Görögből európai válság

Természetesen mindannyian tudjuk, hogy akár bennmarad az eurózónában Görögország, akár nem, felgyülemlett adósságát sohasem fogja visszafizetni - jelentette ki többünk társaságában egy magas rangú uniós tisztviselő egy csütörtök esti brüsszeli fogadáson. De ki az a bátor politikus, aki ezt meg meri mondani a hitelező országok választóinak? - tette hozzá nevetve, és belekortyolt a pezsgőjébe. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői hivatalos nyilatkozataikban ennél óvatosabbak, ők nyilvánosan csak annyit mondtak, hogy átütemezés és részleges adósság-elengedés szükséges ahhoz, hogy Görögország valamikor - a bizonytalan jövőben - teljesítse fizetési kötelezettségeit. A nemzetközi közgazdász-elit képviselői közös nyilatkozatban nem kevesebbet állítottak, mint hogy az esetleges további megszorítások „nem csak Görögország európai jövőjével végeznek majd, hanem járulékos kárként az eurózóna megszűnik a remény, a demokrácia és a prosperitás jelképének lenni”. Még Donald Tusk, az Európai Tanács eddig inkább csak félszeg szerepléseiről ismert elnöke is kimondta, hogy valamiképp „át kell rendezni a görög adósságot”.

Az ilyen, a közgazdasági racionalitást hangoztató nyilatkozatok mellett az elmúlt napokban egyre erőteljesebben megjelent a geopolitikai jellegű érvelés is. Talán nem szerénytelenség, ha megemlítem, hogy e hasábokon a görög válság eleje óta többször leírtam: Görögország kivételesen fontos geostratégiai helyzetét a Földközi-tenger keleti medencéjében őrültség lenne figyelmen kívül hagyni. Az amerikai vezetés egy ideig hallgatott erről. Nyilván abban bíztak, hogy Merkel asszony hivatalos washingtoni nyilatkozatok nélkül is tudja: az USA és a NATO geostratégiai érdekeit nem veszélyeztetheti Görögország kitaszításával az európai közösségből. Esetleg még azt is hozzágondolták, hogy az euró meggyengülése a kisstílű brüsszeli alkudozás miatt csak jót tehet a dollárnak. De amikor kiderült, hogy a németek és néhány kisebb északi ország nemcsak pedagógiai szándékkal fenyítgeti a görögöket, hanem komolyan fontolóra is vették kitaszítását az eurózónából (és ezzel az EU-ból is), akkor megszólalt a vészcsengő Washingtonban.

És messze elhallatszott a hangja. Nemcsak az amerikai kormányzat vezetői, hanem a NATO főtitkárhelyettese is világossá tette, hogy Görögországot nem szabad kilökni a nyugati közösségből. Bár a pénzügyminiszterek ritkán foglalkoznak katonai stratégiával, Jack Law amerikai pénzügyminiszterre hárult a feladat, hogy tömören kimondja: a görögök kizárása az eurózónából „geopolitikai hiba” lenne. Ez egyenes beszéd volt, s nyilván jelzésértékűnek számít az is, hogy éppen az amerikai pénzügyminiszter üzente meg európai kollégáinak: vannak fontosabb dolgok is a világon, mint a kamatos kamat számolgatása. A Nyugat biztonsági és geostratégiai érdekei bizonyosan ilyenek.

Sajnálatos módon azonban egyes uniós kormányok nem akartak odafigyelni sem a további megszorítások képtelenségét bebizonyító közgazdászokra, sem az amerikai vezetés egyértelmű figyelmeztetésére.

