Előfizetés

Ujgur szál a bangkoki merényletben

Egyre rejtélyesebb az augusztus 17-i thaiföldi merénylet ügye. A turisták által előszeretettel látogatott bangkoki Erawan szentélynél végrehajtott akcióban húsz személy vesztette életét, a thaiföldiek mellett malájok és kínaiak. A sérültek száma elérte a 125-t. A helyi hatóságok szerint ujgur szál lehet a merényletben.

Thaiföld történetének legvéresebb merénylete volt az augusztusi, amely nyilvánvalóan az ország egyik legfontosabb bevételi forrását, a turizmust célozta. Prajut Csan-ocsa miniszterelnök, a katonai junta vezetője is az eddigi „legszörnyűbb támadásról” tett említést. „Tönkre akarják tenni a gazdaságunkat” – hangoztatta.

A helyi hatóságok a merénylet gyors felgöngyölítését ígérték, s először arra utaltak, hogy az ország északi felében különösen népszerű vörösingesek, vagyis Takszin Sinavatra volt miniszterelnök hívei állhattak az akció mögött. Ezt az elméletet már sokan kezdettől fogva megkérdőjelezték arra hivatkozva, hogy ilyen kiterjedt terrorakciót sosem hajtottak végre, s az sem rájuk vallana, hogy turistaközpont kerül célkeresztjükbe. A thaiföldi katonai vezetés érdekében nyilvánvalóan az állt volna, hogy rájuk tudják bizonyítani a merényletet, hiszen így még keményebben léphettek volna fel a vörösingesekkel szemben.

Ezt a vonalat azonban később semmi sem igazolta. A hatóságok sem erőltették ezt a verziót, talán azért nem, mert nem akartak polgárháborús helyzetet előidézni az országban, amely az eltelt években már nem egyszer sodródott hasonló helyzetbe a királypártiak és a Takszin-pártiak szembenállása miatt.

A rendőrség tehát továbbra is sötétben botorkált, munkáját az sem segítette, hogy egyetlen szervezet sem vállalta a felelősséget a merényletért. A rendőrség augusztus 29-én letartóztatott egy 28 éves férfit a terrorakció kapcsán. A hatóságok szerint nem ő hajtotta végre a merényletet, de a gyanú szerint neki is köze volt a vérfürdőhöz. A thaiföldi rendőrség azt gyanította, hogy a valódi kitervelő egy török nemzetiségű férfiról lehetett, akinek a lakásán több útlevelet, illetve bomba készítésére alkalmas alapanyagot találtak. A bangkoki török nagykövetség ugyanakkor cáfolta, hogy a szóban forgó férfi valóban török nemzetiségű lenne.

A thaiföldi hatóságok elmélete szerint a gyanúsított ugyanannak a Szürke Farkasok nevű szervezetnek a tagja, amelyben egykor a Szent II. János Pál elleni merényletet végrehajtó Ali Agca is elkövette rémtetteit. Az elmélet szerint az elkövető kínai útlevéllel rendelkezett, s neve Abudureheman Abuduszataer. Pravut Tavornsziri, a thaiföldi rendőrség szóvivője azt közölte, hogy információik szerint a férfi a merénylet után Bangladesbe menekült, majd innen Indiába ment át, ezt követően Törökországból az Arab Emírségekbe repült. „Nyilvánvaló, hogy ez az ország volt az úticélja” – hangoztatta a szóvivő.

Ankara nem ért egyet ezzel az állítással. Egy török illetékes szerint semmi jel sem igazolja, hogy helytállóak lennének a thaiföldi közlések. Ankara utalt arra, azért sem hisz ebben az elméletben, mert a thaiföldi hatóságoktól semmiféle tájékoztatást sem kaptak arra vonatkozóan, hogy egy terrorgyanús személy menekült volna az ország területére.

A nyomozásnak talán új lendületet adhat, hogy a maláj rendőrség múlt héten bejelentette, letartóztattak egy pakisztáni és két maláj férfit, akiket esetleg összefüggésbe lehet hozni a támadással. A Daily Telegraph úgy tudja, ki is hallgatták őket, s azon gyanús „sárgapólós” személyek közé tartoztak, akiket a térfigyelő kamerák rögzítettek a terrorakció idején. Egyelőre azonban nem lehet biztosat tudni az ügyben. Azért is meglepő ez a fordulat, mert előzőleg semmi sem utalt a maláj szálra. Legfeljebb annyi, hogy a thaiföldiek szerint a merénylet egyik kitervelője, a kínai ujgur nemzetiségű Yuszufu Mieraili Kuala Lumpurban szerezte be a thaiföldi vízumot.

