Ki bombázhat? Kit?

Déja vu érzésem van. Oroszország szíriai megjelenésével olyan kommunikációs csapdába kezdi belemanőverezni magát a Nyugat, amiből legalább olyan nehéz lesz hitelvesztés nélkül kifarolnia, mint Irak amerikai-brit lerohanásából Szaddám Husszein állítólagos vegyifegyverei miatt.

A nyugatiak szerint az orosz vadászgépek nem a rettegett terrorcsoportot, hanem Aszad mérsékelt ellenzékét támadják, Putyinék számára mindenki terrorista, aki nem kér „a damaszkuszi mészáros” uralmából. A Kreml a kezdeti kommunikációs dadogás után beismerte, hogy minden szélsőséges csoportot céloz, számára nem csak Al-Baghdadi fekete serege a terrorista, hanem az an-Nusztra Front és társai is.

A török külügyminisztérium honlapján megjelent egy nyilatkozat, amelyben Franciaország, Németország, Katar, Szaúd-Arábia, Törökország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság azt követelik Oroszországtól, fejezze be a szíriai ellenzék és a civil célpontok támadását, koncentrálja erőit az Iszlám Államra.

Ha el is tekintünk attól, hogy a mérsékelt szír ellenzék holléte rejtély, hogy már az IS tavalyi színre lépése előtt a szíriai polgárháborúnak mondott konfliktus valójában háború volt, amelyben valóságos nemzetközi terrorkülönítmények jelentek meg, ha nem firtatjuk azt, hogy Washingtonnak lasszóval sem igen sikerült olyan mérsékelteket találnia és kiképeznie, akik az első bevetésen ne álltak volna át valamely terrorcsoporthoz, még akkor is több lényegi kérdés marad megválaszolatlanul.

Mindenekelőtt, miért szelektív a tiltakozás? Nyilván elfogadhatatlan, hogy az orosz gépek civileket támadjanak, de… Mennyire hiteles a nyugatiak tiltakozása, ha eközben szó nélkül eltűrik, hogy Törökország július óta bombázza a kurdokat, beleértve az IS ellen leghatékonyabban harcoló pesmergákat, hogy Szaúd-Arábia Jemenben nemrég egy egész násznépet szórt meg bombákkal, és épp hétvégén ért amerikai találat egy afganisztáni kórházat?

Senki sem vágyik Putyin nemzetközi befolyásának növekedésére, de a szíriai-iraki terrorcsoportok kérdése eléggé égető, mindnyájunkat érintő probléma ahhoz, hogy a „nagyok” túltegyék magukat a hagyományos rivalizáción, felállítsák a tényleges prioritásokat és sutba vágják a kettős mércét.

Szerző
Gál Mária

A muszlim Horthy

Ha az ember minden fideszes nyilatkozaton felháborodna, akkor az év minden napján és minden órájában háborognia kellene. Ezzel pedig csak önmagunknak ártanánk. Mégis vannak esetek, amikor olyan rosszindulat - vagy tájékozatlanság - süt ki egy kormánypárti politikus mondataiból, hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni. Kósa Lajos, a Fidesz új frakcióvezetője Reménytelen a muszlim bevándorlók integrálása címen adott interjút a szintén új, kormánypárti napilapnak. Nem baloldaliként, nem politikai megfontolásból, egyszerűen a józan észt követve kell azt mondanom, hogy ez egyszerűen ostobaság, és még a Fideszre is szégyen, ha csak ilyen frakcióvezetőt tud kiállítani magának.

Tizenegy éve élek, több-kevesebb rendszerességgel egy olyan városban - Brüsszelben -, ahol a lakosság jó 25 százaléka az iszlám híve. Így elég tapasztalatom van arról, hogy Kósa Lajos állítása durva általánosítás. Egészen hétköznapi példákat említve: az ING közeli fiókjában egy tunéziai banktisztviselő szokta kezelni a pénzügyeimet, a sarki szabómester marokkói származású, akárcsak a szocialisták frakcióvezetője a helyi önkormányzatban. De hogy Kósa pártcsoportját említsem, az Európai Néppárt (EPP) frakciójában, az Európai Parlamentben is több muszlim képviselő ül, köztük a marokkói-algériai származású, igen csinos Rachida Dati asszony. Ő a Sárközy-időkben a jobboldali kormányban igazságügyi miniszter is volt. Franciaországban még a legjobboldalibb jobboldaliak is bődületes marhaságnak tartanák, ha valaki oda nyilatkozna, hogy a hölgy -, akit a francia baloldal politikai húzásai miatt amúgy gyakran támadott -, „nem tudott integrálódni” a francia társadalomba. Jó lenne arról is hallani valamit, hogy a Brüsszelben az EPP frakcióban ülő fideszesek mit gondolnak arról a Kósa-nyilatkozatról, amely tételesen ellentmond mindannak, amit, legalábbis szavakban, az Európai Néppárt hirdet a toleranciáról és integrációról.

