Áttörést remélnek a pápalátogatástól

Publikálás dátuma
2015.09.19. 07:33
Raúl Castro a Vatikánban – a kubai elnököt lenyűgözte Ferenc pápa FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Szombaton Kubába érkezik Ferenc pápa, majd 22-én az Egyesült Államokba utazik tovább. A vizitre akkor kerül sor, amikor a szigetországban fontos politikai változások mennek végbe, s sokan azt remélik, hogy az egyházfő jelenlétének köszönhetően felgyorsul a politikai nyitás folyamata.

Nem első ízben látogat el katolikus egyházfő Kuba szigetére. Történelminek nevezhető, amikor az áprilisban a szentek sorába emelt II. János Pál 1998-ban Havannába érkezett. A lengyel származású pápa kerülte ugyan a közvetlen politikai jellegű kinyilatkoztatásokat, de egy ízben úgy fogalmazott: „Legyen nyitott Kuba a világ felé, minden remek adottságával, s a világ is legyen nyitott az országra” – emelte ki akkor. Fidel Castro volt elnök a pápa mellett állt, amikor elhangzott ez a fontos mondat.

A kubaiak emlékezetében ma is élénken él ez a látogatás. Az országban hozzászokhattak az emberek a tömeggyűlésekhez, ez azonban újfajta élményt jelentett számukra. „Mindenki azért jött el, mert látni akarta a pápát, mert el akart jönni. Az egyházfő látogatása a reményt, a szabadságot, a szabad vallásgyakorlást jelentette számunkra” – fejtette ki egy tanár az amerikai National Public Radiónak.

Azóta 17 év telt el, de az a nyitás, amit a kubaiak II. János Pál vizitjétől reméltek, nem következett be. Óvatos lépések történtek ugyan, ma már például hivatalos ünnep karácsony, s az emberek lényegében szabadon gyakorolhatják vallásukat, de a nagy politikai áttörés elmaradt. Nem alakulhattak egyházi iskolák sem, s televízió-illetve rádiócsatornát sem alapíthattak a vallási közösségek.

2012-ben XVI. Benedek pápa is ellátogatott a szigetországba. Látogatása csúcspontjának a Havannában tartott szentmiséjét tartják, amelyen legalább 200 ezren gyűltek össze. Benedek pápa vizitje során nem találkozott az ellenzék képviselőivel. A Szentszék ugyanakkor ügyesen diplomáciázott: elérte 130 politikai fogoly szabadon engedését.

Ferenc pápa különösen szívén viseli Kuba sorsát. 1998-ban, még Buenos Aires érsekeként könyvet írt „Beszélgetések II. János Pál és Fidel Castro között” címmel. Ebben bírálta a kubai szocializmust, s Fidel Castro forradalmát, rámutatott arra, hogy a kubai kormánynak lépéseket kell tennie a politikai nyitás érdekében, s utalt arra, hogy a politikai párbeszéd vethet véget az ország elszigeteltségének. Ferenc pápa trónra lépése után bátrabb fellépésre ösztönözte a kubai főpapokat. Ennek eredményeként a püspökök 2013 szeptemberében körlevelet fogalmaztak meg, amelyben gazdasági és politikai nyitást követeltek: „A jobb jövőbe vetett remény az új politikai berendezkedést is jelenti” – fogalmazott a dokumentum, ami kiemelte továbbá, hogy meg kell adni a lehetőséget a másfajta gondolkodásra, a kreativitásra, az igazság keresésére.

A püspökök azt is megfogalmazták, hogy Kubának közelednie kellene az Egyesült Államokhoz. A körlevélben ugyanakkor nem tettek említést a többpártrendszerről. (A 20. században a Vatikán épp Kubával kapcsolatban érte el egyik legnagyobb sikerét a kubai rakétaválság megoldásában játszott szerepével. XXIII. János pápa, a II. vatikáni zsinat elindítója mindent elkövetett azért, hogy elkerülje a világ a nukleáris katasztrófát.)

