Előfizetés

Akut robbanásveszély

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2015.10.10. 10:20
A kiéhezett csavargó, Tordy Géza alakításában, betoppan egy elegáns étterem konyhájára FOTÓ: ZSIGMOND LÁSZLÓ
Forradalmi hevületű darab A konyha, Arnold Wesker, az írója, az úgynevezett angol dühös fiatalok közé tartozott, mint például Osborne, vagy Arden, akik tényleg fölöttébb dühösek voltak, műveikben azt érzékeltették, hogy ami a világban folyik, nem mehet így tovább, változtatni kell, de azon nyomban, mert különben önmagunkat emésztjük el. Wesker is kimondottan erről beszél, a 30 szereplős darab egy nagy étterem hatalmas konyhájában játszódik, ahol sok ember ugyanabban a légtérben kényszerűen összezárva dolgozik, köztük többféle nációjú bevándorló.

Ez eleve robbanásveszélyes szituáció. A személyzet leképezi a társadalmat. A társadalom pedig nyugtalan és feszült. Jó része elégedetlenül, de megadóan robotol. Érezhető, hogy gyűlik a harag, terebélyesedik a gyűlölet, ami aztán majd pusztítóan kitör. A konyha arról regél, hogy megérett a helyzet a lázadásra, de ezért a társadalom jelentős része nem tesz semmit, vannak viszont akár vértolulásos, elkeseredett igazságkeresők, akik bizonyos ideig elégedetlenkednek, zsörtölődnek, próbálnak tűrni és tűrni, de aztán annyira sikerül őket felhergelni, hogy tényleg csaknem a szó szoros értelmében robbannak, és akkor viszont kő kövön nem marad.

Amikor több mint negyed százada, hathatós vidéki munka után, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor került a Nemzeti élére, programadó darabként mutatták be Zsámbéki rendezésében A konyhát, nyilvánvalóvá téve, hogy változást akarnak a színházban éppúgy, mint az országban. Lázadók voltak, akár nyughatatlanul, türelmetlenül, ez sok konfliktussal is járt, de mohó tenni akarásukból született a nemzetközi rangot kivívott, azóta is rendkívül fontos, Katona József Színház.

Ha viszonylag új egy direktor, mint Zalán János A konyhával kezdi az évadot, annak persze jelentése van a már évek óta Magyar Színháznak nevezett teátrumban, ahol egykor a Nemzeti játszott, s a Zsámbéki által rendezett darab tüntetésszámba menő sikert aratott. Azt jelzi, hogy ő is változást akar. Ráadásul a darab színpadra állítására a társadalmi érzékenységéről ismert Katona egyik színészét, Lengyel Ferencet kérte fel, aki túl van már több rendezésen. De ilyen temérdek szereplőt egyszerre igénylő művet még nem állított színre. Hihetetlen pontossággal és összehangoltsággal kell mozgatni a sok színészt, akiknek tényleg olyan precizitással kell dolgozniuk, mint egy svájci óra szerkezetének. Csak ugye itt még lelkekről, indulatokról, vágyakról is szó van. Szabolcs János olyan konyhát tervezett, amelyben ugyan mindenki elfér, de azért szűk a tér, fojtogató, nehéz benne a létezés. Teraszos jellegű az elrendezés, így egymás mögött jól látjuk a szereplőket, akiknek szinte állandóan mozgásban van a kezük, tesznek-vesznek-iparkodnak akkor is, ha éppen nem beszélnek, nem a róluk szóló jelenetet látjuk. De ekkor is állniuk kell a vártán, össze kell hangolni a mozgásukat, látnunk kell a reakcióikat, itt mindenki reflektál mindenre és mindenkire. Elkülönülésre nincs mód, ez nem az a világ, amelyben az intim szférának nagy tér nyílna.

Hamar kiderül, hogy a Takács Géza által kellő feszültséggel és érzékenységgel játszott Péter nevű szakács lesz a gyújtópont, vele lesz a legtöbb baj, ő pécézi ki rögtön az igazságtalanságokat, és egyáltalán nem tartja a száját. Olyan, mint a lakmuszpapír, pontosan jelzi, ha valahol probléma van. De erre nem feltétlenül nyugodtan végig gondolva a dolgot reagál, hanem hamar felmegy benne a pumpa, és bár próbálják csitítgatni, mindinkább elszáll az agya. A többiek, ha kell, folyamatosan kapkodva güriznek és güriznek, két műszakban, ebéd és vacsoraidőben. Van, aki valamennyire próbálja függetleníteni magát a többiektől, és igyekszik csendben dolgozni. Más odaszól, ideszól, beszól. Időnként izzik, sőt, fellángol az idegengyűlölet, az előítéletesség. Áradnak a felhevült, utálkozó szavak.

