Leleplez a WikiLeaks: Őket is lehallgatta az NSA

Publikálás dátuma
2015.06.30. 09:17
Francois Baroin gazdasági minisztert is lehallgatták (balra). FOTÓ: Jean Catuffe/Getty Images
A francia gazdasági élet vezető szereplői után is kémkedett 2004 és 2012 között az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) - derült ki a WikiLeaks kiszivárogtató portál birtokába került újabb dokumentumokból, amelyeket a Libération francia lap és a Medipart oknyomozó portál közölt hétfő este.

"Francia politikai személyiségeket és magas rangú tisztviselőket", egyebek mellett Francois Baroin és Pierre Moscovici gazdasági minisztert hallgatták le, előbbi 2010-2012-ben, utóbbi 2012-2014-ben töltötte be a posztot. A közzétett öt jelentés szerint az NSA Franciaország kereskedelmi tevékenységét, exportszerződéseit és a nemzetközi bankokkal való viszonyát térképezte fel. 

Múlt kedden a WikiLeaks olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyekből az derült ki, hogy az NSA 2006 és 2012 között lehallgatta Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy korábbi, valamint Hollande jelenlegi francia elnököt és környezetét.

A Mediapart egy 2012 júliusában rögzített telefonbeszélgetésről is beszámolt, amelyet Moscovici egy szocialista szenátorral folyatott. A volt miniszter, aki jelenleg az Európai Bizottság gazdasági ügyekért felelős tagja, azt mondta a lapnak, hogy "mélyen megdöbbentette" az, hogy lehallgatták. 

A portál szerint az NSA "hatalmas gazdasági kémkedést folytatott Franciaország után". A Mediapart utal arra, hogy emiatt francia cégek elveszthettek kereskedelmi szerződéseket, de a lehallgatások és esetleges szerződések meghiúsulása között tényleges kapcsolatot nem lehet megállapítani, miután "egyetlen vállalat nevét sem idézik a dokumentumokban". 

A Libération úgy tudja, hogy az NSA célresztjében mintegy "száz francia nagyvállalat, a tőzsdén jegyzett szinte összes cég" szerepelt. A megcélzott vállalatok tevékenységi köre nagyon széles az informatikától a telekommunikáción, energián (olaj, gáz, nukleáris energia), a közlekedésen át az egészségügyig és a környezetvédelemig.  

Az egyik dokumentum szerint a gazdasági kémkedés célja az volt, hogy jelentés készüljön minden francia cég szerződési ajánlatáról vagy hatástanulmányáról, valamint tervezett tárgyalásairól olyan külföldiekkel kötendő nagy szerződéseket illetően, amelyek értéke meghaladja a 200 millió dollárt. A Libération szerint "még soha nem volt ilyen egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az amerikai állam legmagasabb szinten hatalmas gazdasági kémkedést folytatott Franciaország után". A lap szerint az összegyűjtött információkat az NSA megosztotta a legfőbb amerikai közigazgatási szervekkel: a belbiztonsági, a kereskedelmi, az energiaügyi, a katonai elhárítási, a pénzügyi hatóságokkal és még az amerikai erők európai parancsnokságával is. 

A múlt heti kiszivárogtatást követően Barack Obama amerikai elnök megerősítette telefonon francia kollégájának, Francois Hollande-nak, hogy elkötelezett "a múltbeli gyakorlatok felhagyása mellett, amelyek elfogadhatatlanok szövetségesek között" a hírszerzés területén.

Szerző

Elhunyt a volt belügyminiszter

Publikálás dátuma
2015.06.30. 09:05
FOTÓ: Dominique Charriau/Getty Images
Nyolcvannyolc éves korában hétfő este szívrohamban elhunyt Charles Pasqua francia jobboldali politikus, egykori ellenálló, belügyminiszter, szenátor és európai képviselő, aki évtizedeken át meghatározó alakja volt a francia politikai életnek, de akinek halála előtt tucatnyi korrupciós ügyben kellett bíróság elé állni.

Pasqua a Párizshoz közeli Suresnes kórházában hunyt el - közölte Hauts-de-Seine megye tanácsának elnöksége, ahol a politikus haláláig aktív volt. "Ma este Franciaország egyik legjelentősebb szolgálóját veszítette el" - közölte Nicolas Sarkozy volt államfő, az ellenzéki jobbközép Köztársaságiak elnöke, aki "nagyon nagy szomorúságának és nagyon mély együttérzésének" adott hangot. Pasquara a vezető ellenzéki képviselők, "a nemzethez ragaszkodó, szuverenista és gaullista politikusként" emlékeztek. Mások a belügyminiszterként megvalósított szigorú bevándorlási politikáját és a közbiztonsági kérdésekben megfogalmazott elképzeléseit emelték ki. 

A posztot, ahol rendpártiságáról volt híres, 1986 és 88, valamint 1993 és 95 között töltötte be. Nevéhez fűződik a menekültjog 1993-as szigorítása, az Action Direct nevű anarchista kommunista csoport tagjainak 1987-es letartóztatása, a terrorista Carlos elfogása 1994-ben, valamint ugyanebben az évben egy Algírból indult repülőgépet eltérítő terrorista kommandó ártalmatlanítása a Marseille-i repülőtéren. Több túszszabadítási akciót is irányított: 1988-ban Libanonban, 1995-ben pedig Boszniában. 

