Az erős Japán bűvöletében

Publikálás dátuma
2015.07.28. 07:34
Nem mindenki ért egyet Abe Sinzo politikájával: a minap japán egyetemisták tiltakoztak ellene FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/BUDD
Magára haragította szomszédait Tokió. Kína és Dél-Korea egyaránt hevesen bírálta a japán nemzetbiztonsági kihívásokat taglaló Fehér Könyvet, amelyet július 21-én fogadott el a japán kormány. A tokiói parlament, az ellenzék tiltakozása mellett előzőleg megszavazott két kulcsfontosságú törvényjavaslatot, jóváhagyva a második világháború után elfogadott békealkotmány részleges átértelmezését.

Vihart kavart az évente nyilvánosságra kerülő japán nemzetbiztonsági Fehér Könyv. A több mint 400 oldalas stratégiai dokumentum első változatát a kormányzó Liberális Demokrata Párt elutasította, mivel úgy vélték, nem fogalmaz elég keményen Kínával kapcsolatban. Az Abe-kormány által végül jóváhagyott változat Pekingtől egyebek mellett a Dél-kínai-tengeren kezdett mesterséges szigetfeltöltés leállítását követeli.

Washington is aggódik
A kínai szigetfeltöltést egyébként az Egyesült Államok is bírálta. Ashton Carter amerikai védelmi miniszter úgy nyilatkozott, az elmúlt másfél évben folytatott, gyorsított ütemű szigetépítés aláássa a biztonságot az ázsiai-csendes-óceáni térségben. Washington jóelőre figyelmeztette Pekinget, hogy nem fogja tudomásul venni, ha Kína a légi- és tengeri közlekedés korlátozását akarná elrendelni a saját területének tulajdonított, mesterséges földdarabok körül.

Tokió kifogásolja, hogy Kína olajfúró platformokat létesít. Peking viszont azt állítja, hogy az olajkutatásokat kínai területi vizeken végzik – csakhogy nincs egyetértés abban, hogy hol is húzódnak pontosan e vizek határai. Peking a Dél-Kínai-tenger majdnem egészét saját fennhatósága alá tartozónak tekinti, átfedve olyan térségeket, amelyeket a Fülöp-szigetek, Malajzia, Vietnam, Tajvan és Brunei is magáénak vall. Ezért

Japán és Kína jó ideje farkasszemet néz a Kelet-kínai-tenger térségében, Tokiót pedig aggasztja, hogy kínai harci gépek és járőrhajók rendszeresen feltűnnek az Okinavától nyugatra fekvő Szenkaku-szigeteknél (kínai nevén Diaojü-szigetek).

A gyakorlatilag lakatlan szigetcsoport hovatartozása körüli vita azt követően éleződött ki, hogy jelentős olajkincset fedeztek fel a térségben. A szigetekre mellesleg Tajvan is benyújtotta igényét.

A japán kormány Fehér Könyve a Dél-Koreával már több mint egy évtizede fennálló szigetvitát is a fő kihívások között említi. Szöul a Takesima-szigetek hovatartozását vonja kétségbe, a dél-koreai kormányzat szerint az általuk Dokdo-szigetekként emlegetett területek kétségkívül Dél-Korea, nem pedig, ahogy Tokió állítja, Japán tulajdonát képezik.

A biztonsági kihívások között a tokiói kormány az Iszlám Állam fenyegetését is felsorolja. Az IS idén januárban videót tett közzé egy Szíriában túszul ejtett újságíró, Goto Kendzsi, illetve egy másik japán túsz lefejezéséről.

A kiéleződő területi konfliktusok fényében Japán szomszédait fokozottan nyugtalanítja, hogy a konzervatív japán kormány történelmi változtatásokra, a hagyományos japán békealkotmány átírására, de legalábbis – rövid távon – átértelmezésére, az abban foglalt korlátozások lazítására készül. Abe Sinzo kormányfő már tavaly jelezte, hogy elképzelései szerint a távol-keleti szigetország a jövőben nagyobb szerepet kíván vállalni a nemzetközi színtéren.