Lőrinczy Attila fordítása abszolút jól mondhatóan maira hangolja a szöveget. Időnként szinte ömlenek a szavak, a munka tetőpontján pedig inkább a viszonylag csendes robot folyik. Ilyenkor a pincérnők gépiesen róják a köröket, leadják a rendelést, futnak vissza az étterembe, majd loholnak azért, amit kértek. Közben egymással, meg a szakácsokkal is összevesznek, megsértődnek, féltékenykednek, gyorsan kialakulnak az összeszólalkozások. Nyilvánvaló, hogy ez már a mindennapi rutin.

És egyszerre csak a legnagyobb rumli közepén, betoppan egy nincstelen csavargó. Tordy Géza játssza, aki hosszabb idő után végre ezzel a szereppel lép újra színpadra. És vele belép a konyhába a külvilág. Az elegáns vendéglő közegébe, ahol sorozatban gyártják a különböző fogásokat, betoppan egy rongyos ember, akinek nem futja mindennapi betevőre. Tordy hajléktalanja, emlékezetes alakításban, kiéhezett tekintettel, sóvárogva, de némiképp idegenkedve néz végig a konyhán, mint akinek ereje fogytán, már-már az utolsó pillanatban érkezik, hogy az éhhalál előtt, mohón befalhasson valamit. Üres konzervdobozban némi megsavanyodott levest löknek oda neki rút alamizsnaként. Péter ezen kiakad, húst ad.

A Yu Debin által megformált kínai séf viszont ezt felháborítónak találja, magából kikelve üvölt. Péter ezen annyira kiakad, hogy életveszélyessé válik, kést ragad, szerencse, hogy embert nem szúr le, de elvág egy gázvezetéket, és a kiáradó gáz miatt mindenki elmenekül az étteremből. Mikor már nincs a szó szoros értelemben vett robbanásveszély, megjelenik, nyársat nyelten, ahogy eddig is, a tulajdonos, Eperjes Károly alakításában. Kimérten, de fölöttébb emelt hangon, kurtán beszél, nem érti, mi a baj, hiszen ő munkát ad és időben fizet. Képtelen felfogni, mit kívánhat még ezen kívül bárki is, vagy nem akarja tudomásul venni, mi miért is történt. Eperjes rideg érdekembert játszik, sok tekintetben a hatalom megtestesítőjét. Némiképp pikáns, áthallásos, hogy éppen övé ez a szerep. Sokat tud róla. Ahogy a heroikus munkával létrejött, olykor egyenetlen, de ütőképes előadás is sokat tükröz abból, amiben élni kényszerülünk.

Viktor, a kaméleon

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. A nép szereti. Az ellenzék sem igen bántja. A hatalom eddig jól gondolkodott és jól is számított. A nép nem akart még egy gyomrost se bevinni ennek hatalomnak. Nem támogatott egy közérthetőnek és közérdekűnek látszó népszavazási kezdeményezést: tartson a tankötelezettség ismét - tizenhat év helyett - a gyermek tizennyolcadik életévéig.

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. A nép szereti. Aki mégsem őt szereti, az sem szerethet mást. A választék csekély. Így kitalálhat akármit, megsérthet bárkit, elvehet bármit, szétoszthatja a másét, átalakíthat tetszés szerint, kirúghat akit akar, felemelhet, letaszíthat. Trónja szilárd, nem ingatja meg semmi. A nép világosan jelezte. Félelemre semmi oka. Számíthat a népre. Népszerűsége töretlen.

