Előfizetés

Európai falak a bevándorlók ellen

Publikálás dátuma
2015.06.18. 07:40
A Földközi-tengeren minden csónak megtelik FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MARCO DI LAURO
Fizikai határzárról döntött tegnap a kormány. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentette, a kabinet arra utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy jövő szerdáig készítse elő a magyar–szerb határ lezárását. Ez azt jelenti, hogy 175 kilométer hosszan négy méter magas kerítést húznak fel a menekültek feltartóztatására. Érvei között szerepelt, hogy a görög–török, a bolgár–török határon is épült kerítés, és a spanyol városok Észak-Afrikában is így védik magukat. Ehhez képest Románia befogadó országként viselkedik. Victor Ponta kormányfő azt közölte, elfogadhatatlan a migránsok elutasítása. Bukarest már korábban is elítélte a falépítéseket.

Bulgária 

határán 2014 júliusának készült el a harminc kilométeres fal, amelyet kilenc hónapon át építettek, s a Törökország felőli illegális bevándorlást kívánják megakadályozni vele. A szíriai polgárháború óta egyre több közel-keleti menekült Bulgárián keresztül próbál meg az Európai Unió országaiba jutni. Angel Najdenov akkori bolgár védelmi miniszter 2013. október 24-én rendelte el három méter magas fal építését a törökországi határnál. Átlagosan naponta körülbelül száz illegális bevándorló érkezik Bulgária területére. Szófia ugyan egyelőre nem tagja a schengeni övezetnek, mégis külső, török határa az Európai Unió határa is. Az úgynevezett védőkerítést azokon a szakaszokon - Leszovo és Krainovo között - építették, ahol a menekültek 85 százaléka lépte át az ország határát. A „fal” építésének megkezdése óta a menekülteknek Szvilengrad határátkelőnél kell beutazniuk az országba, mert így törvényesen regisztrálhatják őket. A kerítés építésének költségei elérték a 2,5 millió eurót. A hidegháború idején Bulgária 143 kilométer hosszú szögesdrót-kerítést emelt, hogy megvédje a Törökországgal határos, 210 kilométer hosszú területet. Az ottani "vasfüggöny" nagy részét azonban lebontották, amikor az ország 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz.

Görögország

2012 decemberére készült el a török határszakasz egy részén épült kerítéssel. Ennek összköltségei elérték a 3,2 millió eurót. A munkálatokhoz 6000 köbméter betont, 800 tonna acélt és 370 kilométer különféle minőségű acéldrótot használtak fel. Görögország 2012 tavaszán kezdte meg a 12 és fél kilométer hosszú és három méter magas kerítés építését. Athén - Szófiával ellentétben - a schengeni övezet tagja. Hrisztosz Paputszisz, a görög állampolgárok jogaiért felelős korábbi miniszter szerint csak 2012-ben több tízezer illegális bevándorló érkezett az országba, jelentős részük Törökország felől. A görög-török határ hossza mintegy 200 kilométer.

Az északkeleti szakasz az Evrosz folyó körzetében földrajzi adottságai miatt különösen nehezen ellenőrizhető. Már csak azért is, mert a területen megannyi akna lapul, melyek egy része az első Balkán-háborúból (1912-1923), illetve a 70-es évekbeli ciprusi válság idejéből származik. A törökországi Edirne és a görög Oresztiada közötti szakasz azonban biztonságos. Itt az afrikai és ázsiai menekültek könnyen juthatnak el az EU területére. Az Unió határőrizeti ügynöksége, a Frontex adatai szerint naponta átlagosan majdnem háromszázan érkeztek Törökországból Görögországba csak ezen a szakaszon. Az athéni központú Bevándorlók és Menekültek Szociális Szolgálata nevű nem kormányzati szervezet korábban arra figyelmeztetett, hogy az EU "az európai erődítmény külső falait kívánja felépíteni", s a kerítés "az európai apartheid jelképes megnyilvánulása".

