Előfizetés

Szociáldemokraták a török kormányban?

Az ellenzéki szociáldemokrata CHP-val lépne koalícióra a török kormánypárt, az AKP. Ezt a kormányalakítási tárgyalásokkal megbízott Ahmet Davutoglu, az AKP elnöke jelentette be, aki azért azt is hozzátette, hogy a kapukat a nacionalista MHP előtt sem zárják be véglegesen.

Korábban már több szakértő is úgy foglalt állást, hogy Törökország szempontjából az lenne a legszerencsésebb, ha az AKP, amely nem szerzett abszolút többséget a június elején megrendezett parlamenti választáson, nagykoalícióra lépne a szociáldemokratákkal. Az együttműködésnek két akadálya lehet. A CHP egyfelől azt követeli, hogy Recep Tayyip Erdogan elnök ne szóljon bele a napi politikába, a másik feltétel pedig az, hogy vonják felelősségre az AKP korrupciós botrányba keveredett politikusait.

E feltételek ellenére azért feltűnő, hogy Davutoglu mennyire körbeudvarolja a CHP-t. Dicsérettel illette a párt elnöke, Kemal Kilicdaroglu „konstruktív és pozitív hozzáállását” a tekintetben, hogy „lebontsák a két politikai erő között felmerülő ideológiai különbségeket és pszichológiai jellegű akadályokat”. Mennyire más hang ez ahhoz képest, hogy eddig hogyan viszonyult az AKP a CHP vezetőjéhez.

Június első napjaiban, közvetlenül a parlamenti választás előtt Erdogan bejelentette, beperli Kilicdaroglut, mert a szociáldemokraták elnöke azt merészelte állítani, hogy az idén átadott elnöki rezidencián, amely a maga nemében páratlan a világon a maga mintegy 1150 szobájával, még a WC deszka is aranyból készült. Ez „rágalmazás és hazugság” – mondta akkor dühösen az államfő, aki múlt héten újságírók egy csoportját vezette körbe amolyan rögtönzött idegenvezetőként a monumentális épületen. (Hogy külön-külön megmutatta-e az összes illemhelyet, erről nem írtak a török lapok.)

Egy hónappal korábban, május elején Erdogan azzal vádolta Kilicdaroglut, hogy „beszennyezi a vallást”, s „úgy használja fel a Koránt a saját céljaira, ahogy azt egykor Kenan Evren (az 1980-as katonai puccs vezetője) tette”. A CHP is számos alkalommal bírálta az elnököt, aki még kormányfőként több közösségi média betiltását is elrendelte. „Erdogan 140 karaktertől fél” – hirdette a párt, amikor elérhetetlenné tették a Twittert.

Erdogan és a CHP viszonya tehát nem éppen felhőtlen, s erre még egyéb számos más példát is felhozhatnánk. Ezért is nehéz elképzelni az AKP és a CHP együttműködését. Igaz, Davutoglu azért sokkal visszafogottabb az elnöknél, pragmatikusabb nála, s az ügyvezető kormányfő tisztában van azzal is, hogy ha koalíciós kormány hoz létre, az saját szerepét is felértékelheti, s talán nem kell mindig úgy táncolnia, ahogy az elnök fütyül.

Davutoglu ugyan azt közölte, hogy a nacionalista MHP előtt sem kívánják bezárni az ajtót, így egyelőre az AKP és e párt koalíciós tárgyalásai sem zárhatóak ki, erre azonban nagyon kicsi az esély. Devlet Bahceli, az MHP elnöke ugyanis elzárkózik attól, hogy szövetkezzen az AKP-val. Ami teljesen biztos, hogy Davutoglu nem keresi a parlamentbe 13 százalékkal bekerült kurd párt, a HDP kegyeit.

Ahmet Davutoglunak 45 napja van arra, hogy életre hívja az új kormányt. Ha ez nem sikerül, előrehozott választást kell rendezni, amelynek a november a legvalószínűbb időpontja.

