Előfizetés

Hollande a zsidógyűlölet ellen szólt

Publikálás dátuma
2015.05.27. 21:53
Hollande. FOTÓ: Chesnot/Getty Images
Francois Hollande francia államfő a zsidógyűlölet és a demokráciaellenesség ellen emelt szót szerdán a párizsi Panthéonnál, a francia történelem nagyjainak végső nyughelyénél tartott beszédében abból az alkalomból, hogy a nemzeti emlékhelyre szállították át - egy részük esetében csak jelképesen - a második világháború alatti ellenállási mozgalom négy kiemelkedő alakjának, köztük két nőnek a földi maradványait.

Germaine Tillion etnológus és Genevieve de Gaulle-Anthonioz, Charles de Gaulle tábornok néhai államfő unokahúga mellett Pierre Brossolette, az ellenállás egyik vezetője és Jean Zay politikus, akit 1944 júniusában a Vichy-kormány francia milicistái gyilkoltak meg, "testet és arcot kölcsönöznek a köztársaság szellemének és emlékeztetnek az értékeire" - mondta Hollande megemlékezésében, amely hírmagyarázók szerint elnöki időszakának egyik legjelentősebb beszéde.

"Ezek a származásuk, véleményük és pályájuk alapján teljesen különböző nők és férfiak az ellenállás szellemiségét testesítik meg. A (náci) megszállással, az alávetetettséggel szemben ugyanazt a választ adták: nemet mondtak, azonnal, határozottan, nyugodtan" - hangsúlyozta a francia elnök. "A kitartást, az elkötelezettséget és a bátorságot jelképezik" - tette hozzá Hollande, a négy hónappal ezelőtti, 17 áldozattal járó párizsi iszlamista merényletsorozatra is utalva. Az államfő szerint hetven évvel a második világháború után visszatért "a demokrácia, a zsidók, a szabadkőművesek és a szabadgondolkodók elleni gyűlölet" Franciaországban. 

"Ennek a gyászos újjászületésnek a megakadályozására keltek fel a franciák január 11-én" - fogalmazott Hollande, emlékeztetve a terrorizmus elleni köztársasági menetre, amelyen 4 millió ember mellett mintegy ötven ország vezető politikusa is részt vett Párizsban. A Charlie Hebdo szatirikus hetilap elleni terrortámadást követően számos tiltakozó rendezvényre került sor országszerte.

A Panthéonban a francia történelem 73 jelentős alakja nyugszik, köztük jelenleg mindössze két nő földi maradványait őrzik. A 71 férfi - például Voltaire, Rousseau, Victor Hugo és Émile Zola - mellett jelenleg csak a fizika úttörőjének számító Marie Curie, illetve Sophie Berthelot nyugszik a turisták körében is igen népszerű híres templomban. Utóbbi ráadásul csak azért, mert azt akarták, hogy férje, Marcellin Berthelot kémikus mellett legyen eltemetve.

A százéves korában, 2008-ban elhunyt Germaine Tillion 1940-ben csatlakozott az ellenállók mozgalmához, a német megszállók 1943-ban a ravensbrücki koncentrációs táborba hurcolták, miután elfogták az ellenállás egyik akciója nyomán. Az úgynevezett Verfügbarokhoz (rendelkezésre állók) tartozott, akik a haláltáborban is ellenállók maradtak, megtagadták, hogy a náciknak dolgozzanak, hivatalosan sehova sem voltak beosztva. Amikor nem tudtak elbújni, bármilyen munkára befoghatták őket. A háború után Tillion Észak-Afrika és a Közel-Kelet népeit kutató etnológusként szerzett nevet magának. Bátor tollú publicista és író is volt, aki elkötelezetten küzdött a nők egyenjogúságáért és a kínzás minden formája ellen.

Legjobb barátnője volt De Gaulle tábornok unokahúga, Genevieve de Gaulle-Anthonioz, aki diákként csatlakozott az ellenálláshoz. Őt is a ravensbrücki táborba deportálták, majd 1964-től 2002-ben bekövetkezett halálig állt az általa alapított ATD Quart Monde nevű, szegényekkel foglalkozó civil szervezet élén. A két nő koporsóját egyébként üresen szállították be a Panthéonba, miután a családjaik azt kérték, hogy földi maradványaik azokban a sírokban maradhassanak, ahol eltemették őket.