A második világháború vesztes államaként Japán alkotmányában rögzítette, hogy katonái soha nem vesznek részt külföldi katonai akciókban. A távol-keleti szigetország fegyveres erőit hivatalosan Önvédelmi Erők néven nevezik, s az elmúlt hét évtizedben tartották magukat ehhez a vállalt önkorlátozáshoz. Igaz, az önvédelmi erők jól felszereltek, s Tokió évek óta ambíciózus modernizálási programot hajt végre. A hadsereg létszáma a BBC védelmi tudósítója szerint mintegy 150 ezer fő, a haditengerészeti önvédelmi erőknek van egy új helikopterhordozója, a JS Izumo, két Aegis-rakétákkal felszerelt cirkálója, modern radarrendszere, 34 rombolója, 9 fregattja.

A távol-keleti szigetországra kiterjed az amerikai rakétapajzs, két nagyteljesítményű amerikai radar állomásozik a szigetország területén, négy rombolóról képesek PAC-3 típusú elfogórakétákat kilőni. A rakétavédelmi kapacitás továbbfejleszésére készülnek, s persze nem lehet elfeledkezni a japán területen állomásozó amerikai csapatkontingensről sem.

A tokiói parlamentben az Abe-kormánynak biztos többsége van, így végül – az ellenzék hangos tiltakozása, majd több ellenzéki párt honatyáinak kivonulása dacára – az alsóházban simán megszavazták a nemzetbiztonsági törvény módosítását. Az önvédelem joga helyett a kollektív önvédelem fogalmát vezették be, s e változtatás azt jelenti, hogy Japán a jövőben külföldön is bevetheti katonai erőit szövetségesei, elsősorban stratégiai partnere, az Egyesült Államok oldalán.

Abe Sinzo a washingtoni kongresszus két háza előtt mondott beszédében közölte, hogy idén nyáron elfogadják a szükséges törvényeket, felülvizsgálva az eddigi védelmi irányelveket. A felsőháznak ugyan még jóvá kell hagynia a módosításokat, de – ha 60 napon belül nem tűzik napirendre a kérdést – az alsóház kétharmados többséggel átviheti a tervezett rendelkezéseket.

Az LDP keményvonalasai ráadásul nem elégednek meg az eddigi változtatásokkal, s a japán békealkotmányból végleg törölnék a híres 9. cikkelyt, amelyben Japán mindörökre lemondott a háború indításának jogáról. Az alaptörvény átírásához azonban a parlament mindkét házában kétharmados többségre lenne szükség, s a változtatásokat népszavazásnak is jóvá kellene hagynia. Abe jogászok szerint ezért nem ezt az utat, hanem az alkotmány „részleges átértelmezésének” útját követi. Egyes jogászok ezt „alkotmányos puccsként” értelmezik – írta a The Independent című brit lap.

A japán közvéleményt megosztja Abe törekvése Japán külföldi katonai szerepvállalásának erősítésére. A második világháborúban elszenvedett két nukleáris csapás után a japán társadalomban mélyen gyökerezik a pacifizmus, s ellenzik a békealkotmány átfogalmazását. Érthető hát, hogy a nemzetbiztonsági törvényjavaslat benyújtása nyomán a japán kormányfő népszerűsége jelentősen visszaesett. Míg korábban 42 százalékos volt Abe támogatottsága, alig egy hét alatt 35 százalékra esett vissza.

A konzervatív politikus elutasítottsága ugyanakkor 51 százalékra emelkedett, második hivatali idejében erre még nem volt példa. A megkérdezettek 68 százaléka aggályosnak találta, hogy az LDP áterőltette az alsóházon a módosításokat, s csupán 24 százalék értett egyet ezzel. Tokióban és számos nagyvárosban tartottak jelentős megmozdulásokat.

