Előfizetés

Harcos nő a pástról

Kövér Dávid
Publikálás dátuma
2015.06.05. 07:54
Kotsis Edina az utcán nem kamatoztatja tekvondótudását FORRÁS: FACEBOOK
Magyar. Fiatal. Sikeres. Mégsem tudunk róla szinte semmit. Pedig Kotsis Edina május közepén az oroszországi Cseljabinszkban zajlott tekvondó-világbajnokságon 57 kilogrammban bronzérmet szerzett, ezzel ő lett az első magyar nő, aki ebben a sportágban dobogóra állhatott világbajnokságon.

- Nem először írtam történelmet – kezdte lapunknak adott interjújában Kotsis Edina. A 2010-es ukrajnai U21-es Európa-bajnokságon én voltam az első magyar nő, aki a dobogó legtetejére állhatott. Én szereztem először érmet az egyetemi világbajnokságon, de a májusi sikerem különösen fontos számomra, hiszen mégiscsak egy felnőtt vb-n állhattam fel a dobogóra.

- Hogyan élte meg azt a tíz napot, amikor Cseljabinszkban volt?

- Úgy utaztam ki a világbajnokságra, hogy indulás előtt össze kellett varrni a lábfejemet…

- Mi történt?

- A macskám leverte a poharat, és ahogy le szerettem volna seperni a lábamról az üvegszilánkokat felsértette a bőrömet, három öltéssel varrták össze. Ráadásul a kiutazásunk után edzeni sem tudtam. Az edzőmmel úgy döntöttünk, hogy titokban tartjuk a sérülésem.

- Miért kellett eltitkolni?

- Azért nem mondtuk el senkinek, mert elkezdődött volna a susmorgás, hogy nekem ez fáj, meg az, s akkor a riválisaim taktikát tudtak volna építeni a sérülésemre.

- Két napos volt az ön versenye. Az első nap nem talált legyőzőre: négy meccs vereség nélkül. Mi volt a menetelésének a titka?

- Úgy álltam hozzá, hogy meg kell nyernem a mérkőzéseimet, s szerencsére sikerült.

- Az elődöntőben Eva Calvo Gómeztől szenvedett vereséget. Miért tört meg a lendület?

- Az volt a baj, hogy este hatkor kezdődött az elődöntő, és kicsit leültem, ezért nem sikerült annyira jól. Ha egyazon napon lett volna az elődöntő, döntő is, akkor úgy érzem, még fényesebb éremmel zártam volna a világbajnokságot.

- Gondolom hazaérkezés után sok gratulációt kapott?

- Igen, rengetegen gratuláltak. Itthonról és külföldről is.

- A vb-n elért eredmények 12-es szorzóval számítanak a világranglistába, amelynek év végi állása alapján a súlycsoportjában 6 tekvondós riói olimpiai indulási jogot szerez. A bronzéremmel nagy lépést tett Brazília felé?

- Biztosan még nem lehet állítani, hogy ott leszek az olimpián. Ha év végén nem végzek a világranglista első hat helyén, akkor jövőre kontinentális kvalifikáció lesz. Onnan az első két helyezett megy Rióba. De nagy esélyem van rá, hogy már idén indulási jogot szerzek, mert még lesznek nagy pontszámú versenyek. Jelenleg a 15. helyen állok a világranglistán.

- Egy fiatal nő, mint ön miért ilyen férfias sportágat választott?

- Előtte tornásztam. A bátyám kezdett el először tekvondózni az általános iskolában. Kedvet kaptam tőle, mert mindig áradozott, amikor hazajött. Lementem hétévesen egy edzésre, s egyből beleszerettem. Egy év elteltével pedig megnyertem az országos bajnokságot, onnantól kezdve pedig folyamatosan jöttek az eredmények.

- Volt már rá példa, hogy kamatoztatta a tudását az utcán?

- Nem. Nem vagyok az a verekedős típus.

- Európa-bajnoki ezüstérmes, világbajnoki harmadik. Mégis nagyon keveset tudunk önről. Áldás vagy átok, hogy nincs rivaldafényben?

- Annak örülök, hogy nincs nagy felhajtás körülöttem, de azért jobban is elismerhetnének. Tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon nem túl ismert a tekvondó, pedig a legnagyobb világszövetségek egyike. Rengetegen űzik, 141 ország vett részt a mostani világbajnokságon. Épp ezért nagyon nehéz jó eredményt elérni, akinek pedig sikerül, azt sem ismerik el igazán hazánkban. Magyarország nagyon olimpia centrikus, a MOB-nál is az ötkarikás aranyat preferálják. Úgy gondolom, addig nem is lesz igazán ismert a sportágunk, amíg olimpián nem állunk dobogóra.

