Tízezrek tüntettek és zászlókat égettek Iránban

Több tízezren vonultak tegnap utcára Irán nagyvárosaiban a hagyományos Jeruzsálem, arab nevén al-Kudsz napon. A palesztinok iránti szolidaritást kifejező úgynevezett Jeruzsálem napot az iráni iszlám forradalom, 1979 óta minden évben megtartják a perzsa államban az iszlám böjti hónap, a ramadán utolsó péntekén.

Tegnap azonban a perzsák nem csak a palesztinok iránti szolidaritásukat fejezték ki, a megmozdulás nem csak a szokásos Izrael és az Egyesült Államok elleni tiltakozás volt, hanem Szaúd-Arábia ellen is irányult. A síita vallású irániak élesen bírálták az öböl-menti olajkirályság jemeni katonai beavatkozását. Szaúd –Arábia, Irán nagy regionális riválisa, március végén lépett be katonailag a jemeni konfliktusba az elűzött szunnita vezetés védelmében a síita húszi lázadók ellen, azóta a két állam amúgy sem barátságos viszonya rendkívül feszültté.

A teheráni megmozduláson több magas rangú állami tisztségviselő is részt vett, többek között Hasszan Rohani államfő is. A demonstrálók izraeli, amerikai, brit és szaúdi zászlókat égettek, és immár hagyományosan Halál Izraelre! Halál Amerikára jelszavakat skandáltak. Elégettek egy iszlám Államot szimbolizáló képmást, amelyre azt írták: „Szaúd-Arábia bábja”.

Bécsben eközben folytak az iráni atomprogramról szóló tárgyalások Teherán és a hatok (az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország) között, ahol többszöri halasztás után péntek éjfélig kellett volna megkötni a végső megállapodást Irán nukleáris programjáról és az országot sújtó nemzetközi szankciók feloldásáról. Ez azonban ezúttal sem sikerült, a tárgyalások hét végén is folytatódnak.

Szerző

Nem gyógyultak be Srebrenica sebei

Publikálás dátuma
2015.07.11. 07:33
Gyászoló asszonyok Potocariban, újabb azonosított srebrenicai áldozatok temetése előtt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MATEJ DIVIZN
Húsz éve történt a második világháború legszörnyűbb európai mészárlása: a boszniai településen, Srebrenicában becslések szerint 8000 muzulmán fiút és férfit gyilkoltak meg a Ratko Mladic hadseregtábornok által irányított boszniai szerb szabadcsapatok. Bár a Srebrenica elleni offenzíva már 1995. július 6-án megindult, a népirtás emléknapja július 11. A rémtettek óta a bűnösök rács mögé kerültek, de a délszláv válságban részt vett nemzetek viszonya nem sokat javult.

A kilencvenes évek elején már egyértelművé vált, hogy Jugoszláviát nem lehet egybetartani. Miközben azonban Szlovénia kiválása kevésbé volt fájdalmas a szerbek számára, Horvátországé a figyelemre méltó szerb kisebbség jelenléte miatt annál inkább. Bosznia önállósága pedig egyenesen elfogadhatatlan volt Belgrádnak, hiszen a lakosság 31 százalékát a szerbek tették ki.

1992-től Boszniát folyamatosan támadták a szerb erők, a Srebrenica környéki falvakban is állandósultak az összecsapások. A nagy-britanniai székhelyű Bosznia Intézet adatai szerint a szerb erők ebben a térségben 296, nagyrészt bosnyákok által lakott falvat tettek a földdel egyenlővé, három évvel a népirtás előtt. Mintegy 70 ezer bosnyák hagyta el a területet, 3166-ot öltek meg menekülés közben, köztük nőket, gyermekeket.

A tragédia napjai
1995. július 6-8. A boszniai szerb erők elfoglalták a srebrenicai enklávét, ahová más régiókból tízezrek menekültek a szerb erők támadásai elől. Mintegy 600 kéksisakos oltalma alatt álltak
1995. július 9. A szerbek bombázni kezdték a régiót
1995. július 10. A holland parancsnok NATO-légicsapásokat kért a szerbek ellen
1995. július 11. A szerbek nem vonultak vissza. Dél körül 20 ezer muzulmán menekült Potocariba. 14 óra 30-kor két holland F16-os bombát dobott a szerbek állásaira. Délután Ratko Mladic csapataival bevonult Srebrenicába
1995. július 12. A nőket és gyermekeket elengedték a szerbek, a férfiakat nem
1995. július 13. Vérengzés Ktravicában. A békefenntartók 5000 muzulmánt adtak át a szerbeknek. Cserében a szerbek elengedték a 14 túszul ejtett békefenntartót
1995. július 16. Kegyetlen vérengzés Srebrenicában

