Előfizetés

Orbán: kell a vasfüggöny

Fazekas Ágnes
Publikálás dátuma
2015.07.03. 07:07
Két plakát, két világ FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Kisajátítják a magyar határ és a majdani vasfüggöny közötti tíz méteres területet, így az illegális migránsok még nehezebben juthatnak be az országba. Azt pedig, hogy a kerítés hatásos, nemzetközi példák bizonyítják. Ez derült ki Lázár János és Giró-Szász András szokásos csütörtöki tájékoztatóján, amikor lapunk kérdéseire válaszoltak. Heteken belül megkezdik a kerítés építését. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága aggódik.

Meg lehet-e állítani a menekült-áradatot a határzárral, különösen akkor, ha az 10 méter mélyen benyúlik a magyar oldalra? Így, aki eljut a kerítésig már Magyarországon tartózkodik és ennek megfelelően kell vele szemben eljárni - vetette fel lapunk a Miniszterelnökség vezetőjének szokásos csütörtöki tájékoztatóján. Lázár János nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva közölte, hogy a kerítés visszatartja a migránsokat. Különösen azokat, akiket "professzionális" embercsempészek irányítanak. Miután Szerbia felől embercsempész útvonal vezet Magyarországra, a határzár akadály lesz előttük. Hozzánk amúgy sem spontán, az életükért menekülő emberek érkeznek, hanem olyanok, akiket az anyagi jólét vonz. Itt "emberszállítás" zajlik. Giró-Szász András államtitkár ezt azzal egészítette ki, hogy a hivatalos magyar határ, illetve a vasfüggöny között húzódó 10 méteres sávot kisajátítják, ezért a menekülők odáig sem juthatnak majd el.

Orbán Viktor egyébként a szerdai kormányülésen kiadta a jelszót, minél hamarabb fel kell építeni a kerítést a szerb-magyar határon, így heteken belül megkezdik annak telepítését. Lázár szerint a miniszterelnök világossá tette, nem tudnak erre 4-5 hónapot várni, mert egyre több illegális bevándorló érkezik. Az elmúlt hétvégén például 3800-an jöttek. A vasfüggönyt az állam építi, és 10 milliárd forintnál nem kerülhet többe, a határzár nyomvonalát a Belügyminisztériumban már meghatározták. Az is kiderült, miután Magyarországra illegális bevándorlók jönnek, akik már nem háború, vagy üldöztetés elől menekülnek, számukra nem kell a migránsoknak járó ellátást biztosítani.

Eddig körülbelül egymillióan küldték vissza a nemzeti konzultációs kérdőívet, és a miniszter szerint egyre többen akarnak válaszolni, mert a kormányzati tájékoztatás hatására felfigyeltek az illegális bevándorlás ügyére.

Néhány hónapot vesz igénybe a magyar-szerb határra tervezett ideiglenes határzár kiépítése. Ezt még tegnap reggel közölte Szijjártó Péter az M1 aktuális csatorna műsorában. A külgazdasági és külügyminiszter bejelentette, nyolc-tíz helyszínen egyszerre kezdődik majd el a munka, mégpedig azokon a területeken, amelyek a leginkább "kitettek" a bevándorlási nyomásnak, hogy "világos legyen mindenki számára, az ilyen törvénysértő cselekedeteknek Magyarország gátat szab".

Sorosra gyanakszik a CÖF
Adathamisítást gyanít a Civil Összefogás Fórum (CÖF) a Kétfarkú Kutyapárt és a Vastagbőr blog ellenkampányának finanszírozása körül. A békemeneteket is szervező civilek közleménye szerint "Mesterházy összecsomózta a Kutyapárt farkait." Az MSZP volt elnöke ugyanis adott pénzt a kampányra, a neve mégsem szerepel a közzétett listán, ezért arra kérik a plakátkampány szervezőit, hozzák nyilvánosságra, "kik finanszírozzák a magyar állampolgárokat hergelő kampányukat." Választ várnak arra is, hogy a "teljes költségvetés mekkora részét teszik ki Soros György adományai, aki évek óta pénzeli a sokszor agresszív baloldali csoportokat".

