Előfizetés

Kinek paródia, kinek tragédia

Gál Mária
Publikálás dátuma
2015.07.29. 07:34
Az ukrán törvényhozás, a verhovna rada épülete Kijevben FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Július elején fogadta el az ukrán parlament a helyhatósági választásokról szóló törvényt. A bejutási küszöb emelése révén a kárpátaljai magyar közösséget az a veszély fenyegeti, hogy már nemcsak országos, hanem regionális szinten is képviselet nélkül maradhat. A szakadár területek különleges státusának kérdése még rendezetlen. Moszkva szerint paródia az új jogszabály, a magyar közösség számára viszont tragédia.

Második olvasatban is elfogadta a kijevi parlament, a verhovna rada az új ukrán helyhatósági választási törvényt, lényeges módosítás már nem várható. A tervezet értelmében 2015. október 25-én rendezik meg a voksolást Ukrajnában, a Krím, Donyeck és Luhanszk megyék nélkül. A Krímben nyilván az orosz „ideiglenes megszállás” miatt, a két szakadár megyében az „orosz fegyveres agresszió miatt”, vagyis azért nem rendezik meg a választást, mert betarthatatlanok az EBESZ választásokra vonatkozó normái, az ukrán hatóságok nem tudják garantálni a voksolás és a választók biztonságát, a folyamat tisztaságát.

A törvény alapvető szépséghibája az, amire a Velencei Bizottság is figyelmeztetett, hogy nem hagy elegendő időt a felkészülésre. A választási törvényeket legalább egy évvel az alkalmazás előtt kell elfogadni demokratikus jogállamokban. Az ukrán pártoknak viszont alig néhány hét áll rendelkezésükre, a kampány 50 nappal a voksolás előtt kezdődik, vagyis szeptember elején. Újdonságnak számít, hogy visszahívhatók lesznek a helyi tanácsok képviselői, valamint az is, hogy a pártlistákon minimum 30 százalékos arányban kötelező lesz nőket jelölni. Ezen utóbbi előírás azonban vélhetően nem rendezi át a nemek viszonyát a testületekben, ugyanis az nincs rögzítve, hogy a bejutó helyeken is kell szerepelniük nőknek.

Új rendelkezés, amely viszont komoly átrendeződést hozhat, hogy a helyhatósági választásokon pártszövetségek nem vehetnek részt, de indulhat minden olyan párt, amelyet a törvény elfogadásának pillanatáig jegyeztek be vagy neveztek át. Ez az ukrán politikai viszonyok és szokások közepette rendkívül lényeges előírás, hiszen amint az utóbbi idők választásai is bizonyították, bevett és sikereket hozó eljárás volt, hogy több párt beáll egy-egy ismert politikus mögé, s az így létrejövő blokk (mint például a most kormányzó Petro Porosenko Blokkja) méretkezik meg. A pártoknak külön-külön kell indulniuk, a bejutási küszöb megyei és járási szinten is 5 százalék lett a korábbi 3 helyett.

A kárpátaljai magyarságnak két egymással versengő pártja van, a lakosság számaránya pedig nem elegendő ahhoz, hogy a KMKSZ és az UMDSZ külön-külön is átléphesse a bejutási küszöböt, s bekerüljön a Kárpátaljai Megyei Tanácsba. Egymás ellenében esélyük sincs. A jogszabály első változatában még szerepelt egy 7 százalékos küszöb a pártszövetségek számára. A két rivális szervezet meg is kezdte a tárgyalásokat, vagy inkább csak a tapogatózást, a közös fellépés érdekében. Valamiféle laza választási szövetséget talán még kikényszeríthetett volna közöttük a szükség és a ráció, de összeolvadásuk szinte elképzelhetetlen.

Azzal, hogy csökken a képviselők száma, (Kárpátalján például a jelenlegi 108 helyett 90-es létszámmal áll majd fel a képviselő testület), az egy mandátum megszerzéséhez szükséges relatív szavazatmennyiség is megnő. Tekintettel arra, hogy a háború, főképp a katonai besorozások miatt a kárpátaljai magyar férfilakosság nagyszámban a külföldi munkavállalást választotta a front helyett, a közösség számaránya egyelőre felmérhetetlen mértékben csökkent. (Korábban 150 ezer körüli volt a magyarok száma.) Ilyen körülmények közepette gyakorlatilag kizárt a mandátumszerzés.

A Kárpáti Igaz Szó ungvári magyar hetilapnak adott interjúban, Zubánics László, az UMDSZ elnöke úgy vélekedett, „Az, hogy a pártszövetségek indulása kikerült a törvény passzusai közül, egészen új helyzetet teremt sokak – köztük a kárpátaljai magyarság – számára”. Hangsúlyozta: a 2014-es parlamenti választások adatai azt mutatják, hogy a magyarság körében igen alacsony volt a részvételi arány, s egy 3 százalékos eredmény eléréséhez is hatalmas mobilizációs munkát kell elvégezni.