Hogy a pápa számára mennyire fontos a szigetország, az is bizonyítja: a Vatikán igen komoly diplomáciai tevékenységet fejtett ki azért, hogy elősegítse az Egyesült Államok és a Kuba közötti megbékélés folyamatát, amiért Barack Obama amerikai elnök és John Kerry külügyminiszter is köszönetet mondott a pápának. (A két ország felvette egymással a diplomáciai kapcsolatokat, nagykövetséget nyitottak egymás államaiban, Washington levette Kubát a terrorizmust támogató államok listájáról, …) A Szentszék 2013-ban kezdett titkos közvetítést a két ország között, néhány hónappal Ferenc pápa trónra lépése után: az év októberében a Szentszék diplomáciai testületének tagjai fogadták a két ország delegációit. A Vatikán fontos szerepet játszott abban, hogy Kuba 2014. december 17-én szabadon engedte a kémkedés vádjával 2009 decemberében letartóztatott, s 2011-ben 15 éves börtönbüntetésre ítélt amerikai Alan Grosst.

Ugyanakkor nemcsak az Egyesült Államok és Kuba, hanem a szigetország és a Vatikán viszonyában is jócskán van még lehetőség előrelépésre. A kubaiak például a rezsimmel szemben túl puhának tartják Jaime Lucas Ortega y Alamino bíborost, havannai érseket. Mivel 75. életévét már 2011-ben betöltötte, ezért a pápa minden további nélkül leválthatná. Persze ha nála konfrontatívabb főpapot nevezne ki a befolyásos egyházmegye élére, akkor fennállna a veszélye annak, hogy a keményebb fellépés éppen az egyházra ütne vissza. Komoly dilemma ez a pápa számára.

A hivatalos program
Ami a hivatalos kubai programot illeti, Ferenc pápa 20-án, szombaton, a havannai Forradalmi Palotában folytat megbeszéléseket Raúl Castróval. Feltehetően emberi jogi kérdésekről is szót ejtenek. Ugyanezen a napon Havannában mond misét a Forradalom terén. Szeptember 21-án Holguínba, majd Santiago de Cubába repül, ahol kubai püspökökkel találkozik. Ellátogat továbbá az El Cobre-i zarándokhelyre. Holguínban misét mond. Látogatásának utolsó napján Santiago de Cuba érintésével repül tovább lelkipásztori látogatásának következő állomására, az Egyesült Államokba.

A helyi katolikus egyház előtt a nehezen megoldható politikai problémák mellett más gondok is tornyosulnak. Ezek közé tartozik az is, hogy az eddigi pápalátogatások spirituális szempontból nem jártak olyan hatással, amint azt a helyi főpapok eredetileg remélték. Az emberek nem tértek át tömegesen a katolikus hitre sem II. János Pál, sem XVI. Benedek látogatása után. Viszont Kubában is sikeresek a kisegyházak, illetve a szekták.

Azt remélik, most minden másként lesz, s Ferenc pápa annyira karizmatikus személyiség, hogy sokak katolikus egyházról alkotott véleménye változik pozitívabb irányba. Egy kubainál a tekintetben már sikerrel járt a katolikus egyházfő: amikor májusban Ferenc pápa a Vatikánban találkozott Raúl Castróval, a kubai elnököt annyira lenyűgözte Krisztus Argentínából érkezett földi helytartója, hogy azt mondta: újra imádkozni kezdett. Közös témájuk biztosan adódott már csak amiatt is, mert Raúl Castro, akárcsak bátyja, Fidel jezsuita neveltetésben részesült, s mint tudjuk, a pápa is a jezsuita rendben szolgált. Nyelvi gondjaik mindenesetre biztosan nem voltak…

Ferenc pápa látogatásának nagy kérdése, találkozik-e Fidel Castróval. A Vatikán szerint erre minden esély megvan, vasárnap elvileg beszélgethetnek egymással, ugyanakkor ez attól is függ, hogy az egykori forradalmi vezető, a 89. évében járó Fidel Castro egészségi állapota lehetővé teszi-e ezt.

A háromnapos vizit hivatalos programjában nem szerepel a pápa és a Nők Fehérben ellenzéki csoport tagjai közötti találkozó. Bár vezetőjük, Berta Soler kérte a Vatikánt arra, hogy fogadja őt a pápa, mint a brit Guardiannek elmondta, nem hiszi, hogy a rezsim egyáltalán engedélyezi az egyházfő szentmiséin való részvételét. Persze az is tény, hogy Ferenc pápa mindig képes meglepetésekre, s elképzelhető, hogy olyan programpontokat is beiktat majd, amelyek nem szerepelnek eredeti menetrendjében.