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) tegnap arra kérte Magyarországot, hogy ne kapkodva és a nemzetközi előírások figyelmen kívül hagyásával változtasson menekültügyi rendszerén. Azt szorgalmazzák, hogy a hivatalos szervek gyorsított eljárás helyett konzultáljanak a civil társadalommal és a Menekültügyi Főbiztossággal a javaslatok jogszerűségéről, valamint a háborús konfliktusok elől menekülőkre gyakorolt hatásáról. Montserrat Feixas Vihét, az UNHCR budapesti székhelyű közép-európai regionális képviseletének vezetője arra figyelmeztetett, ha az Országgyűlés elfogadja a Pintér Sándor által hétfőn benyújtott módosításokat, az "több ezer olyan ember életére lenne végzetes hatással, aki Magyarországon próbálna biztonságra lelni". Arra kérik a kormányt és a képviselőket, biztosítsák, hogy a menekültügyi jogszabályok összhangban maradjanak a nemzetközi és regionális előírásokkal. Az általuk vitatott javaslatok között szerepel a menedékjogi kérelmek megfelelő garanciák nélküli, gyorsított eljárásban történő vizsgálata, a menedékkérők visszaküldése olyan, az Európai Unión kívüli országokba, amelyek nem biztonságosak számukra, valamint a menedékkérők, ezen belül nők, gyermekek és különleges szükségletű emberek hosszas fogva tartása.

Ha Magyarország tovább folytatja bevándorlóellenes kampányát, akkor még több menekült és menedékkérő találja majd magát jogi patthelyzetben, csapdába kerülve Szerbiában és Macedóniában jogi védelem vagy státusz, a menedék bármiféle lehetősége nélkül. Erre az Amnesty International figyelmeztetett tegnap arra utalva, hogy a parlament kedden felhatalmazta a kormányt azon "biztonságos" tranzitállamok listájának meghatározására, amelyekben meggyőződése szerint az emberek menedéket kérhetnek mielőtt Magyarországra érkeznének. A szervezet szerint Szerbia nem képes garantálni a menedékjogokhoz való hozzáférést, és mindenki aki oda kerül, azt kockáztatja, hogy visszaküldik Macedóniába, ahol aztán számos emberi jogsértés áldozatává válhat.

Egy, az OECD tagországokkal foglalkozó jelentés szerint a nem uniós országból hozzánk érkező bevándorlók aránya a magyar lakosság számának 1 százaléka körül mozog. A migránsok nem "élősködnek", 2012-13-ban 3-ból 2 bevándorlónak volt munkája. Az sem igaz, hogy több gyereket szülnek mint az OECD-országok állampolgárai. Viszont 42 százalékuk munkájához túlképzett, kétharmaduk felvette a befogadó ország állampolgárságát, és politikailag elkötelezett a befogadó ország mellett - olvasható a hvg.hu által ismertetett jelentésben.

A Földközi-tengeren egyébként megkezdődött az illegális migráció elleni uniós haditengerészeti művelet első, felderítési szakasza. Az EUNAVFOR Med elnevezésű művelet célja az Észak-Afrikából - zömmel Líbiából - Európába áramló menekültáradat megfékezése, a menekültek ezreit lélekvesztőkön útnak indító embercsempészek elleni fellépés. A most megindított művelet keretében egyelőre csak az embercsempészek által leggyakrabban használt tengeri útvonalak feltérképezése zajlik, valamint szükség esetén a nyílt tengeren mentik a bajba jutott illegális migránsokat. Ahhoz, hogy a líbiai partoknál tevőlegesen fellépjenek az uniós haditengerészeti erők, az ENSZ Biztonsági Tanácsának a felhatalmazását várják. A BT-ben jelenleg uralkodó álláspont szerint azonban ehhez előbb szükség lenne a líbiai hatóságok ilyen irányú segítségkérésére, ám mert Líbiában jelenleg nem működik az állam, erre most nincs esély.