Természetesen Brüsszelben, mint mindenütt Nyugat-Európában, nagy számban élnek szegény, munkanélküli, iskolázatlan, muszlim vallású emberek, akik valóban nem tudnak integrálódni a többségi társadalomba. Ennek azonban alapvetően szociális, és nem vallási okai vannak. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Brüsszelben élő afrikaiak (feketék) nagy része keresztény vallású, de közülük, amennyire látom, több a szegény ember, mint az arabok között. És bizony a brüsszeli belvárosban agresszívan kéregető, magyar hajléktalanok sem integrálódtak a belga társadalomba, de a helyiek remélhetőleg nem ennek alapján ítélik meg a brüsszeli magyar népességet. S ahogy egy Párizsban élő barátom joggal mondta, a francia nagyvárosok gettóiban élő arab fiatalok számára nem a müezzin dallama, hanem az amerikai eredetű rap az önkifejezés kultikus zenéje.

Sajnos a sok millió európai muszlimból akadnak néhány százan, vagy ezren, akik a szélsőséges hitszónokok hatására terroristának állnak. De köztük ott vannak a keresztény hitből áttért fehérek is, akik éppen azért vették fel az iszlám vallást, mert kereszténységük ellenére ők sem tudtak integrálódni a többségi társadalomba. Az iszlámra hivatkozó terrorizmus áldozatai amúgy döntően muszlim vallású emberek, és az Iszlám Állam ellen a frontokon alapvetően muszlim vallású katonák harcolnak. Más kérdés, hogy az Egyesült Államok kétségkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy a világias vezetésű arab rendszerek ellenében több helyen is a magukat demokratának álcázó, de valójában szélsőségesen fundamentalista erőket támogatta. A szélsőséges iszlám irányzatok erősödésének vannak geopolitikai, demográfiai, szociális okai, és némi pszichológiai szorongás is belejátszik a „keresztesek és cionisták” vélt túlereje miatt. Nyilvánvalóan a mostani migrációs hullámnak is szükségszerű józan korlátokat szabni. De súlyos felelőtlenség, vészesen kontraproduktív dolog azt hirdetni, hogy az Európában élő muszlim milliók eleve képtelenek integrálódni. S még inkább arról hadoválni, hogy ennek a vallásuk az oka.

A sors különös fintora, hogy aznap, amikor Kósa nyilatkozata megjelent, egy budapesti konferencián szép beszédet mondott Horthy István, a néhai kormányzó unokája. Azaz teljes nevén Horthy Sharif István, mert már jó ideje felvette az iszlám vallást. Amikor 1942-ben, egyéves korában elvesztette édesapját, Horthy István kormányzó-helyettest, a kormányzó legbuzgóbb talpnyalói azt kezdték el tervezni, hogy VI. István néven királlyá koronázzák. Serédi Jusztinián hercegprímás viszont arra hivatkozva ellenezte a tervet, hogy a csecsemő nem katolikus, hanem református vallású. A korabeli magyar politikai elit vakságára és sötétségére igen jellemző, hogy a második világháború közepén, a nemzeti katasztrófa előestéjén ilyesmivel szórakoztatták egymást.

De a Horthy-unoka felnőve nem rágódott a múlton, túllépett a keserveken és előítéleteken. Felvette az iszlám vallást, nyugodt és kiegyensúlyozott ember lett belőle, aki muszlim létére toleranciára, megbékélésre, az ideológiai lövészárkok betemetésére intette a mai magyar társadalmat. Példája éles ellentétben áll a nagyapjára hivatkozó magyar jobboldal eszmei sötétségével. És azt is jelzi, hogy családja, múltja, vallása miatt senkihez sem szabad eleve előítélettel közelítünk.

Szerző
Hegyi Gyula (Brüsszel)

A muszlim Horthy

Ha az ember minden fideszes nyilatkozaton felháborodna, akkor az év minden napján és minden órájában háborognia kellene. Ezzel pedig csak önmagunknak ártanánk. Mégis vannak esetek, amikor olyan rosszindulat - vagy tájékozatlanság - süt ki egy kormánypárti politikus mondataiból, hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni. Kósa Lajos, a Fidesz új frakcióvezetője Reménytelen a muszlim bevándorlók integrálása címen adott interjút a szintén új, kormánypárti napilapnak. Nem baloldaliként, nem politikai megfontolásból, egyszerűen a józan észt követve kell azt mondanom, hogy ez egyszerűen ostobaság, és még a Fideszre is szégyen, ha csak ilyen frakcióvezetőt tud kiállítani magának.