A mostani görög válság elején sokan leírtuk, hogy a hitelezők merevsége és az elhúzódó brüsszeli vita sokat árt az euró, mint közös valuta és európai projekt tekintélyének. Mára azonban ennél sokkal több, a közös Európa politikai tekintélye is veszélybe került. Formálódik az orosz-kínai tengely, egyre veszélyesebb az Iszlám Állam, menekültek százezrei özönlenek Európába, bárhol megtörténhet egy szörnyű terrortámadás a kontinensünkön is. Európa vezetői eközben hónapokon át a görögökkel civakodnak egy olyan adósságról, amelyről ép ésszel maguk is tudják, hogy behajthatatlan. És ami még nagyobb baj, az utolsó napokra közöttük is jól láthatóan megjelentek a törésvonalak. Németország azt kockáztatja, hogy megrendül a vezető szerepe az EU-ban, s ezzel az európai egység még instabilabbá válik. Lehet, hogy Merkel asszony jól számol a Sparkasse otthoni befolyásával, de az európai válságok kezeléséhez szükséges tekintélye máris súlyos csorbát szenvedett. Pedig szükség lenne rá, sok válság fenyegeti még Európát.

Hazánk nem része az eurózónának, s a görög válság aligha növeli a magyar euró esélyeit. Annyit sajnos megállapíthatunk, hogy ennek ellenére Magyarországon az ellenzéki táboron belül újabb törésvonal keletkezett. Az egyik oldalon a megszorításokra épülő, neoliberális pénzügyi politika hívei állnak, a másikon azok, akik a Szirizában (és a spanyol Podemosban) az európai baloldal megújulásának útját látják. A görög kérdés újabb alkalom arra, hogy kiderüljön: a megszorításokhoz, a nyugati bankokhoz, s általában a gazdaságpolitikához való viszony élesen kettévágja a magyar demokratikus ellenzéket. Pedig ennek rendezése, feloldása nélkül nehéz elképzelni egy választási sikert. A görög válság körüli éles vitáknak különös fénytörést ad, hogy az amúgy szilárd Amerika-barátságról ismert magyar liberálisok most nem akarják felismerni az Egyesült Államok valódi geostratégiai érdekeit. Pedig a pénzügyi politika nem cél, hanem csak eszköz a hatalmi célok eléréséhez.

Szerző
Hegyi Gyula (Brüsszel)

Ferde beszéd

Könnyen előfordulhat, hogy az Egyenes Beszédben nem minden alkalommal Kálmán Olgát látjuk majd, hanem a humanoid robotját, Jangjangot. Olga elmehet vásárolni, vagy szabadságra, a "dublőr" ott ül majd helyette és "beszélget", még akkor is, ha a bőbeszédű kormányszóvivő jön, akit egyszerűen nem lehet lelőni, úgy tele van magyarázattokkal. Na, most még nem ez a helyzet, a kínaiak a napokban fejlesztették ki a humanoid női robotot, ami nem is olyan mutatós mint Olga, még nem tud semmire válaszolni, bár mosolyogva beszél, időnként pislog beszéd közben és az ajkait mozgatva bűvöli el a közönséget.

De lesz ez még másképpen is, a fejlődő kínai tudomány nem áll meg félútnál, erről is szólt a Globális Internet témakörben rendezett egyhetes konferencia, amelyet a sanghaji Shanghai Shenqing Industry tartottak. A női robotot Szung Jangról mintázták, aki elmondta, hogy hasonmását egy különleges szilikagélből alkották, amely látványában és tapintásában az emberi bőrt idézi. A robotfejlesztés során Jangjang jutott a legmesszebbre, ő tudja a legtöbbet, leginkább az arca kifejező. Olyan lehet, mint Olga, ha nem jut szóhoz a szószátyár vendégektől és mindenképpen szeretné közölni a véleményét. Ilyenkor majd előveszi a saját szilikagéljét, és olyan "arcmimikát" formál belőle ami még a egyenes beszédnél is többet mond.