Az 1944-ben meggyilkolt Jean Zay volt oktatási miniszter kezdeményezte a 14 éves korig tartó iskolakötelezettség bevezetését Franciaországban, valamint a politikai és vallási jelképek viselésének betiltását a közoktatási intézményekben. Pierre Brossolette nevéhez fűződik Jean Moulinnel együtt az ellenállás nemzeti tanácsának létrehozása a háború alatt. 1944-ben letartóztatta és megkínozta a Gestapo, ő azonban nem vallott, hanem öngyilkos lett: hátrabilincselt kézzel kiugrott az ablakon. Jean Moulin már több mint ötven éve a Panthéonban nyugszik.

Elhunyt Elek János

Ismét eltávozott egy kiváló tévés és újságíró. Hosszú betegség után, életének 68. évében meghalt Elek János.

Aznap, amikor 1990 január elején Aczél Endrét kirúgták a TV Híradó főszerkesztői posztjáról (Pozsgay Imre kívánságát az akkori tévé-elnök, Nemeskürty István hajtotta végre) Elek János lett volna a fél nyolcas híradó műsorvezetője. Miután megtudta, mi történt, szépen összetépte a megírt szövegeit és - a másik főszerkesztő-helyettessel, Sándor Istvánnal együtt - lemondott. Ezzel véget ért a magyar híradózás nagy korszaka, amelyet ez a három ember irányított, egy valódi csapat élén. Elek pontosan ismerte a szakmát és a határait, tudósítóként, szerkesztőként és képernyősként is bizonyította.

Nagyon tisztességes volt és mindig jobbat akart. A nyolcvanas évek elején óriási visszhangot keltett szakmai körökben a Filmvilágnak adott interjúja, amelyben arról beszélt, mennyivel jobb híradót is lehetne csinálni. A botrány miatt két évre távozni is kényszerült a tévéből, akkor a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője volt. Aztán Aczéllal visszatért és megmutatta, mire gondolt az interjúban. 1990 után sokfelé dolgozott, volt a TV3 hírigazgatója, az EU Kommunikációs Közalapítvány sajtóirodájának vezetője, a hirszerzo.hu főszerkesztője és az MTI szerkesztője is.

Elek János gyakran idézte Svejket, utóbb elmondta, szinte minden nap olvasott belőle és a svejki bölcsességgel szemlélte a világot. Egyre fogynak a hasonló, nagyon művelt és nagyon emberek. Ezért is fog hiányozni.

Elhunyt Elek János

Ismét eltávozott egy kiváló tévés és újságíró. Hosszú betegség után, életének 68. évében meghalt Elek János.

Aznap, amikor 1990 január elején Aczél Endrét kirúgták a TV Híradó főszerkesztői posztjáról (Pozsgay Imre kívánságát az akkori tévé-elnök, Nemeskürty István hajtotta végre) Elek János lett volna a fél nyolcas híradó műsorvezetője. Miután megtudta, mi történt, szépen összetépte a megírt szövegeit és - a másik főszerkesztő-helyettessel, Sándor Istvánnal együtt - lemondott. Ezzel véget ért a magyar híradózás nagy korszaka, amelyet ez a három ember irányított, egy valódi csapat élén. Elek pontosan ismerte a szakmát és a határait, tudósítóként, szerkesztőként és képernyősként is bizonyította.

Nagyon tisztességes volt és mindig jobbat akart. A nyolcvanas évek elején óriási visszhangot keltett szakmai körökben a Filmvilágnak adott interjúja, amelyben arról beszélt, mennyivel jobb híradót is lehetne csinálni. A botrány miatt két évre távozni is kényszerült a tévéből, akkor a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője volt. Aztán Aczéllal visszatért és megmutatta, mire gondolt az interjúban. 1990 után sokfelé dolgozott, volt a TV3 hírigazgatója, az EU Kommunikációs Közalapítvány sajtóirodájának vezetője, a hirszerzo.hu főszerkesztője és az MTI szerkesztője is.

Elek János gyakran idézte Svejket, utóbb elmondta, szinte minden nap olvasott belőle és a svejki bölcsességgel szemlélte a világot. Egyre fogynak a hasonló, nagyon művelt és nagyon emberek. Ezért is fog hiányozni.