Előfizetés

Matteo Renzi erőpróbája

R.T.
Publikálás dátuma
2015.05.30. 07:44
Renzi szerint négy tartomány megszerzése is sikerrel érne fel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Komoly erőpróba előtt áll Matteo Renzi olasz miniszterelnök. A hétvégén megrendezendő részleges regionális választáson ugyanis ki kell derülnie annak, mennyire áll mögötte a közvélemény, támogatja-e reformjait. A közvéleménykutatások szerint az általa irányított Demokrata Párt (PD) messze a legnépszerűbb, kérdés azonban, hogy ez a voksoláson is tükröződik-e.

Matteo Renzi tavaly februárban óriási elánnal vetette bele magát a munkába. Minden hónapra reformokat ígért. Ez ugyan elmaradt, de már az is nagy szó, hogy elfogadták a választójogi reformot, amely az eddiginél jóval stabilabb viszonyokat teremthet a politikai életben, s megszületett a felmondást megkönnyítő munkaügyi reform, amely Renzi reményei szerint hozzájárulhat a gazdaság élénkítéséhez. Másként látják ezt a PD balszárnyához tartozó politikusok, akik szerint a kormányfő hűtlenné vált a demokraták alapelveihez. A szakszervezetek pedig több tiltakozó megmozdulást tartottak. A gazdaság valóban kezd életjeleket mutatni: a GDP először növekedett hat negyedév után: 2015 első három hónapjában 0,3 százalékkal emelkedett - közölték tegnap.

Renzi számára azért is ér fel komoly erőpróbával a vasárnapi választás, mert a tavaly májusi európai parlamenti voksolás óta a demokratáknak nem kellett megmérettetniük magukat jelentősebb voksoláson. Ezúttal hét régióban és több mint ezer önkormányzatnál járulhatnak az urnákhoz a választók. E régiókból a PD jelenleg hétben alkot többséget. A párt a felmérések szerint továbbra is messze a legnépszerűbb Olaszországban. Egyeduralkodását az ellenzék megosztottságának is köszönheti.

Egy három hete, az Ixe iroda által közölt felmérés szerint a PD-re 37 százalék adná a voksát, ami azt jelzi, hogy népszerűsége alig változott (némelyest csökkent) az eltelt fél évben. Második helyen áll a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) 19,7 százalékkal, harmadik a bevándorlásellenes Északi Liga 13,6-tal, s csak negyedik Silvio Berlusconi súlyos válságban lévő Forza Italiája 11,8 százalékkal. Berlusconi egyébként egy régi trükkel próbál ismét szavazókat édesgetni magához: megváltoztatná pártja nevét.

Ugyanezen felmérés szerint Renzi népszerűsége 35 százalékos, ami jelentős visszaesés ugyan egy év alatt, de még így is a legkedveltebb politikusok közé tartozik. Az viszont már aggasztóbb lehet számára, hogy a kormányba vetett bizalom harminc százalék alattira csökkent, ez arra utalhat, hogy egyre kevesebben bíznak a reformok sikerében.

A vasárnapi voksoláson a jobbközép legfontosabb célja, hogy megőrizze többségét Veneto tartományban. Itt az Északi Liga az úr. Az euroszkeptikus tömörülést irányító Matteo Salvini az ellenzék legnépszerűbb politikusa. Ez azért aggasztó, mert Salvini egyre inkább a szélsőjobb felé kacsint. Február 28-án, Rómában a szélsőséges CasaPound mozgalommal vonult fel.

A PD győzelemre számíthat Toscanában, Umbriában, Marchéban, továbbá Pugliában. A legnagyobb kérdés Campania és Liguria sorsa. Itt ugyanis a baloldal nem egy jelölttel indul, ami gyengítheti a PD esélyeit. Campániában az egyik PD-jelölt, Vincenzo De Luca személye is megosztja a közvéleményt. A politikust ugyanis hivatali visszaéléssel vádolják egy korábbi ügy miatt. A kormányfő mindenesetre kiállt mellette, ugyanakkor az eset azért arra is rámutat, hogy Rómának nincs igazi hatalma a regionális tagszervezetek felett.

