Előfizetés

Háromszázezer rendbeli gyilkosságban bűnrészes

R.T.
Publikálás dátuma
2015.07.16. 07:32
A túlélők leszármazottai igazságot akarnak
Háromszázezer rendbeli gyilkosságban bűnrészesség miatt négy év szabadságvesztésre ítélte szerdán Németországban a lüneburgi tartományi bíróság Oskar Gröninget, az egykori auschwitz-birkenaui náci haláltábor egyik utolsó élő őrét. A 94 éves férfira az ügyészségi indítványhoz képest szigorúbb büntetést mértek. A vádhatóság három és fél év szabadságvesztés kiszabását kérte, míg a védő a vádlott felmentését.

Gröning az SS tagjaként 1944-ben az úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) idején a haláltáborba szállított és gázkamrába küldött mintegy 400 ezer ember hátrahagyott csomagjait kezelte, előkészítve a terepet a deportáltak következő csoportjának, és bevételezte, majd az SS berlini központjába küldte a csomagokban talált pénzt. Az ügyészség és a bíróság megítélése szerint ezzel bűnrészessé vált a tevékenysége idején Auschwitz-Birkenauba hurcolt foglyok legyilkolásában

Hogy valóban börtönbe kell-e vonulnia, arról az ügyészségnek kell nyilatkoznia. Meg kell vizsgálnia ugyanis, a meglett korú elítélt van-e olyan egészségi állapotban, hogy börtönbe küldhessék.

Az ítélethirdetéskor Franz Kompisch bíró Gröninghez fordulva azzal indokolt: az ő személyes döntéseként került az auschwitzi haláltáborhoz, s nem a frontra ment. „Nem akarom gyávának nevezni önt, Gröning úr, de meg kell jegyezni, hogy inkább a biztosabb íróasztali munkát választotta” – jelentette ki a bíró. Gröning nem mutatott érzelmeket az ítélethirdetés alatt.

A túlélők leszármazottai igazságot akarnak

A túlélők leszármazottai igazságot akarnak

Kompisch azt a Németországban gyakran felmerülő kérdést is firtatta, van-e értelme évtizedekkel a holokauszt után egy ilyen jellegű bírósági eljárásnak. „Az igazság időtlen. Hetven évvel az események után is lehet igazságot tenni, s meghozni a megfelelő ítéletet. Ez nem csak lehetőség, hanem kötelességünk is” – fejtette ki. A hetven mellékvádló elégedett volt az ítélettel. „Elégtétellel tölt el bennünket, hogy a tettesek sosem lehetnek biztosak abban: nem éri őket utol az igazságszolgáltatás” – szerepel az őket képviselő ügyvéd, Thomas Waltner által közölt közös nyilatkozatban. Azért is nevezhető történelminek az eljárás, mert első ízben fordult elő egy a náci bűnöket feltáró bírósági eljárás során, hogy a vádlott elismerte bűnét, s bocsánatot kért.

Gröning védője, Hans Holtermann előzőleg védence felmentését kérte. Azzal érvelt, hogy Gröningnek alig volt szerepe az auschwitzi rémtettekben. Mint mondta, sem auschwitzi jelenlétével, sem a haláltáborba küldött emberek pénzének továbbításával nem segített az öldöklésekben, nem volt szerepe a holokausztban, legalábbis büntetőjogi szempontból. A bírósági eljárás április 21-én kezdődött meg. A sajtóban csak „Auschwitz könyvelőjeként” emlegetett Gröning már perének első napján vallomást tett. A lüneburgi bírák előtt elmondta, kétségkívül, „morális szempontból én is bűnrészes voltam.” Hozzátette, „bocsánatot kérek mindenkitől, a büntetés mértékének eldöntése az önök feladata” – jelentette ki a bíróságnak címezve.