1992-ben és 1993-ban különösen heves harcok dúltak Srebrenicáért. A szerbek stratégiája hasonló volt, mint Szarajevó esetében: ki akarták éheztetni a települést, nem engedték be az élelmiszer-szállítmányokat. Egy ausztrál újságíró 1993-ban számolt be arról, hogy tömegesen éheznek a településen maradt emberek. 1993 áprilisában, úgy tűnt, áttörés történt. Srebrenicát ugyanis az ENSZ 819-es határozatában biztonságos övezetnek nyilvánították, amellyel lehetővé vált, hogy májusban bevonuljanak az UNPROFOR békefenntartói a demilitarizáltnak kikiáltott városba. A szerbek ugyan visszavonultak, de 1995 elejétől már alig engedték be a segélyszállítmányokat az enklávéba. A békefenntartók létszáma is csökkent, 600-ról 400-ra. Közben a szerbek egyre több milicistát sorakoztattak fel a térségben. 1995 márciusában Radovan Karadzic boszniai szerb elnök rendelete értelmében Srebrenicát el kellett vágni a külvilágtól. Ennek következtében a településen katasztrofálissá vált a humanitárius helyzet. 1995. június 4-én az ENSZ erők parancsnoka, Bernard Janvier titkos találkozót folytatott Ratko Mladic boszniai szerb hadseregtábornokkal arról, engedjék ki az embereket a városból.

A szerbek 1995. július 6-án kezdték meg az offenzívát. Folyamatosan foglalták el az UNPROFOR megfigyelő állásait Srebrenica körül. A következő napokban az itt élők arra kérték a hollandiai békefenntartókat, védjék meg őket. Ám a szerbek óriási túlerőben voltak, így egy apró kísérlettől eltekintve meg sem próbáltak ellenállni. Miután Karadzic látta, milyen könnyen hatolnak előre szabadcsapatai, elrendelte a város elfoglalását. Bár 1995. július 11-én holland-brit vadászbombázók megpróbálták célba venni a szerbek állásait, a rossz látási viszonyok miatt az akció meghiúsult. A szerbek ráadásul a holland békefenntartók tömeges kivégzésével fenyegetőztek, így ezután már a légicsapásokat sem erőltették. Július 11-én Mladic győztes hadvezérként vonult végig a városon, már ami maradt belőle.

Még ugyanezen a napon 20-25 ezer bosnyák menekült Potocariba, hogy oltalomra leljenek az ottani ENSZ-központban. Több ezren tódultak az objektumba, mások a környező épületekben próbáltak menedékre lelni.

A holland békefenntartók azonban nem tudták szavatolni a menekültek biztonságát. Másnap a szerbek kiszűrték a bosnyák fiúkat és férfiakat a menekültek közül. Megkezdődött a második világháború utáni legszörnyűbb népirtás. A brutalitás ezután nem ismert határt. Meggyilkolták őket, a holttesteket tömegsírokba hurcolták. Több ezer holttestet hetven tömegsírban találtak meg.

"Július 13-án kezdődtek a deportálások. Egyszer busszal jöttek értünk. Ám mielőtt felszálltunk volna, két szerb katona jött a csoporthoz, s többeket elvittek. A férjemet is" - mondja az egyik túlélő, bizonyos Catic asszony. Fiát, Junuzt Srebrenicától északra végezték ki elképesztő kegyetlenséggel: a nyakába lőttek közvetlen közelről. Őt 2005-ben helyezhette örök nyugalomra az asszony, aki teljes családját elveszítette.

Máig nem tudni pontosan, hányan haltak meg a mészárlásban. A történelemkönyvek mintegy nyolcezer (8300-nál valamivel több) áldozatról tesznek említést. Más források közel kilencezer áldozatot említenek. A délszláv háborúkban ez volt az egyedüli olyan esemény, amit a hágai Nemzetközi Törvényszék népirtásnak kiáltott ki.

Több száz holttestre a települést körülvevő erdőkben találtak rá: itt érték utol a pokol elől menekülőket a szerb szabadcsapatok. Sokuk holttestét nem találták meg. Elnyelte őket a potocari erdő mélye.