Elkerülik a macedóniai polgárháborút

R.T.
Publikálás dátuma
2015.07.20. 07:39
Nikola Gruevszki megosztó személyiség, de nemrég még vidáman tárgyalt Angela Merkellel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Hónapok óta tartó, már-már polgárháborút idéző belpolitikai válság zárult le múlt héten Macedóniában az Európai Unió közvetítésével. A négy parlamenti párt megállapodott arról, hogy januárban lemond Nikola Gruevszki kormányfő, jövő áprilisban előrehozott választást rendeznek, s ez év októberétől párthoz nem kötődő személyiséget jelölhetnek a belügyi tárca élére. Az ügyészség szintén októbertől vizsgálja majd a tömeges lehallgatások ügyét, amelyek mögött a kormányzat állhat.

Happy end Macedóniában? A jelek szerint sikerült pontot tenni a rendkívül súlyos belpolitikai válság végére. A megállapodás az Európai Unió segítségével, Johannes Hahn bővítési és szomszédságpolitikai biztos révén jöhetett létre. Az már más kérdés, hogy a társadalom megosztottságának sikerül-e néhány hét vagy hónap alatt véget vetni.

A válság kulcsszereplője Nikola Gruevszki. A miniszterelnök megosztó személyiség, aki megannyi támadás kereszttüzébe került az elmúlt időszakban. Ugyan jelentős fejlesztéseket vitt véghez a fővárosban, Szkopjéban, ám sokan azzal a váddal illetik, hogy megalomániás, a nacionalizmust szító projektekre költi az állam pénzét. A városban két év óta 30 méter magas, Nagy Sándort ábrázoló szobor tekint a városra. A valóban impozáns mű potom 10,5 millió euróba került.

Athén szerint csak azért építették, hogy a görögöket bosszantsák. Görögország ugyanis nem győzi hangsúlyozni, hogy a macedónoknak semmi közük Nagy Sándor makedónjaihoz. A Vardar-folyó másik partján II. Fülöpnek, Nagy Sándor apjának szintén termetes szobra áll.

A miniszterelnök által fémjelzett kormánypárt, a jobboldali VMRO-DPMNE több száz millió eurót költött a nagyszabású tervek megvalósítására. A megbízásokat olyan cégek kapták, amelyek közismerten közel állnak a kormányhoz. A sajtó azonban nem tiltakozott, a lapok nagy része ugyanis szintén a kabinet befolyása alatt áll. Az elmúlt években olyanra is volt példa, hogy a kormánnyal szemben kritikus újságírókat valamilyen magyarázattal letartóztattak.

Az állami médiahatóság tagjainak nagy részét a kormány nevezi ki. A testületnek nagy hatalma van, hiszen dönthet a sugárzási engedélyek meghosszabbításáról, vagy éppen elutasításáról. A kabinet módszereire jellemző, hogy 2011-ben befagyasztották az A1 ellenzéki csatorna bankszámláit, adócsalásra hivatkozva. Több ellenzéki párt tiltakozásul kivonult a parlamentből.

Az állami médiából ugyan az derül ki, milyen csodálatos a helyzet Macedóniában, s dicshimnuszok hangzanak el a kormány újabb és újabb nagyszerű sikereiről, a gazdasági helyzet azonban messze nem ilyen fényes. A munkanélküliség Európában itt az egyik legmagasabb. Azok sem élnek azonban sokkal jobban, akiknek van munkájuk: örülhetnek, ha a fizetésük kitart a következő hónapig. A kórházak, illetve oktatási intézmények állapota siralmas, nekik már nem jut a pompából.

A kormány mindenre ráteszi a kezét, amit csak elér. Gruevszki 2006 augusztusa óta folyamatosan irányítja az országot. Sokan despotizmussal vádolják, s azzal, csak azért írt ki 2011-re előrehozott választást, hogy még tovább stabilizálja hatalmát. Ugyanakkor már a 2008-as választás után is hallani lehetett olyan hangokat, amelyek szerint szabálytalanságok sora történt.

