Előfizetés

A reménytelenség elől menekülnek el

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.06.19. 07:36
Napokon át hányódtak a tengeren. Augusta kikötő Szicíliában FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/GILES CLARKE
Nem nyerészkedésből választják az Európai Uniót a menekültek, hanem mert ezt látják az egyedüli esélynek a túlélésre. A helyzet ráadásul egyre drámaibb, a szíriai konfliktus aligha oldódik meg belátható időn belül, Líbiában, ahonnan menekültek százezrei indultak útnak, egyre kaotikusabbak a mindennapok, a Szaharától délre fekvő országokban pedig mind nagyobb területeket foglalnak el az iszlamisták.

Bosznia-Hercegovina

Az ország mintha máig nem heverte volna ki az 1992-1995 közötti háborút. Tombol a korrupció, a világ 176 országából Bosznia-Hercegovina ezen a listán a 72. helyet foglalja el, ami az egyik legrosszabb az európai államok közül. A politikusok azonban mintha ügyet sem vetnének ezekre a siralmas adatokra. A 3,6 milliós országban a két, tehát a bosnyák-horvát és a szerb entitás 10 kantonjában összesen 155 miniszter szolgál.

Az ország bevételeinek 64 százaléka (!) csak az államapparátus fenntartását emészti fel. Az infrastruktúra fejlesztésére nem marad pénz. Tavaly februárban tüntetések sorát tartották több városban, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Nem nemzetiségi alapú megmozdulásokról volt szó, hanem - amint a helyi médiumok fogalmaztak - éhséglázadásról.

Akkor sokan panaszkodtak arra: nem képesek gondoskodni családjukról, gyermekeiknek nem tudják biztosítani a mindennapi betevőt. Sokan külföldön próbáltak szerencsét, egy tavalyi szarajevói statisztika szerint másfélmillió boszniai állampolgár él az ország határain kívül, amely a teljes népesség 40 százaléka.

Ukrajna

A kelet-ukrajnai harcok során rendkívül súlyos humanitárius helyzet alakult ki. Becslések szerint körülbelül 2,2 millióan kényszerültek lakóhelyük elhagyására. Sokan Oroszországban, illetve Fehéroroszországban leltek menedékre, de magas a belső menekültek száma is. Az Ukrán Szociálpolitikai Minisztérium május közepén azt közölte, hogy 1 278 066 a belső menekültek száma, azaz 945 982 Donbaszról és a Krím-félszigetről érkezett család. Közülük 357 908 család folyamodott anyagi támogatásért, melyből 301 944 családnak meg is ítélték a szociális segélyt.

A belső menekültek száma különösen magas a harkivi, a dnyepropetrovszki, a zaporizsjei és a kijevi körzetben. Az EU-ba még nem indult meg igazán számottevő menekülthullám, az unió országai közül tavaly a legtöbben Lengyelországban kértek letelepedési engedélyt, 2275-en.

Líbia

Az észak-afrikai állam is azon országok közé tartozik, ahol az arab tavasz, a nemzetközi beavatkozás, Moamer el-Kadhafi halála éppen az ellentétes határt érte el. Mára teljes káoszba süllyedt az ország. Egy részét az iszlamisták, egy keleti sávot a Nyugat által is elismert kormányzat tart ellenőrzése alatt, ugyanakkor sok régióban a helyi törzsek uralkodnak. Gyakoriak a fegyveres konfliktusok, ezek nyomán 450 ezer ember volt kénytelen elhagyni lakóhelyét.

A menekülteket szállító hajók túlnyomó többségét, amelyek az olasz partoknál, Lampedusánál, vagy Szicília partjainál kötnek ki, Líbiából indítják útnak. Ezek a hajók arról a területről indulnak el, amelyet a dzsihadisták tartanak ellenőrzésük alatt. Hírek szerint az iszlamista vezetés összejátszik az embercsempészekkel, s egyik bevételi forrása éppen az embercsempészetből fakad. A Vöröskereszt közlése szerint Líbiában gyakori a vízhiány, az áramkimaradás, kevés a gyógyszer.