Az ügyészség szintén az eljárás kezdetén szembesítette az eseményekkel. A bírák kiemelték, maga a vádlott ugyan nem ölt zsidókat, de bűnrészes volt. A hannoveri ügyészség akkor a vádirat felolvasása során azt emelte ki, hogy Gröning támogatta a gyilkosságokat, s a náci rezsim gazdasági haszonszerzéséért dolgozott. Azt hangoztatta továbbá, hogy a háttéremberek munkája nélkül nem vált volna lehetővé az öldöklés. A pert olyan magyarországi zsidók indították, akik túlélték Auschwitzot, vagy közeli hozzátartozóik vesztették ott életüket. A túlélők a per kapcsán azt hangoztatták, nem bosszúvágy fűtötte őket, s nem is az, hogy minél magasabb büntetést követeljenek az idős embernek, hanem az, hogy ha megkésve is, de igazságot szolgáltassanak az ügyükben.

Gröninggel szemben már a hetvenes években is eljárás indult, ám akkor az ügy nem jutott el a bírósági eljárásig a bizonyítékok hiánya miatt. Ennek kapcsán a Süddeutsche Zeitung megállapította, hogy a mostani eljárásnak alapvetően a bíróság vallomástételével kellett volna kezdődnie: meg kellett volna magyaráznia, hogy Gröning miért csak most, hetven évvel a II. világháború lezárása után került a vádlottak padjára. Mint a lap írta, ennek harminc-negyven, de legalább húsz évvel korábban meg kellett volna történnie.

A Süddeutsche Zeitung szerint a bírónak is bocsánatot kellett volna kérnie azért, hogy az eljárás megkezdésére ennyi időt kellett várni függetlenül attól, hogy a büntetésnek Gröning esetében már nincs sok értelme. Ugyanakkor a bíróság feladata az, hogy igazságot szolgáltasson. A SZ megjegyzi, nem a bírák mai generációjának bűne, hogy a múlttal való szembenézés folyamata ilyen lassan haladt, vagy éppen egy helyben állt. Az első jelentős Auschwitz-perre 1964/65-ben került sor, a társadalom is csak ettől kezdve kezdett szembenézni a holokauszt szörnyűségeivel.

A Süddeutsche Zeitung megjegyezte, hogy a holokauszt feldolgozásával kapcsolatban John Demjanjuk esete hozott áttörést. 2011 óta ugyanis az is bűncselekménynek számít, ha valaki közvetetten járult hozzá a náci halálgyár működéséhez. Az egykori lágerőr Demjanukot 2011 májusában ítélte öt év börtönbüntetésre egy német bíróság amiatt, mert bűnsegédként vett részt 27 ezer zsidónak a sobibóri haláltáborban történt meggyilkolásában. Ami Gröninget illeti, korábban már több interjút is adott saját szerepével kapcsolatban is, s ezekben szintén saját morális felelősségéről beszélt. A Spiegel még 2005-ben közölt interjút vele, amelyben részletesen ecsetelte a haláltáborokban történt szörnyűségeket. „Ha éjszaka álmodik, mindig kiáltásokat hall. Aztán csöndet” – szerepelt az akkori cikkben.

Minden a Demjanjuk-ítélettel kezdődött

A Gröning per aligha jöhetett volna létre a John Demjanjuk elleni bírósági eljárás nélkül. A vele szembeni per ugyanis mérföldkőnek számít a náci bűnösökkel szembeni németországi bírósági eljárásokban. Az ukrán születésű Demjanjukot 2011 májusában egy német bíróság ítélte öt éves börtönbüntetésre. Az ítélet végrehajtását azonban a 90 éves vádlott rossz egészségi állapota miatt felfüggesztették – írta korábban az MTI.Demjanjukot azzal vádolták, hogy 1943 márciusa és szeptembere között a sobibóri náci haláltábor őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly megölésében segédkezett.

A 2009 novemberében kezdődött perben a súlyos beteg Demjanjuk egyetlen alkalommal sem szólalt meg. A tárgyalásokat egy félig ággyá átalakított kerekesszékben, sötét napszemüvegben minden rezdülés nélkül hallgatta végig.A férfi Ukrajnában született Ivan Nikolajevics Demjanjuk néven. 1942-ben a szovjet hadsereg katonájaként esett német fogságba, ahol a vádirat szerint a nácikkal való együttműködés mellett döntött, így került egy olyan 5 ezer külföldiből - baltiakból, ukránokból, kisebbségi németekből - álló alakulathoz, amelynek tagjait a nácik haláltáborok őrzésére képeztek ki.

