Igazi nyár van Zürichben

Zürichben is beköszöntött már a nyár. Rövid ujjú felsőben járják az utcákat a turisták, miközben betérnek néhány izgalmasabb étterembe. A svájci sztereotípiákat persze elfelejthetjük.

Rengeteg új étterem nyílt a város környékén. Mivel sok bevándorló él Zürichben is, igencsak változatos konyhákkal találkozhatunk az utóbbi években. A Le Chef vendéglőjében a séf az igazi francia gasztronómiát ötvözi a svájci ízekkel. Bár az adagok viszonylag kicsik, az ételek annál változatosabbak. Akár öt vagy hét fogásos menü közül is választhatnak a vendégek.

Azon már meg sem lepődünk, hogy a vörös hajú konyhaművész barátja fotóművészként tevékenykedik, és az ő alkotásai jelennek meg a falakon. A képek érdekessége, hogy maga a séf szerepel rajtuk, de bajusszal. Persze a férfi szőrzet nem igazi, de mindenképpen megadja az étterem hangulatát. Arab, kínai és táj vendéglők várják a turistákat, de az európai gyomornak való ételekből sincs hiány.

A Bahnhofstrasse utcáját végig járva bankokba, órás üzletekbe, és svájci csokoládékat áruló élelmiszerboltokba térhetünk be. A főpályaudvar (Hauptbahnhof) környékén áll a legnagyobb szobor, amely a vasúttársaság egykori elnökét ábrázolja. Zürich nem hiába híres iskoláiról. A hangulatos parkok virágkertekkel színesítik a területet, de rengeteg ipari emlékművet is meghagytak, renoválták és lefestették őket, hogy utána kiállításoknak adhassanak otthont.

Az utazáshoz a taxi rendkívül drága, de a tömegközlekedés tökéletesen összehangolt, mint szinte minden Svájcban. Akár olyan jegyet is vehetünk, amivel nem csak a végtelenül pontos járművekre lehet felszállni, hanem még múzeumokat is látogathatunk vele. A város turistáktól hemzseg, mintha a tengerpartok nem is léteznének. Persze Svájc különleges hangulata legalább olyan, mint az alpesi levegő. Szabaddá tesz.

Szerző
Frissítve: 2015.06.07. 21:47

Pártszakadás az olasz kormánypártnál?

Jelentős változások várhatóak a kormánypártnál. Matteo Renzi miniszterelnök hírek szerint már a Demokrata Párt (DS) ma késő este kezdődő vezetőségi ülésén kemény támadást intéz a balszárny ellen felszólítva őket arra, hagyják el a tömörülést, ha nem tudnak azonosulni a párt és a kormány politikájával.

Bár az egy héttel ezelőtti részleges regionális választáson a PD a hét régióból ötben szerzett többséget, a győzelem annyira nem volt meggyőző, hogy inkább felszínre hozta a párton belüli, amúgy régóta meglévő ellentéteket a mérsékeltek és az egyértelműen baloldaliak között. Kivált a hagyományos baloldali fellegvár, Liguria elvesztése nagyon fájdalmas a PD számára, ahol egy baloldali jelölt is indult a PD politikusával szemben. A megosztottság miatt a PD jelöltje csak a harmadik helyen végzett. Igaz, a szintén hagyományosan „vörös” színezetű Toszkánában és Umbriában is csak kis fölénnyel végzett az élen a PD.

Bár a voksolás óta egy hét telt el, azóta is forrnak az indulatok a demokratáknál. A helyzet drámaiságát mutatja, hogy már nem is nagyon próbálják meg palástolni ezeket az ellentéteket, hanem mindenki a sajtón keresztül üzenget a másiknak, ami egyértelmű jele az erjedésének. A balszárny Renziék általi legyőzése nem ígérkezik egyszerű feladatnak, hiszen itt is igazi nagyágyúk tűnnek fel. Ide tartozik például Pierluigi Bersani volt miniszterelnök, vagy Massimo D’Alema, aki egykor szintén a kormány élén állt. (Korábban Bersani ellen nyerte meg Renzi a pártelnök választást.)