A Szaharától délre

Bár Nigériában valamelyest javult a biztonsági helyzet az utolsó néhány hónapban, továbbra is sokan hagyják el az országot, elsősorban Észak-Nigériából menekülnek el a szélsőséges terrorszervezet, a Boko Haram elől, amely az eltelt néhány év során legalább tízezer embert ölt meg.

Dél-Szudán a világ legfiatalabb országa, 2011 júliusában vált függetlenné. 2013-14-ben azonban polgárháborús helyzet alakult ki, 1,3 millió embert kényszerítettek lakóhelyük elhagyására. Mintegy 63 ezren leltek menedékre az ENSZ által ellenőrzött objektumokban, legalább 120 ezren menekültek el az országból két hónap alatt. 2014 augusztusában ugyan megszületett a békeegyezmény a szembenálló felek között, de továbbra is súlyos a humanitárius válság. A gyermekek mintegy 12 százaléka alultáplált.

Maliban az iszlamisták már akkora területeket foglaltak el, hogy 2013 elején Franciaország bombázni kezdte állásaikat. Több százezren hagyták el az országot. Bár a helyzet valamelyest nyugodtabbá vált azóta, 400 ezren tértek vissza lakóhelyükre, májusban súlyos összecsapásokról érkezett hír. Csak május első két hetében mintegy 30 ezren menekültek el az ország északi részéről. Az ENSZ idén 1,5 millió embernek nyújt segítséget.

Konfliktusok az utolsó öt évben
8 Afrikában
Elefántcsontpart
Mali
Nigéria
Kongói Demokratikus Köztársaság
Dél-Szudán
Burundi
3a Közel-Keleten
Szíria
Irak
Jemen
1 Európában
Ukrajna



Kiállnak Ukrajna mellett a szövetségesek

Az Egyesült Államok elkötelezett Ukrajna támogatása mellett – hangsúlyozta tegnap a Külügyi és Külgazdasági Intézetben az ukrán helyzetről tartott konferencián Colleen Bell. A budapesti amerikai nagykövet figyelmeztetett, noha az utóbbi időben némiképp háttérbe szorult, nem szabad elfeledkezni az ukrán válságról.

Rámutatott, ha Oroszország nem tartja magát a minszki egyezséghez, viselnie kell a következményeket. „Az Egyesült Államok és szövetségesei egységesen kiálltak a szankciók mellett, soraikat nem lehet megosztani, ez világos üzenetet küldött Moszkvának” – mondta Bell.

Benkő Levente, a külgazdasági és külügyminisztérium politikai igazgatója a konfliktus újbóli kiéleződésének veszélyére hívta fel a figyelmet, mondván, négy hónappal a második minszki megállapodás után sem hallgatnak a fegyverek. Oleh Ribacsuk, volt ukrán miniszterelnök-helyettes, a CentreUA igazgatója, aki személyesen is ott volt a sorsfordító eseményeknél, a narancsos forradalomtól az Euromajdanig, s Putyin orosz elnököt is győzködte az ukránok eltökéltségéről, leszögezte: „Ukrajna európai állam lesz, ez csak idő kérdése”.

Szergij Szolodkij, az ukrajnai Világpolitikai Intézet igazgató-helyettese kiemelte, bár a G7-es csúcs közleménye, és az Európai Parlament is megemlítette, a Krím annektálását „elfelejtette” a világ, Oroszországot főként a kelet-ukrajnai beavatkozás miatt ítélik el. Úgy vélte, Ukrajna destabilizálásával Putyin saját túléléséért küzd. A konferencia résztvevői figyelmeztettek, ne becsülje alá a világ az ukrajnai konfliktus kockázatait.

Régi-új kormányfő Ramallah-ban

Gál Mária
Publikálás dátuma
2015.06.19. 07:32
Rami Hamdallah Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszterrel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRISTIAN MARQUARDT
Rámi Hamdalláh kabinetje működésképtelenségére hivatkozva nyújtotta be lemondását. Ahhoz, hogy ezúttal sikeres és hatékony legyen, szinte csodára lenne szükség, de mindenekelőtt a közel egy évtizede ellenségként szemben álló palesztin csoportok közötti megbékélésre. A kiegyezést segítheti az, hogy az Iszlám Állam már a térségbeli hagyományos szunnita radikális szervezeteket dominanciáját is veszélyezteti.

