Ténfergők, sorakozó!

A szocializmus véget ért. De nem 1990-ben, mint azt sokan tudni vélik, hanem majd negyedszázaddal később, úgy 2012 tájékán, amikor a foglalkoztatási számok mesterséges felturbózását, a munkanélküli ellátórendszer szűkítését tűzte ki célul a nemzeti együttműködés rendszere. Akkor a költségvetési pénzek hathatós hátszelével bele is fogott a közfoglalkoztatás korábban csak kisegítő elemként működő, létszámának több százezressé duzzasztásába.

Hogy mi köze ennek a szocializmus halálához? Józan ésszel végiggondolva az égvilágon semmi. Jöhetnek megint a vattaemberek, a szakmát legfeljebb a vásárlói oldalról ismerők. Azok, akiket a szocializmus érettebb szakaszában már kapun belüli munkanélkülinek illett nevezni. Beállnak majd korunk ténfergői, a közmunkások a pult mögé. Javul majd a statisztika. Szemünk előtt születőben az orbáni szocializmus! - írja holnap megjelenő publicisztikájában Bonta Miklós. 

Szerző

Elmúlt a veszély! - Kilőtték a szökött farkast

Publikálás dátuma
2015.11.01. 19:13
Most már fel lehet oldani az erdőjárási tilalmat. MTI FOTÓ: Sóki Tamás
Kilőtték a pécsi állatkertből megszökött farkast vasárnap délután - írta a Bama.hu hírportál.

Szatyor Miklós, a farkasnak korábban otthont adó pécsi állatkert igazgatója a lapnak elmondta, hogy ő lőtte ki éles lőszerrel a szökött állatot.

Járókelők a Tubesnél vették észre az állatot, értesítették a rendőrséget, akik riasztották az állatkert illetékeseit. A farkas fenyegetően lépett fel és már sötétedett, ezért döntött Szatyor Miklós az éles lőszerrel való kilövés mellett - írta a Bama.hu.
A pécsi állatkert vezetője vasárnap azt mondta az MTI-nek, hogy nem keresik tovább a farkast, mert az állat megtalálására és befogására szombat délelőttől vasárnap reggelig tartó erőfeszítések eredménytelenek voltak, s mivel nem tudják, hogy a ragadozó hol lehet, nem látják értelmét a kutatás folytatásának.

A farkas szombaton délelőtt tíz óra körül szökött meg a kifutóját villanypásztorral is határoló két és fél méter magas kerítésen át, amikor egy gondozó az itatókat töltötte fel. Az állat pénteken két fajtársával együtt érkezett Olaszországból, eddig is állatkertben élt.

Szerző
Témák
Pécs farkas

Orbán: csak csendben és gyorsan

Publikálás dátuma
2015.11.01. 18:50
A politikai motiváció mellett az építőipari lobbi hatását is sejtik a készülő megállapodás hátterében FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Magyarország számára kedvezőtlen, s a hágai nemzetközi bíróság korábbi ítéletét is semmibe vevő megállapodást készül kötni a magyar kormány a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében egy nemrég nyilvánosságra került kormányzati jelentés szerint. Az egyezséget még a 2016-os szlovákiai parlamenti választások előtt szeretnék nyélbe ütni.

Ismét terítékre került a bős-nagymarosi vízlépcső ügye, amely - bár a politikai vezetők gyakran igyekeztek úgy tenni, mintha nem is lenne "ügy" - évtizedek óta Magyarország és Szlovákia között lebeg. Ahogy arról még augusztusban beszámoltunk a Duna középső és alsóbb szakaszainak szabályozásáról szóló tervek kapcsán, Bős-Nagymaros kérdésében is egy olyan "csalárd megállapodás" látszik körvonalazódni, amely nemcsak hogy a környezetvédelmet venné semmibe, de a magyar érdekeket is sértené. Nem úgy az Orbán-kormány érdekeit, amelynek legfőbb célja, hogy a vízlépcső ügyének végére mihamarabb pont kerülhessen - a "jó" szlovák-magyar kapcsolatok bármi áron történő megőrzésével, erősítésével.

Nem véletlen, hogy Orbán Viktor azt a parancsot adta ki, hogy a megállapodást a lehető leggyorsabban és legcsendesebben kell kivitelezni; az esetleges jövőbeni szlovák-magyar paktum megkötésében nagy szerepet játszhatnak a 2016-os szlovákiai választások, amelyekben Robert Fico szlovák kormányfőnek jól jönne a megegyezés, a magyar miniszterelnök pedig ezzel szeretné meghálálni, hogy szlovák kollégája kiáll mellette a menekültkérdésben - legalábbis Illés Zoltán szerint. Az Orbán-kormány volt környezetvédelmi államtitkára egy pénteki háttérbeszélgetésen számolt be arról, hogy a vízlépcsők kérdésében - amely mind nemzetközi jogi, mind pedig környezetvédelmi, pénzügyi és diplomáciai szempontból lényeges és komplex ügy - csak a politikai érdekeket szem előtt tartó döntés születhet, háttérbe szorítva a tudományt és a magyar államérdekeket.

A beszélgetésen ismertették Baranyai Gábor kormánymeghatalmazott - akit Orbán még tavaly nyáron bízott meg azzal, hogy a vízlépcső ügyében vezesse a magyar-szlovák tárgyalások folyamán a magyar küldöttséget - júniusi jelentését, amelyben az eddigi egyezkedések eredményeiről számol be. Az alig négy oldalas feljegyzésben egyebek mellett az olvasható, hogy figyelmen kívül kell hagyni a hágai nemzetközi bíróságnak az ügyben hozott korábbi ítéletét. Ennek története röviden a következő: a bős-nagymarosi vízlépcső főbb egységei a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. A magyar kormány civilek és környezetvédők tiltakozására 1989-ben leállíttatta a bős-nagymarosi építkezéseket 1992-ben pedig az építési szerződést is felbontotta az akkor még csehszlovák féllel. A fentebb épített duzzasztóművet azonban a szlovákok üzembe helyezték, amellyel a Duna vizének mintegy 80 százalékát szlovák területre vezették el.

