Kötözködöm

Horváth Ildikó, a Népszavában irt cikke ( Spanyolviasz, 2015. november 11.) alapján bátorkodom vitába szállni a szerzővel egy - véleményem szerint – félremagyarázható fogalom ("húzás") okán. Nem keresem a kákán is a csomót , de az általa használt fenti terminus – megítélésem szerint - nincs összhangban az írás jószándékú, tárgyszerűségre törekvő szellemiségével. Meggyőződésem, hogy a jeles újságírónő sem úgy értelmezte, ahogyan azt sokan gondolnák. Horváth Ildikó inkriminált sora az alábbiak szerint hangzik: „... az egykori hatalomnak ( a szocializmusról van szó. H.S.) is voltak olykor zseniális húzásai.”

Vagyis: hogy a Kádár-rendszer fennmaradjon és ennek érdekében növekedjen a tömegbázisa, fondorlatból és a voks szerzés céljából tett olyan populáris lépéseket (bölcsődék, óvodák számának növelése, tandíjmentesség, iskolatej, stb.), melyeket most az Orbán rendszer átvesz, olybá tüntetve fel eljárását, mint aki feltalálta a spanyolviaszt. Illene tudni, hogy ezeket - és még ezernyi népjóléti , kulturális, egészségügyi intézkedést - a közösségi társadalom idején nem cselből, a mézesmadzag-effektus kedvéért vezették be, hanem mert ezek adták a szocializmus lényegét. Azt ajánlom a tőkés rendszer apológétáinak, hogy társadalmi rendszerüket, annak pozitívumain keresztül (ha még van) népszerűsítsék és ne a múlt történéseinek befeketítésével.