Előfizetés

Mit lép Párizs népe, erősödik a szélsőjobb?

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.11.19. 06:32
Az Élysée-palota volt és jelenlegi lakójának összefogása megakadályozhatja, hogy Le Pen legyen az utód FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMA
Tovább erősödik-e az európai radikális jobboldal a pénteki franciaországi merényletek után? A szélsőségesek, köztük Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (PVV) elnöke, vagy Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke a határok lezárását követelte. Ha akár Hollandiában, akár Ausztriában rendeznének most választást, mindkét politikai erő megnyerné a voksolást. A párizsi terror azonban aligha fejt ki komolyabb hatást az egyes országok belpolitikai viszonyaira.

Franciaországban a Nemzeti Front elnöke, Marine Le Pen mindent elkövet azért, hogy minden eddiginél jobban az emberek muzulmánellenességére építsen. Egy nappal a terrorakciók után kifejtette, meg kell semmisíteni az iszlám fundamentalizmust, Franciaországnak be kell tiltania az iszlám szervezeteket, a szélsőséges tanokat hirdető mecseteket… Bár Marine Le Pen mérsékeltebb apjánál, a pártalapító Jean-Marie Le Pennél, a populizmus lányától sem áll távol, s arról sem lehetünk meggyőződve, hogy visszafogottabb hangneme egész pártjára átragadt. Kételyeinket csak erősíti, hogy múlt szombaton Lille városában a FN harcias aktivistái megzavartak egy békés megemlékezést.

A kérdés az, vajon a szélsőséges radikalizmussal, a menekült bűnbaknak való megtételével sikerül-e tovább növelni a támogatók számát? Franciaországban nem valószínű. Ha például azt feltételezzük, hogy az országban még tovább emelkedik az így is mintegy 30 százalékos támogatottságnak örvendő Nemzeti Front (FN) népszerűsége, azzal azt feltételeznénk, hogy a francia demokrácia nem elég érett. Számos példát sorolhatnánk arra: amikor megnőtt a szélsőségesek előretörésének veszélye, akkor a társadalom félretéve az ideológiai különbségeket, közösen lépett fel. Ez történt 2002-ben, amikor Jean-Marie Le Pen került be az elnökválasztás második fordulójába Jacques Chirac-kal szemben, s a két forduló között a baloldal összefogott a mérsékelt jobboldallal a Nemzeti Front elnökével szemben.

A januári Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadást követően is szinte példátlan szolidaritási hullám indult az országban. S a francia közvéleményt sokkoló merényletek éppen azt eredményezték, hogy hirtelenjében rendkívüli mértékben megugrott Francois Hollande népszerűsége. Két hét alatt 21 százalékkal javult a megítélése, tetszési mutatója 40 százalékos lett. Ilyen emelkedésre ennyire rövid idő alatt nem volt példa a közvélemény-kutatások megkezdése óta. A sokk hatása azonban időleges, amilyen gyorsan javult az államfő megítélése, olyan gyorsan romlott is, márciusban már szinte visszasüllyedt a merényleteket megelőző szintre.

A lakosság nagy része elégedett volt a kormányzat akkori fellépésével. Marine Le Pen most is attól tart, hogy szűk három héttel a regionális választás előtt hirtelen megugrik az államfő népszerűségi mutatója. Ezért azzal vádolta a kabinetet, hogy tétlen volt a terrorral szemben. Nicolas Sarkozy, az ellenzéki Republikánusok elnöke is azt állította, „sok időt vesztegettek el”. Manuel Valls miniszterelnök viszont azt közölte, hogy az eltelt hónapok folyamán számos merényletet hiúsítottak meg. A vita tehát egyre inkább arra a síkra terelődik: mindent megtett-e a kormány, illetve a francia belbiztonság, vagy sem?

