeletével (ajánlásaival) meg lehetett volna csinálni – abban biztosak vagyunk. A magyar kormányfő ebből a szempontból, ha 19-re húzott is lapot, eddig sikerrel kártyázott: a magyar nép tűrőképességét eddig jól kalibrálta be, miközben politikai katalizátor ellenfeleit is bedarálta: nincs szociális lázongás. Hogy lesz-e, nem tudni, de ezzel az ellenzékkel aligha, a civil mozgalmak pedig láthatólag nem alkalmasak rá, hogy a társadalmi feszültségeket összegyűjtsék és kisüssék.

Dicséretes TGM óhaja, amely - érezve a meglévő ellentmondásokat - látni szeretne már végre egy markáns baloldali (különösen, amint ő is elismeri egy „még nem, vagy alig létező valódi, azaz antikapitalista”) magyar és európai mozgalmat, de a vágy kevés. Még nem értek be az általa óhajtott változások, s még abban sem lehetünk biztosak, hogy a kapitalizmus, mint annyiszor Marx óta, nem fogja-e korrigálni önmagát és lubickolásra kellemes politikai berendezkedését.

Tamás Gáspár Miklóst végtelenül elszomorította Kornai szövege. „Elmegy az ember kedve az élettől” – írja, csak mert Kornai a történelem végét látja. A mi életkedvünk meg visszatér. Van min gondolkodni és reménykedni e TGM számára mind sivárabb, nekünk meg mind gazdagabb, globális kihívásokkal küszködő világban.

Szerző