Magyarázhatja-e bármi azt, hogy valóban ujgurok álltak a háttérben? Tudni kell, hogy a Kínában élő ujgurok éveken át Thaiföldön és Malajzián keresztül menekültek Törökországba, az „anyaállamba”. A bangkoki hatóságok szemet hunytak efelett. Ám a katonai junta hatalomra kerülése óta kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszik Kínával, s hogy jó szándékait igazolja, júliusban Peking kérésére 100 ujgur férfit küldött vissza Kínába. Ezért független szakértők sem zárják ki, hogy ujgurok hajtották végre a terrorakciót.

Ciprasz elismerte: hibázott - Nem lesz nagykoalíció

R.T.
Publikálás dátuma
2015.09.16. 07:34
Ciprasz elismerte, hogy követett el hibákat FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MILOS BICANSKI
Nem volt igazi győztese az Alekszisz Ciprasz volt görög miniszterelnök és legnagyobb kihívója, Vangelisz Meimarakisz televíziós vitájának. Ciprasz kifejtette, nem hajlandó koalícióra lépni a választást követően a konzervatív Új Demokráciával (ND), de egyes kisebb baloldali pártokkal igen.

Nem kis csalódást keltett a görög televíziókban hétfő este élőben sugárzott televíziós vita Alekszisz Ciprasz volt miniszterelnök és legnagyobb kihívója, a konzervatív Új Demokrácia (ND) elnöke, Vangelisz Meimarakisz között. A vitának nem volt igazi győztese, aligha adott a bizonytalanok számára útmutatást a vasárnapi parlamenti választás előtt. A The Economist szakértője úgy értékelt, a vita alapján legfeljebb csak annyit lehetett megtudni, hogy a voksoláson „nincs jó választási lehetőség”. Mindent elmond a színvonalról az egyik ismert görög karikaturista, Arkasz rajza. Ezen egy férfi és egy nő látható. Utóbbi arról kérdezi a férfit, mire jutott a tévévita után. Mire a másik: „arra, hogy mielőbb meg kell csináltatnom az útlevelemet”.

A vitában kevés szó esett az ország valódi gondjainak megoldási lehetőségeiről. Mindketten azt hangoztatták, hogy megpróbálnak jobb feltételeket kicsikarni a hitelezőkkel folytatott tárgyalásokon, ám a görög választók már nagyon kétkedve fogadják ezeket az ígéreteket. Ciprasz ezúttal védekezőbb stratégiát választott. A volt kormányfő elismerte például, hogy iráni cégeket is megpróbált görögországi befektetésekre ösztökélni, legalábbis akkor, amikor még nem született meg a hitelezők és a kormány közötti megállapodást.

Elismerte továbbá azt is, hogy az egyébként általa megszervezett referendum, amelyen a választók 61 százaléka utasította el a hitelezők programját, „zöld utat adott volna a Grexitre”. Ez azért érdekes fejlemény, mert júliusban, a voksolás előtt még azt állította, hogy a nemek győzelmével jobb feltételeket tudnak kivívni Görögország számára a hiteltárgyalások során.

Ciprasz kifejtette, követett el hibákat a kormányzása során. Hozzátette azonban, hogy „tanult belőlük”. Erre sietve Meimarakisz is leszögezte, hogy pártja is tanult a múlt hibáiból, ám – mint mondta – nem a múltról, hanem a jövőről kellene beszélni. A vitában sok szó esett a korrupció elleni küzdelemről, s arról, milyen színezetű kormány alakulhat a vasárnapi választás után. Alekszisz Ciprasz elutasította a nagykoalíció lehetőségét az ND-vel.

Ugyanakkor hozzátette, a kisebb pártokkal hajlandó lenne szövetkezni. Megfigyelők már régóta azt hangoztatják, ha a Sziriza koalíciós partnere, a Független Görögök nem kerülne be a következő parlamentbe, akkor Ciprasz a szociáldemokrata To Potami és a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) támogatását igényelné. „Vagy progresszív, vagy konzervatív kabinet alakul majd” – fejtette ki Ciprasz. A nagykoalíció azonban megfogalmazása szerint „természetellenes” lenne. Meimarakisz ezzel szemben nem utasította el a nagykoalíció lehetőségét sem. Úgy vélte, ez is megoldás lehet arra, hogy kivezessék a válságból az országot. „Egy politikai nemzeti válogatottra van szükségünk” – emelte ki a jobboldali politikus.