Matteo Renzi megszokott magabiztosságával tekintett a voksolás elébe. Mint mondta, azt is sikerként könyvelné el, ha a hétből négy tartományban nyerne a PD. Kérdéses az M5S szereplése. Beppe Grillo pártja évek biztosan tartja 20 százalék körüli eredményét, kérdés azonban, hogy ez mire lesz elég. Grillóék a spanyol radikális baloldali párt, a Podemos sikeréből merítene erőt: a tömörülés jól szerepelt a múlt heti tartományi választáson.

Nem válhat el itthon a Bora-Bora foglya

Helybenhagyta a Kúria a Fővárosi Törvényszék jogerős döntését: Nyíri-Kovács Patríciának Bora Borán kell elválnia koreai származású francia férjétől, aki ellen az ügyészség Magyarországon vádat emelt - írja a Népszabadság. "Bedőlt a bíróság egy korrupt rendszer bizonyítottan hamis , hivatalosnak látszó iratainak" - nyilatkozta a nő Magyarországon élő családja. A bíróság szerint a válópert azért Bora Borán kell lefolytatni, mert a nő és koreai származású férje életvitelszerűen tartózkodnak a polinéz szigeten.

Nyíri-Kovács Patrícia magyar állampolgár, férje Soo Il Lee francia állampolgár, Franciaországban kötöttek házasságot 2008-ban, majd ezt követően Japánban telepedtek le. Gyermekük, Noah-Kazuli Lee magyar-francia kettős állampolgár, 2009-ben született. A család 2011 márciusában tért haza Japánból, ezt követően Patrícia és Noah már itthon rendezkedtek be. A férj - aki gyakran bántalmazta feleségét - egy Budapesten elkövetett bűncselekmény miatt 2011 májusa után nem mert Magyarországra jönni. 2011 októberében Francia Polinéziába utazott a család, mert a férfi azt ígérte, megváltozik. A kiutazást követően azonban felesége is gyereke hivatalos papírjait ott elvette, így ők azóta Bora Bora foglyai.

Az anya tehát nem szabad akaratából él Bora Borán, a magyar ügyészség személyi szabadság megsértése és más bűncselekmények miatt tavaly szeptemberben vádat is emelt a férj ellen. Az asszony pedig csak azért marad a szigeten, mert férje nem járul hozzá, hogy gyermeküket Magyarországra hozza, nélküle pedig nem mer hazajönni. Jánó Christopher ügyvéd, a férj jogi képviselője azt mondja: ha az anya nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy a válóper Magyarországon legyen, már túl lennének az egészen, a családnak pedig el kellene fogadnia, hogy ebben a kérdésben a kinti bíróságnak van joghatósága.

A válóper már évek óta húzódik, többet között amiatt, mert nem sikerült eldönteni, melyik bíróságnak van joga lefolytatni a pert. Az embertelen és végeláthatatlan eljárás elleni tiltakozásul a Nyíri család - mivel Francia Polinéziában a francia jog érvényes - június 6-ra tüntetést szervez Franciaország budapesti nagykövetsége elé.

Senkinek sem kellenek a rohingyák

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2015.05.30. 07:40
Rohingya menekültek egy indonéziai átmeneti táborban FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ULET IFANSASTI
A Mianmarból (az egykori Burmából) és Bangladesből csónakokra szállt, éhen-szomjan, remény nélkül a tengeren hánykolódó ezrek kálváriája, a thaiföldi-malajziai határvidéken talált tömegsírok döbbenete az elmúlt hetekben reflektorfénybe állította egy elfelejtett, kallódó nép, a rohingyák tragédiáját. Nemzetközi kampány indult megmentésükért. Ám félő, hogy a korábbiakhoz hasonlóan pár hét múlva már megint senki nem törődik ezzel a szülőföldjén üldözött, megvetett kisebbséggel.

Thaiföld, Malajzia és Indonézia hatóságai sokáig szemérmetlen tengeri pingpongot játszottak több ezer ember, köztük asszonyok és gyerekek életével. A helyi hatóságok sehol nem engedték partra szállni a menekültekkel zsúfolt lélekvesztőket, némi ételt és vizet dobtak nekik, majd visszalökték hajóikat a tengerre, menjenek, amerre látnak. Hatalmas nemzetközi felzúdulás, emberi jogi szervezetek hangos riadóztatása kellett ahhoz, hogy a rohingyák végre kiköthessenek, s nyomorúságos menekülttáborokban meghúzhassák magukat. Mintegy 3500-an érkeztek az elmúlt hetekben a fenti három országba, de további ezrek ma is csónakokban tengődnek. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) becslései legalább 2600-an még mindig a tengeren várják, hogy valahol kikötési engedélyt kapjanak.