Nem hatott a meglepetés erejével, hogy szerdán lemondott a palesztin egységkormány vezetője, Rami Hamdállah, hiszen egy nappal korábban már Mahmúd Abbász palesztin elnök környezete kiszivárogtatta a készülő eseményt. Sőt, az is előre tudott volt, hogy az elnök ismét Hamdállaht kéri fel kormányalakításra.

A régi-új miniszterelnök azt is feladatul kapta, hogy mielőbb kezdje meg a tárgyalásokat a különböző mozgalmakkal, köztük a Gázát de facto irányító Hamásszal is, ami egyben azt is jelenti, hogy Abbász újabb egységkormány megalakítására törekszik. Hétfőre össze is hívták a Palesztin Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának ülését a kormányalakítás ügyében.

Az előző kabinetet azért tartotta működésképtelennek a kormányfő, mert csak szimbolikusan volt Gáza kormánya is, a Hamász uralta övezetben a gyakorlatban nem igen tudta hatáskörét gyakorolni. A kormányalakítás ezúttal sem lesz egyszerű, hiszen a Hamász tiltakozott Ramalláh általa egyoldalúnak tartott lépése ellen.

Rami Hamdallah kabinetje tavaly júniusban alakult meg, nyugati és más arab országok nyomására. Történelmi lépés volt, amely hét éves belső háborúskodásnak vetett véget. A két rivális, a Fatah és a Hamász annyira nem tudott kiegyezni, hogy politikusokból álló közös kormányt állítson fel, Hamdalláh kabinetje szakértői kormány volt, amelybe mind a Ciszjordániát uraló Fatah, mind a Gázában egyeduralkodó Hamász delegált képviselőket.

A Hamász-Fatah szembenállás nem újkeletű, de igazán a 2006-os választás után fajult el. A 2006. januári parlamenti választásokat megnyerte a Hamász, amely nyíltan szembeszegült az Abbász által képviselt politikával, ellenezte az elnök kompromisszumkészségét, azt, hogy tárgyalásos úton próbálja rendezni az izraeli-palesztin viszályt.

Az Abbász-Hamász csatározás vége szakítás lett. 2007 márciusában új nemzeti egységkormány alakult Ismail Haniyeh vezetésével, amelyet a Fatah és a Hamasz képviselői még közösen alkottak. és ez volt az utolsó ilyen a tavalyi Hamdallah kabinet megalakulásáig. 2007 júniusában Abbász feloszlatta a Haniyeh-kormányt, szükségállapotot vezetett be és Szalam Fayyadot, a Harmadik Út nevű, centralista párt vezetőjét nevezte ki új miniszterelnöknek.

A Hamász ezt nem fogadta el, ekkor vonta uralma alá teljességgel a Gázai övezetet, ekkor szakadt ketté a palesztin politika. Néhány hónapon belül, novemberben Abbász újrakezdte a tárgyalásokat Izraellel. Ezek azonban mindmáig nem hoztak eredményt, a kétállamos megoldás egyelőre távlati terv, Abbász nehéz helyzetben van, nem tud meggyőző alternatívát felmutatni a Hamász radikalizmusával szemben.

Két tűz közé szorult – az izraeli jobboldali kormányzatoknak, Benjamin Netanjahu egymást követő kabinetjeinek túl kemény, saját választóinak meg túl puhány. Márpedig mindenki tőle várja a csodát. Ő a Fatah vezetője és a Palesztin Hatóság (PH) elnöke, őt tekinti tárgyalópartnernek a Nyugat és Izrael egyaránt, gyakorlatilag tőle várja el a nagyvilág a palesztin-palesztin belső viszály rendezését.

Csakhogy jogállami mércével mérve Abbász tulajdonképpen illegitim vezető, hiszen 2005. január 15-én választották meg a Palesztin Hatóság elnökének Ramallahban, mandátuma 2009-ben lejárt, majd lejárt az egy éves meghosszabbítás is. Azóta a ramallahi kormányok legitimitása is megkérdőjelezhető, hiszen 2006 óta nem rendeztek parlamenti választásokat palesztin területen.