- Ön előtt a lehetőség. Egy újabb történelmi tettet hajthatna végre Rióban, ha érmet szerezne. Az olimpián eddig Salim József 5. helyezése volt a legjobb eredmény, még 2000-ben. Gondolom ez a cél?

- Sosem volt az a célom, hogy rekordot döntsek. De ha már kint lennék Brazíliában, jó lenne a dobogóra is állni. Ez lehet az első olimpián. Pekingben és Londonban is épphogy nem sikerült kvalifikálnom. Rió után még Tokióban is indulnék. Ha jól sikerül a 2016-os szereplés, akkor azért, ha nem, akkor azért versenyeznék még 2020-ban.

- A felkészülése mennyire egyszerű? Gondolok itt arra, hogy több sikeres nő a küzdősportban nem talál megfelelő ellenfelet, ezért a férfiakkal kell edzenie. Önnel is ez a helyzet?

- Ugyanez a helyzet velem is. De én sokkal jobban szeretek a férfiakkal edzeni, mert sokkal segítőkészebbek, mint a nők. Ráadásul keményebbek is, ez pedig jót tesz a felkészülésemnek.

- Milyenek a hazai körülmények, hasonló, mint külföldön?

- Nekem nem jelentett problémát az, hogy nem olyanok a körülmények, mint külföldön. Nincs olyan hely Magyarországon, ami tekvondóra van kitalálva. Gondolok itt például a pástra. Az Újpestnél szerencsésnek mondhatom magam, mert van tatami, ami tökéletesen alkalmas az edzésekre. Az az egyetlen baj, hogy nincs egy központi edzőterem, ahova a válogatott tudna járni. Egy-két pástra lenne csak szükség, semmi extra dologra. Külföldön lényegesebb jobb a sportág megítélése. Törökországban például a labdarúgás után a második legnépszerűbb a tekvondó. Rengetegen űzik, és fényűző körülmények között készülhetnek. A franciákról nem is beszélnék. Az országban olyan edzőközpontok vannak, hogy tátva marad az ember szája.

- Június 12-től kezdődnek az Európa Játékok Bakuban. Mit várhatunk öntől?

- Csak a legjobbakat. Mindenképp szeretnék dobogóra állni. Már a világbajnokság előtt is az járt a fejemben, hogy az Európa Játékokon jól szerepeljek.

Törvénytelenül jóllakni

Veress Jenő
Publikálás dátuma
2015.06.05. 07:10
Nyilvánvaló, itt valamit titkolni szándékoznak. Nagyon… FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Maga a hír pontosan, ahogyan a rendőrség közzétette: „Ennék valamit, törjünk be” (Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság 2015. május 28. 8:47) „Gyermekotthonuk konyhájából loptak a fiatalkorú lányok Balatonbogláron. A fonyódi rendőrök elfogtak és a rendőrkapitányságra előállítottak három balatonboglári tizenéves lányt, akik a rendelkezésre álló adatok szerint 2015. május 26-án 20 óra és 2015. május 27-én 5 óra 35 perc közötti időben az ablaküveg betörését követően behatoltak a gyermekotthonuk konyhájába és raktárhelyiségeibe. A fiatalok szalámit, csokit, müzlit, sajtot, kenyeret, üdítőket, pudingot, mogyorókrémet, tejet, vajat, almát loptak. Az élelmiszereket egy táskába rakták, majd az otthonban lakó társaik ruhákból kötelet készítettek és felhúzták a táskát az egyik ablaknál. Ezt követően a főbejáraton keresztül visszatértek szobáikba, és a lopott élelmiszerek egy részét elfogyasztották, a maradékot az ágyneműtartóba rejtették. A nyomozók a 16 éves és a két 17 éves lányt gyanúsítottként hallgatták ki, akik a bűncselekmény elkövetését beismerték. A fiatalok elmondásuk szerint enni akartak és jó ötletnek tűnt, ha a konyhából lopnak valamit. A tinédzserek az ellenük lopás vétségének elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárásban szabadlábon védekezhetnek.”