Első minisztersége idején egy diáktüntetésen egy marokkói diák, Malik Oussekine a rendőrök ütéseitől életét vesztette, s ez óriási tiltakozást váltott ki az országban. Két mondás is fűződik a nevéhez: "terrorizálni kell a terroristákat" és "a demokrácia ott ér véget, ahol az államérdek kezdődik". Politikai karrierje jelentős részét egyébként mindig egy-egy vezető árnyékában töltötte: 16 évesen lépett be az ellenállók közé Charles de Gaulle tábornokot, későbbi államfőt követve. 1968-ban választották először képviselőnek, majd Jacques Chirackal, a későbbi köztársasági elnökkel együtt társalapítója volt 1976-ban a Tömörülés a Köztársaságért (RPR) nevű jobboldali, gaullista pártnak. 1992-ben azonban nézeteltérésbe került Chirackal, mivel a maastrichti szerződés ellen kampányolt, kilépett a legnagyobb jobboldali pártból és saját szuverenista pártot alapított. Tizenkilenc éven át volt az elnöke Hauts-de-Seine megye tanácsának, a posztot 2004-ben adta át Nicolas Sarkozy későbbi államfőnek. 

Amikor 2004-ben nem választották újra európai parlamenti képviselőnek, visszatért a szenátusba. Politikai karrierjének 2011-ben vetett véget, miután mintegy tucatnyi, köztük afrikai országoknak történő fegyvereladások miatti korrupciós ügyekben idézték bíróság elé, de végül csak két ügyben ítélték el: 2010-ben másfél évi felfüggesztett szabadságvesztést kapott az 1999-es európai parlamenti képviselői kampányának törvényetlen finanszírozásáért, amelyet egy kaszinó eladásából fedezett. Egy biztonsági felszereléseket exportáló vállalat sikkasztási ügyében pedig egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Jelenleg is eljárás folyt ellene egy művészeti alapítvány sikkasztási ügyében.

Szerző
Témák
Charles Pasqua

Vágjunk kaput

Megelégelhette a magyar kormány, hogy mindenféle frinc-franc szervezetecskék, pártocskák, firkászok folyamatosan bírósághoz fordulnak, hogy az általuk – értsd: a magasságos kormány – eltitkolt adatok nyilvánosságra hozhassák. Igen, az Orbán-féle kabinet pontosan tudja a módját, hogyan kell elejét venni a bírósági szabotázsnak; azaz annak a káros gyakorlatnak, hogy egyes bírók nem a kormánynak hódolnak, hanem a nyilvánosságot támogatják.

A Fidesz-KDNP-ből álló élcsapat idáig eltűrte ezeket az akciókat, de mostanra úgy határozott: ez a kiskaput is bezárja. Amúgy azért nevezem a kiskapunak, mert normálisan ez egy nagy kapu, egy hatalmas bejárat lenne, az alkotmány – nota bene: az alaptörvény - által biztosított jog, de tudjuk, ezeket a pártokat a legcsekélyebb mértékben sem érdeklik a hatályos jogszabályok; ha nem tetszik nekik valami, azonnal alkotnak egy új törvényt, kihajítva a régit.

Orbán Viktortól már régóta tudjuk, hogy nálunk a szabályokat, a törvényeket így alkotják: elmagyarázta Tarlós Istvánnak is, ráadásul a nyilvánosság, azaz a tévékamerák jelenlétében, egy buszon állva, hogy miként kell például egy épületet rekvirálni: nos, úgy, hogy törvényt alkotnak rá.

Ez történik most is.

Az új törvény most így szól (a nyelvezetéért előre elnézést): „A közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános.” Majd a következő szakasz: „A döntés megalapozását szolgáló adat megismerésére irányuló igény – a döntés meghozatalát követően akkor utasítható el, ha az adat a további jövőbeli döntés megalapozását is szolgálja, vagy ha az adat megismerése a közfeladatot ellátó szerv törvényes működési rendjét, vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné”

Ha valakinek gondot okozna a szöveg értelmezése – nem lennék meglepve, ha a többség így járna -, annak könnyítésül az egyszerűsített változatot írom ide: az adatigénylés akkor tiltható meg, amikor a kormány akarja. Ez rendelkezés ugyanis tág teret nyit a „közfeladatot” ellátónak és ellehetetleníti a kíváncsiskodó „civileket.

És ugye nem is vitatható: a kabinet ezúttal is törvényes utat jár; kizárólag a törvények alapján működik. Más kérdés – és erről már többször írtunk -, hogy a törvényeket úgy hajlítja, ahogy akarja. Olyan szabályokat alkot, amilyeneket akar – demokráciában ez így természetes.

Az Orbán-féle demokráciában. Ami ellen, a példa is mutatja, lehetetlen a hagyományos demokratikus eszközökkel tiltakozni.

Új kapukat kell nyitni. Sőt: vágni.

Szerző