Maláj utasszállító - Huzakodás a vizsgálóbizottság miatt

Az eddigi nyilatkozatháborúhoz hasonlóan a jelek szerint a diplomáciai csatározásban is patthelyzet látszik kialakulni a tavaly júliusban Ukrajna felett lelőtt malajziai utasszállító ügyében. Oroszország ugyanis megvétózta az ENSZ-ben azt a javaslatot, amely egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását javasolta az Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó MH17-es járat sorsának felderítésére. 

Egy speciális többnemzetiségű bíróság létrehozását a maláj kormány javasolta, ám a moszkvai érvelés szerint egy ilyen testület nem érné el a kívánt célt, „nem biztosítaná a kellő átláthatóságot”, sőt úgymond „kontraproduktív lenne”.

Ezzel szemben Oroszország az AP hírügynökség jelentése alapján tegnap beterjesztette saját javaslatát a világszervezetben: ennek értelmében a javasolt bíróság létrejötte nélkül kellene a 298 ember halálát okozó tragédia felelőseinek kilétét megállapítani. Hírmagyarázók gyanítják, hogy Moszkva friss – s a Biztonsági Tanácsban nyilván elvérző – ellenindítványa mögött az áll, hogy a repülő lelövése mögött vélhetőleg az oroszok által támogatott kelet-ukrajnai szeparatista erők állhattak. E felkelő csoportok azonban következetesen Ukrajnára igyekeznek hárítani a felelősséget.

Az MH17-est orosz gyártású rakéta találta el, éppen egy évvel ezelőtt, az áldozatok zöme holland, ausztrál és maláj volt. A Hollandia által küldött vizsgálók jó ideig még a katasztrófa helyszínét sem tudták megközelíteni a régióban folyó harcok miatt, s komoly nehézségeket okozott a holttestek azonosítása, illetve hazaszállítása is. Jellemző a hétfői orosz javaslat nyelvezete is: a dokumentum a repülőgép elpusztítását nem lelövésként vagy katonai cselekményként említi, hanem „légi incidensnek” nevezi.

Szerző

Obama felléphet a Boko Haram ellen

Segítséget ígért a Boko Haram elnevezésű iszlamista terrorcsoport elleni harcban Muhammadu Buhari nigériai államfőnek hétfőn a washingtoni Fehér Házban Barack Obama amerikai elnök.

Obama közölte a márciusban megválasztott és nem egészen két hónapja hivatalban lévő Buharival, hogy az Egyesült Államok támogatja "nagyon világos programját" a Boko Haram és más szélsőséges szervezetek felszámolására és a korrupció visszaszorítására.

John Earnest, a Fehér Ház szóvivője szerint a két elnök zárt ajtók mögött a biztonsági együttműködéséről, így a Boko Harammal szembeni fellépésről folytatott megbeszélést az Ovális irodában. Buhari közölte Obamával: Nigéria hálás az országban megtartott szabad választások támogatásáért. 

A legnépesebb afrikai ország elnöke a nap folyamán találkozott Joe Biden amerikai alelnökkel is, aki azt hangoztatta, hogy a szélsőségesek feletti győzelmet nem lehet egyedül katonai eszközökkel kivívni, azt  jelentős társadalmi-gazdasági programokkal is alá kell támasztani. Ebben felajánlotta az Egyesült Államok együttműködését.

Az amerikai-nigériai kapcsolatokat korábban beárnyékolták az abujai kormánynak és hadseregnek a Boko Harammal szemben elszenvedett kudarcai, egyebek között a militáns csoport által 2014 áprilisában elrabolt több mint 200, zömmel keresztény iskolás lány ügyében megmutatkozott tehetetlensége.

Goodluck Jonathan akkori elnök felfüggeszttette a nigériai csapatok amerikai kiképzését, mivel Washington nem volt hajlandó harci helikoptereket eladni a kormányának. Az ország régi-új vezetője, Muhamaddu Buhari 72 éves volt katonai diktátor ígéretet tett a demokratikus normák tiszteletben tartására és hajlandóságot mutatott az ezzel kapcsolatos amerikai aggályok orvoslására.

Szerző

Szimbiózis - Sztálin megfér a cár mellett

Publikálás dátuma
2015.07.21. 07:40
Churchill és Sztálin. A feledés homályába merül, milyen rémtetteket követett el a szovjet diktátor FORRÁS: EUROPRESS/GETTY IMAGE
A Szovjetunió felbomlása, a szocialista rendszer összeomlása, a korábban titkos dokumentumok tömegének nyilvánosságra hozatala is kevés volt ahhoz, hogy az oroszok milliói végre helyére tegyék a múltjukat. Meghökkentő szimbiózisban él egymás mellett a II. Miklós orosz cár és a milliók haláláért felelős Sztálin iránti elismerés.