Ezt követően fordult mindkét ország a hágai bírósághoz, amely a szlovák és a magyar felet is elmarasztalta, s kötelezte őket a helyzet államközi szerződésekkel történő rendezésére - ez azóta sem történt meg. Hága kimondta, hogy a szlovákoknak nem volt joguk üzembe helyezni a duzzasztóművet, s ezért kötelesek kártérítést fizetni Magyarországnak. Előírta azt is, hogy mindkét országnak "olyan műszaki létesítményekben és olyan vízkormányzási rendszerben kell megállapodnia, amellyel biztosítják a Bíróság által megállapított hat egyenrangú szerződési cél - energiatermelés, hajózhatóság-fejlesztés, árvízvédelem, jég-levezetés, vízminőségvédelem, természetvédelem - megvalósulását", s hogy a felek "újra kell gondolják a bősi erőmű működésének a környezetre gyakorolt hatásait".

Trócsányi László igazságügyi miniszternek szóló feljegyzésében Baranyai ugyanakkor azt írja: az egyeztetések során arra jutottak, hogy "a magyar állam nem tart igényt az erőmű tulajdonjogára és az általa termelt villamos energia 50 százalékára". A dokumentumban célként jelölték meg a mihamarabbi megoldás kidolgozását, amely "politikailag és jogilag is a lehető legegyszerűbb módon valósulna meg", s abban is egyetértett a szlovák-magyar tárgyalódelegáció, hogy "a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni", végül pedig azt kellene hangsúlyozni, hogy "a két fél közötti megegyezés jelenti a valódi győzelmet". Vagyis - amint arra Jánossy András, a pénteki beszélgetés másik résztvevője, a Baranyai-jelentést nyilvánosságra hozó Védegylet szakértője is felhívta a figyelmet - a magyar és szlovák fél a hágai ítélet, valamint államjogi, gazdasági és környezetvédelmi érdekek figyelmen kívül hagyása mellett pusztán politikai érdekű megállapodást terveznek sikerként elkönyvelni, amelyet ráadásul a nyilvánosság kizárásával, független szakértők véleményének megismerése nélkül akarnak nyélbe ütni.

Illés Zoltán - aki szerint az ügyben a politikai érdekek mellett az építőipari lobbi is nagy szerepet játszik - ha a megállapodás a Baranyai-jelentésben leírt feltételekkel születne meg, az hazaárulással érne fel.

Tüntetés a vízlépcső ellen 1988 szeptemberében FOTÓ: FORTEPAN.HU 60 459. ORIG: PHILIPP TIBOR

Tüntetés a vízlépcső ellen 1988 szeptemberében FOTÓ: FORTEPAN.HU 60 459. ORIG: PHILIPP TIBOR

Lépcsőtörténet
A bős–nagymarosi vízlépcső (BNV) – hivatalosan Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszer – a Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény. A vízlépcső létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt. A létesítmény tervezett főbb egységei: a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. A bősi erőmű első ütemét 1986-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységét pedig 1990-ben kellett volna üzembe helyezni. Eredeti formájában végül sosem valósult meg, mivel a magyar kormány a környezetvédők és civilek tiltakozásának hatására 1989-ben leállította a magyar oldalon az építkezéseket, 1992 májusában pedig felbontotta a szerződést az (akkor még) csehszlovák féllel. A csehszlovák oldalon ezt követően 1992 októberében a bősi erőmű csatornájába (vagyis szlovák területre) terelték a Duna vizének 83 százalékát (és azóta is jogtalanul használja azt). Az ügyben a két ország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, amely végül 1997-ben mindkét felet elmarasztalta, és kötelezte őket a helyzet államközi szerződésekkel való rendezésére, ez azonban azóta sem történt meg. Ezzel a Nemzetközi Bíróság által a fennállása óta vizsgált 151 eset közül a bős-nagymarosi a leghosszabb ideje rendezetlenül maradt ügy.
A vízlépcsőrendszer története a XX. század harmincas éveiben kezdődött, amikor a Duna-menti országok kormányai foglalkozni kezdtek a Duna hajózhatóságának javításával és azzal, hogy a szabályozás egyúttal vízi energia termelésére is lehetőséget biztosítana. 1956. április 30-án a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa (KGST) határozatot hozott a Duna Pozsonytól a Fekete-tengerig tartó szakaszának "komplex hasznosításáról", amelyben már szerepeltek energetikai célú vízlépcsők is. A vízlépcsőrendszer terveit először az 1950-es évek végén dolgozta ki a Mosonyi Emil professzor vezette társaság a BME-n. Ezután a terv többször változott, hol gazdasági, hol ökológiai, hidrobiológiai, hol környezetvédelmi, de legfőképp politikai megfontolások miatt.
Mosonyi Emil, a 95 éves vízépítőmérnök szakmai karrierjét a Horthy-korszakban kezdte, 1945 után a tiszalöki vízlépcső tervezésének és kivitelezésének műszaki vezetője. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt állásából felfüggesztették. Mosonyi, egyébként Antall József miniszterelnök sógora, az ötvenes években részt vett a nagymarosi vízlépcső tervezésében, és még a kilencvenes években is szakmai rendezvényeken ecsetelte a duzzasztás előnyeit. Sólyom László, akkori köztársasági elnök többek között az ő kitüntetési felterjesztése ellen is kifogást emelt 2006-ban.
Z. Á.

Szerző