Gépjárműstop a kormányzatban
A kormány tárgyalt a Városliget átalakításáról, és a fejlesztés első szakaszáról döntöttek is. Kertészek és tájépítészek számára pályázatot írnak ki, hogy minél hangsúlyosabb legyen, hogy egy ligetről van szó. A Műcsarnok műszaki állapotáról a kormány tájékoztatást kér a Magyar Művészeti Akadémiától. Felújítják a Vajdahunyad várat és a Széchenyi Fürdőt és a Fővárosi Állatkert is megújul, ehhez 25 milliárd forintot ad a kormány. Az állatkertben Egy úgynevezett biodómot építenek, elkészül a Magyar Zene Háza, a cirkusz pedig új épületet kap az Ajtósi Dürer soron, az MSZMP régi épületeinek helyén. Az információszabadságról szóló törvény módosításával kapcsolatban arra a kérdésre, hogy miért van szükség a közérdekű adatigénylés fizetőssé tételére, Lázár János azt válaszolta: "mert nem győzzük", előfordul ugyanis, hogy például egy-egy önkormányzatnak több tízezer oldalt kell lemásolnia. "A visszaéléseket szeretnénk megakadályozni", nem az információhoz való hozzáférés alapjogát korlátozni - hangsúlyozta. A következő időszakban semmilyen gépjárműbeszerzés nem lesz az államapparátusban a Miniszterelnökséget vezető miniszter tájékoztatása szerint, mert a kormány szükségtelennek tartja a 6 milliárd forintos beszerzést.

Döntsünk közösen a budapesti olimpiáról!

Publikálás dátuma
2015.07.03. 07:05
Horváth Csaba FOTÓ: Népszava
A budapesti olimpia megrendezése a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb projektje lehet: az odáig tartó út nehézségét azonban jól mutatja a most kialakult vita. A kölcsönös bizalmatlanság, a kudarctól való félelem, a társadalmi csoportok szembeállítása – ezeket érzem a rendezés körüli vitákban, pedig az olimpia eszméje pont ezek ellenkezőjéről szól.

Az olimpia több cikluson átnyúló előkészületeket igényel: ez teremti meg annak az esélyét, hogy végre létrejöjjön egy össztársadalmi, a pártok közös szándékával létrehozott menetrend. Tudom, sokan mondják azt, hogy erre a magyar politikai elit nem képes, míg mások szerint fontosabb ügyekben kellene inkább összefogni. Az előbbi állítással nem értek egyet: hitem szerint képesek vagyunk túllépni a kormány-ellenzék vagy a baloldal-jobboldal ellentéten és az ország hosszú távú jövőjét szem előtt tartani. Ez egyébként kötelességünk is.

Ami a kritikák másik részét illeti: igen, vannak fontosabb területek ma Magyarországon, mint a sport – ilyen az egészségügy, az oktatás vagy a vidékfejlesztés. Az olimpia ugyanakkor olyan lehetőség, ami jelentős hatással lesz az ország gazdaságára, infrastrukturális fejlesztésein keresztül az említett területek is profitálnak. A tervezési folyamat elején vagyunk: rajtunk múlik, hogy a tervek kidolgozásakor hogyan építjük bele Magyarország aktuális kihívásait és hogyan járulhat ezek enyhítéséhez az olimpia szervezése.

A budapesti olimpiára én nem célként, hanem eszközként tekintek. Olyan eszközként, amellyel megteremthető végre a modern, fejlett és jövőbe tekintő Magyarország. A legfontosabb kérdés valójában nem az, hogy rendez-e Magyarország és Budapest 2024-ben, 2028-ban vagy akár 2032-ben olimpiát. Hanem az, hogy elindulunk-e azon az úton, amelynek a végén akár egy olimpia megrendezésére is képesek leszünk. Én azt javaslom, induljunk el ezen az úton, mert ez az út Magyarország jövőjébe vezet!

A budapesti olimpia csak akkor lehet sikeres, ha kezdetektől fogva szigorú és következetes feltételek mentén valósul meg minden folyamata: a tervezéstől a pályázat melletti lobbizáson át egészen a kivitelezésig.