A holland kéksisakosok szerepe máig vita tárgya. Többet tehettek volna a menekülőkért? Lett volna esélyük a szerbek ellen? Egyértelmű választ aligha kaphatunk ezekre a kérdésekre. A túlélők azonban úgy vélték, magukra hagyták őket. 2010-ben ezért a holland államot is beperelték. A bírósági eljárást egy tolmács, valamint az egyik meggyilkolt férfi családja kezdeményezte. A tolmács, Hasan Nuhanovic fivérét és édesapját vesztette el a vérengzésben, s anyja is meghalt a boszniai háború során. 2007-ben egy tömegsírban találták meg apja földi maradványait, három évvel később pedig testvére holttestét is azonosítani tudták.

A hosszas jogi csatározás során bizonyítást nyert, hogy a holland államot, pontosabban három holland kéksisakost felelősség terhel három muzulmán férfi haláláért. Hiába kérték ugyanis a holland békefenntartókat arra, fogadják be őket. Nem sokkal később megölték őket Ratko Mladic boszniai szerb hadseregtábornok csapatai. A hágai legfelsőbb bíróság 2013 szeptemberében hozta meg az ezzel kapcsolatos jogerős ítéletet, melynek során kártérítés megfizetésére kötelezte a holland államot az áldozatok hozzátartozói számára.

A tragédia óta két évtized telt el. Szerbia megpróbál szembesülni az akkor történtekkel. A háborús bűnösöket kiszolgáltatta a kormányzat a délszláv népirtásokat kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéknek (ICTY), de az emberek gondolkodását nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. A belgrádi parlament 2010-ben elfogadott nyilatkozatban ítélte el a srebrenicai mészárlást. A dokumentumban a képviselők együttérzésüket és bocsánatkérésüket fejezték ki az áldozatok családjának. A nacionalista törvényhozók ugyanakkor "szégyenletesnek" és "igazságtalannak" nevezték és elutasították a nyilatkozatot.

Aleksandar Vucic jelenlegi szerb miniszterelnök is mindent elkövet azért, hogy javuljon a térség népeinek viszonya. Május közepén Szarajevóba látogatott, ahol elmondta, a térségben még mindig akadnak olyan ostoba emberek, akik nem gondolják úgy, hogy a Balkán népeinek békésen kell élniük egymás mellett. Késznek mutatkozott arra, hogy rendezze a megoldatlan kérdéseket Boszniával és a bosnyákokkal. Hogy ezt komolyan mondta, arra az is bizonyítékul szolgálhat: elutazik Srebrenicába, hogy lerója a tiszteletét az ott lemészárolt bosnyák áldozatok előtt. Bár Vucic élesen bírálta azt a döntést, amelynek értelmében Svájc kiadta Boszniának Naser Oricot, aki Srebrenicában szerbek megöléséért volt felelős, a szerb kormányfő azt is kijelentette, hazája nem változtat Bosznia-politikáján, mert békét akar a térségben.

A vérengzés főszereplői

Ratko Mladic

Az 1942-ben született boszniai szerb hadseregtábornok 1992-1995 között irányította a szerb szabadcsapatokat, mígnem 1995-ben a hágai Nemzetközi Bíróság vádat emelt ellene népirtás, háborús bűnök és emberiség elleni bűnök vádjával. A vádirat szerint Srebrenica mellett ő volt a felelőse Szarajevó megszállásának: 1992. április 5. és 1996. február 29. között uralták a szerb erők a várost. Ez idő alatt rémtettek sorát követték el. A véres háborús bűncselekmények kapcsán a nyugati média gyakran „Bosznia mészárosának” nevezte, bár a gúnynévvel időnként Radovan Karadzicot, a Boszniai Szerb Köztársaság akkori elnökét illették. 1996-ban az ICTY nemzetközi letartóztatási parancsot adott ki ellene. A szerb és az amerikai kormány 5 millió eurót ajánlott fel mindazoknak, akik segítenek Mladic kézre kerítésében. Miután Szerbia egyre inkább az uniós csatlakozást tartotta legfőbb prioritásának, egyre nagyobb erőfeszítéseket tett a háborús bűnösök elfogásáért (Mladic elfogása kimondatlanul feltétele volt Belgrád uniós tagjelöltségének). Mladicra Belgrád már 10 millió eurós vérdíjat tűzött ki 2010 októberében. A volt hadseregtábornok végül nem úszta meg a felelősségre vonást a szörnyű bűncselekményért. Bár 16 éven át sikerrel „szívódott fel”, 2011.május 26-án némi meglepetésre a Vajdaságban, Lazarevóban találták meg. 2011. május 31-én szolgáltatták ki a hágai Nemzetközi Bíróságnak. Pere 2012.május 16-án kezdődött meg, azóta is tart.

