Előfizetés

Kiterjesztették a Kreml elleni szankciókat

Az EU-országok külügyminiszterei hétfői luxembourgi tanácskozásukon vita nélkül jóváhagyták, hogy jövő év január 31-éig meghosszabbítják az Oroszország ellen Kelet-Ukrajna destabilizálása miatt elrendelt gazdasági szankciókat. Az EU tavaly júliusban hozta meg Oroszország elleni szankciós döntését, majd annak érvényét szeptemberben megerősítették.

Az intézkedések értelmében korlátozzák egyes orosz bankok és vállalatok hozzáférését az európai tőkepiachoz, valamint tiltják a fegyverek és a katonai jellegű végfelhasználásra szánt (egyébként kettős rendeltetésű) termékek, továbbá bizonyos energetikai technológia Oroszországba történő exportálását. Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője kijelentette, a büntetőintézkedések „jogsértőek és alaptalanok”. Orosz illetékesek szerint Moszkva várhatóan meghosszabbítja a nyugati élelmiszerek behozatali tilalmát.

Az Oroszország elleni szankciók hatása igencsak korlátozott – derült ki a Die Welt összeállításából. Az európai újságírószövetség, a LENA kutatása szerint a 28 uniós tagállam közül kilencben semmiféle vagyonbefagyasztás sem történt. Ezek közé tartozik Magyarország is, továbbá Spanyolország, Málta, Finnország, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia és Lettország.

Más államokban is szinte jelentéktelen pénzösszegekről van szó. Inkább a komikum kategóriájába tartozik, hogy Svédországban a vagyonbefagyasztás összege 200 euró. Cipruson, ahol egyes becslések szerint 30 milliárd eurónyi összeget tartottak orosz állampolgárok, a befagyasztás értéke 120 ezer euró alatti – közölte a külügyminisztérium.

Akadtak országok, amelyek nem voltak hajlandóak választ adni. Az osztrák jegybank mindössze annyit volt hajlandó közölni, hogy az országban arányaiban csekély összegről van szó. A bécsi külügyminisztérium pedig úgy véli, hogy a szankciók kiötlői nem törekedtek az átláthatóságra. Az unió tagországai ugyanis nem szívesen engednek betekintést a kártyáikba.

Németországban a LENA szerint 124 346 eurónyi összeget fagyasztottak be. Az intézkedés Csecsenföld elnöke, Ramzan Kagyirov két versenylovát is érintette: többé nem futhatnak németországi versenyeken. A gazdasági minisztérium közlése szerint négy személy két bankszámlájának befagyasztása történt meg.

Lettországban három személy bankszámláit fagyasztották be több tízmillió euró értékben. Olaszországban a pénzügyi hatóságok felléptek az oligarcha Arkagyij Rotenberg ellen. Putyin elnök bizalmasának több ingatlanját kobozták el, ezek értéke 30 millió euró.

Az Európai Bizottság nem tudja megmondani a befagyasztott összegek értékét, a szankciók gyakorlatba való átültetése ugyanis a tagországok feladata – írta a De Welt.

Törökországból nem lesz diktatúra

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.06.23. 07:34
Bár az abszolút többség nem lett meg, országszerte továbbra is rengeteg híve van Erdogannak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/GOKHAN
Recep Tayyip Erdogan nem érte el nagy célját, nem vált Törökország egyeduralkodó szultánjává. Nem sikerült neki az, ami például Vlagyimir Putyinnak, vagy egy sor volt szovjet tagköztársaságbeli vezetőnek. Törökországban a demokrácia szabályai érvényesültek. Törökország - remélhetőleg - nem alakul át diktatúrává. Hogyan változott meg néhány év alatt Erdogan személyisége, aki a 2000-es években Nyugaton is szívesen látott vendég volt?

Hónapokig börtönben

1998-ban azonban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a Jólét Pártját. Feloszlatták a tömörülést. Tüntetéseket szerveztek a betiltott párt mellett, ezeken Erdogan is többször felszólalt. Az egyik megmozduláson egy a 20. század elején élt török író, Ziya Gökalp versét írta át némiképp, amelyet egy bíróság úgy ítélt meg, hogy erőszakra szólított fel. Ezért tíz hónapos börtönbüntetésre ítélték: 1999. március 24-én vonult börtönbe, de 1999. július 27-én szabadon engedték. Gyors kiengedése ellenére egy súlyos csapás érte: fel kellett adnia polgármesteri posztját, s az ítélet értelmében a parlamenti választásokon sem indulhatott.