A sanghaji fejlesztőket egy japán professzor, Isiguro Hirosi segítette, aki szerint eljöhet az idő, amikor robotok helyettesítik a popsztárokat és a híres színészeket. Elképzelhető, hogy egy professzor helyett előadását is megtartja a bábu, bár kérdések megválaszolására nem lesz képes. Ez már a tudományos jövő zenéje. Most elégedjünk meg azzal, megállás nélkül tud énekelni, sosem fárad, pontosabban a fáradság sosem tükröződik az arcán. Jangjangot még távirányítással működtetik, a szenzorok egy másik emberen vannak, aki a háttérből figyelve például fejmozgásával idézi elő a bábu fejének azonos mozgását.

Olga már most is vigyázzon, amikor a kollégák "odakorrektorozzák" az asztalhoz, hogy "adásképessé" tegyék; az ördög nem alszik. Mert mi van akkor, ha titokban Jangjangot ültetik oda Olga helyére, aki tapsikol örömében, amikor Torgyán doktor a világot megváltó magyar-lengyel államszövetségről beszél, vagy egy plakátőrült azt követeli, hogy még több plakát szülessen a világ többi nyelvén, hogy mindenki megértse a hívó szót: "Magyarország jobban teljesít". Erre, erre bevándorlók, Európában keressék ezt az országot ahol kolbászból van a kerítés s állítólag a kerítés nemsokára 175 km lesz, végig a szerb határon!"

Állítólag már Csád is érdeklődik utánunk, a rádióban hallottam, hogy a múltkor odatévedt egy tarisznyás magyar és a kedves vendéglátó százlábú-sülttel kínálta meg. "Nem volt rossz, hasonlított valamelyik ropogós chipsre, az volt a baj, hogy nem szeretem, ha evés közben szemembe néz a falat". A magyar vándor pedig azt mondta, "gyere el hozzánk, kóstold meg a mi kolbászunkat!" Ilyet ne mondjunk mostanában, majd mi viszünk neki kóstolót, nehogy idejöjjön hatodmagával.

Kedves Isiguro Hirosi, eszébe ne jusson a mi Kálmán Olgánkat lemásolni, minden elismerésünk a tudományé, de azt nem tűrnénk, ha Olgát mindenféle Jangjanggal ferde beszédre szoktatná.

Szerző
Szigeti Piroska

A mákos pite árfolyama

Három év letöltendőt kapott Kiss Ernő tábornok, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság, s a XIII. kerületi kapitányság egykori vezetője. Ő volt az, akinek alteregója részegen összetört pár autót, akinek alteregóját egy este kétszer is ittasan kapták el a zsaruk. Akinek alteregója egy éjszaka egy buszmegállóban azt hitte, hogy otthon van, hát alváshoz levetkőzött, és lefeküdt. Akinek alvó alteregójáról azt írta egy csepeli járőr, hogy „autójából erős pálinkaszag áradt”. (Ilyen, amikor a hasonmások elszabadulnak.)

És ő volt, aki üzenetet hagyott a Teve utcai rendőrpalota falán, menedzsertabletta miatti akut vizelés okán. Most azonban nem a kifolyás, hanem a befolyás okozta vesztét.

Azzal üzérkedett ugyanis a bíróság szerint. Kocsis István örökös vezérigazgatótól kért volna sok százmilliót, hogy elsimítsa büntetőügyét. A vádlott szerint viszont csak a védelmi stratégia kidolgozásáért kérte a sok mákos pitét. Tény: Kocsist nemrég fel is mentették bűnei alól, Kiss Ernő végül is jól dolgozott. Csak kevesellte a pitét. Ez a sütemény a vád szerint tízezer eurót jelentett. Ernő meg csak egy tepsivel kapott, holott kettőt szeretett volna elmajszolni. Régebben egy „dokumentum” egymilliót ért kisgazdáéknál, a nokiás doboz legendája meg tizenötöt. Valaki kiszámolhatná, hogy egy pite hány dokumentum. Mert ma lényegében ezen mértékegységek szerint élünk, LED-ek fényében.

Szerző
Veress Jenő