A mérsékeltek szerint a balszárnyat terheli a felelősség Liguria elvesztéséért, s a vártnál kisebb fölényű győzelemért, mivel a „balosok” nem voltak hajlandóak beállni a sorba. „Mindenki ellenünk volt, kivált a régi gárda” – hangoztatják Renzi hívei. Ellenséget látnak Rosy Bindiben, a parlament maffiaellenes bizottságának elnökében is. Bár Bindi a PD tagja, a voksolás előtt felvette a nem kívánatos jelöltek listájára párttársát, Vincenzo De Lucát, aki Campania tartományban végzett az élen. De Luca, akit korábban hivatallal való visszaélés miatt ítéltek el, azt közölte, beperli Bindit hitelrontás miatt.

A bajorországi G7-csúcsról ma hazaérkező Renzi ezért a pártvezetés késő esti ülésén egyértelmű üzenetet kíván küldeni a PD tagjainak. Ki akarja emelni, hogy a párthoz való tartozás a kormány programjának elfogadását, támogatását is jelenti. Ha valaki nem hisz ebben, inkább lépjen ki a tömörülésből. Renzi hívei szerint nagyon rossz irányba halad a PD, s a lázadók inkább csak az ellenzéket kovácsolják össze, mind közelebb hozzák egymáshoz a bevándorlás ellenes Északi Ligát, illetve a populista Öt Csillag Mozgalmat (M5S).

Renzi állítólag komoly reformokat tervez saját pártján belül, amely a PD regionális vezetőinek leváltását is jelentheti. Ez azonban nagyon komoly következményekkel járna, akár pártszakadás is elképzelhető lenne. Márpedig a balszárny esetleges kiválása esetén a PD elvesztené vezető pozícióját az olasz belpolitikában. Ez pedig az Európai Unió jövője szempontjából is nagyon kellemetlen fejlemény lenne, hiszen az euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom válhatna az ország vezető erejévé.

Bár a Renzi-hívek mindenért a balszárnyat okolják, erős túlzás lenne a bajokért kizárólag Bersaniékat felelőssé tenni. Ebben magának a hivatalban lévő kormányfőnek is megvan a maga szerepe. Méghozzá nem is kicsi. A kormányfő ugyanis igyekszik szoros gyeplővel irányítani a PD-t, ami sokaknak nincs ínyére. Renzi tavaly februárban reformok sorát ígérte, ezekből azonban csak nagyon kevés valósult meg, ráadásul a felmondást megkönnyítő munkaügyi reform elfogadásával a szakszervezeteket is magára haragította.

A közismerten baloldali érzelmű írók, Domenico Starnone és Roberto Saviano is kifejtették, nem tudnak azonosulni Renzi irányvonalával. Igaz, akadnak olyanok is, akik nagyon is bíznak benne. Az író, publicista Michele Serra például úgy a miniszterelnök Itália egyedüli reménysége, az ő személye a garancia arra, hogy az olasz gazdaság növekedési pályára lépjen. A PD szakadása senkinek sem állhat érdekében, a mélyülő ellentétek miatt azonban ez a forgatókönyv sem zárható ki.

Szerző
Frissítve: 2015.06.07. 22:06

Fejezetek megnyitására várva

Publikálás dátuma
2015.06.08. 07:32
Aleksandar Vucic szerb kormányfőt nem lehet megvádolni azzal, hogy ne tenne meg mindent hazája uniós integrációjáért FOTÓ: EUROP
Formálisan ugyan már tavaly januárban megkezdődtek az uniós csatlakozási tárgyalások Szerbiával, de még egyetlen fejezetet sem nyitottak meg. A legutóbbi hírek szerint erre októberben kerülhet sor, de ez is csak becslés. Belátható időn belül azonban előrelépésnek kell történnie, mert az EU-nak sem állhat érdekében, hogy elengedje Belgrád kezét.

Túlzás lenne azt állítani, hogy Szerbia szélvész gyorsasággal haladna az Európai Unió felé. Ugyan 2014 januárjában, Brüsszelben megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Belgráddal, a 35 fejezetből azonban még egyet sem nyitottak meg. Pedig a tárgyalások megkezdésekor a felek még azt sugallták, hogy előreveszik a legkényesebb, 23. és 24. fejezet tárgyalását.