Ahogyan halljuk, minden érintett szentségel: miért kellett ezt közhírré tennie a rendőrségnek? Valóban semmiféle tetten érhető bűnmegelőzési koncepció, pedagógiai cél nem mutatkozik mögötte. Csupán „jópofának” gondolhatták a dolgot. (Ahogyan a minap egy mellkason szúrt férfiról is „humoros”, érzéketlen, hímsoviniszta bulvárcímmel adtak hírt: „Céltáblának nézte az urát”.)

Amennyire pitiáner ez a hírverés, annál hasznosabbnak tűnik mégis. Ha lefejtjük róla a göcögő, rémes rendőri vicceskedést, látjuk: súlyos, és aggodalmas problémát dobtak a sajtó nyilvánosság elé. Betörésig éhesek az „Állami Árvácskák”. Amiben – cseppben a tenger, szokás mondani – megmutatkozik a mai hatalmi működés minden sivár rettenete. És a semmiről semmit, senkinek elve.

Pár állami gondozott végre jóllakott.

De mi is történhetett valójában? Ennek próbáltunk utánajárni a gyermekotthonban is, nem túl sok hivatalos sikerrel.

Kezdjük hátulról a helyszíni rekonstrukciót. A konyhás néni kora reggel észreveszi a betört üveget, és riadót fúj. Kiderül: megdézsmálták a kamrát. Rendőrség jön, helyszínel. Hamar kiderül, hová vezetnek a forró nyomok. Normális esetben ilyenkor még meg sem születik a feljelentés, hiszen fel sem leltározták a hiányt. Beviszik a lányokat, akik nem tagadnak. Azt egyelőre nem tudni, hány „orgazda” ehetett még az ellopott ellátmányból.

Ha lenne feljelentés, még ilyenkor is vissza lehetne vonni. Mert minek is meghurcolni az éhes tinédzsereket? Hisz nem a másét ették meg: nekik vették. Lehetne ez belső fegyelmi ügy is, kimenőmegvonás, tintaleves papírgaluskával, kukoricára térdepelés vagy a korszerű pedagógiában bármi. Az ablaküveget meg levonni a zsebpénzből. És persze szigorúan lerovancsolni az élelmezésvezetést.

De nem. Sőt, ott jártunkkor éppen újabb kihallgatásra idézték a lányokat, indultak a rendőrségre. Meglehet persze, hogy nótórius visszaesők ők, és már sokadszor fosztogatták a kenyeres kosarat, csak eddig kimaradtak a zsarubulvár közleményeiből – ám ez alig valószínű.

Azért jöttünk, hogy mindezt kiderítsük, meg még mást is. Az intézmény vezetőjének, dr. Balázsné Jarabek Katalinnak azonban a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság megyei vezetője, Tóth Norbert tiltotta meg a nyilatkozatot „mert folyamatban lévő ügyről nem adhatnak tájékoztatást” – és másról sem. A megyei vezetésnek pedig az országos központ nem adott engedélyt, hogy szóba álljanak velünk. Az országosnak meg tán valami elérhetetlen magasság záratta le a száját.

(A megyei főnök azért – amolyan régivágású párttitkárosan – nem állja meg, hogy saját hatáskörében, zsigerből ránk ne morduljon: „nem értem, minek kell foglalkozni ezzel…!” Miután tisztázzuk, hogy itt mindenki a munkáját végzi, megenyhül, de okosabbak ezután sem leszünk.)

Majd ha a rendőrség mindent kinyomozott, akkor közösen tájékoztatják a sajtót.

Nyilvánvaló, hogy valamit titkolni szándékoznak. Nagyon.

Hiszen itt csokit, pudingot, és sajtot is zsákmányoltak éhgyomorra.

A Kikötő sétányon, drága jachtok árnyékában álló gyermekotthonnak nincsen rossz híre a környéken. Meglehetősen elszigetelt is a lakóövezettől, így nem is panaszkodnak a helybéliek, de halljuk, amúgy sem nagyon lenne mire. Maga az ingatlan is rendben tartott, sőt barátságos – ha „kényszerlakhelyről” ilyesmi állítható. Egyszóval minden rendben. Csak éppen történt ez az éhségbetörés.

Ki tudja, miért nem kaptak eleget enni?

Hirdetmény mutatja az előcsarnokban a gyermekjogi képviselő elérhetőségét, az ingyen hívható zöld számot is, ahol bárki fiatal elpanaszolhatja esetleges sérelmeit. Erre szolgál ugyanis az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ. Tőlük azt is megtudhatjuk, hogy a gyermekotthonokban egy nap legalább ötszöri étkezést kell biztosítani, az életkornak megfelelő mennyiségben és minőségben, és legalább napi egy alkalommal meleg étkezést.