Bár az „erős Japán” megteremtésére irányuló törekvései megtépázták népszerűségét, mindez nem jelenti azt, hogy inogna Abe bársonyszéke. Abe 2005-2006-ban már betöltötte a miniszterelnöki posztot, 52 évesen Japán legfiatalabb kormányfője lett, de alig egy évig tudta megőrizni hatalmát. 2012-ben nagy többséggel választották meg, s a 2014 decemberi parlamenti választásokon az LDP és koalíciós partnere, az Új Komeito párt megőrizte kétharmados parlamenti többségét. Abe visszatérésekor elsősorban a japán gazdaság megújítását ígérte, a róla elnevezett „abenomics” végrehajtása azonban lassan halad.

A beígért hármas reform – a három nyíl elmélete – még csak hiányosan valósult meg, a legkockázatosabb döntéseket, a strukturális reformot Abe halogatja. „Ma már egyre inkább úgy tűnik, írta „Abe Sinzo tragédiája” című cikkében a Japan Times: a japán kormányfő számára a gazdaság újjáélesztésének célja csak arra szolgált, hogy megteremtse a lehetőséget a radikális politikai változásokhoz, a háború utáni japán alkotmány átírásához. Abe tragédiája, véli Christopher Hobson, a Waseda Egyetem politikatudományi vendégprofesszora, hogy a számára adatott rendkívüli lehetőséget eltékozolta, egy szűklátókörű, idejétmúlt, nacionalista ideológia csapdájába esve.

Tartanak Phenjantól

Japánt érthetően komolyan aggasztják az egyre gyakoribbá váló észak-koreai ballisztikus rakétakísérletek. E teszteknek a sikerességét ugyan nagyon nehéz ellenőrizni, s nemzetközi szakértők kétségbe is vonják a phenjani kormány bejelentéseinek hitelességét. Észak-Korea épp a sikeres iráni atom-megállapodás nyomán jelentette be, hogy nem áll szándékában tárgyalásokat kezdeni saját nukleáris programjának korlátozásáról. Sőt, Phenjan októberben újabb rakétakilövésre készül, méghozzá a 2012-es rakétakísérletnél használt Unha-3-nál kétszer nagyobb ballisztikus rakéta kilövésével akarják ünnepelni a Koreai Munkapárt alapításának 70. évfordulóját.



Szerző

Sokat dolgozik, de keveset keres a magyar

Publikálás dátuma
2015.07.28. 07:13
Illusztráció/Thinkstock
Még mindig a legtöbbet dolgozó és a minimálbér után a legtöbbet adózó országok között tartja számon hazánkat a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, melynek egy friss tanulmányából az is kiderült, hogy a gazdaságilag legfejlettebb európai államokban dolgoznak a legkevesebbet az állampolgárok. A "keményen dolgozó kisembereket" viszont nem becsülik Magyarországon, a magyarok harmadával tavaly az is előfordult, hogy még élelemre sem volt pénze.

Magyarország továbbra is az élmezőnyben szerepel a legtöbbet dolgozó országok listáján. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az egy dolgozóra jutó átlagos éves munkaórák számát vizsgáló felmérése ugyanakkor rámutatott: az elmúlt években a magyar foglalkoztatottak körében visszaesés tapasztalható a ledolgozott munkaórák tekintetében.

Míg 2012-ben egy magyar dolgozó 1888 órát dolgozott, addig 2013-ban az éves munkaidő 1880 órát tett ki, ami 2014-re tovább csökkent, tavaly az átlagadatok alapján egy magyar dolgozó 1858 órát dolgozott egy évben. Ha évi 250 munkanappal számolunk, ez nagyjából hét és fél munkaórát tesz ki naponta. Ezzel a vizsgált 34 ország listáján a 9. helyre kerültünk, tavaly hetedikek lettünk.

Az OECD-tagállamok közül Mexikóban dolgoznak a legtöbbet az emberek, átlagosan 2228 órát évente, a felmérés szerint minden harmadik mexikói 50 óránál is többet dolgozik hetente - a kutatók a vizsgált 34 ország 13 százalékánál tapasztalták ugyanezt. A második helyen a görögök állnak évi 2042 munkaórával, Chile pedig a harmadik helyen végzett a legtöbbet dolgozó országok dobogóján (1990 óra). Ha csak az európai országokat nézzük, Magyarország a negyedik helyen végzett a már említett görögök, a lettek és a lengyelek után.