Az alakulat az SS-nek alárendelt egységként dolgozott. Demjanjuk őrként teljesített szolgálatot a majdaneki, a sobibori és a Treblinka II. megsemmisítő táborokban.A háború után az ötvenes évek elejéig Münchenben élt, majd 51-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol felvette a John nevet, és 1958-ban meg is kapta az állampolgárságot. Múltja miatt azonban Washington számára egyre kényelmetlenebbé vált, így kiadták Izraelnek. A hetvenes évek végén, Izraelben indult eljárásban halálra ítélték azzal a váddal, hogy a treblinkai tábor őre volt.

Ezt az ítéletet 1993-ban az izraeli Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette, mert nem volt egyértelműen bizonyítható, hogy ő lett volna az egykori foglyok által Rettegett Ivánként emlegetett őr. Demjanjuk visszatérhetett az Egyesült Államokba.Később viszont újabb vizsgálat derített fényt arra, hogy ő lehetett az, aki őrként teljesített szolgálatot a sobibóri megsemmisítő táborban. A müncheni ügyészség 2009 márciusában adott ki elfogatóparancsot Demjanjuk ellen, és az Egyesült Államok hosszú bírósági huzavona után májusban toloncolta ki az akkor 89 éves, súlyos beteg férfit. A Demjanjuk ellen folyó jogi eljárás Németországban példa nélkülinek számított. A haláltábor egykori őre az első ember, akit úgy gyanúsítanak meg, hogy egyetlen konkrét gyilkosságot sem lehet rábizonyítani.Demjanjuk 2012 márciusában halt meg

Ki volt Oskar Gröning?
Gröning 1921-ben született. Apja az első világháborúból hadirokkantként tért haza, ezután egy kisboltot vezetett. Anyja négy éves korában meghalt. Már fiatalon egy paramilitáris csoporthoz, később pedig a Hitlerjugendhez csatlakozott. 17 éves korától pénzügyi tanulmányokat folytatott. 1939-ben lépett be a náci pártba. Önként választotta a Wafen-SS-t. Kezdetben civilkiképzést kapott.
Ekkortájt lépett ki az evangélikus egyházból, ez ugyanis a nácik alapvető elvárása volt. 21 évesen kapott különleges megbízást az SS-től: 1942 szeptemberében került Auschwitzba. A haláltáborba szállított és gázkamrába küldött zsidók hátrahagyott csomagjait kezelte, előkészítve a terepet a deportáltak következő csoportjának, és bevételezte, majd az SS berlini központjába küldte a csomagokban talált pénzt.
Gröning testvére a sztálingrádi csatában halt meg. Menyasszonyát hagyta hátra. Oskar Gröning azonban testvére örökébe kívánt lépni, s megkérte a lány kezét. 1943 novemberében az SS-től kért engedélyt az esküvőhöz. A frigyre még szolgálati ideje alatt, Auschwitzban került sor. Saját állítása szerint három alkalommal is kérvényezte, hogy helyezzék őt át a frontra, mert nem bírta látni a haláltáborban zajló szörnyűségeket.
1944. október 17-én végül áthelyezték egy szárazföldi egységhez, amely az Ardenneknél harcolt. (A Wikipedia szerint az Ardenneki offenzíva a Harmadik Birodalom utolsó ellentámadása volt, amely a Wehrmacht oldalára hivatott billenteni az erőviszonyokat. Az ütközet Belgium, Luxemburg és Németország területén zajlott. Az offenzíva 1944. december 16-án indult; a német csapatok 25–30 km mélyen betörtek az amerikaiak vonalai mögé. Végül az utánpótlási nehézségek és a légitámadások miatt a német hadsereg visszavonulásra kényszerült.
Az offenzíva legismertebb filmes feldolgozása, részben a valós események alapján, 1965-ben készült el A halál ötven órája címmel.)Gröning a második világháború végén brit hadifogságba került, 1948-ban szabadult ki. Visszatért Nienburgba, ahol egy üveggyárban könyvelőként dolgozott. Feleségével, aki egyébként a náci uralom idején a Hitlerhez hű női egylet, a Bund Deutscher Mädel vezetője volt, két gyermekük született. Oskar Gröning későbbi sorsával kapcsolatban kulcsfontosságú a német Bundestag által 1979-ben elfogadott törvény, amely feloldotta az elévülést a nemzeti szocializmus idején elkövetett bűnök esetén.
1985-ben eljárást indítottak második világháborús szerepe kapcsán, de az eljárást berekesztette az ügyészség. Még ugyanebben az évben elismerte, hogy személyesen is látta az auchwitzi borzalmakat. 2005-ben a BBC-nek és a Spiegelnek is interjút adott az akkori történésekről. Később egy holokauszt-per során, amikor még nem számított vádlottnak, azt közölte: „Mindent láttam. A gázkamrákat, az elégetéseket. Auschwitzban másfélmillió zsidót öltek meg. Én is ott voltam”.Pere 2015. április 21-én kezdődött, s a szerdai ítélethirdetéssel zárult. Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója üdvözölte a bírák döntését, s felszólította a német igazságszolgáltatást, hogy tárjon fel további eseteket is.