Hogy Kuba jó szándékát kinyilvánítsa, múlt héten bejelentette 3522 hatvan évnél idősebb bebörtönzött személy szabadon engedését. Néhány nappal korábban ugyanakkor száz ellenzékit vett őrizetbe Havanna. Ellenzéki médiaértesülések szerint a letartóztatottak az El Cobre-i zarándokhelyen el akarták helyezni annak a levélnek a másolatát, amelyet Ferenc pápának küldtek. Ebben arra kérték az egyházfőt, fejezze ki szolidaritását a politikai rabokkal, illetve a Nők Fehérben mozgalom tagjaival.

Közösségi oldalakon reklámoznak
A kubai kormányzat az internetes közösségi oldalakon hirdette a pápalátogatást, csak éppen az országban még nagyon keveseknek adatott meg, hogy a világhálóra csatlakozzanak. Az előfizetési díj ugyanis rendkívül borsos, csak nagyon kevesebb engedhetik meg maguknak. Ennek elsődlegesen nem is feltétlenül politikai okai vannak, vagyis nem a magas árakkal próbálják meg elriasztani a kubaiakat az internet használatától, hanem a rendkívül fejletlen technikai hálózat magyarázza mindezt. Az ellenzék szerint ráadásul az elérhető tartalmakat cenzúrázza is a kormányzat.

Görögország: a bizonytalanoktól félnek

Publikálás dátuma
2015.09.19. 07:31
Választási plakát Athénban a Sziriza vezetőjének képével FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MILOS BICANSKI
Előrehozott választást rendeznek vasárnap Görögországban. Az utolsó felmérések szerint fej-fej mellett halad a Sziriza és a konzervatív Új Demokrácia. Mivel mindkét párt támogatja a hitelmegállapodást, az Európai Unió sok év után először a székben békésen hátradőlve figyelheti a voksolást.

Görögországban a pártvezetők kezében nem sok aduász maradt azután, hogy az országot 2011-ben a hitelezők köldökzsinórjára kellett kötni. A politikai zsarolás tárháza jelentősen szűkült, miután a mindenkori kormány mozgástere is csökkent, amint ez az a hitelezőkkel az idei év első félévében folytatott, nagyon káros hercehurca is mutatta. Alekszisz Ciprasz keménykedett ugyan hónapokon át, s még a júliusi népszavazás előtt, amelyen 62 százalék mondott nemet a hitelmegállapodásra, azzal hitegette az embereket: jobb feltételeket tud kicsikarni, ha tömegesen utasítják el a megegyezést, utóbb, a hétfői televíziós vitában maga is kénytelen volt elismerni, a referendummal csak a Grexitet segítették volna elő. A politikai zsarolásnak egyetlen formája maradt: az előrehozott választással való fenyegetés, majd annak kiírása. 2012 óta harmadszorra járulhatnak az urnákhoz. Ez abból a szempontból érthető, hogy a megszorítások miatt instabillá vált a belpolitikai helyzet, a tekintetben azonban érthetetlen, hogyan engedheti meg ezt a pénzkidobást (a júliusi referendumról nem is beszélve) az az ország, amely a csőd szélén táncol.

A legutóbbi választásokhoz hasonlóan a vasárnapi végkimenetele is teljesen kiszámíthatatlan. Ugyanakkor a válság kitörése óta ez az első idő előtti voksolás, amikor nincs esély arra, hogy hatalomra kerülhetnének a hitelmegállapodást elutasító pártok. Az Arany Hajnal hét százalék körüli támogatottsága aggasztó ugyan, de a neonáci pártnak nincs esélye arra, hogy tíz százalék fölé kerüljön. A Szirizából kivált baloldali radikálisok által létrehozott Népi Egység kezdeti gyors népszerűségnövekedése hamar megállt, vezetője, a társadalom nagy része által nagyon nem kedvelt Panajotisz Lafazanisz örülhet annak, ha átlépik a 3 százalékos küszöböt. Várhatóan a kommunisták sem kapnak sokkal többet hat százaléknál.