A felmérések szerint továbbra is fej-fej mellett halad a Sziriza és az Új Demokrácia. Alekszisz Ciprasz és Vangelisz Meimarakisz pártjára is 31,6-31,6 százalék adná a voksát – derült ki a Metron Analysis iroda felméréséből. Második helyen áll a neonáci Arany Hajnal 7,2 százalékkal, harmadik a kommunista párt 6,2 százalékkal. A további sorrend: To Potami (szociáldemokrata) 5,9 százalék, Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) 5,3 százalék, Centrista Unió (populista) 3,9 százalék, Népi Egység (baloldali ultraradikális) 3,9 százalék, Független Görögök (a Sziriza volt koalíciós partnere) 3 százalék.

Elhúzódik a kormányválság - veszélyes patthelyzet

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2015.09.16. 07:32
Zivataros időket él át az északír első miniszter, Peter Robinson FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHARLES MCQUILLAN
Kétségbeesett igyekezettel közvetít a brit és az ír kormány az észak-ír politikai erők között, hogy sikerüljön megmenteni a protestáns-katolikus hatalommegosztáson alapuló, törékeny tartományi kormányzatot. Két nyári gyilkosság nyomán múlt héten kormányválság robbant ki, s világossá vált, a felszín alatt a régi ellenségeskedés tovább él Észak-Írországban.

Hetekig eltarthatnak a tárgyalások London, Dublin és az észak-ír politikai pártok képviselői között. Nem elképzelhetetlen, hogy a jelenlegi koalíciót nem lehet fenntartani, s végül előrehozott választásokat kell kiírni Észak-Írországban. Mivel a jelenlegi status quo alapját képező, 1998-as húsvéti békemegállapodást annak idején Bill Clinton amerikai elnök közreműködésével hozták össze, még az is felvetődött, hogy az Obama-kormányzatot kellene bevonni a válsághelyzet rendezésére.

Theresa Villiers, az észak-ír ügyek illetékese a brit kormányban mindenesetre jelezte, hogy London egyelőre nem akarja visszavenni a hatalmat a belfasti helyi kormányzattól, de ha nem sikerül áthidalni az ellentéteket, akár erre is sor kerülhet. Villiers és az ír külügyminiszter, Charlie Flanagan minden érintett féllel tárgyalni fog a válság megoldása érdekében az elkövetkező hetekben.

Peter Robinson észak-ír első miniszter múlt héten nyújtotta be lemondását, az általa vezetett Demokratikus Unionista Párt (DUP) öt minisztere közül négy szintén lemondott, ügyvezetőként a pénzügyi tárcavezető, Arlene Foster viszi az ügyeket. A vezető unionista párt így ki is lépett, meg benn is maradt a kabinetben, fenntartva a lehetőséget a megegyezésre és az elvileg ötpárti koalíció továbbvitelére. A legutóbbi, 2011-es Stormont-választás óta a DUP-nek öt, a Sinn Feinnek négy minisztere van a helyi kormányzatban, három kisebb párt képviselteti még magát, s több tárca betöltetlen.

A DUP-t egykor Ian Paisley protestáns tiszteletes alapította, Robinson 2010-ben vette át a párt vezetését, Paisley tavaly szeptemberben hunyt el. Theresa Villiers hétfőn Belfastban mind az öt párt képviselőivel külön-külön tárgyalt, köztük Martin McGuinnes miniszterelnök-helyettessel, aki a katolikus köztársaságpárti Sinn Fein képviseletében a helyi kormányzat második embere. McGuinnes vetette fel az előrehozott voksolás szükségességét, amit egyébként már Robinson is pedzegetett. Ötpárti kerekasztal-tárgyalásokról egyelőre egyik tömörülés sem akart hallani.

A politikai válság két nyári politikai gyilkosságra vezethető vissza. Augusztus 12-én megölték az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) egyik volt tagját, Kevin McGuigant. Az észak-ír rendőrfőnök, George Hamilton pedig kijelentette, a gyilkosságot volt vagy jelenlegi IRA-tagok követték el, méghozzá azért, hogy megbosszulják Gerard ’Jock’ Davison megölését. A Sinn Fein tagadta, hogy az IRA-nak köze lett volna a gyilkossághoz, s McGuigan húzta meg a ravaszt. (Davison állítólag a Provisional IRA egyik parancsnoka volt, s éppen május 5-én, a köztársaságiak mártírja, az 1981-ben 66 napig éhségsztrájkolt Bobby Sands halálának évfordulóján lőtték le.)