Erdogan azonban nem adta fel, s új, az iszlám alapjain nyugvó pártot alapított. 2001-ben hívta életre az Igazságosság és Fejlődés Pártját, az AKP-t, amely óriási fölénnyel nyerte meg a 2002-es parlamenti választást: a szavazatok majdnem kétharmadát szerezte meg. Tudni kell, hogy az iszlamista pártok korábban is népszerűek voltak, Erdogan nevét azonban ekkor már nem csak Isztambulban, hanem más városokban, illetve a hagyományosan konzervatív vidéki fellegvárakban is nagy tisztelettel emlegették.

Miután ekkor még továbbra is érvényben volt a politikától való eltiltására vonatkozó bírósági határozat, az Erdogan jobb kezeként ismert Abdullah Gült tették meg kormányfőnek. 2002 decemberében azonban a választási bizottság szabálytalanságokra hivatkozva új voksolást rendelt el, amelyet 2003-ban meg is tartottak. Ezen már Erdogan is indulhatott, így ő vette át a posztot Gültől.

Erdogan ekkori intézkedéseit Nyugaton is elismerték. Miután hazája egyik prioritásának nevezte Törökország uniós csatlakozását, valóban olyan döntéseket hozott, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. Javított a kurd kisebbség helyzetén, s az örmények 1915-ös tömeges meggyilkolása miatt is sajnálkozását fejezte ki. 2009 novemberében azt mondta, egy muzulmán számára tiltott a genocídiumban való részvétel. Erdogan kormányfőként javított az emberi jogok helyzetén, s több jogot biztosított a vallási kisebbségeknek. A kormány például 2 milliárd dollár értékű ingatlan visszaadását biztosította a keresztény és a zsidó közösség számára.

Jelentősen emelte az oktatásra szánt pénzösszegeket, komoly infrastrukturális beruházásokat határozott el. Kormányzása alatt például a törökországi repülőterek száma megkétszereződött. A Török Köztársaságban 1923-2002 között 6000 kilométernyi kétsávos út épült, 2002-2011 között azonban további 13 500 kilométer. A vasúthálózat is gyorsan fejlődött.

A kormány 2006-ban átfogó szociális intézkedéseket léptetett életbe. Ennek értelmében a 18 év alattiak számára ingyenes orvosi ellátást biztosítottak. Erdogant körülbelül 2010-ig Nyugaton is elismerték, s nemcsak az emberi jogok, hanem a gazdaság javítása terén elért eredményeit is. Amint azonban kezdett lelassulni a török gazdaság teljesítménye, s ahogy kezdett bebizonyosodni, hogy Ankarát nem látják szívesen az Európai Unióban, úgy kezdett Erdogan mind jobban elfordulni a demokráciától.

A Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadságot vizsgáló listáján az ország zuhanni kezdett: a 100. helyről a 154. helyen találta magát 179 országból 2014-ben.

Fiatalok mozgalma

Egyre több városi fiatal fordult szembe a kormánnyal, kivált a 2013 májusi és júniusi Gezi parki tüntetések rendőrség általi leverése után. Erdogan mintha egyre inkább burokba került volna. Mind kevésbé fogadta el az övével ellentétes véleményeket. Mintha megrészegítette volna a hatalom. Amikor az igazságszolgáltatás több hozzá közel álló személyiség letartóztatását rendelte el 2013 végén, keményen fellépett a bírák ellen.

Erdogan demokratikus vezetőként indult, de az állandó választási győzelmek hatására egyre jobban kezdett eltávolodni a demokratikus alapértékektől. Miután többször nem jelölhette magát kormányfőként, az elnöki székbe ült át abban a reményben, hogy alkotmányos jogköreit államfőként is gyakorolhatja majd. Értékítélete átalakulását mi sem mutatja jobban, mint elnöki palotájának felépítése. A császárokat megszégyenítő palotában több mint ezer szoba áll rendelkezésére. A monumentális ingatlant több száz millió dollárért építette fel.

Törökország válaszúthoz érkezett. Ha koalíciós kormány alakul, visszatérhet a demokráciához. Félő azonban, hogy komoly, az ország sorsát befolyásoló döntések továbbra sem születhetnek meg Erdogan hozzájárulása nélkül.