Radovan Karadzic

Pszichiáternek tanult, ezért sokan Thomas Harris amerikai író rettegett hőséhez, Dr. Hannibal Lecterhez hasonlították. Társalapítója volt a Szerb Demokrata Párt boszniai szárnyának. Jugoszlávia felbomlását követően a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke lett. 1996-ban emelt vádat ellene a hágai Nemzetközi Bíróság emberiség elleni bűntettek, a s boszniai bosnyák és horvát polgári személyek ellen elkövetett népirtás miatt. A menekülés évei alatt Belgrádban dolgozott egy klinikán pszichológusként, az intézményben alternatív orvoslással foglalkoztak. A Dr. Dragan Dabic álnevet használta. Unokaöccse, Dragan Karadzic elmondása szerint nem tartott a letartóztatástól. Annyira biztosnak érezte helyzetét, hogy időnként átruccant Olaszországba, felbukkant Velencében, valamint olasz bajnoki meccseken is. A szerb fővárosban tartóztatták le 2008. július 21-én, s néhány nappal később adták ki az ICTY-nek. Jelenleg is a bíróság scheveningeni börtönében tartózkodik. Pere 2010. április 13-án kezdődött meg, a vád bizonyítási eljárása 2012 májusáig tartott, 2012 októberétől pedig a védelemé volt a szó, az eljárás ezen szakasza 2014 márciusáig tartott. Karadzic a per újratárgyalását indítványozta. Radovan Karadzic több verseskötetet is megjelentetett.

Slobodan Milosevic

Hogy a néhai szerb és jugoszláv elnöknek volt-e köze a második világháború utáni legszörnyűbb európai mészárláshoz, ez már aligha fog kiderülni. Az azonban biztos, hogy ő volt a legfőbb felelős a délszláv háborúk kitöréséért, az ártatlan emberek tízezreinek haláláért. Nacionalista politikával agymosást hajtott végre saját népén, s ellenségekké váltak azok, akik korábban évtizedeken át békében megfértek egymás mellett. 1989-1997 között szerb, majd 2000-es megbuktatásáig jugoszláv elnök volt. A boszniai háború idején hathatós támogatásban részesítette Mladic csapatait. Miután azonban saját hatalmát látta veszélyeztetve a szövetségesek boszniai beavatkozása által, aláírta a boszniai háborút lezárni hivatott daytoni egyezményt 1995 decemberében. De nem tanult a hibáiból, amit az 1999-es koszovói háború kirobbantása igazolt. A NATO csapatai a „maradék” Jugoszlávia bombázásával válaszoltak, ezt Milosevic hatalma már nem élhette túl. Az ICTY ellene is vádat emelt. 2001. március 31-én tartóztatták le a jugoszláv hatóságok, majd kiadták a hágai bíróságnak, melynek illetékességét ő maga nem ismerte el. Börtöncellájában találtak rá holtan 2006. március 11-én. Az ICTY 2007 februárjától külön tárgyalta a boszniai népirtással kapcsolatos ügyeket, de nem talált közvetlen bizonyítékot arra, hogy Milosevicnek is szerepe lett volna a népirtásban. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem volt bűnös, mivel utasításait szóban adta.

Devizahitelek - Megtévesztett ügyfelek

Publikálás dátuma
2015.07.11. 07:21
A félrevezetett ügyfelek sokat veszíthetnek FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Az elszámolás, illetve a forintosítás lezárultával sem nyugodtak meg a kedélyek a devizahitelesek körül. Egyes ügyvédek arra buzdítják az ügyfeleket, hogy sablon-beadványban értesítsék bankjukat arról, hogy elállnak a szerződéstől, annak megsemmisítését kérik, és az eredeti árfolyamon kérik az elszámolást. A jegybank szerint ez az ügyvédi magatartás aggályosnak mondható.