Februárban aztán Zoran Zaev, a Macedóniai Szociáldemokrata Unió (SDSM) elnöke, azzal vádolta meg Grujevszkit, hogy újságírók, papok, ellenzéki politikusok lehallgatását rendelte el. Azt közölte, hogy a miniszterelnök és a hírszerzés vezetője, Szaso Mijalkov irányították az aknamunkát (utóbbi már időközben lemondott). Az ellenzéki vezető szerint „legalább” négy éven keresztül összesen 20 ezer embert hallgattak le. Mint mondta, ilyen kiterjedt lehallgatást csak a hivatalos hírszerzés szervezhet meg.

Később újabb bizonyítékokat tárt elő sajtóértekezletén a szocialisták vezetője. Egy dossziét lobogtatva azt közölte, igazolni tudja, a kormányzat rendszeresen nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, s az egyes ítélethozatalok előtt egyeztet a bírákkal. Öt hangfelvételt is nyilvánosságra hozott. Az egyiken a kormányfőhelyettes hangja hallható, aki bírói kinevezésekről, illetve bírósági eljárások lezárásának módjáról beszélt. Zaev azt közölte, ez azt bizonyítja, hogy a törvényhozói és a bírói hatalom nem működik egymástól függetlenül a balkáni országban.

Zaev további néhány héttel később több olyan felvételt tett közzé, amelyekből az is erőteljesen valószínűsíthető, hogy a kormány valóban csalt a parlamenti választások során. A kormány erre úgy reagált, hogy a hangfelvételeket „külföldi titkosszolgálat” vette fel, s semmi törvénytelenséget sem bizonyítanak. Szkopje tavasszal felvonulási tereppé vált. Hol az ellenzék, hol a kormánypárt hívei vonultak az utcára. Miután polgárháborús helyzet kezdett kialakulni, az EU is bekapcsolódott a rendezésbe, visszafogottságra intve a feleket.

A válság május elején hágott tetőfokára, amikor 8-án és 9-én véres összecsapások törtek ki az ország északi részén található, s a koszovói határhoz közel eső Kumanovóban. 22 személy vesztette életét, köztük nyolc rendőr, több mint harmincan megsérültek. Koszovói albánok szivárogtak át az országba, s intéztek támadást a település ellen. Akár nagyobb vérengzés is kialakulhatott volna, hiszen Macedóniában 25-30 százalékos az albánok aránya, s egyszer már 2001-ben polgárháború szélére sodródott az ország az albán-macedón konfliktusok miatt. Ennek alapja az volt, hogy az 1999-es koszovói háború idején 230 ezer albán menekült Macedóniába. Az ellenségeskedést az Ohridi Egyezmény zárta le, amely kiterjedtebb jogköröket biztosított az albán kisebbség számára.

Nikola Gruevszki akkor azt állította, májusban a rendőrök „tömegmészárlást” akadályoztak meg a rendőrök, mert a fegyveresek „bevásárló központokat” akartak megtámadni. A kormányzati sajtó az ellenzéket, és „külföldi hatalmakat” gyanított a háttérben. Az ellenzék szerint ugyanakkor a kormány tudatosan generál feszültséget a macedón és az albán lakosság között, mert el akarja terelni a figyelmet a belpolitikai botrányokról. Oroszország is bekapcsolódott a vitába azt közölve, hogy az Egyesült Államok bérelhette fel a koszovói albánokat, mert meg akarja akadályozni a Török Áramlat gázvezeték felépítését, amely a balkáni országon is áthaladna.

Június elején úgy látszott, hogy az EU közvetítése sikerrel járhat, s sikerül megállapodni az idő előtti voksolásról. Az újabb, június 11-én megtartott egyeztetést azonban nem koronázta siker, s egyre valószínűbbnek tűnt, hogy képtelen a kompromisszumra a kormány és az ellenzék.

Ezért is komoly fegyvertény, hogy múlt héten sikerült megállapodni a válságból kivezető megoldásról. Johannes Hahn bővítési biztos jelentette be, hogy a pártok, a Gruevszki által fémjelzett VMRO-DPMNE, Zaev szociáldemokratái, valamint a két albán tömörülés, az Ali Ahmeti által vezetett DUI, illetve Menduh Thaci DPA-ja megegyeztek az idő előtti voksolás részleteiben.