„Mindezek tudatában bátran kijelenthetem, hogy az 5 százalékos megyei küszöb elérése a magyar pártok mindegyike számára külön-külön irreális cél. Valamilyen együttműködés kidolgozása és annak betartása esetén azonban elérhető, még egy alacsonyabb részvételi arány esetén is”, szögezte le Zubánics.

Arra a kérdésre, hogy „Az új törvény milyen hatással lehet az elkezdődött magyar–magyar párbeszédre?”, a pártelnök úgy vélekedett, adottak a kompromisszum lehetőségei. „Amennyiben eredményeket akarunk felmutatni megyei szinten, a megyei jogú városokban, illetve képviselői többséget szeretnénk a tömbmagyar területeken, akkor a két magyar szervezetnek sürgősen kompromisszumos megállapodást kell kötnie. 2010-ben már foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, megvannak azok a keretek, amelyek lehetővé tennék egy sikeres választási szereplést. Ehhez megvan a jószándék a szervezetek vezetői, a magyar kormányzat részéről, most a vezető testületeken a sor, hogy bizonyítsák – a köz érdekében hajlandók megállapodást kötni”.

Az UMDSZ elnök szavaiban is legalább annyi az újdonság, mint a jogszabályban. Már eleve az, hogy a két szervezet megpróbált az utóbbi időben tárgyalóasztalhoz ülni premiernek számít. Az pedig egyenesen szenzáció számba megy, hogy „a magyar kormányzat részéről is megvan a jószándék”. Az UMDSZ – KMKSZ szembeállás ugyanis annak a tipikus kárpát-medencei magyar-magyar rivalizálásnak a példája, amikor a Fidesz megpróbálta átrendezni a határon túli magyar viszonyokat.

A KMKSZ volt a kizárólagos partnere Orbánéknak, az UMDSZ-t a 2010-es kormányváltás után például teljesen kizárták a "nemzeti együttműködés rendszeréből", az UMDSZ-közeli vagy Budapestről annak tekintett szervezeteket pedig a támogatási rendszerből. Az UMDSZ korábbi elnökét, Gajdos Istvánt egyenesen nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették. Ennek ellenére, az UMDSZ fölényt nem tudták megtörni. A háború és az utóbbi időben érzékelhető budapesti nemzetpolitikai irányváltás azonban engedékenyebbé tették az Orbán-kormányt.

Amint egy erdélyi elemző fogalmazott, az orbáni nemzetpolitika már a 2010-2014-es ciklusban szemmel láthatóan abban merült ki, hogy „lehetőleg legyen csönd, ne legyen bírálat, legalább ezen a fronton ne kelljen harcolni”, és közben szépen szaporodjon az új magyar állampolgárok száma. Ennek tudható be, hogy Orbán elpálinkázgat Robert Ficoval anélkül, hogy a szlovák kormányzat visszavonta volna a magyarokat sújtó nyelvtörvényt vagy állampolgársági törvényt, de az is, hogy fegyverszünetet kötött az RMDSZ-el, miután zsebpártjaival legyőzni, megtörni nem tudta.

Kárpátalján - nyilván budapesti nyomásra - visszavonult tavaly tavasszal a pártelnökségtől a KMKSZ addigi harcias elnöke, Kovács Miklós (akit azért nem küldtek süllyesztőbe, miniszterelnöki tanácsadó lett, havi 1,12 millióért. Feladata: "szaktanácsadás nyújtása az ukrán helyzettel összefüggő magyar külpolitikai stratégiát érintő kérdéskörben"), decemberben pedig az UMDSZ élén történt váltás. Annyira azért nem lett engedékeny Orbán, hogy Gajdost elfogadja, személye eleve kizárta, hogy a nemzet miniszterelnöke az UMDSZ-t is visszafogadja a „nemzet kötelékébe”.

Gajdos helyzete belpolitikailag is tarthatatlanná vált az ukrajnai rendszerváltás után, mivel Janukovics pártjának listáján jutott be a kijevi parlamentbe. Még júniusban lemondott, a jelenlegi elnök a kongresszusig ügyvezetőként irányított. (Most a KMKSZ elnök, Brenzovics László a Porosenko Blokk listáján nyert mandátumot.) Budapest „stratégiai partner” továbbra is a KMKSZ, de alacsonyabb kormányzati szinten már az UMDSZ-el is felvették a kapcsolatot. A két magyar szervezet között megindult párbeszéd eddig nem hozott kézzelfogható eredményt.