Három kulcsfontosságú feltételt látok szükségesnek: a transzparenciát, az együttdöntést és a fenntarthatóságot. A transzparencia jelenti a garanciát arra, hogy az olimpia ne újabb Fidesz-vállalkozók meggazdagodását hozza és a párt körüli oligarchák harcai ne veszélyeztessék a megvalósítást. Az együttdöntés a társadalmi-politikai konszenzusról szól: mivel ciklusokon átívelő folyamatról van szó, elengedhetetlen, egy olyan Olimpia Szervező Bizottság, amelyben minden releváns párt országos és budapesti szinten képviselteti magát. Végül az előkészületek első pillanatától meg kell jelennie a fenntarthatóságnak. Mindenki számára egyértelműnek kell lennie, hogyan szolgálja az olimpia Magyarország és Budapest hosszú távú fejlődését, milyen infrastrukturális beruházásokra van szüksége a városnak és hogyan hasznosíthatóak az olimpia miatt megépülő sport- és rendezvényhelyszínek.

A budapesti olimpiával kapcsolatos ellenérvek lényegében a mai társadalmi-politikai helyzetre adott reakciók. Félreértés ne essék, az Orbán-kormány az elmúlt öt évben mindent megtett azért, hogy egy átlagos állampolgár egy ilyen volumenű beruházásnál arra gondoljon: az pusztán egy újabb lehetőség a Fidesz egyik megbízható vállalkozójának. Ha azonban a jövőben minden nagyszabású rendezvénytől elzárkóznánk, csak mert attól félünk, hogy bizonyos körök meggazdagodnak belőle, sosem jutunk előre.

Ehelyett azt javaslom: teremtsük meg a garanciális feltételeit a korrupció visszaszorításának! Az olimpiát övező figyelem kivételes lehetőséget teremt erre, ráadásul az itt használt technikákat a közbeszerzések és más fejlesztési pénzek elosztására is lehet majd alkalmazni. A transzparencia jegyében a már elkészült megvalósíthatósági tanulmányt azonnal nyilvánosságra kell hozni, a későbbiekben pedig minden tanulmány, felmérés elkészítésére nemzetközi tendert kell kiírni – a magyar közbeszerzési szabályok helyett azoknál jóval szigorúbb elbírálással. Győztes pályázat után a kivitelezők esetén is ezt az elvet kell alkalmazni, míg a győztes építési konzorcium esetén folyamatos gazdasági versenyhivatali ellenőrzést kell tartani, kizárva ezzel a kartellezés lehetőségét. Végül garantálni kell, hogy az olimpia költségvetését független könyvvizsgáló cégek ellenőrizzék.

Sokan kételkednek abban, hogy egy ilyen mélyen megosztott országban létre jöhetne pártok közötti megállapodás bármiben. Én viszont úgy gondolom, hogy éppen emiatt a mérgező megosztottság miatt jött el az idő arra, hogy legyen végre legalább egy közös, pozitív ügy.

A sportpolitikáról talán mást gondolunk: mi nem építenénk minden kisebb-nagyobb településre stadiont, nem saját politikusaink személyes hobbija alapján finanszíroznánk sportágakat. De az olimpiai mozgalom iránti elkötelezettségünkben nincs különbség. Az igencsak szép számú olimpikonok közös hőseink. Az olimpia épp ezért lehet közös ügyünk.

Ehhez ugyanakkor garancia kell a Fidesztől: az elmúlt öt évben a gazdasági mellett a társadalmi és a politikai bizalmat is eljátszották. Az elmúlt öt évben ellenzéki képviselőként legfeljebb megtűrt szereplői voltunk a parlamentnek vagy a Fővárosi Közgyűlésnek, de nem tekintettek minket partnernek. A szocialista párt képviselőire ez különösen igaz volt. Éppen ezért az olimpia ügyében olyan bizottságra van szükség, amelyben a jelenlegi pártok helyet és valódi beleszólást kapnak.

Nem folytatható az a gyakorlat, hogy csak a Fidesz-kormány képviselői döntenek mindenről – a társadalom és politika kizárásával. Ez a bizottság nem hozhat erőből határozatokat: garantálja, hogy csak valódi előkészítő munka és vita után, valódi társadalmi többséget megjelenítő döntést fogad el.

