A populizmus járványa

„Habemus accordum” – terjedt el futótűzként a Twitteren, miután megszületett a megállapodás Görögországgal maratoni, 17 órás tárgyalások után. Hogy miért kellett erre fél évet várni, miért trükközött állandó jelleggel a görög kormány, s miért volt csak akkor hajlandó elfogadható javaslatokat a hitelezők asztalára tenni, amikor már a bankok, s az ország összeomlása volt a tét, nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy ez a fél év rengeteg kárt okozott az ország gazdaságának.

Bár a megállapodás megkötése Alekszisz Ciprasz nevéhez fűződik, még mindig rejtély lehet számunkra a görög kormányfő személye. Kezdetben talán tőle sem állt távol a Grexit gondolata. Nem kizárt, úgy vélte, miután a görög adóssághalom fenntarthatatlan, mégis a régi görög valuta visszaállítása jelentené a megoldást, s akkor nem kéne úgy táncolni, ahogy a hitelezők fütyülnek. Ahogy azonban telt-múlt az idő, el kellett ismernie, nem létezik „görög út”. Hiába fenyegetőzött ő, illetve koalíciós partnere, Panosz Kamenosz kormányfőhelyettes is azzal: ha a hitelezők nem segítenek, akkor Athén alternatív megoldásokat keres, más szóval Oroszországtól kér pénzt, hamar kiderült, hogy ez csak egy lufi. Vlagyimir Putyin nem a saját pénzének az ellensége, jól tudja, hogy a Görögországnak nyújtott támogatást sosem látja viszont.

Ciprasz remek retorikai készségeinek köszönhetően az utóbbi évtizedek legnépszerűbb kormányfője lett hazájában. Kiváló adottságait azonban jobb célokra is felhasználhatta volna, például arra, hogy megválasztása után ne csak a hitelprogram állandó elutasításával szerezzen jó pontokat a választók körében, hanem olyan programot dolgozzon ki, amely Athén felemelkedését szolgálja. Ez a fél év azonban inkább a pusztításról szólt. Bár tavaly év végén már mutatott életjeleket a görög gazdaság, most már biztos, hogy idén nem lesz elsődleges többlet, hiszen a GDP várhatóan 3 százalékkal csökken. A kis- és középvállalatok számára a bankok bezárása, s a pénzfelvétel korlátozása katasztrofális következményekkel járt, hiszen leállt a termelés, s sok cég végveszélybe került.

A kármentés eltart egy ideig, de a megállapodással legalább egy időre béke költözik Európába. Vagy legalábbis tűzszünetet kötöttek a felek. Az utóbbi fél év azonban mély nyomokat hagyott mindenkiben. Szó sincs európai egységről, s már a mostani megegyezésnek is lehetnek áldozatai, például a finn kormány is összeomolhat. No és Ciprasz házasságát is veszély fenyegeti, hiszen június elején még azt mondta egy a mostaninál görög szempontból kedvezőbb megállapodásra, hogy ha belement volna, akkor elválik tőle felesége, Betty.

Az európai válás most elmaradt, de belekóstolhattunk abba, milyen károkat okozhat a populizmus az Uniónak. Amelynek azonban a jelek szerint egyre több ilyen válságot kell átvészelnie.

Szerző
Rónay Tamás

Uzsonna-stop

Fontos döntések születnek az ország pénztárában, a Magyar Nemzeti Bankban. Sorra vásárolják fel a luxus ingatlanokat, kastélyokat, irodaházakat, festményeket vesznek, és ki tudja még mit, a magyar felsőoktatásra szánt összeg több mint másfélszeresét spejzolták be, hogy terjesszék a kormányfő levághatatlan jobbkezének saját hagymázas közgazdaságtanát. Mellékszál, de ez az unortodoxia sok ponton hajaz a valaha létezett úgynevezett „szocializmus” csődöt mondott elméletére és gyakorlatára.

Ám ha már a hagymáznál tartunk. Igencsak furcsa annak az észjárása, aki kigondolta, hogy hagyma ezentúl bé nem juthat a Szabadság téri műintézmény falai közé. Legalábbis, ha az a hagyma magánszendvics kellékként próbálkozna. Állami szendvics, állami hagyma persze mehet. A jegybank legutóbbi példamutató lépésével ugyanis kitiltotta a dolgozói ozsonnát, szendvicset, miegyebet a Szabadság téri épületéből és csatolt részeiből. A partizán akciók, engedetlenségi mozgalmak megelőzése érdekében a hírek szerint már elvitették a mikromelegítőket, lezárták a teakonyhákat és a hűtőszekrényekben is kizárólag italokat tarthatnak a munkatársak.