Az OECD-országok közül tavaly Németország került a sereghajtó szerepébe, itt mintegy 500 órával kevesebbet dolgoznak az állampolgárok, mint hazánkban: a német munkások átlagosan 1371 órát dolgoztak egy évben. Hasonló a helyzet Európa más fejlett, magas életszínvonallal rendelkező államainál: Németország után Hollandia, Norvégia és Dánia következik, a három országban nagyjából 1400 órát dolgoznak az emberek évente. Az OECD államok éves átlaga egyébként 1770 órát tesz ki, s ennyit dolgoznak a középmezőnyben elhelyezkedő cseheknél, szlovákoknál, Olaszországban, de az Egyesült Államokban is.

Egyre kevesebb a diákmunkás
Egyre kevesebb fiatal vállal diákmunkát a diákszövetkezetek adatai szerint, miközben munka akadna bőven - írta a piacesprofit.hu. Szakértők szerint az elmúlt évekhez képest nagyobb hangsúly került a szakmai feladatok végzésére, de a klasszikus diákmunkának számító feladatkörök is megtalálhatók az irodák kínálataiban. Év közben jellemzően a felsőoktatásban tanulók vállalnak diákmunkákat, a nyári szünetben azonban a középiskolások számára is több munkalehetőség adódik.A csökkenés mögött a diákszövetkezetek szakértői szerint az oktatás átalakítása (a felsőoktatási keretlétszámok csökkentése, az OKJ-s képzések átalakítása) állhat. Akik mégis munkába állnak, azok számára a legkisebb fizetendő bruttó órabér jelenleg 604 forint, ám minél összetettebb, szakmaibb feladatok kell végezni, annál több pénzt kaphatnak a fiatalok: szaktudást igénylő munkavégzés esetén nem ritka az 1000-1500 forintos órabér sem. A fővárosban egy átlagos óradíj 700 forint körül mozog.

A nemzetközi gazdasági szervezet egy másik kutatásában arra is kíváncsi volt, hogy a foglalkoztatottaknak mennyi idejük jut szabadidős tevékenységekre, illetve hogyan alakul a munka és a magánélet egyensúlya. Az adatok szerint egy átlagos, teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozónak 15 órája van naponta szükségletei kielégítésére (ebbe az alvás is beletartozik), valamint más szabadidős tevékenységekre (sport, hobbi, családdal, barátokkal való időtöltés). A szabadidő rovására Törökországban és Mexikóban dolgoznak a legtöbbet, míg Magyarország ebben a tekintetben a lista 14. helyén szerepel, középmezőnyben az olaszok és a franciák mellett.

A munkaviszonyt és a fizetéseket tekintve sem lehet túl sok jót mondani, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) idén publikált felméréséből az derült ki, hogy a világszinten foglalkoztatott munkaerő csupán 42 százalékának van megbízható állása, az emberek nagy része részmunkaidős állásokban dolgozik - írta az ILO jelentésére hivatkozva a hetek.hu. A munkaviszonyokat az OECD is vizsgálta, adataik szerint az 1995-2013 között létrejött munkahelyek több mint fele részmunkaidős állás. Ebben a munkakörben dolgozók sokszor alulképzettek, és jóval kevesebb és bizonytalanabb jövedelemmel rendelkeznek, mint az állandó munkahellyel rendelkezők. Az OECD elszegényedést vizsgáló idei, a milánói világkiállításon bemutatott tanulmányából meghökkentő adatok derültek ki: a sok munka nem sok mindenre elég.

Bár a statisztikák szerint a magyarok a legtöbbet dolgozó foglalkoztatottak közé tartoznak, sokan nem tudnak megélni fizetésükből, az elszegényedést vizsgáló tanulmányból ugyanis kiderült, hogy a megkérdezett magyarok 30 százaléka állította azt, hogy a felmérést megelőző 12 hónapban előfordult vele, hogy a pénztelenség miatt nem tudott ételt venni magának vagy családjának. Magyarország az ötödik lett ezen a listán, hazánkat csak Indonézia, Törökország, Mexikó és Dél-Afrika előzte meg.