Végül, de nem utolsó sorban az olimpia megvalósulásának harmadik garanciális feltétele a fenntarthatóság: az olimpia után olyan Magyarországnak és Budapestnek kell létrejönnie, amely társadalmi és infrastrukturális szempontból is erősebb, mint előtte volt. Az olimpia érdekében Budapesten átfogó beruházásokra van szükség: a közutak mellett a közösségi közlekedés fejlesztésére: metróvonalak bővítésére és építésére, a HÉV-vonalak összekötésére, a kötött pályás hálózat fejlesztésére, a járművek jelentős részének cseréjére.

A kifejezetten az olimpiai miatt megépülő sportlétesítmények az olimpiai játékok után legyenek a diákoké: adjanak helyet tömegsport-programoknak és az utánpótlás-képzésnek. Az épületek továbbá kerüljenek önkormányzati tulajdonba, hogy a közösségek minél jobban magukénak érezzék azokat!

Egy budapesti olimpia akár több generáció sporthoz való viszonyát meghatározhatja, ráadásul ki tudja javítani az elmúlt öt év felülről irányított, értelmetlen és elitista viszonyát a sporthoz – különösen a futballhoz. Az olimpia a bevonódás lehetőségét kínálja a magyar fiataloknak és Magyarország régi sportsikereinek személyes újraélését az idősebbeknek.

Természetesen ehhez garantálnunk kell, hogy az olimpia ne csak a külföldieknek vagy a leggazdagabb magyaroknak legyen helyszíni élmény, hanem minél szélesebb rétegnek. A magyarok – és különösen a budapestiek – a türelmükkel, megértésükkel és persze adóforintjaikkal támogatják az előkészületek munkáit, illendő, hogy cserébe biztosítsuk a megfizethető jegyárakat. Az olimpia így lehet a rendszerváltás utáni legnagyobb közös történelmi élményünk.

Én hiszek az olimpiai mozgalomban, hiszek politikustársaimban és mindenekelőtt hiszek abban, hogy egy jó célért minden magyar össze tud fogni. Elvárható azonban, hogy az olimpiáról való végleges döntést közösen hozzuk meg, a lehető legszélesebb körben. Ezért azt javaslom, hogy a felsorolt szempontok garantálása mellett bocsássuk népszavazásra az olimpia kérdését. Vitassuk meg minél alaposabban, jöjjön elő minden kétség és válaszoljunk ezekre minél pontosabban! Ezt követően pedig hozzunk felelős döntést arról, hogy szeretnénk-e olimpiát!

A következő egy évet fordítsuk arra, hogy a fenti szempontok alapján – és akár újabb garanciák kiegészítésével – kidolgozzunk egy olyan rendszert, ami garantálni tudja, hogy az olimpiát úgy rendezzük meg, hogy annak minden magyar a nyertese legyen. Én egy ilyen olimpiát biztosan támogatnék és remélem, hogy egy 2016-os népszavazáson a magyarok többsége az érvek és garanciák ismeretében és tudatában hozzám hasonlóan ugyanezt a döntést hozná meg.

Menekültek csupasz álmai

Publikálás dátuma
2015.07.03. 07:00
A szabadság kapujában a regisztrációra várva Fotók: a szerző felvételei
A szerb-macedón határon minden másként látszik, mint a teleplakátolt Magyarországról nézve. A helyszínen munkatársunk a jugoszláv testvérháború keserű tapasztalatait sejti a megértés és a menekülteket övező emberség mögött. Pedig a határ menti Presevóban minden elképzelhető nyugalmas helyen külföldiek alszanak kis cókmókjukon, senki nem zavarja el őket. Ezer kilométereket tettek meg, a vöröskeresztes emberség után különösen nagy erővel rántja magával őket az álom.