Kezdjük, talán, a cárizmussal, és a cárok közül is az egyik leggyengébb uralkodóval, Nyikolaj Alekszandrovics Romanovval. II. Miklós 1894-től 1917-ig tartó uralkodása a századforduló orosz gazdasági válságával, a tömeges munkanélküliséggel, az éhínséggel „ajándékozta” meg az oroszokat. Az ő korszaka a Japánnal vívott vesztes háború, a csendes-óceáni orosz hadiflotta megsemmisülése, az 1905-ös véres vasárnapot követő zendülés-sorozat, az első világháború gyászos kimenetele. Miért is kellene olyannyira szeretni ezt a cár-atyuskát?

Nem most először idézem a Financial Times elemzőjét, aki szerint kulturális-történelmi gyökereiket keresve az oroszok a nemzet önazonosságának, identitásának szimbólumát vélik felfedezni a Romanov-dinasztiában. És tegyük hozzá: undorral emlékeznek arra, ahogyan a cár egész családjával végeztek a bolsevikok.

Ezt a sajnálatot és együttérzést ismerte fel Borisz Jelcin, korábbi elnök, amikor 1998-ban részt vett Szentpéterváron a cári család temetésén. Úgy látszik a politikai érdek mindent felülírt, Jelcin nagyvonalúan túl tette magát azon, hogy 1977-ben, Szverdlovszkban, a mai Jekatyerinburgban a városi tanács elnökeként leromboltatta azt a házat, amely otthont adott a száműzött cári család tagjainak. Jelcin, megelőzve Putyint, ugyanis felismerte, hogy a cári kultusz feltámasztásával végső soron a nemzeti tudat erősítését, az állam iránti tisztelet növelését lehet elérni.

Innen már csak egy lépés vezetett ahhoz, hogy 2000-ben az orosz ortodox egyház szentté avassa a cári családot, 2008-ban pedig az orosz legfelsőbb bíróság II. Miklóst és családját jogtiprás áldozatának ismerje el és rehabilitálja. A Romanovok 400 évvel korábbi trónra lépésének ünnepségeit az állam támogatta. Szuperlatívuszokban nem volt hiány, már-már azt hihette az ember, hogy II. Miklós történelmi érdemeinek se vége se hossza. Cári emlékművek, szobrok születtek az évek folyamán.

Meglepetésekben nincsen hiány. Az Orenburgi megye Orszk nevű helységének lakóit is meglepetés érte, amikor ebben a hónapban szembetalálták magukat a hatalmas plakáttal, amely II. Miklóst és a cári családot ábrázolja ezzel a felirattal: „Bocsáss meg, uralkodó!” Még jobban meglepte az embereket, amikor megtudták, hogy a plakátot a helyi törvényhozó gyűlés kommunista párt által delegált képviselője tetette ki több helyen. Arra hivatkozott, hogy a cári család kivégzésének 97. évfordulójára kívánt így emlékezni. A reklámügynökség a plakát kihelyezéséért nem kért pénzt, mondván: az társadalmi célt szolgál.

S most íme az újabb gyöngyszem: a Krím-félsziget déli partján is felállítottak egy szobrot II. Miklós tiszteletére, méghozzá a köztársaság főügyészének a jelenlétében. A csinos és fiatal Natalja Poklonszkaja ünnepi beszédében nem kevesebbet állított, mint hogy a cár trónfosztása azokhoz a kísérletekhez hasonlít, ahogy manapság át akarják írni a nagy honvédő háború történetét. Kijelentette, a cár trónfosztásának nincsen semmiféle jogi hatálya!

Szerinte, az a papír, amelyre a történelmi tankönyvekben trónfosztásként utalnak, nem több egy ceruzával írt másolatnál, amely mindenféle kötelező érvényű jogi formát nélkülöz. Az internetre is feltett beszédtől leesik az ember álla. Keveredik benne minden: a cárizmus és a mai rendszer iránti tisztelet egyaránt. Mintha a cár szellemi hagyatéka a mai nemzedéket is felvértezné. A totális ideológiai zűrzavar pompás terméke.

Ilyen légkörben csodálkozni sem lehet nagyon azon, hogy a milliók haláláért felelős diktátor, Sztálin nevének a tisztára mosásával is el van foglalva a társadalom egy része. Nem lebecsülhető része. A svájci székhelyű „Carnegie Found” már korábban megállapította, hogy Sztálin népszerűsége 12 százalékról 49-re növekedett, és az első helyre került az orosz történelem legnagyobb alakjai között. A „Levada-Centr” orosz közvélemény-kutató intézet által még a múlt év végén végzett felmérés szerint, a megkérdezetteknek már több mint a fele ilyen vagy olyan mértékben, de pozitívan értékeli a diktátor szerepét a honi történelemben.