A voksolás kérdőjele, a Sziriza alakíthat-e ismételten kormányt, vagy 2012 után ismét a konzervatív Új Demokrácia végez-e az élen. Európa jövője szempontból nagyjából mindegy, hiszen Ciprasz valósággal kezes báránnyá vált a eltelt két hónap alatt a hitelezők szorításában, az ND elnöke, Vangelisz Meimarakisz pedig követi elődje, a július elején lemondott pártelnök, Antonisz Szamarasz irányvonalát, vagyis azt, hogy finomításokkal teljesíteni kell a hitelezők elvárásait.

Mi szükség volt az idő előtti voksolás kiírására? A lakosság több mint hatvan százaléka szerint semmi, az emberek többsége úgy véli, radikális változást egy előrehozott választást sem hoz, s a hitelmegállapodást támogató parlamenti pártoknak kellett volna megállapodniuk a közös kormányzásról.

A megszorítások számokban
325 milliárd eurót szavaztak meg Athénnak három mentőcsomagban
180 százaléka a GDP-nek az adósság mértéke
45 százalékkal csökkentek a nyugdíjak
38 százalékkal csökkentek a bérek
32 százalék él a szegénységi küszöb alatt
26 százalékos a munkanélküliség
25 százalékkal csökkent a GDP 2010 óta
18 százalék nem tudja megvenni a szükséges élelmiszeradagot

Alekszisz Ciprasz volt és talán leendő miniszterelnök mindenesetre bámulatos változáson ment át az elmúlt időszak alatt. Szinte egyik napról a másikra vált kérlelhetetlen radikálisból olyan politikussá, aki elismeri: a hitelezők pénze nélkül esélye sincs a túlélésre Görögországnak. Ciprasz az év első felében mindennel megpróbálkozott, még Oroszországtól, Kínától és Irántól is pénzt próbált kapni, hogy betömködje a költségvetésben tátongó, egyre csak terebélyesedő lyukakat. Ezek az országok azonban nem saját pénzük ellenségei.

A görögök és a hitelezők (elsősorban az euróövezeti országokra gondolunk) szembenállása addig fajult, hogy már egyre több állam szorgalmazta a Grexitet. Úgy vélték, ha nekik kemény intézkedéseket kellett bevezetniük, mégiscsak hallatlan, hogy Görögország nem hajlandó végigjárni ezt az utat, s a hitelért semmi ellenszolgáltatást sem nyújt. Kivált Szlovákia, a balti államok, továbbá Spanyolország és Portugália kelt ki a görögök hozzáállása ellen.

A viszony elmérgesedésében nagy szerepe van Görögország legellentmondásosabb bonvivánjának, Janisz Varufakisznak. Utólag különösen érdekes történetek derülnek ki pénzügyminiszteri időszakáról. Egyszer például kis híján ökölharcra került sor közte és az euróövezeti csoport, az Eurogroup holland vezetője, Jeroen Dijsselbloem között, s csak Pierre Moscovici francia gazdasági biztos közbelépése akadályozta meg, hogy egymásnak essenek. Aztán kitudódott az is, hogy Varufakisz titkos tervet dolgozott ki a Grexit megvalósítására, amelynek érdekében törvénytelen eszközöket is hajlandó volt bevetni. Varufakisztól azóta már Ciprasz is elhatárolódott, pedig elég sokáig ugyanazt a stratégiát követték, s retorikájuk között sem volt gyökeres különbség.

Miután Ciprasz előtt az összes ajtó bezárult, ráadásul a hitelmegállapodás elutasítását szentesítő referendummal azokat az európai politikusokat is magára haragította, akik még rokonszenveztek vele, kutyaszorítóba került. A bankok kényszerű bezárása miatt nem volt más választása, meg kellett állapodnia a hitelezőkkel. A pénzintézeteket érintő drasztikus intézkedések lényegében minden az elmúlt években elért halovány, mégis bizakodásra okot adó eredményt porrá zúztak. Egy július végén készült felmérés szerint ez az intézkedés különösen a kis- és középvállalatokat sújtotta leginkább. E cégek esetében minden tízből kilenc könyvelhetett el nagyon súlyos veszteségeket. Tízből három vállalatnál pedig mintegy hetven százalékkal esett vissza a forgalom.