Hatvankét kilométer. Ekkora a szerb-macedón határszakasz. Harmada a Magyarországon felállítani tervezett kerítés hosszának. Ezt védik most közösen a magyar és a szerb hatóságok. Budapestről havi váltásban összesen tíz-tíz rendőrt vezényeltek ide, és négy hőkamerás autót, hogy így őrizzék Magyarország határát, attól 600 kilométerre. Munkálkodásukról a csend a lehető legmélyebb. Az elmúlt héten semmiféle híradás sem szólt arról, hogy akár egyetlen határsértőt is elfogtak volna az új együttműködésben. Pedig tódulnak. Szakemberek szerint az akciónak nincs szakmai indoka, várható haszna. Afféle látványpékséget „üzemeltetnek”, ami ráadásul láthatatlan – mondta egy a helyi viszonyokat jól ismerő szakember. – Az egész a hazai közvéleménynek szól, de meglehetősen üresen.

Erre utalhat az is, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság a Népszava kérését öt nap gondolkodási idő után - indokolás nélkül - elutasítva megtiltotta, hogy az ott szolgáló magyar rendőrökkel beszélhessünk. (A Szijjártó-féle külügy, amelytől együttműködést, és nagyköveti interjú lehetőségét kértük – ilyet sem látott még a civilizált világ diplomáciája – a miniszterelnöki sajtóirodához utasította lapunkat, mely természetesen nem reagált.)

Napokig jártuk a határvidéket szerb és macedón oldalról is, ám a magyar rendőröket, de még az autójukat sem láttuk – ez bizonyára csak riporteri balszerencse.

Aki persze komolyan gondolja, hogy egy jól kieszelt budapesti hatósági tilalom érvényes másik két országra is, súlyosan félreérti a világ működését. Meg mélyen lenézi az újságírót. Egyik sem újdonság. A végeken, meg a hegyek között – jó messzire mindentől, mindenkitől – szóra bírhatók a megfigyelőnek kiküldött szerb hivatalos személyek is. Akik nem átallanak arra célozgatni, hogy Szerbia részéről egyáltalán nem tűnik fontosnak bezsuppolni a Macedóniából érkezőket, ezért aztán jobb is, ha az állampénzen ügybuzgólkodni küldött magyar zsaruk is inkább csak nyaralgatnak kicsit a festői tájakon.

A hőkamera a hegyek között egyébként sem sokat ér, ez nem a magyar alföld, hogy meglátjuk, beugrunk a terepjáróba, és toronyiránt elkapjuk őket. A migránsok meg amúgy is egy pár kilométeres, jól bejáratott laposabb szakaszon szelik át a határt - magyarázza helyi emberünk. És, hogy szerb határvadászok miért is nem törik kezüket-lábukat, hogy összefogdossák a menekülteket? Mert úgyis mind hamar önként jelentkezik a hatóságoknál, hogy az új törvény szerint bánjanak velük. Eszerint, ha regisztrálnak az illetékes helyen, háromnapos ingyenes utazásra jogosító papírt kapnak, meg élelmet, és 72 órán belül el kell hagyniuk az országot. A minap ilyen törvényt hoztak Macedóniában is. És, ha mégsem jutnak tovább ennyi idő alatt, akkor mi történik? Konkrétan semmi. Majd kapnak újabb papírt, és kezdődik a következő 72 óra, próbálkozhatnak újra, de ez ritka – mosolyog a hírforrás.

Kicsi a Balkán: összefutunk egy magyar civil szervezet képviselőjével, aki a szerb, és a macedón hatóságok – és a sajtó - előtt „inkognitóban” van, csupán eljött megnézni, hogyan működnek itt a dolgok. Ötleteket merít és ad a helyi, és hazai tapasztalatokból, illetve jelzi hazafelé, mire számíthatnak, mire készüljenek magyarországi társai. Belgrádi kolléganőjével közösen járják a környéket. Az asszony megélte a balkáni háborút, segélymunkásként dolgozik. Haragszik a magyarokra, vagyis az idegengyűlölet mutató és szító kormányra.

– Ha úgy hozná a helyzet, a genfi egyezményt is fölmondanák – fakad ki. - El tudom képzelni, hogy egy háborúban legszívesebben a hadifoglyokat is kivégeznék.