Általános meglepetést okozott, hogy Windisch László, a jegybank fogyasztóvédelemért felelős alelnöke levelet írt Bánáti Jánosnak a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének arról, hogy egyes ügyvédek a hitelszerződéstől való elállásra buzdítják klienseiket, pedig ez egy kétes kimenetelű procedúra, és jogilag is aggályos. Erről a Népszabadság számolt be tegnapi számában, ahol a kamarai elnök elhárította az állásfoglalást, mindössze annyit vállalt, hogy továbbítja az ügyvédek számára a jegybanki alelnök levelét.

Káros az egyes ügyvédek által megalkotott nyilatkozat, mert félrevezeti az ügyfeleket - mondta lapunk érdeklődésére Barabás Gyula. A Széchenyi Hitelszövetség elnöke emlékeztetett arra, hogy ha meg is volna a jogalap a hitelszerződéstől való elállásra - mint ahogy nincs -, akkor sem lenne elégséges egy ilyen nyilatkozat, ehhez közjegyzőre is szükség van. Az elállási nyilatkozat sorsáról pedig a bíróság dönt. Barabás Gyula azonban nem tud olyan esetről, hogy így megsemmisítettek volna egy szerződést. Ezért is tartja felelőtlennek egyes ügyvédek magatartását, akik egyen-nyilatkozatokat töltetnek ki ügyfeleikkel, ahelyett hogy az internetről letölthető, ingyenes dokumentumokat használnák. Ráadásul az általuk szerkesztett iratokért jelentős összegeket kérnek és megtévesztik az ügyfeleket, mert egy korábbi kúriai döntés világosan kimondja, hogy a hitelszerződések nem eleve hibásak, abban csak bizonyos korrekciókat, például az árfolyamrés visszafizetését kellett rögzíteni, de ez korántsem jelenti azt, hogy az egész szerződés semmis.

Ha ügyvéd arra biztatja ügyfelét, hogy olyan jogi eljárást kezdeményezzen, amelyről biztosan tudja, hogy veszteni fognak, akkor úgynevezett biztatási kár keletkezik. A jegybank fogyasztóvédelmi tevékenységét jól ismerő szakértő szerint ez az eset minden bizonnyal erre példa. Az is felelőtlen magatartás - mondta lapunk érdeklődésére Binder István, hogy az ügyvédek szerint azért is indokolt a szerződés felmondása, mert a forintosítás jelenlegi jogi szabályozása nem megfelelő, hiszen csak egyetlen napon, 214. november 7. rögzített árfolyamával számol, és azt sugallják, hogy a forint erősödése esetén kár éri őket. A Magyar Nemzeti Bank felügyeleti szóvivője felelőtlennek tartja ennek az álláspontnak a kifejtését, hiszen az utóbbi esztendők tapasztalata az, hogy a forint - kisebb megszakításoktól eltekintve - folyamatosan gyengül a főbb devizanemekkel szemben.

A szerződést egyébként valóban fel lehet mondani, de ilyenkor az ügyfélnek a teljes tartozását ki kell fizetnie, de korántsem a szerződéskori, hanem a a 2014. november 7-i rögzített árfolyamon. Aligha érdemes - vélik a szakértők ilyen áron törleszteni.

Az ügyfeleket felelőtlen magatartásra biztató Nemzeti Civil Fórum közölte Léhmann György siófoki ügyvédnek azt az álláspontját, hogy ha a jegybank alelnöke úgymond könyörög az ügyvédeknek, hogy ne biztassák a szerződéstől való elállásra a klienseiket, akkor "érdemes ennek a megoldásnak utánanézni". Nyilvánvaló - vélik hozzáértők, hogy az ilyen ügyvédi vélemények nem az ügyfelek érdekeit szolgálják. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy Windisch László - még ha úgy tűnik is - nem az ügyvédi gyakorlatba kívánt beavatkozni, és a fogyasztók érdekvédelme miatt érdemes figyelmeztetését megfogadni.

Sürgős módosítás

Az MNB írásban szólította fel a Lombard Pénzügyi és Lízing Zrt.-t, hogy azonnal módosítsa a Kúria-perben érintett időszakot követő, így a ma is hatályos üzletszabályzatai valamennyi olyan szerződési feltételét, amelyeket a legfőbb bírói testület a napokban – korábbi üzletszabályzatokra vonatkozóan – tisztességtelennek nyilvánított, erről és a megtett intézkedésekről július 14-ig tájékoztatni kell a jegybankot.



Szerző