Vagyis ebből a szempontból az EU-n belül Magyarországon a legrosszabb a helyzet, az utánunk következő európai ország Lengyelország, itt a megkérdezettek 18 százaléka számolt be hasonló problémákról. Nem jobb a helyzet Csehországban sem: az OECD szerint itt egy egyedülálló kétgyermekes szülőnek napi 16 órát kellene dolgoznia ahhoz, hogy kijöjjön a fizetéséből.

Csökkenő ellenőrzés, több baleset
Nagymértékben nőtt tavaly a munkahelyi balesetek száma, sok közülük halálos kimenetelű, miközben a munkavédelmi ellenőrzések száma a felére esett vissza az elmúlt hét évben. A Nemzetgazdasági Minisztérium adatai szerint tavaly több mint kétezer munkahelyi balesetet jelentettek be a cégek, a halálos balesetek száma pedig 20 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi időszakhoz képest. Mindez leginkább annak köszönhető, hogy az elmúlt években drasztikusan csökkentették az ellenőri létszámot, így több tízezernyi munkahely marad ki a hatósági kontrollból."Számítások szerint ezzel az ellenőri létszámmal 38 évente jutnának el minden munkahelyre a hatóság emberei. Ez egyértelműen a kormány felelőssége" - mondta Székely Tamás. A Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozó Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint a munkavédelem területén komoly hiányosságok vannak, s a hatósági ellenőrzések számának csökkenésével arányosan sok cégnél lazult a munkavédelmi fegyelem is.


Nálunk a legtöbb az adó

Miközben itthon dübörög a legújabb sikerpropaganda, melynek egyik eleme az újra növekvő minimálbér, az OECD megdöbbentő adatokat tett közzé a Facebook-oldalán.

Fehéren-feketén kiderül, hogy a vizsgált országok közül Magyarországon terheli a legtöbb adó és járulék a minimálbért. A 35 százalékos elvonás még a második helyen álló 27 százalékos lettországi terhelést is meghaladja, amely ugyancsak elég magasnak mondható a legtöbb országhoz képest, ahol a minimálbért sújtó adók 20 százalékot vagy még annál is kevesebbet tesznek ki. A legkevesebbet a spanyol és az ír minimálbérből élőknek kell fizetniük, a mexikóiak pedig még 17 százalékos jövedelemkiegészítést is kapnak különböző adókedvezmények formájában.

A kormány új plakátkampányának egyik üzenete – „Újra nő a minimálbér!” – némiképp ellentmond a fenti grafikának. A részleteknél ugyanis az olvasható: ,,A minimálbér összege 2010 óta több mint 30 ezer forinttal emelkedett, amely 43 százalékos bővülést jelent.” Számszaki gondok nincsenek a mondattal, hiszen az idei 105 ezer forintos minimálbér egészen pontosan 31 500 forinttal haladja meg a 2010-es 73 500 forintot, a növekedés mértéke pedig 42,9 százalékos – írja az mfor.hu. 

De a kormány a bruttót emeli ki, ami a dolgozók számára semmi mást nem jelent, csak egy számot a bérlapon. Arról van szó ugyanis, hogy a második Orbán-kormány hivatalba lépése után az első intézkedések egyike volt az adórendszer átalakítása, ami az egykulcsos, 16 százalékos szja bevezetésével és az alacsony keresetűeket segítő adójóváírás fokozatos kivezetésével járt együtt. Utóbbi miatt az érintettek sokat veszítettek volna a nettó fizetésükből, ezért a kormány a fentiekkel párhuzamosan a bruttó minimálbér drasztikus emeléséről döntött annak érdekében, hogy nettóban ne csökkenjen a minimálbéresek fizetése. Vagyis ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy miközben a bruttó minimálbér 15 ezer forinttal emelkedett, addig a nettó bér növekedése csupán 315 forint volt.