Ám a helyzet nem ennyire egyszerű, amint első látásra tűnik. Abbász és a Palesztin Hatóság kényszerhelyzetben van, évek óta nyilvánvaló, hogy egy esetleges választáson újra a Gázát uraló Hamász diadalmaskodna, amit ugyebár sem Izrael, sem a Nyugat nem szeretne, a radikális szunnita iszlamista szervezetet ugyanis terrorcsoportként tartják számon.

Abbász a kilencvenes években tűnt fel a nemzetközi színtéren, Izrael elismerésének és az arab-zsidó megbékélés támogatójaként vált ismertté. jelentős szerepet játszott az 1993-as oslói béketárgyalásokon is, őt tartják az 1993. szeptember 13-i Elvi Nyilatkozat egyik szellemi atyjának.

Abbászt még Jasszer Arafat nevezte ki miniszterelnöknek 2003 márciusában, a Nyugat nyomására. Abbász már kormányfőként összetűzésbe került a radikális szervezetekkel, az Iszlám Dzsiháddal és a Hamásszal és szigorúan lépett fel a fegyveres csoportok ellen. Támogatottság hiányában, októberben már lemondott.

Arafat 2004-es halála után ő volt az első számú jelölt a megüresedett elnöki posztra. A nyugat is őt támogatta, mert pragmatikus, békepárti vezetőnek ígérkezett. Megszólalásaiban az Izraellel való megbékélést, a fegyveres akciók megszüntetését szorgalmazta, de a terrorista szervezeteknek nyilvánított csoportok lefegyverzését elutasította, így megtartotta belső támogatottságát is.

Később, a 2006. januári parlamenti választáson saját engedékenysége áldozata lett. Pártja, a Fatah elveszítette a választást a Hamásszal szemben. Az új palesztin egységkormányt pillanatnyilag az segítheti, hogy a Gázával szomszédos Szíriában tomboló Iszlám Állam már a Hamász autoritását is veszélyezteti, ami könnyen a radikális iszlamista csoportosulás "megszelídüléséhez" vezethet.

Megkezdődött a Ramadán
Csütörtökön kezdetét vette az idei Ramadán, a muzulmánok szokásos böjti időszaka. A világon mintegy 1,6 milliárd muszlim hívő él a világon, legtöbbjük számára azonos időben kezdődik a böjti hónap, de vannak olyan országok, amelyek külön naptár szerint tartják. Az idéntől Marokkó is csatlakozott a többséghez.A Ramadán a muszlim holdnaptár kilencedik hónapja, amely a hold járásától függően 29 vagy 30 napos.
A hagyomány szerint 610-ben e hónap 27. napján adta Allah a Koránt az égből Mohamed prófétának. Ramadán hónapban a muzulmán hívők arra emlékeznek, hogy Allah ekkor nyilatkoztatta ki Mohamed prófétának az akaratát.Kezdetét úgy határozzák meg, hogy az előző, sabán hónap végén hiteles tanúk előtt úgynevezett nagyhitű, megbízható muzulmán hívők igazolják, hogy az újholdat látni lehet, és akkor ér véget, amikor a következő újholdat megpillantják.
Erre az időszakra nagyon szigorú szabályok vonatkoznak. Ramadán idején a hívőknek napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, fürdéstől, a szexuális élettől és a test egyéb örömeitől, de az erőszaktól, irigységtől, pletykálkodástól is. Egyes országokban, mint például Pakisztánban, a kivégzéseket is felfüggesztik a vallási ünnep idején.Napnyugtakor viszont megkezdődik az iftár, a lakoma.Felmentést csak a 14 éven aluli gyermekek, az utazók, a terhes és szoptatós anyák, a csatában harcolók és a betegek kapnak. Vagyis a Ramadán nem befolyásolja a háborúk és polgárháborúk menetét és a terroristákat sem tartja vissza, hiszen ők eleve Allah katonáinak tekintik magukat.