Kemény szavak, indulatból fakadnak. A volt Jugoszlávia népei megtapasztalták alaposan, milyen, ha szomszédot szomszéd, testvért testvér ellen uszítanak. Bőrükön érezték a genocídium, a menekülés borzalmait. Ezért is melegszívűek a világ túlsarkából érkezett szerencsétlenekkel. Van lélekből fakadó emberség, a társadalom, az összefogás embersége, meg aztán az adminisztratív emberség. Hogy mindez mit jelent? Talán később kiderül.

Presevo határ menti kisváros, a Macedóniából érkezők első menedéke. Borzalmakon átment emberek jönnek ide. Hazájukból Görögországon át gyalogolnak, iránytűjük az autópálya, meg a vasútvonal. Hol mellette, hol rajta vonszolják magukat végig. Akiknek sikerül. Nemrég 13 menekültet, köztük gyerekeket gázolt halálra egy vonat, mert az elcsigázott emberek egy kanyarban nem hallották meg a közeledő szerelvény hangját. Az idén 26 menekült halt meg csak a síneken, Macedóniában. A presevóiak nem bámulják meg a rengeteg színes bőrűt, nem sértegetik őket szóval és tettel. Nem félnek tőlük vezényszóra, és még csak plakátokkal sem riogatja őket a szerb kormány. A migránsok sem olyanok, amilyeneknek a „lélekben rózsadombi” magyar rettegők szeretik lát(tat)ni őket.

Abebi, a 25 éves lány, Németországba készül. Két hónapja indult el Nigériából, Lagosból. Érettségije van, ért a számítógépekhez, főzni is tud, de takarítani is beállna. Ebből szeretne megélni.

Abebi a Boko Haram nőellenes terrorja elől menekül

Abebi a Boko Haram nőellenes terrorja elől menekül

A magyar ideológia szerint gazdasági menekült, megélhetési bevándorló. Pedig valójában „csak” élni szeretne. Mert, ha jobban szétnézünk, Nigériában, a Boko Haram terrorszervezet tömegesen fogdossa össze, ejti túszul a nőket, hogy az iszlámra való áttérésre kötelezze, kényszerházasságba, vagy rabszolgaságba taszítsa – vagy egyszerűen lemészárolja - őket. Abebi ezt nem szerette volna megvárni.

Al Kar Dur 32 éves újságíró is a németek munkáját akarja "elvenni". Szíriából, Damaszkuszból indult útnak, már másfél éve. Rettentő körülmények között, Libanon, Törökország és Görögország érintésével jutott el odáig, hogy a célegyenesben, Magyarországon majd őrizetbe vehessék - bár rokonai várják Németországban. Besorozták katonának, de iszlám szélsőségesek is harcba akarták vinni. Nagy nyomás alatt, életveszélyből kellett menekülnie.

- Ez nem az én háborúm - mondja a fiatalember egyszerre komolyan, és vidáman, hiszen az már biztosnak látszik, hogy soha nem kell fegyvert fognia. – Nézz csak végig ezen a csapaton – mutat körbe –, afgánok, szírek, irakiak, szomáliaiak, jemeniek. Mind sorköteles fiatal. Ez nem véletlen… Ezek az emberek nem egy megszokott békés szegénységből akarnak kitörni.

Mohamad Katuba ugyancsak Szíriából, hasonló okok miatt, de más módon kutyagolta keresztül a fél világot. Van az úgy, hogy régi damaszkuszi cimborák évek után pont Presevóban találkoznak össze.

A háromnapos menlevél mellé élelmiszercsomag is jár

A háromnapos menlevél mellé élelmiszercsomag is jár

Úgy tartja a kezében a 72 órás menlevelet, mint valami all inclusive örökbérletet a szép jövőbe. Pedig még rá is rengeteg megpróbáltatás, szomorúság és kudarc vár. Ő az ismeretlenbe indult. Az élet a legfontosabb, annak érdekében mindent túlélünk – valahogy így fogalmazza meg filozófiáját.