Az elmúlt napokban ismét a szolidaritás, a januárihoz hasonló összefogás jellemzi Franciaországot, ami nem feltétlenül jó hír Marine Le Pen számára, hiszen az emberek nemcsak az iszlám fanatikusokat, hanem mindenfajta szélsőséget elutasítanak. Azért sem valószínű, hogy a Nemzeti Front jelentős politikai tőkét tudna kovácsolni a párizsi merényletekből, mert Francois Hollande át is vett bizonyos pontokat Marine Le Pen követeléseiből. Hétfői parlamenti beszédében olyan törvénymódosítást szorgalmazott, amely megkönnyítené az iszlám radikálisok kiutasítását az országból. Marine Le Pen több rendőrt is követelt az utcákra, amire Hollande bejelentette, 5000 rendfenntartót vesznek fel, továbbá ezer határőrt.

Nem feltétlenül mérvadóak, sőt félrevezezetőek azok a felmérések, amelyek szerint a FN a legnépszerűbb párt Franciaországban. Szó se róla, támogatottsága 30 százalék körüli, de a legutóbbi, márciusi megyei választás után is az derült ki, hogy erős ugyan a szélsőjobb, de nem a legerősebb, amint ezt a felmérések sugallták. A FN szempontjából tehát rosszkor jött a párizsi merénylet, bár Marine Le Pen számára a decemberi regionális voksolás is csak egy kisebb megmérettetés a 2017-es francia elnökválasztásig. Francois Hollande számára létkérdés, hogy a következő másfél évben eredmények sorát mutassa fel a terrorellenes harcban, mert ha nem lenne képes erre, akkor előre borítékolható, hogy nem kerül be az államfőválasztás második fordulóba sem, ahogy ezt a mostani felmérések is sugallják.

A francia merénylet más európai országokban sem rövidebb, sem hosszabb távon nem gyakorolnak jelentősebb hatást az adott ország belpolitikai viszonyaira. Ezzel együtt azonban még jobban megerősíthetik azokat a pártokat, politikusokat, akik azt hajtogatják, hogy el kell zárni az utat a bevándorlók előtt, akik „veszélyt jelentenek a társadalomra”. Ez a stratégia azonban az Iszlám Államot is erősíti, legalábbis ott, ahol nagyobb muzulmán kisebbség él, hiszen az IS éppen azt sugallja a fiatal iszlám-hívőknek: nincs szüksége rájuk a társadalomnak. Sokan emiatt radikalizálódnak.

Azokban az államokban, amelyek a menekültválság közvetlen szereplői, így például Ausztriában, a radikális jobboldal már eleve rekord támogatottságot ért el. Népszerűségének ilyen mértékű emelkedése épp a muzulmán bevándorlókkal kapcsolatos kirekesztő álláspontjára vezethető vissza. Egy október 22-én közölt felmérés szerint az Osztrák Szabadságpárt népszerűsége 31-33 százalékos, a nagykoalíció két pártjáé, a szociáldemokratáké ezzel szemben 24-26, az Osztrák Néppárté (ÖVP) pedig 23-25 százalék. Nem valószínű, hogy ehhez képest már jelentősebben emelkedne az FPÖ népszerűsége, mert az euroszkepticizmusra és a bevándorlásellenességre épülő ideológiát sokan elutasítják, vagy legalábbis nem hisznek abban, hogy a Strache által javasolt radikalizmus lenne a megoldás.

Németország a kormány bevándorlókkal kapcsolatos politikája miatt eleve kényes helyzetben van, sokan nem értenek egyet Angela Merkel alapvetően a szíriai menekültek befogadására építő politikájával, ami az euroszkeptikus-bevándorlásellenes Alternatíva (AfD) megerősödését eredményezte, s már a harmadik legnépszerűbb párt Németországban. Az AfD elnöke, Frauke Petry a Facebookon reagált a párizsi terrortámadások hírére. Eszerint „a nyitott ablakok és ajtók mézesmadzagot jelentenek a bűnözők számára”.