Spanyolország

a Schengeni Egyezmény 1995-ös életbelépését követően, az uniós belső határellenőrzés megszüntetésekor kényszerült rá arra, hogy kerítéssel vegye körül az afrikai kontinensen fekvő, Marokkó területébe beékelődő két enklávéját, Ceutát és Melillát. Az észak-afrikai illegális menekültek számára ez a Spanyolországhoz tartozó két terület jelenti a kaput az Európai Unióba, s ezért bármi áron is igyekeznek átjutni a magas vaskerítéseken. A madridi belügyminisztérium adatai szerint a két enklávé körüli kerítésre és a biztonsági rendszerek megerősítésére 72 millió eurót költöttek 2005 és 2013 között. Ceuta körül 8,4 kilométer hosszú a kerítés, Melillánál több mint 11 kilométeres. A legsúlyosabb incidens 2005. szeptember 29-én robbant ki, amikor a kerítésen kívül várakozó migránsok megrohanták a kerítést, a spanyol határőrök gumilövedékekkel, a marokkói katonák éles puskatűzzel próbálták megakadályozni az illegális bevándorlók bejutását, legalább 13 ember meghalt, több mint ötvenen megsebesültek. Melilla körül akkor háromról hat méterre magasították meg a kerítést 31 millió euró költséggel. A rendszer fenntartása évi 1,3-1,6 millió euróba kerül a spanyol belügyminisztériumnak. 2013-ben 390 illegális bevándorló jutott be, 2013-ban 830 afrikai menedékkérő mászott át a kerítésen. 2004 és 2013 között Melillánál mintegy 15 ezer, Ceutánál mintegy 12 ezer illegális bevándorlót regisztráltak.

Törökország

többször is bírálta a bolgár és görög falépítést, ám Ankara már 2014 januárjában bejelentette, hogy az egyre aggasztóbbá váló szíriai biztonsági helyzet miatt falat emel a 900 kilométer hosszúságú szíriai határszakasz egy részén. Az eredeti közlések arról szóltak, olyan pusztán humanitárius okokból emelik a falat, mivel olyan területekre építik, ahol aknák fenyegetik az illegális bevándorlók életét.

Törökország előzőleg a „nyitott kapuk” politikáját hirdette meg a szíriai polgárháború kapcsán. Ennek következtében százezrek áramlottak az ország területére. Sok bűnöző, csempész is török területen lelt menedékre. A török kormányzat ezért 2014-ben felgyorsította a fal építésének folyamatát: Hatay tartományban hordozható betonfalat emeltek. A három méteres betonkolosszust a szíriai határvárossal, Kusaklival szemben telepítették. A későbbiekben ezen a részen 1200 méteres falat építenek, amelynek súlya meghaladja a kilenc tonnát. Hasonló falat hoztak létre a szíriai város, Atmer közelében, valamint az idén januárban Gazianteptől délkeletre is. Bár Nusaybin és Qamisli körzetében is kerítést akartak létrehozni, a tervekkel szemben mind Törökországban, mind pedig Szíriában tiltakozó megmozdulásokat tartottak.

 Az összeállítás a következő oldalon folytatódik!

Egymást hibáztatják

R.T.
Publikálás dátuma
2015.06.18. 07:34
Ciprasz meglehetősen radikálisan beszélt a Nemzetközi Valutaalapról FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MILOS BICANSKI
Csütörtökön tárgyalnak az euróövezet pénzügyminiszterei a görög válságról. Aligha hangzanak el dicsérő szavak az athéni kabinet magatartását illetően. A görög jegybank arra figyelmeztetett, nagyon súlyos következményei lesznek annak, ha a kormány nem kötne kompromisszumot.

Derűlátásra nincs ok a görög kormány és a hitelezők közötti esetleges megállapodás kapcsán. Mintha megmerevedtek volna az álláspontok a megbeszélések vasárnapi félbeszakítása óta, s egymást vádolják azért, hogy zsákutcába kerültek a tárgyalások. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke úgy foglalt állást, Alekszisz Ciprasz kabinetje nem mond igazat a honfitársaknak a jelenlegi helyzetről.

Janisz Varufakisz pénzügyminiszter visszautasította a vádakat, s mint mondta, „Juncker vagy nem olvasta el azokat a dokumentumokat, amiket Ciprasznak adott, vagy elolvasta, de utána el is felejtette.” Ciprasz miniszterelnök kedden nagyon konfrontatív beszédet mondott, egyértelműen a hitelezőket hibáztatta a megállapodás elmaradásáért. A Sziriza illetékesei előtt elhangzott előadásában egyenesen „bűnözőknek” minősítette a Nemzetközi Valutaalap (IMF) illetékeseit.

A görög jegybank figyelmeztetett arra, ha Athén nem állapodik meg a hitelezőkkel, akkor az ország csődbe megy, s minden bizonnyal el kell hagynia az euróövezetet. „A megállapodás elmaradása egy fájdalmas út megkezdését jelentené, amely (…) akár az Európai Unióból való kiesést jelentené” – vélekedett az athéni jegybank.

A nem éppen kedvező klíma ellenére azért akadnak olyan jelek, amelyek szerint még mindig van törekvés a kompromisszumra. Jean-Claude Juncker elnöke tegnap állítólag új javaslatot készített elő.

Nagyon visszafogottan nyilatkozott Werner Faymann osztrák kancellár tegnapi athéni látogatása során is. Az osztrák kormány feje azt közölte, hogy Athénnak javítania kellene az adóbegyűjtés gyakorlatán, valamint a jogállamiságon. Úgy foglalt állást, senkinek sem állhat érdekében, hogy az ország elhagyja az euróövezetet. Faymann találkozott Prokopisz Pavlopulosz görög elnökkel, aki azt közölte, hogy a görög kormány nem akarja a grexitet. A kancellár egyben megértést követelt Görögország számára.