Ezektől a napi 1-2 dollárból tengődő menekültektől elképesztő összegeket követelnek az embercsempészek azért, hogy jobb élethez segítsék őket. Ahogy a Földközi-tengeren az európai partok felé tartó csónakosok, a délkelet-ázsiai térségben, a Bengáli-öbölben, az Andaman-tengeren a malajziai, indonéz szárazföld irányába hajózók közül is sokan - felbecsülni sem lehet, hányan - odavesznek. Szörnyű sors várhat azokra is, akik a szárazföldön próbálkoznak. Malajziában, a thai határvidéken, a hét elején a dzsungelben legalább két elhagyott menekülttábor nyomaira bukkantak. Lakóik zömét már továbbvitték az embercsempészek, de majd 140 sírt ástak, némelyikbe több embert is temettek. Korábban legalább 400 embert tartottak ott ketrecekbe, bambuszkunyhókba zárva, a maradványokból ítélve kínozhatták is az áldozatokat. Egy 50 kilométer hosszú határszakaszon 28 hasonló táborhelyet találtak. Malajzia azt követően kezdett vizsgálódni, hogy előzőleg a határ thai oldalán szintén tömegsírokra bukkantak. Az áldozatok itt is, ott is, a rohingya muszlim kisebbség tagjai lehettek. Hírek szerint a tengeri válság oka, hogy Thaiföld lecsapott az embercsempészekre, s lezárta a szárazföldi menekültútvonalakat.

A rohingyák senkinek sem kellenek. Mianmarban becslések szerint több mint 1,3 millióan tartoznak ehhez az etnikai kisebbséghez, bár a hivatalos adatok csak 750-800 ezerre teszik számukat. Szaúd-Arábiában négyszázezren, Bangladesben mintegy félmillióan, Pakisztánban kétszáz-, Thaiföldön százezren élnek. A vélemények megoszlanak eredetüket illetően, egyes tudósok szerint őslakosok voltak Burma területén, a hivatalos felfogás ugyanakkor bengáli bevándorlóknak tekinti őket.

Első ismert nyomaik az 1400-as évekre vezethetők vissza. A rohingya muszlimok az 1800-as években a burmai népesség alig 5 százalékát tehették ki, a britek olcsó munkaerő hiányában ösztönözték bevándorlásukat. Míg 1870-ben a brit népszámlálás 58 ezerre tette a rohingya muszlim népességet, 1911-ben már 178 ezerre duzzadt a számuk. A második világháborúban Burma japán megszállás alá került, Rakhine államban összecsapott a buddhista és a muszlim közösség, tízezrek haltak meg mindkét oldalon. Ezután indult meg az első nagy rohingya menekülthullám, amelyet több másik követett.

Burma függetlenségének kivívását követően, 1948-tól ismét beáramlott a rohingya népesség. 1962-ben Ne Win tábornok puccsot hajtott végre, több mint negyedszázadig maradt hatalmon. A katonai rezsim 1982-ben nemzetiségi törvényt fogadott el, s a rohingyáktól megtagadták az állampolgárságot. Rakhine szövetségi állam északi részén a muszlim kisebbség a lakosság 80-90 százalékát alkotja. Helyzetükről sokat elmond, hogy a burmai üldöztetés elől tízezrek menekültek a szomszédos – amúgy koldusszegény – Bangladesbe, de ott is gettókba, menekülttáborokba zárva élnek.