Presevo vasútállomása virtigli „békebeli” szovjet hangulatot áraszt a koszovói-macedón-szerb hármashatártól macskaugrásnyira. Egyetlen migráns ácsorog a peronon, de közeledtünkre ő is odébbáll. Előkerül viszont egy rendőr, aki kis tétovázás után láthatóan elrendeli maga számára a gyanús idegenek felderítését. Igazoltatás, adatok rögzítése. Hogy miért, azt talán maga sem tudja, de így csak nem lehet baja belőlünk. Két dolgot nem szabad, mondja: fényképezni, meg kérdezősködni.

A hazai tapasztalatok alapján fura, hogy bár csak azon a napon több száz menekültet regisztráltak a városban, üres a vasúti megálló. Pedig közvetlenül a magyar határ felé ez az egyetlen gépesített úti lehetőség. Hogy az efféle látszólagos apróságokat is megértsük, érdemes körülnézni ezen az úgymond áteresztő bázison, és környékén. A vonattól alig száz méterre éppen most rendezkedett be a szerb Vöröskereszt, egy úgynevezett „one stop centre” épületében. A segélyponton ehetnek, tisztálkodhatnak, akár meg is alhatnak a menekültek, mielőtt továbbutaznak. A kapu nyitott, egy géppisztolyos csendőr áll csak ott, de szinte biztosak vagyunk benne, hogy nincs lőszer a fegyverben. Mert minek is lenne? Az megy be, és ki, aki akar.

A szabadság kapujában a regisztrációra várva Fotók: a szerző felvételei

A szabadság kapujában a regisztrációra várva Fotók: a szerző felvételei

Pár perc járásra, a helyi rendőrségen folyik a migránsok nyilvántartásba vétele. (Nemrégiben jártunk Kiskunhalason egy hasonló, ámde magyarmód szigorú intézménynél. A kettő közt az a fő különbség, hogy a presevói menekültek nem csak egy szál papírral, hanem élelmiszercsomaggal a kezükben lépnek ki a laktanyából.)

A környéken minden elképzelhető nyugalmas helyen külföldiek alszanak kis cókmókjukon, senki nem zavarja el őket. Ezer kilométereket tettek meg, jószerivel tisztálkodási lehetőségek nélkül, nem csoda, ha a vöröskeresztes emberség után különösen nagy erővel rántja őket magával az álom.

Beszéltünk itt az imént az adminisztratív emberségről. Nos, ez is csak hazai összehasonlításban értelmezhető. Itt véletlenül sem fordulhat elő, hogy a migránsokat pont az esedékes vonat elindulása után engedik útnak. Hogy azután órákat vagy az egész éjjelt a nyílt utcán – a „lakosság zavarásával, és érthető felháborodásával, azonnali intézkedéseket követelve” – kelljen tölteniük. Ez annyira illogikus, hogy a helyi rendőröknek eszébe sem jut így „szívatni” a külföldieket. Aki valamiért mégis lemarad, megalhat a Vöröskeresztnél. (Melynek magyar testvérszervezete menekültügyben még nemigen hallatott magáról.)Kevéssel odébb két sátor, és egy mikrobusz. Az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet önkéntes doktorai vizsgálják a jelentkezőket. Páran gyötrő éhségükben zöld barackot ettek egy fáról… Az ellátásra szorulók döntő többsége viszont a lábát mutatja. Sokan vannak, akiknek a talpalástól „csak” hólyagjai, bütykei keletkeztek, de többen már a nyers húsig felsebzett lábbal vánszorogtak idáig. Rachel, a szőke orvosnő Norvégiából jött segíteni, a saját pénzén. Elszomorítja, amit lát, legszívesebben mindenkinek megmutatná. Az egész kerek világnak.

Presevo vasútállomása tehát többnyire azért üres, mert csak vonatindulásra mennek oda a migránsok. Valahogy minden olyan logikus, tiszta, és egyszerű, és magyarnak szokatlan.

– Tényleg olyan testvérháború kell ahhoz, mint a miénk volt, hogy végül emberséget tanuljanak az emberek? – kérdi tőlünk keserűen a belgrádi segélymunkás, választ nem várva.

További fotókat itt nézhet meg!