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. Az ellenzék sem igen bántja. A legnagyobb, önmagát szociáldemokratának gondoló ellenzéki párt tartja magát a Bethlen-Peyer-paktumhoz. Sőt, túl is licitálja. A paktum szerint nem törekedhet befolyásra szert tenni a postások, a vasutasok, a közalkalmazottak körében, a "földmunkások" beszervezésénél önmérsékletet tanúsít. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt tisztességes partner. Betartja a megállapodást. Sőt, nem növeli befolyását sehol, semmilyen körben. A paktum szerint nem szervezhet politikai sztrájkot. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt tisztességes partner, nem szervez sztrájkot. Sőt, nem szervez megmozdulást sehol, semmilyen körben. A paktum szerint részt vehet a választásokon, a parlament munkájában. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt tisztességes partner: részt vesz a parlament munkájában. Ott nem sok vizet zavar, és mellesleg tartózkodik a parlamenten kívüli politizálástól. A kormánypárt is tisztességes partner. Biztosított részére egy elnökhelyettesi széket. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki pártnak – úgy tűnik - nem célja az Orbán-rendszer leváltása. Az orbáni rendszer részeként célja a biztos fizetés, esetleg egy csoda folytán átvenni a Jó Állam irányítását. Jelenleg nem jelent semmi veszélyt a regnáló hatalomra. A kapcsolat szinte felhőtlen, bár az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt zokon vette, hogy az illegális bevándorlók megregulázásával kapcsolatosan ötletét a kormánypárt lenyúlta. Büntetésül frakciójának tagjai tartózkodtak annak a törvény-javaslatnak a megszavazásától, amelynek alapján a rendőrség tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben, járványügyi intézkedések biztosítása céljából magánlakásba - külön írásos utasítás birtokában - ellenőrzés, helyszín megfigyelése és biztosítása céljából beléphet és ott tartózkodhat.

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. Igaz, akadhatna veszélyes ellenzék, a szélsőjobbon. Tudja, hogy velük már a Főméltóságú úrnak is meggyűlt a baja. Miután nem tudta lepofozni őket a politikai palettáról - revizionista és antibolsevista indíttatásból, a „kisebb rosszat választva” -, átadta a hatalmát a nyilasoknak, nem törődve azzal, amit tudnia kellett: döntése százezrek és az ország vesztét jelenti. Orbán tanult példaképének hibájából. Bár őt sem érdekli az ország sorsa, önös érdekből nem fogja átengedni a hatalmat senkinek. Ő, ha kell, saját magának adja át a hatalmat. Ő, ha kell, ehhez - kaméleonként - ismét színt vált. Ő, ha kell, felvállalja a nemzetvezető szerepét. Már sikerült feles törvényben felhatalmazást szereznie kormányának - azaz saját magának - ahhoz, hogy saját maga válsághelyzetet hirdessen tömeges bevándorlás ürügyén, s erre tekintettel rendkívüli mozgásteret adjon saját magának. Nincs szüksége másra, csak a „tömeges bevándorlás okozta” szavak törlésére a törvényekből a „válsághelyzetben” szó elől. Ez a törlés észrevétlenül végrehajtható, egy szokásos, száz oldalas, száz törvényt három nap alatt módosító saláta törvénycsomag legvégére eldugva.

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. A nép szereti. Nem akart még egy gyomrost se bevinni ennek hatalomnak. Nem támogatott egy közérthetőnek és közérdekűnek látszó népszavazási kezdeményezést: tartson a tankötelezettség ismét - tizenhat év helyett - a gyermek tizennyolcadik életévéig. Közel egymillió ember – szülők és pedagógusok - érdekeltek közvetlenül abban, hogy ne csökkenjen a középfokú iskolákba járó tanulók száma. A pedagógusoknak munkahelyet biztosítanak azok, akik a tankötelezettség lejárta után is az iskolapadban maradnak. A szülőknek pedig biztonságot ad, ha van olyan iskola, amelyik köteles felvenni gyermeküket a tizenhatodik életévük után is. Nem jött össze – a szükséges kétszázezer aláírás helyett – még százezer aláírás sem. Pedig ezzel a szabályozással az állam szabad kezet kapott ahhoz, hogy eldöntse, hány középfokú iskolai felvételt engedélyez az általános iskolát befejezőknek. Akit nem vettek fel a nyolcadik évfolyam után semmilyen iskolába, az a tankötelezettségét az úgynevezett Híd-programban fejezi be. Nincs tehát akadálya annak, hogy a meghirdetett kormányzati program szerint csökkentsék az érettségihez jutók számát. Nincs akadálya annak sem, hogy kizárják a tanulók egy részét még a szakképzettség megszerzésének lehetőségéből is. Hogy ez a megoldás ellentétes az ország - fenntartható fejlődéséhez fűződő - érdekeivel? Az lehet! Nem ellentétes azonban a hatalomnak azzal a szándékával, hogy eldönthesse, kiből lehet valaki. A hatalom szándéka világos. A közmunkához nem kell papír. Az összeszereléshez elég a betanítás-betanulás. Ezért nem baj, ha az okoskodó értelmiségiek a határokon túl gyűjtik a tapasztalatotokat.