Turizmuscunamit remél Teherán

Irán nemcsak nyugati befektetésekben reménykedik azt követően, hogy július első napjaiban, Bécsben megszületett a nukleáris megállapodás az országgal, hanem abban is bízik, hogy vonzó terep lesz a külföldi turisták számára. Maszud Szoltanifar iráni alelnök, a kulturális örökség és turizmus teheráni szervezet vezetője szerint „fényes jövő” vár a turizmusra a perzsa államban.

Úgy véli, egyetlen gazdasági ág és szektor sem számíthat hasonlóan jelentős növekedésre. Nem is csoda. Az 1979-es iszlám forradalom előtt az ország a turisták Mekkájának számított. Sokan áramlottak ide. A konzervatív klérus hatalomra kerülésével, valamint az 1980-tól 1988-ig tartó Irán és Irak között dúló háborúval azonban töredékére esett vissza az államba ellátogató külföldiek száma. Amiatt is jelentős érdeklődésre számít Irán, mert az ország nagyon sok külföldön élő szülöttje tervezi azt, hogy hazalátogat a rokonokhoz. 2010-es adatok szerint legalább ötmillió iráni élt külföldön.

Irán már a nukleáris tárgyalások során deklarálta a turizmussal kapcsolatos céljait. Eszerint 2025-ig azt akarják elérni, hogy évente 20 millió turista látogasson el az országba, amely 30 millió dolláros bevételt jelentene a költségvetés számára.

Jelenleg azonban nagyon elmaradott a turizmus helyzete, hiszen évről évre mindössze körülbelül 4 millióan látogatnak el a perzsa államba, ami 6 milliárd dolláros bevételt jelent. Hasszan Rohani elnök már megválasztásának évében, 2013-ban egyik első intézkedéseként enyhített a külföldieket érintő szigorú vízumelőírásokon. Ám további könnyítéseket is tervez. Bejelentették például, hogy a külföldi látogatók számára a vízum nélküli időszakot az eddigi 14 napról egy hónapra emelik.

Mohszen Karib, az iráni turizmus befektetési társaság (ITTIC) vezetője egyenesen a külföldi vendégek szökőárjára számít. A Mehr hírügynökségnek elmondta, hazája öt nemzetközi turisztikai kiállításon is részt vesz a közeli jövőben. A legnagyobb gond azonban a turizmust érintő infrastruktúra. Tavaly tizenegy szállodát építettek. Ahhoz azonban, hogy tényleg áramoljanak a külföldiek az országba, ennek a sokszorosa kellene, s a szolgáltatásokat is jelentős mértékben kéne javítani.

A célkitűzések teljesüléséhez a következő tíz évben legalább négyszáz hotelt kellene építeni, elsősorban három- és négycsillagosokat. A teheráni kormányzat az állami hírtelevízió, a Press TV közlése szerint már legalább egy tucatnyi szállodai csoporttal vette fel a kapcsolatot, ezek közé tartozik a Rotanta, az Accor, az InterContinental, a Hyatt, a Hilton, valamint a Starwood.

Iránt vendégszerető országnak tartják, ám a turistákat különösképpen érdekelhetik az egyedülálló kulturális emlékek. Összesen 19 olyan hely létezik, amelyek az ENSZ világörökségéhez tartoznak. A legismertebb Iszfahán, amely több mint két évezreddel ezelőtt a pártusok birodalmának fővárosa volt. Virágkorát Abbász sah (1588–1629) idején élte a 16. században – írta a Wikipedia. 1598-ban Abbasz sah ide helyezte át udvartartását is. Ekkor épült monumentális főtere, mely szerepel az UNESCO világörökség javaslati listáján is.

Az északi Tebrisz bazárjáról, Dél-Irán legnagyobb városa, Siraz, ligeteiről, parkjairól ismert. A költők városának is nevezik, mert itt nyugszik Szádi és Háfiz, két imsert költő is. Jazd és környéke a Selyemút iráni ágának legfontosabb állomása. Védett óvárosa, széltornyai és csatornarendszere is ismert, s turisták sorát vonzhatja.

A világ egyik legnagyobb régészeti emlékhelye Perszepoliszban található, az egykori Óperzsa Birodalom fénypompás ünnepségeinek palotavárosa volt. Nagy Sándor Kr. e. 331-ben felperzselte a várost. Irán másfajta érdekességeket is tartogat. Az Alburz-hegységben néhány síparadicsom is található. S akkor nem szóltunk még Teheránról, amely a hatvanas-hetvenes években, Mohamed Reza Pahlavi sah uralkodása idején művészek fontos találkozóhelye volt.

Turisztikai hivatalok megerősítették, hogy az utóbbi hetekben mind nagyobb az érdeklődés a perzsa állam iránt. Bizonyos dolgokra azonban oda kell figyelni. A nőkre például szigorú öltözködési szokások vonatkoznak, s az össze nem házasodott párokat is érhetik kellemetlenségek bizonyos viselkedési előírások miatt.