Lutz Bachmann, az iszlámellenes mozgalom, a Pegida vezetője pedig azt posztolta, hogy pontosan az ilyen forgatókönyvek veszélyére hívták fel a figyelmet a hétfői gyűléseken. A januári párizsi támadás mindenesetre nem gyakorolt hatást a német belpolitikára, a Pegida akkor kis híján szét is esett. Ha az AfD népszerűsége további emelkedne, az nem a párizsi események, hanem a menekültválság hatására történne.

Hollandiában rekord mértékű a Szabadságpárt támogatottsága: egy múlt vasárnapi felmérés szerint ha most választanának az országban, a PVV 38 helyet szerezne a 150 tagú parlamentben. A muzulmán bevándorlók magas száma miatt Franciaország mellett itt, illetve Belgiumban hatott elsőként a muzulmánellenes ideológia. Ezekben az államokban a hatvanas-hetvenes évek óta él egy egyre jelentősebb muzulmán közösség. Sokan úgy érzik, az iszlámhívők képtelenek beépülni a társadalomba, nem lehet együtt élni velük, ők különösképpen egyetértenek Wilderssszel, aki a párizsi attak után még erősebben hangoztatja, hogy le kell zárni a határokat a bevándorlók előtt. Míg a korábbi évtizedekben a szélsőjobbot az antiszemitizmussal azonosították, ez a kilencvenes évek végére már iszlámellenességgé alakult át. Hollandiában a lakosság mintegy 5 százaléka iszlámhívő.

Párbeszédet javasol a kínai elnök

Óva intett a világgazdaság lelassulásának következményeitől Hszi Csin-ping kínai elnök az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) fülöp-szigeteki csúcsértekezletén. A kínai államfő szerint veszélyt jelent, hogy a világgazdaság „több motorja is stagnál”. 

A kínai elnök, aki bár nem nevezte meg a Csendes-óceáni Partnerségről (TPP) szóló – 12 térségbeli ország által aláírt – megállapodást, megjegyezte: az egyes „megállapodások” csak megnehezítik a szabadkereskedelem globális elterjedését. Hszi szerint ugyanis a szabadkereskedelmet „a lehető legkiterjedtebbé kell tenni”. A TPP életbe lépésével a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezete alakulna ki, hiszen az ázsiai térség egy sor állama juttathatna kevesebb korlátozással árukat az Egyesült Államokba. Kína azonban nem lesz tagja az övezetnek. A TPP sorsa egyelőre kérdéses, hiszen a republikánus elnökjelöltek népszerűségi listáját vezető Donald Trump és a legnépszerűbb demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton is kinyilvánította, hogy ellenzi a TPP-t.

A kínai elnök manilai beszédében azt is hozzátette, hogy párbeszéddel kell megoldani a Délkelet-ázsiai térségben egyes szigetek hovatartozása miatt kialakult területi vitákat. Szerinte az APEC is jó alkalmat ad erre. A fórum házigazdája, Benigno Aquino elnök megnyitó beszédében azt közölte, hogy újításokkal kell biztosítani a gazdasági növekedést, s az APEC térségének államai különösen versenyképesek. Az APEC-csúcson Barack Obama is részt vesz. Az amerikai elnök arra szólította fel az ázsiai vállalkozókat, hogy tegyenek többet a klíma védelméért. Szerinte a klímavédelem esélyt ad munkahelyek teremtésére, a növekedés felgyorsítására is. Az APEC-nak 21 tagországa van, s a világ lakosságának 40 százalékát képviselik.

Giró-Szász visszatért a kormányfőhöz

Fogalmam sincs, mennyit keresek - válaszolta Giró-Szász András az Origo kérdésére, hogy Orbán Viktor más tanácsadóihoz hasonlóan, az ő havi illetménye is bruttó havi egymillió forint-e. A portál az után kereste fel az egykori kommunikációs államtitkárt, hogy a Népszabadság megtudta, a kormányfő belpolitikai tanácsadójaként visszatért a kormányzati munkába. Giró-Száz kifejtette, már egy ideje ezen a poszton dolgozik, ám nem foglalkoztatja a pénz. Hozzátette: nem jár neki se hivatali autó, se iroda, és stáb sem.