Ezek ugyanis a jogállamisági kritériumokkal, a szabadságjogi, bel- és igazságügyi, igazságszolgáltatási, közbiztonsági kérdésekkel foglalkoznak. Szakértők akkor megállapították, hogy Szerbia esetében stratégiaváltás figyelhető meg az Európai Unió részéről, mert korábban jórészt úgy időzítették az egyes fejezetek áttekintését, hogy előbb a könnyebb témákban tudjanak eredményeket felmutatni és "sikerélményt szerezni" - most viszont "mielőbb túl akarnak esni a nehezén".

Majdnem másfél év telt el az ünnepi bejelentés óta, de a jelek szerint sok előrelépés azóta sem történt. Továbbra sem nyitottak meg egyetlen fejezetet sem. Michael Davenport, az EU szerbiai delegációjának vezetője ezzel kapcsolatban tavaly decemberben azt közölte, nem kell meglepődni ezen, s különben is, semmiféle fennakadás nincs a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalásokban, ez a folyamat „nagyon aktívan és dinamikusan” folyik.

Elmondta, igenis tudnak már eredményt felmutatni, mert véget ért az átvilágítás, áttekintették a szerb törvényhozásnak az európai előírásokkal való összehangoltságát a 23. csatlakozási tárgyalási fejezet kapcsán, jelenleg pedig az átvilágítás jelentésének elkészítésén dolgoznak.

Szavai szerint nagyon aktívan dolgoznak a 23 és 24 fejezetre vonatkozó akciótervek elkészítésén, az Európai Bizottság pedig előre megkapta a 23 fejezetre vonatkozó akcióterv tervezetét, amelyet részletesen áttanulmányoznak majd. „Azt hallottam olyan emberektől, akiknek tájékozottnak kellene lennie, hogy megtorpant a folyamat. Ez nem igaz” – szögezte le Davenport.

A szerb sajtó rendre felröppenti, hogy a csatlakozás feltétele Koszovó elismerése is lesz. Ezt azonban hivatalos uniós részről egyetlen alkalommal sem erősítették meg. Tavaly év végén mindenesetre a Vecernje Novosti azt írta, hogy Berlin 11 feltételt támasztott a csatlakozási tárgyalások megkezdése elébe. A lap szerint teljesíthetetlen feltételekről van szó, mert több is kapcsolódik Koszovó státusához, és ezekben ténylegesen is támogatják a déli „tartomány” függetlenségét.

Ezekben a feltételekben követelik a koszovói szerb községek közössége statútumának elfogadását, Pristina részvételét minden regionális fórumon, a koszovói útlevél elfogadását a szerbiai határon, valamint „téglaépítésű” objektumok létrehozását a határon.

A Vecernje novosti szerint Belgrád ezért átfogó diplomáciai akcióba kezdett több irányba is annak érdekében, hogy mielőbb megnyílhasson az első tárgyalási fejezet. Ez azonban nem történt meg, s hírek szerint a legjobb esetben is csak októberben majdnem két évvel a csatlakozási tárgyalások után nyithatják majd meg az első fejezetet.

Mi az ónos lassúság oka? Egyes vélekedések szerint ennek az az oka, hogy Szerbia az ukrajnai válság áldozatává vált, vagy legalábbis válhat. Az EU-ban ugyanis több ország komoly fenntartásokkal tekint a szerb-orosz barátságra. Nemtetszéssel fogadják, hogy Belgrád nem kívánja követni az EU Oroszországgal szembeni fellépését, nem akar csatlakozni a Kreml elleni szankciókhoz.

Gazdasági szempontból súlyos következményei lennének Szerbia számára, ha büntetőintézkedéseket vezetne be Moszkvával szemben, hiszen ezer szállal kötődik Oroszországhoz. Oroszországnak arra már persze nincsenek lehetőségei, hogy gazdasági szempontból talpra állítsa az ezer sebből vérző Szerbiát. Belgrád ezért nem adhatja fel csatlakozási terveit.

Aleksandar Vucic miniszterelnököt lehet azzal vádolni, hogy egykor a Szerb Radikális Párt (SRS) tagjaként ő is a nagy szerb ideológia képviselője volt, azt azonban senki sem vetheti a szemére, hogy ne tenne meg mindent hazája uniós integrációjáért. Hozzájárult a szerb-horvát és a szerb-boszniai viszony javításáért, rendre azt hangoztatja, előre kell nézni, s nem a múlt sebeit kell felemlegetni. Még Tiranába is elment, hogy Edi Rama miniszterelnökkel találkozzék. Nyilván egyik napról a másikra nem lesz kebelbarát a két egykori kormányfőből, de a vizit már önmagában fontos gesztus.