Tizenegy éve élek, több-kevesebb rendszerességgel egy olyan városban - Brüsszelben -, ahol a lakosság jó 25 százaléka az iszlám híve. Így elég tapasztalatom van arról, hogy Kósa Lajos állítása durva általánosítás. Egészen hétköznapi példákat említve: az ING közeli fiókjában egy tunéziai banktisztviselő szokta kezelni a pénzügyeimet, a sarki szabómester marokkói származású, akárcsak a szocialisták frakcióvezetője a helyi önkormányzatban. De hogy Kósa pártcsoportját említsem, az Európai Néppárt (EPP) frakciójában, az Európai Parlamentben is több muszlim képviselő ül, köztük a marokkói-algériai származású, igen csinos Rachida Dati asszony. Ő a Sárközy-időkben a jobboldali kormányban igazságügyi miniszter is volt. Franciaországban még a legjobboldalibb jobboldaliak is bődületes marhaságnak tartanák, ha valaki oda nyilatkozna, hogy a hölgy -, akit a francia baloldal politikai húzásai miatt amúgy gyakran támadott -, „nem tudott integrálódni” a francia társadalomba. Jó lenne arról is hallani valamit, hogy a Brüsszelben az EPP frakcióban ülő fideszesek mit gondolnak arról a Kósa-nyilatkozatról, amely tételesen ellentmond mindannak, amit, legalábbis szavakban, az Európai Néppárt hirdet a toleranciáról és integrációról.

Természetesen Brüsszelben, mint mindenütt Nyugat-Európában, nagy számban élnek szegény, munkanélküli, iskolázatlan, muszlim vallású emberek, akik valóban nem tudnak integrálódni a többségi társadalomba. Ennek azonban alapvetően szociális, és nem vallási okai vannak. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Brüsszelben élő afrikaiak (feketék) nagy része keresztény vallású, de közülük, amennyire látom, több a szegény ember, mint az arabok között. És bizony a brüsszeli belvárosban agresszívan kéregető, magyar hajléktalanok sem integrálódtak a belga társadalomba, de a helyiek remélhetőleg nem ennek alapján ítélik meg a brüsszeli magyar népességet. S ahogy egy Párizsban élő barátom joggal mondta, a francia nagyvárosok gettóiban élő arab fiatalok számára nem a müezzin dallama, hanem az amerikai eredetű rap az önkifejezés kultikus zenéje.

Sajnos a sok millió európai muszlimból akadnak néhány százan, vagy ezren, akik a szélsőséges hitszónokok hatására terroristának állnak. De köztük ott vannak a keresztény hitből áttért fehérek is, akik éppen azért vették fel az iszlám vallást, mert kereszténységük ellenére ők sem tudtak integrálódni a többségi társadalomba. Az iszlámra hivatkozó terrorizmus áldozatai amúgy döntően muszlim vallású emberek, és az Iszlám Állam ellen a frontokon alapvetően muszlim vallású katonák harcolnak. Más kérdés, hogy az Egyesült Államok kétségkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy a világias vezetésű arab rendszerek ellenében több helyen is a magukat demokratának álcázó, de valójában szélsőségesen fundamentalista erőket támogatta. A szélsőséges iszlám irányzatok erősödésének vannak geopolitikai, demográfiai, szociális okai, és némi pszichológiai szorongás is belejátszik a „keresztesek és cionisták” vélt túlereje miatt. Nyilvánvalóan a mostani migrációs hullámnak is szükségszerű józan korlátokat szabni. De súlyos felelőtlenség, vészesen kontraproduktív dolog azt hirdetni, hogy az Európában élő muszlim milliók eleve képtelenek integrálódni. S még inkább arról hadoválni, hogy ennek a vallásuk az oka.

A sors különös fintora, hogy aznap, amikor Kósa nyilatkozata megjelent, egy budapesti konferencián szép beszédet mondott Horthy István, a néhai kormányzó unokája. Azaz teljes nevén Horthy Sharif István, mert már jó ideje felvette az iszlám vallást. Amikor 1942-ben, egyéves korában elvesztette édesapját, Horthy István kormányzó-helyettest, a kormányzó legbuzgóbb talpnyalói azt kezdték el tervezni, hogy VI. István néven királlyá koronázzák. Serédi Jusztinián hercegprímás viszont arra hivatkozva ellenezte a tervet, hogy a csecsemő nem katolikus, hanem református vallású. A korabeli magyar politikai elit vakságára és sötétségére igen jellemző, hogy a második világháború közepén, a nemzeti katasztrófa előestéjén ilyesmivel szórakoztatták egymást.

De a Horthy-unoka felnőve nem rágódott a múlton, túllépett a keserveken és előítéleteken. Felvette az iszlám vallást, nyugodt és kiegyensúlyozott ember lett belőle, aki muszlim létére toleranciára, megbékélésre, az ideológiai lövészárkok betemetésére intette a mai magyar társadalmat. Példája éles ellentétben áll a nagyapjára hivatkozó magyar jobboldal eszmei sötétségével. És azt is jelzi, hogy családja, múltja, vallása miatt senkihez sem szabad eleve előítélettel közelítünk.

Szerző
Hegyi Gyula (Brüsszel)