Bajban a görög kabinet

Valamelyest csökkentek a nézetkülönbségek a hitelezők és a görög kormány képviselői között. Athén ugyanis hajlandónak mutatkozik némi módosítást végrehajtani eddigi programján. Ennek értelmében növelnék a luxuscikkekre kivetett adókat, emelnék a jól keresők adóterheit, s az ÁFA jelentős reformját tervezik.

Szóba került egy pénzügyi tranzakciós adó bevezetése is. Korábbi választási ígéreteivel szemben Alekszisz Ciprasz miniszterelnök nem állítja le a kikötők és repülőterek privatizációjának folyamatát sem. Hírek szerint a kormány már azt sem zárja ki teljesen, hogy lefaragja a nyugdíjakat, vagy legalábbis korlátozza a korai nyugdíjba vonulás lehetőségét.

A Naftemporiki című görög lap szerint a folyamatos bizonytalanság egyre jobban felőrli a görögök idegeit. Miközben ugyanis februárban a megkérdezetteknek még 72 százaléka értett egyet a kormányzat hitelezőkkel szembeni tárgyalási stratégiájával, ez az arány május közepére 35 százalékra csökkent.

Ciprasz sincs könnyű helyzetben, hiszen a Sziriza balszárnya mind hangosabban követeli a hitelezőkkel folytatott megbeszélések megszakítását. Ezt a csoportot Janisz Muliosz, a párt korábbi vezető közgazdásza irányítja. „A Sziriza nem válhat a megszorítások pártjává” – hangoztatta nyílt levelében a Sziriza öt radikális parlamenti képviselője.

Janisz Varufakisz pénzügyminiszter elismerte, titokban felvette az euróövezet pénzügyminisztereivel folytatott megbeszéléseit. Ezeket azonban a magántitokra hivatkozva nem hozhatta nyilvánosságra. Hírek szerint Varufakisz partizánakciója a miniszterelnöknél is kiverte a biztosítékot. A pénzügyminiszter elismerte azt is, hogy hamarosan kifogynak a pénzből, s fizetésképtelenné válnak, ha június első hetéig nem egyeznek meg a hitelezőkkel a reformokról.

A Süddeutsche Zeitung nem tartja kizártnak, hogy a hitelezők némi haladékot adnak Görögországnak, időt adva ezzel a reformokról szóló népszavazás kiírására.

Szerző

Oroszország elengedi Ukrajnát?

A Keleti Partnerség Program nem Oroszország ellen irányul, célja az Európai Unió és Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova Köztársaság valamint Ukrajna közötti együttműködés elmélyítése, szögezte le Angela Merkel német kancellár tegnap a Bundestagban. 

Hozzátette, ez a program nem valaki ellen irányul, és nem is valamiféle, az EU politikájának terjeszkedését szolgáló eszköz. Elfogadhatatlan a vagy-vagy gondolkodásmód, az hogy bármely országnak választania kelljen az Európai Unió és Oroszország között, hangsúlyozta a kancellár.

Angela Merkel nem véletlenül beszélt a kérdésről a német törvényhozás előtt. Tegnap este díszvacsorával kezdődött Rigában a sorrendben negyedik, kétnapos keleti partnerségi csúcstalálkozó. A legutóbbi, Vilniusban 2013. novemberében megrendezett csúcs vezetett el az ukrán Majdan mozgalomhoz, a hatalomváltáshoz majd a kelet-ukrajnai háborúhoz.

Viktor Janukovics volt államfő ugyanis az utolsó percben lépett vissza a társulási- és szabadkereskedelmi egyezmény aláírásától, mert Ukrajna katasztrofális gazdasági mutatói miatt kényszerhelyzetbe került, választania kellett Oroszország és az EU között.

Az új kijevi hatalom ugyan tavaly aláírta az egyezményt, de Moszkva ezt változatlanul fenyegetésként értékelte. A mostani rigai találkozó előtt azonban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az orosz parlament felsőházában tartott meghallgatásán kijelentette: Oroszország nem tartja tragédiának szomszédai európai uniós integrációját. Igaz, hozzátette, fontos, hogy az Európai Unióval kapcsolataikat erősítő országok eközben ne sértsék meg Oroszország és más államok “törvényes érdekeit”.

Hogy ez mit is jelent Moszkva értelmezésében, nem világos. A Kommerszant orosz lap még e Lavrov-beszéd előtt azt írta, hogy „Oroszország elengedi Ukrajnát Európába”, nem akadályozza többé, hogy Ukrajna uniós társult tagsági szerződésének gazdasági része is hatályba léphessen jövő januárban.

Kérdés: mennyire kell Európának? Egyelőre azonban még a vízummentességet sem kapja meg a hat ország, bár évek óta ebben reménykednek. Donald Tusk az Európai Tanács elnöke a napokban is még csak annyit ígért, hogy jó esetben 2016-ban kerülhet erre sor.

Szerző

Hollandiába ne? Gyakornoki munkát is nehezebben kap a kisebbség

Nehezebben találnak szakmai gyakorlati lehetőségeket Hollandiában a nem holland gyökerű, kisebbségi családokból származó diákok, és munkájuk során átlagosan kevesebb fizetést kapnak munkájukért holland társaiknál. Ennél is nagyobb a szakadék a nemek között, a nők hátrányára - derült ki a diploma megszerzéséhez kötelező szakmai gyakorlatokkal kapcsolatos kérdéseket elemző felmérésből.

A Studenten Bureau, az egyik legnagyobb olyan holland internetes oldal, amely gyakornokoskodási lehetőséghez igyekszik hozzásegíteni a diákokat, idén nyolcadik alkalommal végzett közvélemény-kutatást, amelyben ezúttal 1700 Hollandiában élő és tanuló diák vett részt. A felmérés elemzésekor etnikai kisebbségi származásúnak tekintették az a diákot, akinek legalább egyik szülője külföldön született. 

Az eredmények tanúsága szerint az etnikai kisebbségekhez tartozó diákok 52 százaléka jelezte, hogy hatnál több pályázatot kellett beadnia, mire végül sikeresen gyakornoki álláslehetőséghez jutott. A gyökereit tekintve holland családok gyerekei közül csak 38 százalék válaszolta ezt. A kisebbségi családok gyerekei szakmai gyakorlatuk során átlagosan havi 14 euróval kevesebb fizetést kapnak holland társaiknál, és a gyakorlat végső értékelésén szerzett kreditpontjaik száma is kevesebb.  

Laurens Simonse, a Studenten Bureau igazgatója nagyon szomorúnak nevezte, hogy az egyetemi hallgatók álláshoz jutási esélyeit még most is befolyásolja az illető neve vagy bőrszíne, és az egyes cégek ezek alapján tesznek különbségeket a hozzájuk szakmai gyakorlatra jelentkező diákok között.

A felmérés rávilágított arra is, hogy 2014 óta 10 euróval 275 euróra emelkedett ugyan az egyetemista gyakornokok havi átlagfizetése, ez azonban a nemek szerint jelentős különbségeket mutat: a lányok átlagfizetése 248 euró, míg a fiúké 324 euró. A legjobban fizetett gyakornoki állások az informatikai szektorban vannak (havi 356 euró). A legkevesebbet az egészségügyben keresik az egyetemisták, havonta csupán 131 eurót. Minden ötödik egyetemista ugyanakkor anyagi ellenszolgáltatás nélküli pozícióban végzi szakmai gyakorlatát.

Szerző