Vucic láthatóan nem támogatja Tomislav Nikolic egyértelműen oroszbarát politikáját. Egyetlen alkalommal sem illette dicsérettel az elnököt, hogy május 9-én részt vett Moszkvában, a Győzelem napja alkalmából megrendezett katonai parádén. Sőt, Vucic mintha mind nagyobb távolságot tartana Moszkvával szemben. Belgrádban bombaként robbant a hír, amely szerint a miniszterelnök megkezdi a tárgyalásokat Azerbajdzsánnal, hogy az Egyesült Államok által is támogatott gázvezetékből kapjon nyersanyagot.

Ez azért nem mindennapi hír, mert közismert, hogy Moszkva mennyire zokon vesz minden olyan lépést, ami gazdasági érdekeltségeit sodorhatja veszélybe. Vucic kijelentette, szó sincs arról, hogy veszélyeztetné a szerb-orosz barátságot, de „hazája érdekeit” kell szem előtt tartania. Sokatmondó az is, hogy Vucic a héten Washingtonba is ellátogatott, amely arra utal, mennyire fontosnak tartja a szerb-amerikai viszony javítását, ami az eltelt két és fél évtized alatt fagypontra jutott.

A szerb viszonyokat jobban ismerő államok megértőbbek a szerb-orosz viszony alakulása kapcsán. Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter például azt közölte, hazája pontosan tisztában van azzal, Belgrádnak mennyire fontos a Moszkvához fűződő kapcsolata.

Vucicnak ezt az igyekezetét előbb-utóbb az EU-nak is honorálnia kellene. Ezen az a tény sem változtat, hogy Vojislav Seseljt még nem adták ki Hágának. (Seselj botránya legalább annyira a hágai Nemzetközi Törvényszék felelőssége is, hiszen tavaly az ICTY hibájából engedték ki a scheveningeni börtönből.) Igaz, egyre több hír szól arról,hogy a rákkal kezelt radikális vezér egészségi állapota válságos.

Mintha az EU-ban sem lenne teljes egyetértés arról, milyen stratégiát kell követni Belgráddal kapcsolatban. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter mindenesetre április végén Belgrádban úgy foglalt állást, senki nem módosított Szerbia Európai Unió felé vezető útjának feltételein. „Egyáltalán nem igazak azok az állítások, amelyek szerint Németország új feltételeket állít Szerbia elé. Németország a többi EU-s tagállamhoz hasonlóan érdekelt abban, hogy Szerbia az idén megnyissa az egyik csatlakozási tárgyalási fejezetet” – közölte akkor Steinmeier.

Olaszország az első fejezet gyors megnyitását támogatja. Ezt közölte Sergio Mattarella olasz kormányfő másfél héttel ezelőtti belgrádi látogatása során. „Támogatjuk azt az álláspontot, amely szerint mielőbb meg kell nyitni Szerbia EU-s csatlakozási tárgyalásait. Ez az EU érdeke, hogy így megőrizze a Balkán stabilitását” – fogalmazott Mattarella Nikolic szerb államfővel folytatott tárgyalását követően.

A fejezetek megnyitása mintha egyre inkább türelemjátékká válna. De belátható időn belül elmozdulásnak kellene történnie a kérdésben, mert ha ez nem következik be, a belgrádi kormány nehezen magyarázhatja meg a szerb közvéleménynek, miért sürgeti annyira az uniós integrációt. Ezzel persze alighanem tisztában van az EU is.

Nyilvánvaló, hogy Szerbia számára a Koszovóval való viszony rendezése a legfontosabb. Ezt Vucic is elismerte. Ez azonban nem egyszerű folyamat, hiszen Szerbiában a lakosság nagy része ma is magától értetődő: Koszovó Szerbia része. Ráadásul ezt az alapvetést szerb alkotmány is tartalmazza. A megkérdezettek 66 százaléka nem akarja elismerni a köztársaság függetlenségét, miközben 55 százalékos az uniós integráció párfogóinak aránya.