Hazatelefonált a Pluto

Publikálás dátuma
2015.07.16. 07:16
Július 20-án a BBC egy különkiadásban fogja bemutatni a találkozás legizgalmasabb pillanatait FOTÓ: NASA
Újabb történelmi pillanat az űrben: a Rosetta űrszonda sikeres üstökös kergetése után tegnap a Plútó tartotta lázban a Föld népét, a NASA űrszondája ugyanis a terveknek megfelelően elhaladt a törpebolygó mellett, amelyről az első képek is megérkeztek. Az MTA bolygókutatója szerint a Plútó feltérképezése a Naprendszer kutatásában is nagy szerepet játszhat.

A történelmi találkozásra szerda hajnalban került sor, a New Horizons nevű űrszondát ekkor 12,5 ezer kilométer választotta el a Plutótól, és hét tudományos műszere folyamatosan gyűjtötte az adatokat a törpebolygóról. A "randevúról" készült nagy felbontású fotók nem sokkal később futottak be az amerikai űrkutatási hivatalhoz, melyek alapján a tudósok rájöttek, hogy a bolygó kicsivel nagyobb, mint eddig gondolták: átmérője 2368 km helyett 2370 km, ami 18,5 százaléka a Földnek.

Az űrszonda műszerei megerősítették, hogy a Plútó rendelkezik sarki jégsapkával, amely metánt és nitrogént tartalmaz, és az is kiderült, hogy a Grand Canyonhoz hasonló méretű kráterek és hasadékok vannak rajta. A legtöbb adat azonban csak szeptembertől kezd érkezni a Földre, az összes mérés az elhaladás után kilenc hónappal érkezik meg.

Charles Bolden, a NASA vezetője kijelentette: a Plútó-elrepüléssel kutatók új generációját inspirálták és történelmi győzelmet arattak a tudomány és az űrkutatás terén. Keresztúri Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének kutatója szerint a NASA missziója a Naprendszer kutatásában is történelmi jelentőségűnek számít.

Az MTA honlapján közölt összefoglalója szerint a törpebolygó vizsgálata több szempontból is érdekesnek ígérkezik: sokan kíváncsiak például arra, mennyiben különbözik a Plútó a Neptunusz Triton holdjától - utóbbi ugyanis a Plútóhoz hasonló méretű és eredetű égitest.

"Nem volna meglepő, ha a fagyos Plútón nitrogéngázt pöfékelő gejzírekre bukkannának, az ezek által felkapott por a szélárnyékos irányban sávban rakódik le a felszínre. Sokan arra számítanak, hogy az égitest változatos tektonikus mintázatot mutat majd, mivel felszíne alatt egykor talán óceán volt, emellett a közeli Charon holddal fennálló árapálykapcsolat is deformálhatta az alakját. Ez lesz az első alkalom, hogy egy Kuiper-objektumot közelről figyelnek meg - a találkozó a tekintetben is hasznos információval szolgál, hogy milyen képződmények találhatóak általában a távoli jeges égitesteken" - írta a kutató.