A hatalom eddig jól gondolkodott és jól is számított. Megfélemlítette a pedagógusokat, és meg vásárolta lojalitásukat. Megfélemlítette, mivel állami irányítás alá vonta az intézmények többségét. Megfélemlítette, mivel létrehozott egy általa felügyelt szervezetet, amelynek tagjai az állami alkalmazott pedagógusok. Ez a testület etikai kódexet bocsát ki, amely alapján - hivatalból indított - eljárás keretében kimondhatja a pedagógusról, hogy nem felel meg az elvárásoknak. Kiépítette azt az ellenőrzési rendszert, amelynek tagjai, a tanfelügyelők, a nevelőtestületi szobákban ülve biztosítják az állam állandó jelenlétét a pedagógusok között. Amelynek munkájában mindenki köteles részt venni, legalább addig, ameddig saját magáról ki nem állít - két évente – egy bizonyítványt, biztosítva a kritika és önkritika egységét a pedagógiai tevékenységben, az etikai kódex elvárása szerint.

A pedagógus nem csak félelemből nem írt alá. A pedagógus - hét év után - munkaterheinek megnövelésével, szakmai önállóságának megvonásával együtt jelentős fizetésemelést is kapott. A szülői passzivitás? Ez nehezebben magyarázható. Talán mindenki abban bízik, csak a másik szülő gyermekének nem jut hely.

Félelem, júdáspénz, közöny. Szilárd alapok a Jó Állam felépítéséhez.

Viktor, a kaméleon

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. A nép szereti. Az ellenzék sem igen bántja. A hatalom eddig jól gondolkodott és jól is számított. A nép nem akart még egy gyomrost se bevinni ennek hatalomnak. Nem támogatott egy közérthetőnek és közérdekűnek látszó népszavazási kezdeményezést: tartson a tankötelezettség ismét - tizenhat év helyett - a gyermek tizennyolcadik életévéig.

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. A nép szereti. Aki mégsem őt szereti, az sem szerethet mást. A választék csekély. Így kitalálhat akármit, megsérthet bárkit, elvehet bármit, szétoszthatja a másét, átalakíthat tetszés szerint, kirúghat akit akar, felemelhet, letaszíthat. Trónja szilárd, nem ingatja meg semmi. A nép világosan jelezte. Félelemre semmi oka. Számíthat a népre. Népszerűsége töretlen.

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. Az ellenzék sem igen bántja. A legnagyobb, önmagát szociáldemokratának gondoló ellenzéki párt tartja magát a Bethlen-Peyer-paktumhoz. Sőt, túl is licitálja. A paktum szerint nem törekedhet befolyásra szert tenni a postások, a vasutasok, a közalkalmazottak körében, a "földmunkások" beszervezésénél önmérsékletet tanúsít. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt tisztességes partner. Betartja a megállapodást. Sőt, nem növeli befolyását sehol, semmilyen körben. A paktum szerint nem szervezhet politikai sztrájkot. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt tisztességes partner, nem szervez sztrájkot. Sőt, nem szervez megmozdulást sehol, semmilyen körben. A paktum szerint részt vehet a választásokon, a parlament munkájában. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt tisztességes partner: részt vesz a parlament munkájában. Ott nem sok vizet zavar, és mellesleg tartózkodik a parlamenten kívüli politizálástól. A kormánypárt is tisztességes partner. Biztosított részére egy elnökhelyettesi széket. Az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki pártnak – úgy tűnik - nem célja az Orbán-rendszer leváltása. Az orbáni rendszer részeként célja a biztos fizetés, esetleg egy csoda folytán átvenni a Jó Állam irányítását. Jelenleg nem jelent semmi veszélyt a regnáló hatalomra. A kapcsolat szinte felhőtlen, bár az önmagát szociáldemokratának gondoló legnagyobb ellenzéki párt zokon vette, hogy az illegális bevándorlók megregulázásával kapcsolatosan ötletét a kormánypárt lenyúlta. Büntetésül frakciójának tagjai tartózkodtak annak a törvény-javaslatnak a megszavazásától, amelynek alapján a rendőrség tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben, járványügyi intézkedések biztosítása céljából magánlakásba - külön írásos utasítás birtokában - ellenőrzés, helyszín megfigyelése és biztosítása céljából beléphet és ott tartózkodhat.