Alighanem ebben a passzusban rejlik a tárgyalt bűntény lelke. Aminek egyéni értelmezése miatt meglopták a hűtőt. Mert a lopás az élelmiszer elvételével jogilag megvalósult – tudtuk meg rendőröktől. Sőt egészen addig büntetendő lehet a dézsmálás, amíg az ételt a gyerek tányérjába nem helyezik. Horribile dictu: ha valaki hamarabb elveszi a neki adófizetői pénzből szánt almát a nevelő kezéből, rossz esetben tán még rablás is lehet. Nem vicc: törvény. És ha akad feljelentő, lesz bűnös is.

Három éhes kamasz törvénytelenül teleette magát.

Megkerestük mi is a megyei gyermekjogi „ombudsmant”, dr. Berdár Valériát. Az aktuális esetet már nem is firtattuk, mindössze annyit szerettünk volna megtudni, érkezett-e már hozzá onnan panasz a nem megfelelő/elegendő étkezésre. Ő még erre a kérdésre sem válaszolhatott a Népszavának. Ebből mindenesetre logikai úton kénytelenek vagyunk arra következtetni, hogy bizony igen. Hiszen nemleges választ valószínűleg engedély nélkül is adhatott volna. De az is lehet, hogy a jogi képviselőnek önállóan ehhez sincs joga.

Pedig lehet, hogy már korábban is sokat korogtak a gyomrok.

Felveti ez azt is, hogy vajon ilyenformán mekkora a valódi jogosítványa, mozgástere, érdekérvényesítő képessége a segítőnek, találhatnak-e nála, általa – a hivatal által - igazságot panaszos a gyermekek. Elvégre ugyanúgy kormányzati szerv az esetleg jogsértő intézmény, mint az azt kivizsgáló jogvédő.

A fölöttes gyermekjogi hatóságnak persze írásban is feltettük kérdéseinket, de csak a jövő hétre ígértek reagálást. Végül – egyetlenként az összes megkérdezett közül – lapzártánk előtt mégis válaszoltak. Eszerint a helyi képviselőhöz sem az ügyben, sem általánosságban nem érkezett az étkeztetéssel kapcsolatos megkeresés, illetve panasz. „Az élelmezéssel kapcsolatban az intézményben az illetékes gyermekjogi képviselő tapasztalata szerint minden gyermeknek biztosított a jogszabályban előírt teljes körű ellátás és ezen belül az élelmezési normatíva mind mennyiségileg, mind minőségileg biztosított”.

Az oktatási jogok biztosa, Aáry Tamás Lajos sajnálkozva közölte, hogy mivel nem oktatási objektumban történt az esemény, ott neki nincs hatásköre vizsgálódni. Van viszont az Alapvető Jogok Biztosának. Ott is érdeklődtünk, de bejelentést eddig nem kaptak, hivatalból pedig még nem indult vizsgálat Balatonbogláron. Az egyetlen pozitívum befékezetten születő riportunk kapcsán, hogy – mint megtudtuk – az ügybéli megkeresésünk „felkeltette az érdeklődést” a hivatalban.

A három jogsértőn jóllakott lány, hamarosan saját lábára áll. Hatóságilag megbélyegzetten, így bevezetve a nagybetűsbe. Nekik nem lesz könnyű megtalálni a kivilágított utat.

Kapcsolódó
Miskolcon nincs éhező?

Törvénytelenül jóllakni

Veress Jenő
Publikálás dátuma
2015.06.05. 07:10
Nyilvánvaló, itt valamit titkolni szándékoznak. Nagyon… FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Maga a hír pontosan, ahogyan a rendőrség közzétette: „Ennék valamit, törjünk be” (Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság 2015. május 28. 8:47) „Gyermekotthonuk konyhájából loptak a fiatalkorú lányok Balatonbogláron. A fonyódi rendőrök elfogtak és a rendőrkapitányságra előállítottak három balatonboglári tizenéves lányt, akik a rendelkezésre álló adatok szerint 2015. május 26-án 20 óra és 2015. május 27-én 5 óra 35 perc közötti időben az ablaküveg betörését követően behatoltak a gyermekotthonuk konyhájába és raktárhelyiségeibe. A fiatalok szalámit, csokit, müzlit, sajtot, kenyeret, üdítőket, pudingot, mogyorókrémet, tejet, vajat, almát loptak. Az élelmiszereket egy táskába rakták, majd az otthonban lakó társaik ruhákból kötelet készítettek és felhúzták a táskát az egyik ablaknál. Ezt követően a főbejáraton keresztül visszatértek szobáikba, és a lopott élelmiszerek egy részét elfogyasztották, a maradékot az ágyneműtartóba rejtették. A nyomozók a 16 éves és a két 17 éves lányt gyanúsítottként hallgatták ki, akik a bűncselekmény elkövetését beismerték. A fiatalok elmondásuk szerint enni akartak és jó ötletnek tűnt, ha a konyhából lopnak valamit. A tinédzserek az ellenük lopás vétségének elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárásban szabadlábon védekezhetnek.”