A Századvég korábbi elemzője októberben azért hagyta ott Lázár János tárcáját, mert a kommunikációs feladatokat a frissen megalakult Miniszterelnöki Kabinetiroda vette át a Miniszterelnökségtől, és Giró-Szász a pletykák szerint nem akart Rogán Antallal együtt dolgozni. A kormányinfón, amelyen bejelentette lemondását, Lázár keményen odaszólt a Kabinetirodának és Rogánnak. A miniszter azt mondta, az elmúlt öt évben, ha gond volt a kormánykommunikációval, „András beugrott”, és nem tartja kizártnak, hogy erre a közeljövőben is szükség lesz. Giró-Szász nem először száll ki a kormányzati munkából: legutóbb a tavalyi választások után tért vissza a magánszférába és adta fel kormányszóvivői állását. 2014 novemberében, szintén a kormányfő kérésére a Miniszterelnökség kommunikációs államtitkára lett. Giró-Szász egyébként a Századvég Alapítvány ügyvezető igazgatója és a Századvég Gazdaságkutató Zrt. résztulajdonosa, valamint a Strategpolis alapító-tulajdonosa volt 2011-es kormányszóvivői kinevezése előtt.

Giró-Szász nem az egyetlen kommunikációs tanácsadó Orbán körül. Régóta ismert, hogy a Fidesz és a kormányfő kommunikációs munkáját Arthur J. Finkelstein is segíti. Májusban maga Orbán is elismerte, hogy „nagyon gyakran” van kapcsolatban az amerikai kampányguruval. A zsidó származású, és vállaltan homoszexuális Finkelstein nevéhez több szélsőséges és gyűlöletkeltő konzervatív kampány is fűződik, a Magyar Narancs korábban azt írta róla: „ő tette szitokszóvá a liberális jelzőt”. A republikánus szakember közös céget visz Orbán egy másik „rejtélyes tanácsadójával”, Habony Árpáddal. Korábban megírtuk, hogy Habony márciusban Londonban alapított tanácsadó céget, amelynek 50 százalékos tulajdonosa egy Finkelsteinhez tartozó cég. A kormány tagadja, hogy bármiféle szerződéses viszonyban lenne Habonnyal, aki épp Modern Media Group Zrt.-jével próbálja pótolni Simicska Lajos „elveszített” médiabirodalmát. Ugyanakkor korábban több politikus is elmondta vele kapcsolatban, hogy meghallgatja a tanácsait, észrevételeit. "Ezekre a beszélgetésekre gyakran a Parlamentben kerül sor, ezért van állandó belépője, ez azonban nem jelenti azt, hogy bármiféle munkaszerződése lenne akár a Miniszterelnökséggel vagy más tárcával" - közölte januárban a Miniszterelnökség. Áprilisban Orbán is úgy nyilatkozott: „ilyen nevű ember nincs a fizetési listán”.

Nem világították át Finkelsteint
Nem esett át nemzetbiztonsági ellenőrzésen Orbán Viktor kampánytanácsadója, Arthur J. Finkelstein, ezért nem is állítottak ki számára nemzetbiztonsági tanúsítványt - közölte Pintér Sándor belügyminiszter miután Fodor Gábor írásbeli kérdésében arról érdeklődött, kik juthatnak védett adatokhoz. Pintér azt is kifejtette, a Századvég stratégiai igazgatójának, G. Fodor Gábornak a nemzetbiztonsági ellenőrzését az Alkotmányvédelmi hivatal 2013-ban végezte el. A vizsgálat eredményét a személyes adatok védelme miatt csak az érintettel közölhetik. Az utóbbi hetekben derült ki, hogy a Századvég Politikai Iskola Alapítványnál huszonegy embernek van olyan személyi biztonsági tanúsítványa, amelynek köszönhetően szigorúan titkos iratokba is beletekinthetnek.