Ez volt 2012-ben, egy rendkívüli évben. Előtte (2010-ig) és utána is, mostanáig átlagosan 4-5 ezer forinttal emelkedett a bruttó bér. Így mindezek, és főként a 2012-es rendkívüli emelés eredménye lett az, hogy a 43 százalékkal magasabb bruttó minimálbérből a nettó növekedése csupán 14,2 százalék volt. Vagyis a minimálbérre bejelentett dolgozók csak ennyivel kapnak többet kézhez most, mint 2010-ben. Összegszerűen ez azt jelenti tehát, hogy miközben a bruttó minimálbér 5 év alatt 31 500 forinttal növekedett, a kézhez kapott összegben ebből a növekményből mindössze 8539 forint jelenik meg – áll a honlap elemzésében

Szerző
Frissítve: 2015.07.27. 23:06

Masszív előítéletek között élünk

Publikálás dátuma
2015.07.28. 07:12
Illusztráció/Thinkstock
Egy nyíregyházi edzőterem tulajdonosa félt, hogy elriasztják a többi vendéget, ezért megüzente egy roma testvérpárnak, hogy nem jöhetnek hozzá edzeni. A vállalkozó tagadta, hogy rasszista lenne, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságot nem győzte meg.

Roma származású testvérpárt tiltott ki egy nyíregyházi férfi saját Cutler Gym elnevezésű edzőterméből - számolt be a hírről az Index. A tulajdonos elmondása szerint azért döntött így, mert félt, hogy riasztják a többi vendéget. Ezért megüzente, nem mehetnek hozzá többet edzeni. A tiltólistára kerültek nem nyugodtak bele a történtekbe, bepanaszolták a tulajt, miután egy régi törzsvendég - egy fekvenyomó világbajnok, és a terem reklámarca - védelme alá vette őket.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) ezután az ügyben eljárást indított, melynek során megállapították: az edzőterem tulajdonosa megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a kérelmezőket roma származásukra tekintettel kitiltották az edzőteremből. A tulajdonos ugyanis ezzel a magatartásával a kérelmezőkkel szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott - írták döntésük indoklásában. Az ítélet is ezt tükrözte, megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, valamint elrendelte a jogsértést megállapító jogerős határozat 90 napra történő nyilvánosságra hozatalát is.

Az eset sajnos nem egyedi, hasonló ügyekről mostanában szinte minden héten hallani. Mint ahogyan arról korábban beszámoltunk, legutoljára két fekete bőrű férfit ért hasonló atrocitás egy fővárosi gyorsétteremben, amikor gyakorlatilag indok nélkül küldték el őket. Magyarázat persze akadt az esetre: "a Blaha Lujza téri étterem elhelyezkedéséből adódóan kiemelten nagy forgalmat bonyolít le minden napszakban, ezért fokozott odafigyelést igényel a zavartalan környezet és folyamatosan elegendő ülőhely biztosítása a fogyasztó vendégek számára" - indokolta a történteket az étterem.

Az atrocitások rendezésére azonban mindig van törvényes megoldás. Lapunk megpróbált utánajárni az EBH-nál, hogy ennek mi a hivatalos menete, illetve hogy milyen további esetekről tudnak. A hatóság hivatalos oldalán a következő olvasható: aki úgy érzi, hogy hátrányosan megkülönböztetik keresetlevelet nyújthat be az illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz, vagy az EBH-hoz. Ebben a bejelentő beszámolhat az esetről, megjelölve védett tulajdonságát, amiért őt hátrányban részesítették.

A hatályos jogszabály alapján ilyen tulajdonság lehet - többek között - a panaszos neme, faji hovatartozása, bőrszíne, vagy éppen a nemzetisége. Ezen kívül pontosan meg kell jelölni, hogy a bejelentő kivel szemben kéri az eljárás megindítását. S fontos tudni azt is, hogy ugyan az irat benyújtásának nincs határideje, de a jogsértésről való tudomásszerzést követő egy éven, illetve a jogsértés bekövetkezésétől számított 3 éven túl közigazgatási eljárás már nem indítható.

Szerző