Ahogyan halljuk, minden érintett szentségel: miért kellett ezt közhírré tennie a rendőrségnek? Valóban semmiféle tetten érhető bűnmegelőzési koncepció, pedagógiai cél nem mutatkozik mögötte. Csupán „jópofának” gondolhatták a dolgot. (Ahogyan a minap egy mellkason szúrt férfiról is „humoros”, érzéketlen, hímsoviniszta bulvárcímmel adtak hírt: „Céltáblának nézte az urát”.)

Amennyire pitiáner ez a hírverés, annál hasznosabbnak tűnik mégis. Ha lefejtjük róla a göcögő, rémes rendőri vicceskedést, látjuk: súlyos, és aggodalmas problémát dobtak a sajtó nyilvánosság elé. Betörésig éhesek az „Állami Árvácskák”. Amiben – cseppben a tenger, szokás mondani – megmutatkozik a mai hatalmi működés minden sivár rettenete. És a semmiről semmit, senkinek elve.

Pár állami gondozott végre jóllakott.

De mi is történhetett valójában? Ennek próbáltunk utánajárni a gyermekotthonban is, nem túl sok hivatalos sikerrel.

Kezdjük hátulról a helyszíni rekonstrukciót. A konyhás néni kora reggel észreveszi a betört üveget, és riadót fúj. Kiderül: megdézsmálták a kamrát. Rendőrség jön, helyszínel. Hamar kiderül, hová vezetnek a forró nyomok. Normális esetben ilyenkor még meg sem születik a feljelentés, hiszen fel sem leltározták a hiányt. Beviszik a lányokat, akik nem tagadnak. Azt egyelőre nem tudni, hány „orgazda” ehetett még az ellopott ellátmányból.

Ha lenne feljelentés, még ilyenkor is vissza lehetne vonni. Mert minek is meghurcolni az éhes tinédzsereket? Hisz nem a másét ették meg: nekik vették. Lehetne ez belső fegyelmi ügy is, kimenőmegvonás, tintaleves papírgaluskával, kukoricára térdepelés vagy a korszerű pedagógiában bármi. Az ablaküveget meg levonni a zsebpénzből. És persze szigorúan lerovancsolni az élelmezésvezetést.

De nem. Sőt, ott jártunkkor éppen újabb kihallgatásra idézték a lányokat, indultak a rendőrségre. Meglehet persze, hogy nótórius visszaesők ők, és már sokadszor fosztogatták a kenyeres kosarat, csak eddig kimaradtak a zsarubulvár közleményeiből – ám ez alig valószínű.

Azért jöttünk, hogy mindezt kiderítsük, meg még mást is. Az intézmény vezetőjének, dr. Balázsné Jarabek Katalinnak azonban a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság megyei vezetője, Tóth Norbert tiltotta meg a nyilatkozatot „mert folyamatban lévő ügyről nem adhatnak tájékoztatást” – és másról sem. A megyei vezetésnek pedig az országos központ nem adott engedélyt, hogy szóba álljanak velünk. Az országosnak meg tán valami elérhetetlen magasság záratta le a száját.

(A megyei főnök azért – amolyan régivágású párttitkárosan – nem állja meg, hogy saját hatáskörében, zsigerből ránk ne morduljon: „nem értem, minek kell foglalkozni ezzel…!” Miután tisztázzuk, hogy itt mindenki a munkáját végzi, megenyhül, de okosabbak ezután sem leszünk.)

Majd ha a rendőrség mindent kinyomozott, akkor közösen tájékoztatják a sajtót.

Nyilvánvaló, hogy valamit titkolni szándékoznak. Nagyon.

