Előfizetés

A fasisztoid mutáció

Ungváry Rudolf könyve, a Láthatatlan valóság, alcímében viseli a lényeget: A fasisztoid mutáció a mai Magyarországon. A szerző kifejti, miért tartja fasisztoidnak Orbán rendszerét, s azt is, hogyan rejtik el igazi jellegét. A magyar történelmi tudat 1526 óta a független magyar államról szólt, holott az nem létezett, de az önámítás 400 éven át folyt. Ez hozzájárult a jobboldal rasszizmushoz, míg a bal a bolsevizmust pártolta. Az 1945-ös orosz megszállás sokaknak nem volt felszabadulás, s az előző időszak antiszemitizmusa, nyugatellenessége is tovább élt. A pártállam idején, a szabad nyilvánosság hiánya miatt a jobboldal - rejtve - tovább őrizte mindezt. Ungváry szerint az orbáni mutáció nyolc mélységi vonása: a vezérelv, az erőkultusz, a hűség elve, a szervezett káosz, az államhatalmi ágak megszállása, a „nem mieink” kirekesztése, a célcsoportok változtatása és a sérelmi nemzeti retorika. A kommunista rendszer alatt a társadalom fogékonysága erre megmaradt. A régi keresztény középosztályhoz társultak a kispolgári, kisvállalkozó, „vidékies” rétegek, akik továbbra is erős vezérre vágytak, de mindezt csak egy igazi polgári demokrácia állíthatta volna meg. A jobboldal mindenki mást a nemzetből kirekeszti, a bal pedig ellenfeleit a demokraták közül. Az előbbi többet ártott a holokauszt idején, s az első Fidesz-kormány alatt is. „A baloldal immár harmadszor rontott rá a nemzetre” – mondta Orbán, noha a két világháborúba jobbról vitték bele az országot. Elodázva a szembenézést a múlttal, Orbánék létrehozták a jobboldal egységét, víziót adva neki és vitathatatlanná téve azt. Orbán először liberális úton indult, ám, mivel azzal nem ért célt, a fasisztoid módszert választotta – ez jobban illett a többség kultúrájához. Ezzel elindult a végzete felé, melybe a nemzetet is beleránthatja. A vezért környezete tartja fenn, de ő csak a nemzet egy részének a terméke. A 2010-es választásokat nem a bal- vagy jobboldali elvek döntötték el, hanem az: melyik oldal tud jobb életet, nagyobb biztonságot ígérni. Ezért voksoltak a korábbi bal-szavazók a Fideszre, bár ez a baloldal bizonytalanságán, Orbán demagógiáján is múlt, aki erős, helyettük cselekvő államot ígért. A 19. század első felétől a harc nem a bal és jobb, hanem az antidemokratikus, fasisztoid erők s a velük szemben álló demokraták között zajlik. Az orbáni mutált fasisztoid rendszer lelkileg, kulturálisan teszi tönkre a nemzetet, s amíg jobb és bal nem ismeri fel, csak a demokrácia kötheti össze őket, nem jön létre nemzeti összefogás – ez Ungváry végkövetkeztetése. Amit lehet vitatni, de egy lehetséges megközelítése mai, orbáni világunknak.

Éterfüggöny

Publikálás dátuma
2015.08.25. 08:22

Ellentmondó hírek szállonganak a két közszolgálati tévé nézettségéről. Hivatalosan hűségesek a követőik, a kételkedők szerint fokozatosan csappan a számuk. Nem volna csoda, ha így lenne, unalmasabb híradók alig lehetnek Európában, ma már talán Putyin propagandistái is képzeletdúsabbak. Duna, M1, még a tematika is sovány. Hajnalra éppen hány menekült érkezett a szögesdrót környékére, milyen szeszélyes az időjárás, éjszaka mennyi közúti baleset történt. Úgyszólván ez minden, mintha az országban egyéb nem is történnék. „Színesítés” végett úgy kéthetenként egy-egy ellenzéki politikus kap fél mondatot. A közcsatornáknak tömérdek a pénzük, minden lámpaoszlopnál jelentkezik egy-egy „beavatott” tudósító. Szintén fantáziátlanok, egyéni hang nélkül, mintha unnák maguk is a szavaikat. Nem mondható, hogy Kádár idejében olyan korlátlan lett volna a szabadság, de az a néhány kereskedelmi adó, amely ma eltűrt, mégis e körből toborozta sztárjait. BBC, Erste, ZDF, France 2, mintha nem is léteznék. Úgy látszik nem csak új „vasfüggöny” van, az étert is drótakadályok kerítik körül.

Éterfüggöny

Publikálás dátuma
2015.08.25. 08:22

Ellentmondó hírek szállonganak a két közszolgálati tévé nézettségéről. Hivatalosan hűségesek a követőik, a kételkedők szerint fokozatosan csappan a számuk. Nem volna csoda, ha így lenne, unalmasabb híradók alig lehetnek Európában, ma már talán Putyin propagandistái is képzeletdúsabbak. Duna, M1, még a tematika is sovány. Hajnalra éppen hány menekült érkezett a szögesdrót környékére, milyen szeszélyes az időjárás, éjszaka mennyi közúti baleset történt. Úgyszólván ez minden, mintha az országban egyéb nem is történnék. „Színesítés” végett úgy kéthetenként egy-egy ellenzéki politikus kap fél mondatot. A közcsatornáknak tömérdek a pénzük, minden lámpaoszlopnál jelentkezik egy-egy „beavatott” tudósító. Szintén fantáziátlanok, egyéni hang nélkül, mintha unnák maguk is a szavaikat. Nem mondható, hogy Kádár idejében olyan korlátlan lett volna a szabadság, de az a néhány kereskedelmi adó, amely ma eltűrt, mégis e körből toborozta sztárjait. BBC, Erste, ZDF, France 2, mintha nem is léteznék. Úgy látszik nem csak új „vasfüggöny” van, az étert is drótakadályok kerítik körül.