Előfizetés

A török elnök puccsa

Megszakadtak a tárgyalások a török kormánypárt, az AKP és a szociáldemokrata CHP között Törökországban, így biztossá vált, hogy előrehozott választást rendeznek az országban.

A június elején megrendezett voksolást követően az AKP elvesztette az abszolút többséget a parlamentben, s a koalíciós egyeztetések során sosem tűnt igazán elkötelezettnek egy koalíciós kabinet felállítása ügyében. Ahmet Davutoglunak az alkotmány szerint augusztus 23-ig kellene kormányzó többséget felmutatnia, erre azonban minimális az esély. A Hürriyet értesülései szerint a párt szeptemberben rendez kongresszust, ezután, már októberben idő előtti voksolást rendezhetnek. A kormányfő arra intette a pártokat, hogy a döntést ne hagyják az államfőre.

A kormányfő folyamatosan arra törekszik, hogy bizonyos keretek között függetlenítse magát Erdogantól. Ezért a szeptemberi kongresszuson az AKP végrehajtó testülete, a végrehajtó bizottságreformját akarja elérni – írja a Hürriyet. A CHP úgy értékelt, hogy a koalíciós tárgyalások megszakadásával történelmi esélyt szalasztott el Törökország.

A török ellenzék felháborodással fogadta Erdogan augusztus 14-én szülővárosában, Rizében elhangzott beszédét, amelyben de facto azt közölte, hogy hazájában elnöki köztársaságot kell bevezetni, s meg kell változtatni az alkotmányt. Kemal Kilicdaroglu, a CHP elnöke szerint az államfő kijelentése államcsínnyel egyenértékű. Törökország parlamentáris demokrácia, az elnöki köztársaságot csak alkotmánymódosítással lehetne bevezetni, ehhez azonban kétharmados többségre lenne szükség.

Egy recenzió kapcsán

1984-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián dolgoztam, kollégám egy zártkörű tájékoztatóra szóló meghívót csúsztatott a kezembe, a rendezvényre a Kossuth Klubban került sor. Az előadó Kovács László, akkori külügyi államtitkár volt, aki arról beszélt, hogy milyen gazdaságpolitikai és egyéb reformokra lenne szükség. Mindenre már nem emlékszem, de arra igen, hogy a Közös Piaccal való kapcsolat bővítését is indokolta, és kijelentette: sajnos, a teljes foglalkoztatás elvének érvényesítése már nem lehetséges. Mondandóját azzal zárta, hogy ez a reformkoncepció még korántsem hivatalos pártálláspont, ennek még erős belső ellenzéke van. Mindezt Herényi Károly már-mar esszévé terebélyesedett recenziójára reflektálva írtam le, amelynek túl nem becsülhető értéke a Kádár-kori "reformkommunistaság" progresszív jegyeinek objektív elismerése - szemben a korántsem egyvégtében azonos, minden ízében retrográdnak minősített "pártállamiság" sommás pocskondiázásával. Herényi - a középpontba Horváth Istvánt állítva - szorgalmazza a bal- és a jobboldali szót értés szükségességét a nemzet érdekében. Hiányolhatunk-e valamit? Igen. Azt, hogy a rasszista, náci szeplős szélsőjobbról szava sincs. Mindazonáltal az külön is becsülendő, hogy olyan szerző értékes okfejtésével van dolgunk, aki - legjobb tudomásom szerint - nem szegődött át a baloldalhoz, de lám, lám...

Egy recenzió kapcsán

1984-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián dolgoztam, kollégám egy zártkörű tájékoztatóra szóló meghívót csúsztatott a kezembe, a rendezvényre a Kossuth Klubban került sor. Az előadó Kovács László, akkori külügyi államtitkár volt, aki arról beszélt, hogy milyen gazdaságpolitikai és egyéb reformokra lenne szükség. Mindenre már nem emlékszem, de arra igen, hogy a Közös Piaccal való kapcsolat bővítését is indokolta, és kijelentette: sajnos, a teljes foglalkoztatás elvének érvényesítése már nem lehetséges. Mondandóját azzal zárta, hogy ez a reformkoncepció még korántsem hivatalos pártálláspont, ennek még erős belső ellenzéke van. Mindezt Herényi Károly már-mar esszévé terebélyesedett recenziójára reflektálva írtam le, amelynek túl nem becsülhető értéke a Kádár-kori "reformkommunistaság" progresszív jegyeinek objektív elismerése - szemben a korántsem egyvégtében azonos, minden ízében retrográdnak minősített "pártállamiság" sommás pocskondiázásával. Herényi - a középpontba Horváth Istvánt állítva - szorgalmazza a bal- és a jobboldali szót értés szükségességét a nemzet érdekében. Hiányolhatunk-e valamit? Igen. Azt, hogy a rasszista, náci szeplős szélsőjobbról szava sincs. Mindazonáltal az külön is becsülendő, hogy olyan szerző értékes okfejtésével van dolgunk, aki - legjobb tudomásom szerint - nem szegődött át a baloldalhoz, de lám, lám...