A rendőrség a kilenc gyermekes McGuigan halálát követően 16 embert tartóztatott le, de a helyi média szerint az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy őrizetbe vették az egykor az IRA politikai szárnyának tekintett, időközben elfogadott politikai párttá, a második legnagyobb észak-ír politikai erővé lett Sinn Fein egyik helyi vezetőjét, Bobby Storeyt. Ez felszította a régi ellenségeskedést a protestáns unionisták (a Nagy-Britanniához tartozást támogatók) és a katolikus köztársaságpártiak (az Ír Köztársasághoz való visszatérést szorgalmazók) között.

Bobby Storey a Sinn Fein egyik vezető személyisége, s a pártelnök, Gerry Adams személyes barátja. A rendőrségi feltételezés, hogy köze lehetett a gyilkossághoz, hozzájárult a bizalmatlanság légkörének visszatéréséhez. A politikust ugyan szabadlábra helyezték, s nem gyanúsították meg hivatalosan, de a Stormontban kitört válságot már nem lehetett elhárítani, a DUP miniszterei egy kivétellel visszaléptek.

Az unionisták válaszokat követelnek kérdéseikre a Sinn Feintől. Elképzelhető, hogy az IRA, amelynek felosztásáról még 2005-ben állapodtak meg, mégiscsak tovább él? Gerry Adamsék szerint nincs miért aggódni, az IRA már „lelépett a színről”. Storey költőien fogalmazott, szerinte az IRA pillangóvá vált és már elrepült. A Sinn Fein szerint egyszerűen bűnbandák egymás közti leszámolásáról volt szó. Viszontvádat is megfogalmaztak, rámutatva, hogy a lojalista, Londonhoz hű félkatonai szervezetek is fennmaradtak, s kapcsolatot tartanak fenn az unionista pártokkal.

A kabinetből már korábban kivonult Ulsteri Unionista Párt (UUP) vezetője, Mike Nesbitt szerint semmi értelme a tárgyalásoknak, ameddig a Sinn Fein nem ismeri el, hogy az IRA valamilyen szerepet játszhatott a gyilkosságokban. Martin McGuinnes, aki egykor maga is IRA-tag volt, visszautasította, hogy előfeltételeket szabjanak a kormányválság leküzdését célzó tárgyalások folytatásához. Az unionisták ugyanakkor ragaszkodni látszanak ahhoz, hogy élesszék fel a 2004-ben létrehozott független ellenőrző bizottságot (IMC) a félkatonai szervezetek ellenőrzésére.

A belfasti kormányzat vitái egyébként nem újkeletűek, tavaly december óta tart a belviszály, mivel a Sinn Fein elutasította a DUP által előterjesztett szükségprogram, a jóléti lefaragások elfogadását. A Sinn Fein időközben Írországban is jelentős pozíciókra tett szert, s mivel Gerry Adams Dublinban a kormányzó koalíció megszorításai elleni küzdelem élharcosaként lép fel, nem akarta, hogy a brit választási kampányban azzal vádolják, Észak-Írországban ugyanakkor a lefaragások lelkes támogatója. A vita miatt azonban nem sikerült elfogadtatni az észak-ír költségvetést, a DUP ugyanis ezt a jóléti reform bevezetéséhez kötötte. A patthelyzet azóta sem szűnt meg, s a belvitákat a két gyilkosság keltette viharok, illetve az IRA léte és jelenlegi szerepe körüli csatározások a végletekig elmélyítették.

Aki Belfastban jár, tapasztalhatja, hogy – bár a politika felső szintjén kialakult valamiféle megbékélés – a régi gyűlölködés, az előítéletek nem tűntek el. Megmaradtak a magas falak, s éjszakára ma is lezárják a kapukat a katolikusok és a protestánsok lakta negyedek között. A protestáns oldalon hatalmas falfestmény emlékeztet az IRA létezésére: „Még megvannak, tudod!” A protestánsok II. Erzsébetet éltetik, a katolikus utcákban viszont az egységes Írország helyreállítását sürgetik a falfestményeken.

Az észak-ír polgárháborús időkben több mint 3500 ember esett áldozatul, a „Bajok” (The Troubles) időszakaként emlegetett korszak visszatérését azonban senki nem szeretné, s ettől a szakértők szerint nem is kell tartani. Az ügyvezetőként hivatalban maradt Arlene Foster – emlékeztetett a válság kapcsán a Reuters –, maga is a hajdani terrorakciók egyikének túlélője: 17 évesen rajta volt egy olyan iskolabuszon, amely ellen bombatámadást követett el az IRA.