Előfizetés

Írország után Ausztrália jön?

Az ír példa nyomán több államban fontolóra veszik a melegházasság engedélyezését. 

Miután május 22-én az Ír Köztársaságban – a világon először – népszavazáson hagyták jóvá az azonos neműek házasságkötésének jogát, most Ausztráliában nyújtottak be a parlamentben javaslatot a tilalom feloldásáról. Bill Shorten, az ellenzéki Munkáspárt vezetője indítványozta a canberrai törvényhozásban, hogy az ötödik kontinensen is váljon legálissá a homoszexuális párok házassága.

A kilátások azonban egyelőre kevésbé kedvezőek, mint Írországban, ahol 62 százalékos többség szavazta meg ez ügyben az alkotmány megváltoztatását, s a kampányban – a katolikus egyházon kívül – gyakorlatilag minden párt elfogadta a jelentős társadalmi fordulatot tükröző kezdeményezést. Az ausztrál miniszterelnök, Tony Abbott ugyanis meglehetősen konzervatív politikus, emellett hívő katolikus, s mereven ellenzi az azonos nemű párok jogainak bővítését. – Kormányom inkább a gazdasági és nemzetbiztonsági kérdésekre kíván összpontosítani – idézte reagálását a munkáspárti előterjesztésre az AP hírügynökség. Felmérések szerint a közvélemény Ausztráliában is hajlik elfogadni az azonos neműek házasságkötésének lehetővé tételét.

Július végén ítélkeznek Kadhafi fiáról

A 2011-ben megbukott Kadhafi-rezsim számos tisztviselőjének, köztük a néhai líbiai vezető, Moamer Kadhafi fiának sorsáról még nem született döntés. Tripoliban tegnap jelentették be, hogy Szaif al-Iszlám perében július 28-án hirdetnek ítéletet.

A per végső szakasza a vádlott távollétében indul meg, ugyanis Szaif al-Iszlámot, akit sokáig apja utódjelöltjének tekintettek, nem a kormányerők, hanem a Zintan lázadó csoport tartja fogva.

Összesen 37 volt tisztségviselő, köztük Bagdadi al-Mahmudi volt kormányfő, Abdul Ati al-Obeidi volt külügyminiszter és a volt kémfőnök, Abdullah al-Szenusszi ellen folyik eljárás, egyebek mellett korrupcióval vádolják őket. Az elhúzódó per 2014 áprilisában még azt megelőzően kezdődött, hogy az egymással a hatalomért hadakozó rivális csoportok gyakorlatilag kettészakították az országot, jelenleg két kormány is a hatalom „valódi” birtokosának vallja magát.

A Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) és emberi jogi szervezetek sora amiatt aggódik, hogy mennyire lehet független és elfogulatlan a líbiai igazságszolgáltatás. A hágai törvényszék ugyanakkor 2013-ban elismerte Líbia jogát arra, hogy odahaza tárgyalja Szenusszi kémfőnök ügyét. Szaif al-Iszlám a per kezdetén videólánc révén „megjelent” a tárgyalóteremben, a későbbiekben azonban már nem. A Kadhafi fiát fogva tartó lázadók attól tartanak, ha átadnák Tripolinak, fennállna Szaif szökésének veszélye.

Elhunyt Charles Kennedy

Publikálás dátuma
2015.06.02. 10:00
FOTÓ: Carl Court/Getty Images
Elhunyt Charles Kennedy, a brit Liberális Demokraták volt vezetője. A hírt családja közölte kedd reggel.

Kennedyt életének 56. esztendejében, skóciai otthonában érte a halál. Az 1959-ben született skót politikus 1999-től 2006-ig állt az egykor harmadik legnagyobb brit parlamenti párt élén. 

A liberális vezért 1983-ban, 23 évesen választották alsóházi képviselőnek. Egészen a májusban tartott idei parlamenti választásokig, amelyek után egy 20 éves egyetemista lány is bekerült a Skót Nemzeti Párt (SNP) képviseletében a londoni alsóházba, Kennedy volt minden idők legfiatalabban megválasztott brit parlamenti képviselője, és 40 évesen már a Liberális Demokraták miniszterelnök-jelöltje lett.

Kennedynek 2006-ban viszont hosszas belharcok után távoznia kellett a párt éléről. Pártvezetői karrierjét a brit sajtó egyöntetű korabeli beszámolói szerint alkoholizmusa futtatta zátonyra. Lemondása után Kennedy is elismerte, hogy "korábban alkoholproblémákkal" küszködött. 

Távozásával ígéretesnek tűnő pályafutás tört meg, Kennedy vezetése alatt ugyanis a Liberális Demokraták egyre jobb eredményeket értek el. A kettővel ezelőtti, 2005-ös parlamenti választások után 65 fős alsóházi liberális frakció alakult; ez volt a párt legnagyobb választási sikere az 1920-as évek óta.

Az iraki háborút kérlelhetetlenül ellenző Kennedy a Liberális Demokraták 2005-ös éves kongresszusán már nyíltan miniszterelnöki reményeknek adott hangot, mondván: az akkoriban kormányzó - az iraki katonai beavatkozás és az azt kísérő súlyos belpolitikai botrányok miatt rendkívül népszerűtlenné vált - Munkáspárt "előbb-utóbb úgyis megbukik", és akkor ő akarja megalakítani "a XXI. század első liberális brit kormányát".

A Liberális Demokraták körében már az egy évvel korábbi kongresszuson is, az akkori időközi választásokon elért sikerek hatására megfogalmazódott az a cél, hogy a párt belátható időn belül átveszi a "hivatalos ellenzék" címét, amely a mindenkori második legnagyobb brit parlamenti erőt illeti meg.

A párt a 2010-es választások után kormányra került a Konzervatív Párttal koalícióban, de ezt a sikert a liberálisok már nem a koalíciót egyébként ellenző Kennedy, hanem a kettővel utána következő utód, Nick Clegg vezetésével érték el. Clegg a konzervatív-liberális kormánykoalícióban - amely a Konzervatív Párt győzelmével és az új, egypárti tory kormány megalakulásával végződött idei választásokig volt hatalmon - a miniszterelnök-helyettesi tisztséget töltötte be.

A Liberális Demokraták támogatottságát azonban a koalíciós kormányzás felőrölte, és a párt a múlt hónapban a modern brit politikatörténet legnagyobb választási katasztrófáját szenvedte el: mindössze 8 mandátumot szerzett a 650 fős alsóházban, 48-cal kevesebbet addigi frakciójának létszámánál.  A májusi 7-ei választásokon Kennedy is elvesztette 1983-ban szerzett képviselői mandátumát.

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, a májusi választáson - nem utolsósorban a Liberális Demokraták rovására is - példátlan sikert elérő Skót Nemzeti Párt vezetője Kennedyt kora egyik legtehetségesebb politikusaként méltatta a halálhír keddi bejelentése után. Nick Clegg, aki a választások után lemondott pártvezetői tisztségéről, keddi nyilatkozatában kiemelte: Kennedynek megvolt az a ritka politikusi képessége, hogy a politikához "humorral és alázattal" tudott viszonyulni.