Erdogan nem hátrál meg

Publikálás dátuma
2015.07.29. 07:31
A két törökországi kurd párt támogatói közötti vonal összemosódik FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BURAK KARA
Egyre feszültebb a viszony a Kurd Munkáspárt (PKK) és Ankara között. A konfliktust az váltotta ki, hogy múlt péntek óta a török légierő a PKK iraki állásait is támadja. Recep Tayyip Erdogan török államfő bejelentette: nem hátrál meg a terrorellenes harcban. A NATO közleményben vállalt szolidaritást Törökországgal.

Törökország egy tapodtat sem tágít a terrorizmus ellen folytatott harcban, jelentette be tegnap Recep Tayyip Erdogan török államfő. A török légierő az utóbbi napokban légicsapásokat mért Szíria északi részén az Iszlám Állam (IS) terrorszervezet állásai ellen, de ugyanakkor az IS ellen harcoló észak-iraki kurdok ellen is.

Erdogan kínai hivatalos látogatásra indult, a repülőtéren tartott rögtönzött sajtótájékoztatót a kérdésben. A Reuters és az AFP hírügynökségek beszámolója szerint az elnök azt mondta, visszafordíthatatlan folyamatról van szó, Törökország az eddig mutatott határozottsággal folytatja a harcot. Az államfő, anélkül, hogy részleteket közölt volna, úgy vélekedett, hogy a NATO, amely tegnap Ankara kérésére rendkívüli tanácskozást hívott össze, „meg fogja hozni a szükséges intézkedéseket”.

A sajtótájékoztató idején még zajlott a NATO-nagykövetek soron kívüli tanácskozása. A Szövetség legfontosabb döntéshozó testülete, az Észak-atlanti Tanács egy közleményt adott ki, amely kimondja, hogy a terrorizmus minden formája és megnyilvánulása tűrhetetlen és megindokolhatatlan. Leszögezi, hogy a szövetség biztonsága "oszthatatlan", a NATO pedig „erőteljesen szolidáris” Törökországgal. Az ankarai vezetés az elmúlt napok terrortámadásai miatt kérte a Tanács összehívását. A NATO üdvözölte Törökország aktívabb részvételét az IS elleni harcban, de a közlemény nem ejtett szót a kurdok elleni légicsapásokról.

Erdogan a sajtótájékoztatón viszont beszélt a kérdésről. Úgy vélekedett, lehetetlenné vált a török-kurd közeledés, békefolyamat továbbvitele. Kilátásba helyzete azt is, hogy azoktól a kurd politikusoktól, akik „kapcsolatot tartanak fenn terrorista csoportokkal”, meg fogják vonni a mentelmi jogot. A kérdés azonban nem egyszerű: Észak-Irakban a terroristák ellen a Törökországban terrorszervezetnek minősített PKK testvérpártja, az YPG harcol, a nyugati államok egyik legfőbb szövetségeseként. Az eddigi legjelentősebb sikereket is ők érték el az Iszlám Állam terroristái ellenében.

Másrészt belpolitikai veszélyeket is rejt a bejelentés. Ankarában kormányalakítás folyik, Erdogan pártja, az AKP 12 év óta először szövetségesre szorul. A kurdok pártja, a HDP 13 százalékot szerzett, így jelentős politikai tényezővé vált és értelemszerűen szorgalmazza a békefolyamatot, a PKK-val való kiegyezést. Erdogabék lehetséges koalíciós partnere, a HDP azonban a 2012-ben elindított békefolyamat megszakítását követeli.

A Hürriyet török portál úgy értesült, hogy Törökország és az Egyesült Államok megállapodott arról, közösen dolgozzák ki a szíriai határszakasznál kialakítandó Iszlám Állam-mentes övezet kialakításának részleteit. Egy török illetékes az AFP-nek elmondta, az a cél, hogy nagyobb stabilitást biztosítsanak Törökország számára, s elkerüljék a múlt hétfőihez hasonló terrorakciókat. Az IS-mentes övezet 98 kilométer hosszú és 40 kilométer széles lesz. A terület nagy része jelenleg a dzsihadisták ellenőrzése alatt áll.

Török gázvezetéket robbantottak

Robbanás rázott meg kedden hajnalban Agri tartományban egy gázvezetéket, amely Iránból jön török területre. Taner Yildiz energiaügyi miniszter szerint szabotázsakció történt. A merényletet a Kurd Munkáspártnak (PKK) tulajdonítják. Szintén a PKK számlájára írják, hogy a kelet-törökországi Mus tartományban megöltek egy rendőrtisztet. A támadók akkor nyitottak rá tüzet, amikor családjával egy gépkocsiban haladt. A helyi kormányzó szerint a tiszt a kórházban halt bele sérüléseibe. A hatóság tíz személyt vett őrizetbe a merénylet kapcsán.