A görög kormánypártnál is akadnak mérsékeltebb hangok. Alekszisz Mitropulosz, a Sziriza képviselője úgy foglalt állást, a legkevésbé fájdalmas kompromisszumra kell törekedni, mert „a görög politikusok és a nemzet nem tudnának elviselni egy csődhelyzetet”.

Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti csoport, az Eurogroup vezetője azt hangoztatta, ha egy ország elhagyja az eurózónát, attól még az adóssága megmarad. Azt közölte, hogy a megbeszélések a június 3-án megtartott találkozón siklottak ki. A befektetők nem annyira borúlátóak a Görögországgal való megegyezés kapcsán. A megkérdezettek 43 százaléka jó egyezséget vár, míg 42 százalék arra számít, hogy Athén kénytelen lesz elhagyni az euróövezetet.

A felmérések szerint egyébként lassan, de biztosan apad a Sziriza népszerűsége. A Mega Tv által közölt kötvéleménykutatás szerint a baloldali kormánypárt 35,1 százalékon áll, ami 1,4 százalékos csökkenést jelez az előző hónaphoz képest. Ez azt jelenti, hogy már csak 12 százalék választja el a korábbi kormánypárttól, az Új Demokráciától.

Ugyanezen iroda felmérése szerint 68,5 százalék szeretné megtartani fizetőeszközként az eurót, míg 27,6 százalék szerint inkább el kell hagyni az euróövezetet. Arra a kérdésre, mit választanának, egy Görögország szempontjából előnytelen megállapodást, vagy a csődöt, a megkérdezettek 56,2 százaléka tette le a voksát a megegyezés mellett, míg 35,4 százalék szerint a csőd lenne a jobb döntés.

Előrelépés Minszkben, tüntetés Kijevben

Kisebb előrelépésről számoltak be a kelet-ukrajnai válság rendezése céljából életre hívott úgynevezett minszki kontaktcsoport legutóbbi, keddi ülésén. A fehérorosz fővárosban tárgyaló delegációk ugyan nem értek el látványos előrelépést az újra fellángolt kelet-ukrajnai harcok kapcsán, de a június elején lemondását bejelentő Heidi Tagliavini, az EBESZ ukrajnai missziójának különmegbízottja ezúttal úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélések „konstruktívabb légkörben zajlottak”, számolt be az AFP hírügynökség.

Belső forrásokra hivatkozva a hírügynökség arról ír, hogy a megbeszéléseken politikai és biztonságpolitikai problémák kerültek terítékre, beleértve a szakadár területek autonómiáját is. Ugyanis ez az a kérdés, amelyben egyáltalán nincs előrelépés, nem közelednek az álláspontok, és nyilvánvalóan ennek rendezése nélkül a béke is csak álom marad.

Tagliavini lemondása véglegessé vált, a svájci diplomata ezt most Minszkben is megerősítette. Utóda, az AFP információi szerint, Martin Sajdik lesz, Ausztria jelenlegi ENSZ nagykövete. Tagliavini korábban azzal indokolta lemondását, hogy a felek nem konstruktívak, nem kompromisszum készek, a minszki megállapodások végrehajtása ennek köszönhetően zsákutcába jutott.

A keddi minszki tárgyalás kapcsán olyan sajtóhírek láttak napvilágot, amelyek a Tavagliani lemondásakor már megfogalmazódtak, nevesen az, hogy Moszkva vélhetően új rendezési tervet és új megállapodást akar. Az új tervet, egyféle titkos paktumot állítólag Moszkva már el is juttatta Kijevbe, legalábbis az orosz sajtó szerint. A Kárpáthír szerint először a Vesztyi írt erről, majd a Korreszpondent a terv részleteit is ismertette.

Eszerint Moszkva azt javasolja Kijevnek, hogy a minszki egyezményben is szereplő különleges önkormányzati státuszt terjesszék ki Donyeck és Luhanszk megye egész területére, nem csupán a felkelők által ellenőrzött részekre. A két megye élére pedig állítsanak olyan személyt, akiben mind Kijev, mind Moszkva megbízik, ugyanakkor a minszki folyamatot tető alá hozó Berlin és Párizs is elfogad.

Eközben Kijevben szakszervezeti tüntetések kezdődtek a rezsiárak drasztikus emelkedése miatt. A parlament előtt mintegy másfél ezren tiltakoztak, két kisebb csoport pedig gazdasági reformokat követelt. A szakszervezetek további demonstrációkat helyeztek kilátásba.