Hiszen itt csokit, pudingot, és sajtot is zsákmányoltak éhgyomorra.

A Kikötő sétányon, drága jachtok árnyékában álló gyermekotthonnak nincsen rossz híre a környéken. Meglehetősen elszigetelt is a lakóövezettől, így nem is panaszkodnak a helybéliek, de halljuk, amúgy sem nagyon lenne mire. Maga az ingatlan is rendben tartott, sőt barátságos – ha „kényszerlakhelyről” ilyesmi állítható. Egyszóval minden rendben. Csak éppen történt ez az éhségbetörés.

Ki tudja, miért nem kaptak eleget enni?

Hirdetmény mutatja az előcsarnokban a gyermekjogi képviselő elérhetőségét, az ingyen hívható zöld számot is, ahol bárki fiatal elpanaszolhatja esetleges sérelmeit. Erre szolgál ugyanis az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ. Tőlük azt is megtudhatjuk, hogy a gyermekotthonokban egy nap legalább ötszöri étkezést kell biztosítani, az életkornak megfelelő mennyiségben és minőségben, és legalább napi egy alkalommal meleg étkezést.

Alighanem ebben a passzusban rejlik a tárgyalt bűntény lelke. Aminek egyéni értelmezése miatt meglopták a hűtőt. Mert a lopás az élelmiszer elvételével jogilag megvalósult – tudtuk meg rendőröktől. Sőt egészen addig büntetendő lehet a dézsmálás, amíg az ételt a gyerek tányérjába nem helyezik. Horribile dictu: ha valaki hamarabb elveszi a neki adófizetői pénzből szánt almát a nevelő kezéből, rossz esetben tán még rablás is lehet. Nem vicc: törvény. És ha akad feljelentő, lesz bűnös is.

Három éhes kamasz törvénytelenül teleette magát.

Megkerestük mi is a megyei gyermekjogi „ombudsmant”, dr. Berdár Valériát. Az aktuális esetet már nem is firtattuk, mindössze annyit szerettünk volna megtudni, érkezett-e már hozzá onnan panasz a nem megfelelő/elegendő étkezésre. Ő még erre a kérdésre sem válaszolhatott a Népszavának. Ebből mindenesetre logikai úton kénytelenek vagyunk arra következtetni, hogy bizony igen. Hiszen nemleges választ valószínűleg engedély nélkül is adhatott volna. De az is lehet, hogy a jogi képviselőnek önállóan ehhez sincs joga.

Pedig lehet, hogy már korábban is sokat korogtak a gyomrok.

Felveti ez azt is, hogy vajon ilyenformán mekkora a valódi jogosítványa, mozgástere, érdekérvényesítő képessége a segítőnek, találhatnak-e nála, általa – a hivatal által - igazságot panaszos a gyermekek. Elvégre ugyanúgy kormányzati szerv az esetleg jogsértő intézmény, mint az azt kivizsgáló jogvédő.

A fölöttes gyermekjogi hatóságnak persze írásban is feltettük kérdéseinket, de csak a jövő hétre ígértek reagálást. Végül – egyetlenként az összes megkérdezett közül – lapzártánk előtt mégis válaszoltak. Eszerint a helyi képviselőhöz sem az ügyben, sem általánosságban nem érkezett az étkeztetéssel kapcsolatos megkeresés, illetve panasz. „Az élelmezéssel kapcsolatban az intézményben az illetékes gyermekjogi képviselő tapasztalata szerint minden gyermeknek biztosított a jogszabályban előírt teljes körű ellátás és ezen belül az élelmezési normatíva mind mennyiségileg, mind minőségileg biztosított”.

Az oktatási jogok biztosa, Aáry Tamás Lajos sajnálkozva közölte, hogy mivel nem oktatási objektumban történt az esemény, ott neki nincs hatásköre vizsgálódni. Van viszont az Alapvető Jogok Biztosának. Ott is érdeklődtünk, de bejelentést eddig nem kaptak, hivatalból pedig még nem indult vizsgálat Balatonbogláron. Az egyetlen pozitívum befékezetten születő riportunk kapcsán, hogy – mint megtudtuk – az ügybéli megkeresésünk „felkeltette az érdeklődést” a hivatalban.

A három jogsértőn jóllakott lány, hamarosan saját lábára áll. Hatóságilag megbélyegzetten, így bevezetve a nagybetűsbe. Nekik nem lesz könnyű megtalálni a kivilágított utat.

Kapcsolódó
Miskolcon nincs éhező?