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. Igaz, akadhatna veszélyes ellenzék, a szélsőjobbon. Tudja, hogy velük már a Főméltóságú úrnak is meggyűlt a baja. Miután nem tudta lepofozni őket a politikai palettáról - revizionista és antibolsevista indíttatásból, a „kisebb rosszat választva” -, átadta a hatalmát a nyilasoknak, nem törődve azzal, amit tudnia kellett: döntése százezrek és az ország vesztét jelenti. Orbán tanult példaképének hibájából. Bár őt sem érdekli az ország sorsa, önös érdekből nem fogja átengedni a hatalmat senkinek. Ő, ha kell, saját magának adja át a hatalmat. Ő, ha kell, ehhez - kaméleonként - ismét színt vált. Ő, ha kell, felvállalja a nemzetvezető szerepét. Már sikerült feles törvényben felhatalmazást szereznie kormányának - azaz saját magának - ahhoz, hogy saját maga válsághelyzetet hirdessen tömeges bevándorlás ürügyén, s erre tekintettel rendkívüli mozgásteret adjon saját magának. Nincs szüksége másra, csak a „tömeges bevándorlás okozta” szavak törlésére a törvényekből a „válsághelyzetben” szó elől. Ez a törlés észrevétlenül végrehajtható, egy szokásos, száz oldalas, száz törvényt három nap alatt módosító saláta törvénycsomag legvégére eldugva.

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. A nép szereti. Nem akart még egy gyomrost se bevinni ennek hatalomnak. Nem támogatott egy közérthetőnek és közérdekűnek látszó népszavazási kezdeményezést: tartson a tankötelezettség ismét - tizenhat év helyett - a gyermek tizennyolcadik életévéig. Közel egymillió ember – szülők és pedagógusok - érdekeltek közvetlenül abban, hogy ne csökkenjen a középfokú iskolákba járó tanulók száma. A pedagógusoknak munkahelyet biztosítanak azok, akik a tankötelezettség lejárta után is az iskolapadban maradnak. A szülőknek pedig biztonságot ad, ha van olyan iskola, amelyik köteles felvenni gyermeküket a tizenhatodik életévük után is. Nem jött össze – a szükséges kétszázezer aláírás helyett – még százezer aláírás sem. Pedig ezzel a szabályozással az állam szabad kezet kapott ahhoz, hogy eldöntse, hány középfokú iskolai felvételt engedélyez az általános iskolát befejezőknek. Akit nem vettek fel a nyolcadik évfolyam után semmilyen iskolába, az a tankötelezettségét az úgynevezett Híd-programban fejezi be. Nincs tehát akadálya annak, hogy a meghirdetett kormányzati program szerint csökkentsék az érettségihez jutók számát. Nincs akadálya annak sem, hogy kizárják a tanulók egy részét még a szakképzettség megszerzésének lehetőségéből is. Hogy ez a megoldás ellentétes az ország - fenntartható fejlődéséhez fűződő - érdekeivel? Az lehet! Nem ellentétes azonban a hatalomnak azzal a szándékával, hogy eldönthesse, kiből lehet valaki. A hatalom szándéka világos. A közmunkához nem kell papír. Az összeszereléshez elég a betanítás-betanulás. Ezért nem baj, ha az okoskodó értelmiségiek a határokon túl gyűjtik a tapasztalatotokat.

A hatalom eddig jól gondolkodott és jól is számított. Megfélemlítette a pedagógusokat, és meg vásárolta lojalitásukat. Megfélemlítette, mivel állami irányítás alá vonta az intézmények többségét. Megfélemlítette, mivel létrehozott egy általa felügyelt szervezetet, amelynek tagjai az állami alkalmazott pedagógusok. Ez a testület etikai kódexet bocsát ki, amely alapján - hivatalból indított - eljárás keretében kimondhatja a pedagógusról, hogy nem felel meg az elvárásoknak. Kiépítette azt az ellenőrzési rendszert, amelynek tagjai, a tanfelügyelők, a nevelőtestületi szobákban ülve biztosítják az állam állandó jelenlétét a pedagógusok között. Amelynek munkájában mindenki köteles részt venni, legalább addig, ameddig saját magáról ki nem állít - két évente – egy bizonyítványt, biztosítva a kritika és önkritika egységét a pedagógiai tevékenységben, az etikai kódex elvárása szerint.

A pedagógus nem csak félelemből nem írt alá. A pedagógus - hét év után - munkaterheinek megnövelésével, szakmai önállóságának megvonásával együtt jelentős fizetésemelést is kapott. A szülői passzivitás? Ez nehezebben magyarázható. Talán mindenki abban bízik, csak a másik szülő gyermekének nem jut hely.

Félelem, júdáspénz, közöny. Szilárd alapok a Jó Állam felépítéséhez.