Athén akadályozhatja Tirana integrációját
Miközben az Európai Unió évek óta a szerb-albán viszony miatt aggódik, hiszen Belgrád mind a mai napig nem ismerte el a 2008-ban függetlenné vált koszovói függetlenséget, egyre inkább úgy tűnik, hogy ennél sokkal veszélyesebbé válhat az albán-görög határvita.
A szerb-albán viszonyban komoly áttörésként értékelhető Aleksandar Vucic szerb kormányfő két héttel ezelőtti tiranai látogatása. Bár a néhány hónapja „albán egységet” követelő Edi Rama miniszterelnökkel több kérdésben nem értettek egyet, már a találkozó ténye azt mutatja, hogy fontos fejlemény történt a balkáni megbékélés folyamatában.
A május elején Macedóniában történt események, amikor koszovói albánok támadást intéztek egy macedóniai település ellen, megmutatták, hogy a Balkánon továbbra is újabb és újabb válsággócok keletkezhetnek. Bár a macedóniai eseményeknek egyelőre nem lett következménye, az albán-görög viszony még sok kellemetlen meglepetéssel szolgálhat.Már nem Belgrád, hanem Athén jelenti a fő problémát Tirana számára.
Jellemző, hogy amikor Vucic Ramával tárgyalt Tiranában, az albán kormányfő nem Szerbiát, hanem Görögországot fenyegette, vagy legalábbis igencsak kemény üzenetet fogalmazott meg a görög vezetők címére. Új tárgyalásokat követelt a tengeri határszakasz megállapítására. Mint fogalmazott, a nemzeti érdekeket nem adják fel a békés szomszédsági kapcsolatokért. „Nem ígértük meg azt, hogy behunyjuk a szemünket” – fejtette ki.
Görögország nagyon kemény választ adott Rama megnyilatkozására. „Békés szomszédunk politikai vezetése szavakban és tettekben is mind jobban eltávolodik a valóságtól” – jelentette ki az athéni külügyminisztérium szóvivője, Konsztantinosz Kutrasz – emlékeztetett a Der Standard. Hozzátette azt is, hogy Tirana csak akkor álmodozhat az uniós integrációról, ha tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, s a másik ország jogait. „Nem adunk további kommentárt” – tette hozzá.
Athén ezzel nem is annyira burkoltak azt üzente Tiranának, megvan a lehetőssége arra, hogy megakadályozza Albániának az EU felé való közeledését, s Görögország ugyanazt megteheti az országgal, mint Macedóniával, amely már megalakulása óta névvitában áll a görögökkel, s emiatt uniós integrációja, illetve a NATO-hoz való csatlakozásának folyamata is egy helyben topog.Albánia tavaly júniusban vált az EU tagjelölt államává.
Stefan Füle, az Európai Bizottság akkori bővítésért felelős tagja üdvözölte a döntést, és úgy értékelte, hogy az bátorításként szolgál a balkáni országnak a további reformokhoz. Athén azonban már akkor sem volt elragadtatva a lépéstől. Tirana az idei évben akarná elkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val.A vita valójában a Jón-tenger határairól szól. Itt ugyanis jelentősebb olajtartalékok vannak a mélyben.
Három héttel ezelőtt a tiranai külügyminisztérium figyelmeztette Athént, ne hajtson végre próbafúrásokat a tengeren. Csak éppen olyan területről van szó, amit mind Görögország, mind Albánia magáénak tart. A két állam közötti feszült viszony jele volt az is, hogy amikor május 22-én a régió külügyminiszterei Tiranában találkoztak, a görög diplomácia vezetője, Nikosz Kociasz bojkottálta a tanácskozást.
Albánia azt követeli Görögországtól, hogy álljon elő terveivel, árulja el, hol akarja végrehajtani a próbafúrásokat. 2009-ben egyébként a két ország kidolgozott egy megoldást a határvitára. Csakhogy Rama, aki akkor még ellenzéki politikus volt, az alkotmánybírósághoz fordult, amely 2010-ben érvénytelennek minősítette a megállapodást. A másik vitás kérdés a két ország között a második világháborúban elesett görög katonák dél-albániai temetőjének kérdése. Athén azt követeli, hogy felújíthassa, magáénak érezhesse a temetőt, Tirana azonban nem hajlandó erre. Sőt, a két ország formálisan még mindig háborúban áll egymással.