Ugyanezen intézkedés nyomán 570 millió euróval kevesebb folyt be az adókból. Bár tavaly az Európai Bizottság az idei évre 2,9 százalékpontos növekedést jósolt azt követően, hogy öt év után, 2014-ben végre emelkedni kezdett a gazdasági teljesítmény, e tekintetben is drámaiak a negatív következmények, hiszen a GDP visszaesése 2015-ben a legkedvezőbb esetben is két százalékos lesz. Közgazdászok szerint a pénzben kifejezett különbség a jóslat és a realitások között 13 milliárd euró körüli. A gyatra adatok miatt a 24 százalék feletti munkanélküliség is emelkedhet.

Szakértők szerint Janisz Varufakisz volt pénzügyi tárcavezetőt nevezhetjük a legdrágább miniszterelnöknek az ország történetében, mert az általa okozott kár összességében eléri a 63 milliárd eurót. Csak a bankok bezárásának első három hete termelt 30 milliárd eurós veszteséget. A bankok súlyos, szinte példátlan likviditási problémával küzdöttek.

A pártpaletta
19 párt indul a parlamenti választáson, ezek közül a felsoroltaknak van esélye átlépni a három százalékos parlamenti küszöböt
- Sziriza: a baloldali radikális párt erjedése augusztusban indult meg, szakértők szerint azonban a folyamatot a választás sem állítja meg.
- Új Demokrácia: a jobbközép párt sokáig dominálta a görög belpolitikai térképet, január után visszatérhet a hatalomba
- Népi Egység (EK): a Szirizából kivált képviselők alkotta baloldali radikális párt
- Kommunista párt (KKE): euroszkeptikus, tradicionálisan marxista-leninista párt
- PASZOK: a szocialisták először vágnak neki választásnak női elnökkel, vezetőjük Fofi Jennimata, az egykori szocialista politikus, Jeorjiosz Jennimatasz lánya
- Arany Hajnal (GD): a neonácik ismét a harmadik helyen végezhetnek
- To Potami: a legvisszafogottabb, s az európai gondolat iránt az egyik legelkötelezettebb szociáldemokrata-liberális párt
- Független Görögök (ANEL) a Sziriza koalíciós partnerei voltak. A párt az utóbbi időben valamit visszavett elképesztő populizmusából
- Centrista Unió (LAE): először szerezhet mandátumot a populista tömörülés

Egyértelmű, ha nem született volna megegyezés, Görögország nem kerülhette volna el a csődöt. Az athéni kormányzat 2015. július 12-én jutott megállapodásra a hitelezőkkel egy új, 86 milliárd értékű hitelprogramról. Az összeget az ország három év alatt kapja meg, 25 milliárdot fordíthat a pénzintézetek rendbe tételére. A kormányzat ennek fejében számos intézkedést vállalt, köztük a nyugdíjreformot, az áfarendszer átalakítását, a munkaerőpiac liberalizálását, a görög közszolgálati rendszer modernizálását és egy sor állami kézben lévő vállalat privatizációját. A növekedés serkentéséért és a munkahelyek teremtéséért az Európai Bizottság segítségével 35 milliárd eurós beruházási alapot hoznak létre. A görög parlament augusztusban, két szavazási körben fogadta el az előterjesztést, majd az euróövezet parlamentjei is igent mondtak. Athén augusztus 19-én kapta meg az első, 26 milliárd eurós hitelrészletet, amelyből 3,5 milliárd azonnal az Európai Központi Bankhoz ment, s ebből a pénzből tudta finanszírozni a kormány a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) szemben felhalmozott adósságát is.

Bár a görög parlament elfogadta a hitelmegállapodást az ellenzéki Új Demokrácia és a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) képviselőinek szavazataival, a Sziriza 149 fős frakciójából 43 képviselő a nem gombot nyomta meg. Ezért Ciprasz augusztus 20-án, egy nappal az első hitelrészlet folyósítása után benyújtotta lemondását Prokopisz Pavlopulosz elnöknek. A lemondott kormányfő arra kérte az államfőt, hogy a lehető legkorábbi időpontra, augusztus 20-ra írja ki az előrehozott választást. Az államfő augusztus 28-án be is jelentette az idő előtti voksolás időpontját.