A kompromisszum értelmében az előrehozott választást 2016. április 24-én rendezik meg. Előtte azonban száz nappal, 2016. január 15-től azonban ideiglenes kormányt hoznak létre, amelynek élén már nem Gruevszki áll. Októbertől a szociáldemokraták javasolhatnak jelöltet a belügyi tárca élére, erről a kormány két tömörülésével, a VMRO-DPMNE-vel és a DUI-val folytathat konzultációkat. A pártonkívüli jelölt a választásig hivatalban marad. Így akarják elkerülni, hogy az idő előtti választást követően bármely párt csalást emlegessen.

Ami a szociáldemokraták számára nagyon fontos fegyvertény, hogy várhatóan szeptember 15-én különleges ügyészt választanak meg, akinek a lehallgatási botrányt kell feltárnia. Az ügyésznek át kell adni minden dokumentumot, s biztosítani kell független működését. A megállapodás arról is szól, hogy szeptember elejétől a szociáldemokraták visszatérnek a parlamentbe, melynek munkáját körülbelül egy éve bojkottálják. Kérdés, hogy a megegyezés pontjait tényleg sikerül-e átültetni a gyakorlatba.

Újra lesznek követségek

Ötvennégy év után ma hivatalosan is helyreállítják a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államok és Kuba között. A július 20-i dátumról Barack Obama amerikai és Raúl Castro kubai elnök július 1-i levélváltásán állapodtak meg.

A viszony helyreállításának szimbolikus jelzéseként a washingtoni külügyminisztérium előcsarnokában felhúzzák a kubai zászlót, 192 másik ország zászlaja mellé. A mai naptól a Washingtonban és Havannában fenntartott érdekképviseleti irodák teljes jogú nagykövetségekként működnek. Történelmi találkozó zajlik a State Departmentben: első alkalommal fogadja kubai kollégáját, Bruno Rodriguezt John Kerry amerikai külügyminiszter. (A kubai diplomaták New Yorkot, az ENSZ székhelyét eddig is rendszeresen felkeresték.)

A kubai külügyminiszter harminc tagú delegáció élén már tegnap megérkezett Washingtonba, a küldöttségben politikusok mellett tudósok, egyházi személyiségek, művészek is helyet kaptak. Tagja a küldöttségnek a neves havannai festő, Kcho, Alexis Leyva Machado, s az énekes Silvio Rodriguez is. A washingtoni követségi épületet renoválták, ma rövid ünnepség keretében felhúzzák a kubai zászlót. Amerikai részről a nyitást támogató kongresszusi képviselők lesznek jelen, s Roberta Jacobson külügyi államtitkár-helyettes, aki a kapcsolatok normalizálásáról folyó tárgyalásokat vezeti.

Havannában az ünnepélyes megnyitót későbbre időzítették, az ottani követségnél az amerikai külügyminisztérium háttértájékoztatója szerint csak agusztus elején húzzák fel a csillagos-sávos amerikai zászlót, amikor Kerry külügyminiszter Kubába látogat. Az eddigi érdekképviseleti iroda hétfőtől nagykövetségként működik, élén mostantól ügyvivőként áll az eddigi vezető, Jeffrey DeLaurentis. Nagykövet egyelőre nem lesz, a szenátusban nem menne át a kinevezése.

Obama és Castro tavaly december 14-én jelentette be, hogy megegyeztek a fél évszázada befagyasztott kapcsolatok újraélesztéséről, a viszony helyreállításának első, formális szakasza ezzel az aktussal lezárul. A nehezebb menet most következik, a demokrata elnök ugyan támogatná az idejétmúlt embargó feloldását, s amerikai üzleti érdekek is ezt diktálnák, a kongresszusban azonban ehhez aligha lesz meg a többség, s nem csak a republikánusok, hanem a demokraták között is vannak a közeledésnek ellenzői.

Havannának mindenekelőtt rendeznie kellene az egykori kisajátítások miatti tartozását, ez több mint hétmilliárd dollárra rúg, s Washington változásokat szeretne látni az emberi jogi helyzet terén is. Havanna a kereskedelmi nyitás mellett a kubai területen lévő amerikai bázis, Guantánamo bezárását sürgeti.