No, azért nem kell éhezniük a jegybanki dolgozóknak, mert a munkaadójuk alapította cég üzemeltette büfében havonta 14 ezer forintos, kizárólag a nemzeti bank vendéglátóegységében beváltható utalványból lakmározhatnak. Talán a bankelnöknek a kereskedelmi gondolkodást új alapokra helyező ötlete volt, hogy ennek a jegybanki büfének előre odaadják a kiadott utalványok értékét, s utólag számolnak el, miből, mennyi fogyott. Biztosan minden stimmelni fog, én ebben az ügyeskedésnek, hogy ne mondjam korrupciónak még a lehetőséget sem tudtam felfedezni, mint például az utalványokkal való bűvészkedésnek, avagy számlákkal való bármiféle manipulációnak. Első pillantásra látszik, zseniális zárt rendszer ez, a matolcsyzmus újabb győzelmének érett gyümölcse leend.

Persze remélem, a jogegyenlőség jegyében az utalványokból részesülnek a banki vezetők és a felügyelőbizottság tagjai is, akik nem tehetnek a nettó több százeres, milliós, esetenként több milliós fizetésükről. Meggyőződésem, megérdemlik a közért végzett áldozatos és nyilvánvalóan roppant szakszerű munkájukkal. Én még a hiányos adózási tudathiányban szenvedő MNB bankelnöknek is juttatnék az utalványokból, meg a legfőbb ügyész ötmilliós apanázst húzó feleségének is, hogy vegyülhessenek. Ha nem is a keményen dolgozó kisemberekkel, mert azt azért mégsem kívánhatjuk tőlük, de legalább a jegybanki köznéppel állhatnak sorba sóskifliért, tíz deka parizerért.

Foglalkozhatnának amúgy az uzsonna stop helyett az ország pénzügyeivel, a pénzügyi közvetítői rendszer ellenőrzésével. A jegybanki dolgozók étkezését a hónap elejétől már "sikerrel" felügyelik.

Szerző
Bihari Tamás

Magyarország jobban teljesít

Kovács államtitkár csapata biztosan sokat ötletelt azon, milyen plakátokat gyártassanak a kormány dicséretére kapott 600 millióból. Körülnéztek megannyi sikeres iparágban, de lépten-nyomon külföldiekbe botlottak (Mészáros Lőrincet mégsem plakátolhatták ki).

Szeretném felhívni Kovács államtitkár figyelmét a magyar szexmunkások példátlan sikereire. A legősibb szolgáltatásra mindig volt igény, de idehaza ez az iparág valahogy mégsem működött, nem kedveztek a gazdasági körülmények. (A négymillió nyomorgó magyar vagy fűt, vagy eszik, másra nem lévén pénze, nem tudja megfizetni a szexmunkásnők szolgáltatásait.) A válság jeleit látva az élelmesebb stricik (akárcsak az orvosok, ápolók, fiatal diplomások) külföldre telepítették vállalkozásaikat. Svájcba, vagy éppen az amszterdami ablakok közül béreltek néhányat a hölgyeknek. Európa rendőreinek legnagyobb bosszúságára a nyugat-európai szexpiacon Magyarország átvette a vezetést, már az ukránokat is megelőztük, pedig eddig ők voltak a legkeresettebbek.

Most éppen Bécsben kapcsoltak le egy álcázott bordélyházat az ottani rendőrök. Két „stúdióban” foglalkoztatták az újsághirdetéssel toborzott lányokat a magyar futtatóik. Szakmunkásaik alighanem jól dolgozhattak, mert a bevételből ingatlanokat, gépjárműveket, autókat, ékszereket vettek, sőt még a mátraalji, faluszéli házacskájukat is szépen kicsinosították.

Ezekről a sikerekről érdemes volna plakátokat gyártatni! Ráírhatnánk: Meghódítottuk a nyugati piacokat! Száz százalékban hazai anyagokból dolgoznak a vállalkozóink! Magas hozzáadott értéket állítanak elő! Magyarország jobban teljesít!

És a határokra akkor nem kerítést, hanem kerítő táblákat szereltethetnénk…

Szerző
Somfai Péter