Több mint százezer rohingya Burmán belül máig hazátlanul, állandó lakóhely nélkül, átmeneti táborokban él, illegális bevándorlókként kezelik őket. Beilleszkedésüket nehezíti, hogy többségük nem beszéli a burmai nyelvet. A rohingyák saját nyelvét próbálták már leírni, arab, urdu, burmai betűkkel is. A legújabb, latin betűs változat az angol ábécé 26 betűjét használva rögzíti a rohingyák szókészletét. Ami a vallásukat illeti, alapjában szunnita muzulmánoknak tekinthetők, némi szúfi-beütéssel. Mivel nincs útlevelük, hivatalosan nem is léphetik át a határt. A burmaiak megpróbálták visszaszorítani magas népszaporulatukat, kötelezték a rohingyákat, hogy kettőnél több gyereket ne vállaljanak. Évtizedeken át súlyos emberi jogsértéseket követtek el e kisebbség ellen, s a katonai rezsim által az elmúlt években beindított óvatos demokratizálás sem változtatott a sorsukon. 2012-ben lázadások törtek ki Rakhine államban a buddhista rakhine népesség és a rohingya muszlimok között. Több mint 280 ember életét veszítette, százak megsebesültek, mintegy 140 ezer ember kényszerült otthona elhagyására.

A világ egyik legüldözöttebb kisebbségének sorsát a napokban több nemzetközi konferencián vitatják. Oslóban Nobel-békedíjasok részvételével tartottak tanácskozást a burmai rohingya etnikum megmentéséről. Norvégia 51,3 millió dollárt ajánlott fel a rohingyák megsegítésére. Desmond Tutu dél-afrikai érsek, José Ramos Horta Fülöp-szigeteki emberi jogi vezető is jelen volt a tanácskozáson. A „nagy hiányzó” a burmai Nobel-békedíjas emberi jogi vezető, Aun Szan Szú Kji volt. A veterán politikusasszonyt sokan bírálják, amiért nem lép fel a hazájában dúló súlyos humanitárius válság megoldásáért, ám ő elhatárolódott az ügytől, azt nyilatkozta, ez a burmai kormány dolga. Mahathir Mohamed volt malajziai kormányfő Oslóban szintén bírálta Szú Kji hallgatását. A dalai láma egy ausztrál lapnak nyilatkozva szomorúságát fejezte ki, mint elmondta, már 2012-ben is felszólította Szú Kjit, hogy álljon ki a rohingyákért, de ez nem történt meg. Burmában idén novemberben parlamenti választásokat tartanak, s feltételezések szerint az ellenzéki vezető attól tart, hogy pártja sikerét kockáztathatja, ha csatlakozik a rohingyák melletti nemzetközi kampányhoz.

Malajzia és Indonézia a múlt héten, nagy nemzetközi nyomásra, bejelentette, már nem fordítják vissza a rohingyák hajóit. A két ország külügyminisztere Mianmarban tárgyalt, ahol jelezték, átmenetileg engedélyezik a menekülthajók partraszállását, de a nemzetközi közösség segítségét kérték a rohingyák áttelepítéséhez. Thaiföld ugyanakkor közölte, már így is több tízezer mianmari menekült ellátásáról gondoskodnak, s többet már nem tudnak befogadni.

A mianmari kormányzat is kénytelen volt módosítani teljesen elutasító álláspontján. A hivatalos média múlt héten első alkalommal tudósított a rohingyák tengeri kálváriájáról. Ye Htut információs miniszter külföldi nagyköveteket tájékoztatva közölte, Burma hajlandó együttműködni a regionális és nemzetközi szervezetekkel a folyamatban lévő menekültválság megoldásáért. Álságos módon ugyanakkor közzétették: azokat hajlandók visszafogadni, akik bizonyítani tudják, hogy burmai állampolgárok.

Bangkokban tegnap 17 állam részvételével, az ASEAN szervezésében válságtanácskozás kezdődött. A konferencián Volker Turk, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának helyettes vezetője hangsúlyozta: Mianmar viseli a fő felelősséget saját népének sorsáért. A burmai vezetésnek, mint mondta, a válság gyökereit kell kezelnie, meg kell vizsgálnia, miért kényszerülnek tömegesen menekülésre a rohingya kisebbség tagjai, s mindenekelőtt meg kellene adni nekik az állampolgárságot. Mianmar képviselője, Htin Lynn azonban visszautasította, hogy országát egyedül tegyék felelőssé a válságért. „Az UNHCR-nek jobban kellene tájékozódnia” - jegyezte meg a burmai külügyminisztérium küldötte, hozzátéve, hogy „sehová sem vezet, ha ujjal mutogatnak ránk.”