A New Horizons, amely először veszi közelről szemügyre a Plutót, a törpebolygó holdjait és a Kuiper-öv néhány objektumát, 2006. január 19-én startolt a New Frontiers program első küldetéseként. Kilenc évig tartó útjának nagy részét hibernációban töltötte, januárban ébresztették fel a NASA tudósai, és akkor látott hozzá a tudományos adatok gyűjtéséhez. A New Horizons mellett a NASA más űrkutatási eszközei is megfigyelik a következő hetekben-hónapokban a Plutót, az így gyűjtött adatok kiegészítik, segítenek értelmezni a "randevú" során szerzett információt. Július 20-án a BBC egy különkiadásban fogja bemutatni a találkozás legizgalmasabb pillanatait.

Hazatelefonált a Pluto

Publikálás dátuma
2015.07.16. 07:16
Július 20-án a BBC egy különkiadásban fogja bemutatni a találkozás legizgalmasabb pillanatait FOTÓ: NASA
Újabb történelmi pillanat az űrben: a Rosetta űrszonda sikeres üstökös kergetése után tegnap a Plútó tartotta lázban a Föld népét, a NASA űrszondája ugyanis a terveknek megfelelően elhaladt a törpebolygó mellett, amelyről az első képek is megérkeztek. Az MTA bolygókutatója szerint a Plútó feltérképezése a Naprendszer kutatásában is nagy szerepet játszhat.

A történelmi találkozásra szerda hajnalban került sor, a New Horizons nevű űrszondát ekkor 12,5 ezer kilométer választotta el a Plutótól, és hét tudományos műszere folyamatosan gyűjtötte az adatokat a törpebolygóról. A "randevúról" készült nagy felbontású fotók nem sokkal később futottak be az amerikai űrkutatási hivatalhoz, melyek alapján a tudósok rájöttek, hogy a bolygó kicsivel nagyobb, mint eddig gondolták: átmérője 2368 km helyett 2370 km, ami 18,5 százaléka a Földnek.

Az űrszonda műszerei megerősítették, hogy a Plútó rendelkezik sarki jégsapkával, amely metánt és nitrogént tartalmaz, és az is kiderült, hogy a Grand Canyonhoz hasonló méretű kráterek és hasadékok vannak rajta. A legtöbb adat azonban csak szeptembertől kezd érkezni a Földre, az összes mérés az elhaladás után kilenc hónappal érkezik meg.

Charles Bolden, a NASA vezetője kijelentette: a Plútó-elrepüléssel kutatók új generációját inspirálták és történelmi győzelmet arattak a tudomány és az űrkutatás terén. Keresztúri Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének kutatója szerint a NASA missziója a Naprendszer kutatásában is történelmi jelentőségűnek számít.

Az MTA honlapján közölt összefoglalója szerint a törpebolygó vizsgálata több szempontból is érdekesnek ígérkezik: sokan kíváncsiak például arra, mennyiben különbözik a Plútó a Neptunusz Triton holdjától - utóbbi ugyanis a Plútóhoz hasonló méretű és eredetű égitest.

"Nem volna meglepő, ha a fagyos Plútón nitrogéngázt pöfékelő gejzírekre bukkannának, az ezek által felkapott por a szélárnyékos irányban sávban rakódik le a felszínre. Sokan arra számítanak, hogy az égitest változatos tektonikus mintázatot mutat majd, mivel felszíne alatt egykor talán óceán volt, emellett a közeli Charon holddal fennálló árapálykapcsolat is deformálhatta az alakját. Ez lesz az első alkalom, hogy egy Kuiper-objektumot közelről figyelnek meg - a találkozó a tekintetben is hasznos információval szolgál, hogy milyen képződmények találhatóak általában a távoli jeges égitesteken" - írta a kutató.

A New Horizons, amely először veszi közelről szemügyre a Plutót, a törpebolygó holdjait és a Kuiper-öv néhány objektumát, 2006. január 19-én startolt a New Frontiers program első küldetéseként. Kilenc évig tartó útjának nagy részét hibernációban töltötte, januárban ébresztették fel a NASA tudósai, és akkor látott hozzá a tudományos adatok gyűjtéséhez. A New Horizons mellett a NASA más űrkutatási eszközei is megfigyelik a következő hetekben-hónapokban a Plutót, az így gyűjtött adatok kiegészítik, segítenek értelmezni a "randevú" során szerzett információt. Július 20-án a BBC egy különkiadásban fogja bemutatni a találkozás legizgalmasabb pillanatait.