Egyharmaduk tisztelettel viseltetetik iránta. A legújabb közvélemény-kutatás is ezt a tendenciát tükrözi, mivel a korábbinál most többen tartják „a nagy vezér és tanító” halálát veszteségnek. Majdnem a duplájára nőtt azoknak a száma, akik a szovjet nép által hozott áldozatot igazoltnak látják az elért eredményekben. Ezzel együtt lényegesen kevesebben vannak azok, akik ezt nem így gondolják.

Az elemzők szerint az emberek zöme Sztálin nevét összeköti a terror fogalmával, szó sincs tehát az iránta táplált szeretetről vagy rajongásról. Valamiféle megértésről, inkább. Elemzésre vár, hogy vajon az ukrajnai események ebben mennyire játszanak szerepet. A Sztálint elfogadók között dominálnak a falvakban és kisvárosokban élő, alacsonyan képzett emberek, és az idősebbek.

Az elutasítók viszont a középkorúak, és a nagyvárosok, elsősorban Moszkva jómódú lakosai. Sok fiatal számára ugyanakkor Sztálin személye teljesen közömbös. Az ellentmondásos érzelmeket tükrözi, hogy a FOM közvélemény-kutató intézet felmérése szerint az oroszoknak majdnem a fele elképzelhetőnek tartja, hogy megismétlődjenek a harmincas évek politikai üldözései.

A kialakult helyzetért egyes ellenzéki politikusok az ország mai vezetését teszik felelőssé, amely elmulasztotta a desztalinizálást és inkább hallgatott, amikor meg kellett volna szólalnia. A kommunista párt viszont nem hallgat. Folyamatosan követeli Sztálin szobrok felállítását a fővárosban, utcákat nevezne el róla. A társadalom erre fogékony. Tavasszal Moszkvában, majd Magadan és Mahacskala városának utcáin tűntek fel Sztálin-plakátok, s egy novoszibirszki gyártelepen is.

Dicsőítve a második világháborús hőst. Tveri megyében a jogvédők tiltakozása ellenére, most múzeumot nyitottak Sztálin tiszteletére abban a faházban, ahol a diktátor megszállt egy éjszaka 1943-ban és fontos háborús döntéseket hozott. A kiállított tárgyak Sztálin szerepét hivatottak bemutatni a fasizmus felett aratott diadalban. Elolvashatóak itt a katonai parancsnokok elismerő kijelentései a vezérről. A ház előtt felállították Sztálin mellszobrát.

A múzeum ötlete az Oroszországi hadtörténeti társaságé. Igazgatója úgy nyilatkozott az Izvesztyija című lapnak, hogy ezzel az emlékhellyel azon milliók emlékének adóznak, akik hittek vezetőjükben. „Sztálin mellszobra – országunk hősi korszakának emléke”. A kulturális miniszternek annyi jutott az eszébe, hogy felszólítsa az embereket, hagyják már abba, hogy Sztálinra öntsék minden mai problémájukat és ellentéteiket. Ehhez még csak annyit, hogy egy sztálini haláltábor helyén épülő múzeum tervei közül eltávolítottak mindent, ami Sztálinra emlékeztetett volna.

Úgy látszik messze kerültünk 1956-tól, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán a párt első embere, Nyikita Hruscsov feltárta a sztálini korszak bűneit, és utána megkezdték emlékeinek csendes eltüntetését. Manapság nemcsak a kommunisták, a törvényhozás konzervatív képviselői, hanem regionális vezetők egész sora dolgozik azon, hogy a véreskezű diktátort az állami vezető pozitív példájaként mutassa be.

Bíróság elé állítanának egy egész korszakot
Miközben az oroszok egyre nagyobb megértéssel fordulnak a sztálini korszak felé, értelmiségiek harmincfős csoportja merész lépésre szánta el magát. Az „Intelligencia Kongresszusa” bíróság elé állítaná Sztálint egész korszakával együtt. Ha az állam ehhez nem lenne partner, amihez nem fér kétség, akkor olyan társadalmi bíróságot hoznának létre, amely az elkövetett bűnök feltárásával mondana ítéletet a zsarnokság felett. Nagy reményeket nem fűzhetnek a kezdeményezők ahhoz, hogy elképzelésük a mai Oroszországban megvalósulhat.

Szerző