Megoldásra várva

R.T.
Publikálás dátuma
2015.06.23. 07:32
Alekszisz Ciprasz új javaslatát jó kiindulási alapnak nevezték a hitelezők FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MILOS BICANSKI
Még mindig nincs végső megállapodás a hitelezők és az athéni kormány között a görög reformprogramról. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint azonban „valamikor a hét folyamán” megszülethet a megállapodás. Igaz, már sok ilyen derűlátó kijelentést hallhattunk az elmúlt hónapokban.

Tegnap reggel még nagyon derűlátó nyilatkozatok láttak napvilágot arról, hogy megállapodás születhet a hitelezők és a görög kormány képviselői között az euróövezeti országok állam- és kormányfőinek hétfőn este kezdődött csúcstalálkozóján.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke jó alapnak nevezte a tárgyalásokra az Alekszisz Ciprasz görög kormányfő által vasárnap benyújtott javaslatokat, amelyeket Juncker mellett Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke, és Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője is – görög állítás - szerint megkapott.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke ugyanakkor óva intett a csodavárástól a rendkívüli csúcs előtt, szerinte ez „biztosan nem az utolsó lépés lesz”. Úgy tűnik, Tusk megsejtett valamit. Az ugyanis már a várva várt rendkívüli csúcs előtt, az Eurogroup napközben megtartott előkészítői megbeszélésein kiderült, hogy a nagy áttörés ezúttal is elmarad.

Egy ideig még az is kérdéses volt, érdemes-e egyáltalán ilyen körülmények között megrendezni a hétfő esti csúcstalálkozót, később azonban Brüsszelben jelezték, hogy az nem marad el, s az állam- és kormányfők megpróbálják felgyorsítani a tárgyalásokat. Erre szükség is lenne, hiszen jövő kedden éjféltől lejár a hitelmegállapodás hatálya, s Athénnak addig 1,6 milliárd eurót kellene visszafizetnie a Nemzetközi Valutaalap (IMF) bankszámlájára.

A bankrendszer helyzete különösen siralmas, a pénzintézetek tartalékai nemhogy napokig, csak órákra elegendőek. Ezért is jellett rendkívüli ülést tartania az Európai Központi Bank kormányzótanácsának is, amely ismét megemelte a görög bankok sürgősségi likviditási támogatását.

Az euróövezeti találkozó egyébként meglehetősen hektikusan zajlott, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter morózusan jegyezte meg, hogy ő személy szerint semmi új javaslatot sem látott. Alexander Stubb finn pénzügyi tárcavezető is osztotta német kollégája borúlátását, aki megjegyezte: „nagyon alacsonyak az elvárásaink a mai nappal kapcsolatban”.

Jeroen Dijsselbloem, az Eurogroup vezetője is egyetértett velük, s kiemelte, hétfőn nem születhet végső megállapodás a hitelezők és a görög kormány illetékesei között. Az euróövezeti csoportot irányító holland pénzügyminiszter később udvariasan – Junckerhez csatlakozva - megjegyezte, a görög javaslatok jó alapot teremtenek a további tárgyalásokra, de a végső megoldás még több napig várat magára.

Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság euróért és szociális párbeszédért felelős alelnöke úgy foglalt állást, „üdvözlendő lépés”, hogy Athén új intézkedéseket javasolt, de további munkára van szükség. Ezért ezen a héten újra összeülnek az euróövezeti tárcavezetők. Michael Noonan ír pénzügyminiszter azt közölte, továbbra sem világos, mit is tartalmaz valójában a görög javaslatcsomag.

Hírek szerint a tárcavezetők szót ejtettek arról is, hogy szükségessé válhat korlátozások bevezetése a pénzfelvételek során, mivel jelenleg naponta körülbelül egymilliárd euró áramlik ki a görög pénzintézetekből a bizonytalan helyzet miatt. Döntés egyelőre nem született ebben a kérdésben.

A bizonytalan hírek nem érdekelték az athéni tőzsdét. A piaci szereplők mintha teljesen biztosaknak tűnnének a megállapodás létrejöttében. A banki részvények árfolyama valósággal szárnyalt:mutatójuk 20 százalékkal emelkedett.