Amikor Ciprasz kiötlötte azt, hogy idő előtti voksolás révén találja meg a kiutat a jelenlegi politikai válságból, annyira egyszerűnek és egyértelműnek tűnt minden, hiszen a Sziriza választási győzelme előre borítékolható volt. Csakhogy augusztus végétől zuhanni kezdett a Ciprasz-párt népszerűségi mutatója, kivált a Lafazanisz által fémjelzett radikálisok kiválása után. Fokozatosan jött fel az Új Demokrácia, s morzsolódtak le a Sziriza választói. Különösen egyik legfontosabb bázisa, a huszonéves és harmincas fiatalok pártoltak el a tömörüléstől, az a réteg, amely a januári idő előtti voksolás előtt még hitt az illúzióknak, elhitte azt, hogy a hitelmegállapodáson kívül létezik egy másik, sokkal humánusabb út a kilábalásra. Kiderült azonban, hogy ez az út nem létezik, csak a populista retorika szülöttje volt, amint azt Varufakisz utóda, Euklid Cakalotosz volt pénzügyminiszter is elismerte. Sokan tették fel a kérdést: miért támogassák a Szirizát, ha a párt már ugyanazt mondja, amit az előző, Antonisz Szamarasz vezette kormány, amelyet az Új Demokrácia és a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) alkotott. A Sziriza támogatottságához hasonlóan Ciprasz népszerűsége is zuhant. Miközben két hónapja még 70 százalékos volt a támogatottsága, ez már nem éri el a negyven százalékot.

A görög politikai elit számára a legnagyobb veszélyt a bizonytalanok folyamatosan növekvő tábora jelenti. Görögországban papíron ugyan kötelező a részvétel a választásokon, de nem jár szankciókkal, ha valaki nem tesz eleget állampolgári kötelességének. A legutóbbi, januári voksoláson már csak 63,60 százalék járult az urnákhoz, pedig 1951-től 2009-ig sosem volt 70 százalék alatti a részvételi arány. Az eddigi negatív rekord, a 2012-es 62,47 százalékos részvétel is megdőlhet.

A koalíciós lehetőségek
Esetleges koalíció esélye
Sziriza-To Potami-PASZOK 40 százalék
Talán a legvalószínűbb forgatókönyv, legalábbis abban az esetben, ha a Sziriza végez az élen
Új Demokrácia-To Potami-Paszok 40 százalék
A ND már az előző kormányban is jól együttműködött a szocialistákkal, a To Potami is hasonlóan vélekedik a mentőcsomagról.
Sziriza-Új Demokrácia 10 százalék
Minimális az esély erre, Ciprasz nemet mondott a nagykoalícióra, mégha Meimarakisz nem is zárkózott el ettől. Sőt, azt mondta, ha nyernek, először a Szirizával tárgyalnak.
Sziriza-Új Demokrácia-To Potami-PASZOK 6 százalék
Az Európai Unió ezt a felállást támogatná leginkább, mert széleskörű támogatottságot biztosítana a kormány számára, de nem lenne stabil egy ilyen koalíció.
Sziriza-ANEL 4 százalék
Valószínűtlen, hogy ismét ez a két párt alkossa a kormányt, az ANEL nem is biztos, hogy bekerül a következő parlamentbe. A Szirizának legalább 30 százalékot kellene szereznie ahhoz, hogy az esetleges győzelemmel járó 50 bónusz mandátummal elég legyen az ANEL-re támaszkodnia.

"Volt valamilyen incidens"

Visszatérhettek Horvátországba a lefegyverzett rendőrök az Euronews értesülése szerint.

"Valamilyen incidens volt, de elengedték őket. Ilyen az eljárás", mindta Ranko Ostojic. A horvát belügyminiszter így reagált a rendőrök lefegyverzésére. A zágrábi belügy eddig tagadta, hogy bármi is történt volna, azt állítva, hogy a "rendőröket nem tartóztattak le" - emlékeztet az Origó.

Szerző