Előfizetés

Kijev a saját csapdájában vergődik

Gál Mária
Publikálás dátuma
2015.05.19. 07:32

Van-e bármi jelentősége annak, hogy az amerikai külügyminiszter Oroszországba látogat, majd néhány nap múlva helyettese újra az orosz fővárosban kezd tárgyalni? Egyesek szerint megtörtént a kiegyezés Ukrajna feje fölött. Mások szerint csak nem lehet már szemet hunyni az ukrán vezetés bakijai fölött. Az egységes Ukrajna melletti nyugati kiállást megrendíteni látszik az, hogy egyértelműen nem csak a szakadárok sértik meg a tűzszünetet.

A május 8-9. világháborús és Európa napi megemlékezések előtt a kelet-ukrán konfliktus szembenálló felei egyaránt arról beszéltek, hogy az ünnepek után provokációtól, a harcok újra fellángolásától tartanak. Még NATO-berkekből is jöttek hasonló hírek, a nemzetközi diplomácia is megmozdult. Angela Merkel német kancellár május 10-én Moszkvába utazott, majd 13-án John Kerry amerikai külügyminiszter is Szocsiba repült, ahol nemcsak orosz kollégájával, Szergej Lavrovval, hanem Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

A Kerry kíséretében lévő, európai és eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkár, Victoria Nuland tegnap ismét orosz földön egyeztetett az ukrán válság kérdésében. Ha az amerikai alapállásban nem is történt érezhető változás, az mindenképpen áttörést jelent, hogy a befagyni látszó amerikai-orosz viszonyban ismét magas szinten megindultak az egyeztetések. Ez intő jel lehet, és vélhetően az is Kijev számára, mert Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök elégedetlenségét fejezte ki a Kerry-Putyin találkozó után.

Kárpátalja legbefolyásosabb politikusa, Viktor Baloga, a Jedinij Centr (Egységes Közép) párt elnöke,hivatalos Facebook oldalán nagy port kavaró kijelentést tett. Azt írta, hogy Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Unió már döntött Ukrajna szövetségi tartományokra darabolásáról. Már ma teljes biztonsággal kijelenthető, hogy Moszkva elérte, amit akart: Európa és Amerika, Merkel és Kerry személyében az ő területükön és az ő szabályaik szerint ültek le tárgyalni Putyinnal – állította a kárpátaljai "number one", aki már attól sem riadt vissza, hogy leírja – el kell engedni a Donbászt, ha menni akar, Ukrajna számára nem éri meg ez a háború.

Baloga azzal magyarázza az Ukrajna feje fölötti nagyhatalmi megegyezést, hogy a kijevi kormányzat azt hitte, maga is részese e sakkjátszmának, s azt gondolta, „ő irányítja az időt. Ám Moszkvától és Brüsszelben is rövid úton mattot kapott”. Ha nem is ennyire tragikus a helyzet, tény, hogy Kijev egyre többször kényszerül magyarázkodásra, de az is nyilvánvaló, hogy az orosz propaganda, a Kreml kommunikációja is léket kapott.

Nem minden orosz halna meg Novorosszijáért

Putyin és a kremli vezetés a kelet-ukrajnai konfliktus kirobbanása óta következetesen tagadja, hogy orosz katonai egységek harcolnának a Donbászban. Ezt cáfolják ugyan Kijevben, de eddig olyan megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot nem sikerült felmutatni, amely romba dönti az orosz magyarázkodást.

Még a perdöntőnek beharangozott Nyemcov-adatok sem hoztak áttörést ilyen téren. Ugyebár egy idő után Putyinék azt kommunikálták, hogy „egyes orosz nacionalisták, köztük szabadságukat töltő katonák is” harcolnak a kelet-ukrán fronton, de kizárólag önkéntes alapon. Ezt az álláspontot cáfolják jogvédő csoportok vagy akár olyan civil szervezetek, mint az ukrán fronton meghalt és eltűnt orosz katonák édesanyáinak szervezete, de bizonyítékokat nem igen tudtak bemutatni.

NATO-felvételek is igazolják, hogy orosz harci felszerelések – páncélosok, rakétavetők stb - láthatók a régióban, azt viszont még e felvételek sem tudják bizonyítani, hogy azok a Kreml parancsára lépték át a határt. A brit Reuters hírügynökség viszont május 11-én közölt egy riportot, amely nagyobb léket vághat az orosz hivatalos állásponton, mint az eddig felsorakoztatott bármely „hivatalos” bizonyíték. A hírügynökség arról írt, hogy orosz katonák hagyják el a sereget, mert nem értenek egyet a kelet-ukrajnai beavatkozással.

Nagyon ritkán történt meg eddig, hogy akár névtelenül, orosz katonák szólaljanak meg a nyugati médiában. A Reuters öt olyan volt egyenruhást szólaltatott meg, akik azért szöktek meg az orosz hadseregből, mert nem hajlandók Ukrajnában harcolni. Az egyik közülük, egy moszkvai fiú, elmesélte, hogy tavaly hadgyakorlatra küldték Dél-Oroszországba, de egy páncélos konvojjal rövidesen Ukrajnában találta magát.

„Miután átléptük a határt egy alhadnagy közölte velünk, hogy börtönbe küldhetnek, ha nem vetjük magunkat alá a parancsoknak. Egyesek ennek ellenére megtagadták, hogy Ukrajnában maradjanak. Két parancsmegtagadót elvittek valahová. Az alhadnagy csak annyit mondott, hogy ellenük büntetőeljárás indul. Mi később felhívtuk őket, otthon voltak, épp leszereltek”, mesélte a katona, akinek nevét nyilván nem közölte a Reuters, azt viszont igen, hogy a Kantemirovszkaja páncéloshadosztály kötelékében szolgált.

A Reutersnek nyilatkozó orosz katonák és emberjogi aktivisták vallomásai egybecsengenek – igenis küldenek orosz csapatokat Kelet-Ukrajnába, nem minden orosz önkéntesen harcol ott. Sokan félnek ellentmondani, mások meg elégedetlenek azzal a bánásmóddal, amelyben hazatérésük után részük volt. Ez az elégedetlenség nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az orosz vezetés hivatalos álláspontja végérvényesen romba dőljön.

Oroszt fogtak az ukrán önkéntesek

Két orosz katonát ejtett foglyul tegnap az Ajdar önkéntes alakulat. A katonák egy orosz különleges egységhez tartoztak, luhanszki területen „buktak le”. A hírt megerősítette Andrij Liszenko, az ukrán hadműveleti parancsnokság katonai szóvivője is, de ennél több részletet nem közölt.

A bbc.online beszámolója szerint egy az internetre feltett videofelvételen az egyik orosz fogoly azonosítja magát, elmondja, hogy az elitalakulat tagja és a közép-oroszországi Togliattiból származik. A riport kitér arra, hogy Anton Gerascsenko ukrán parlamenti képviselő, a belügyminisztérium tanácsadója is feltett az internetre egy videofelvételt, amelyen az egyik orosz katona kihallgatásáról készült. A katona sérülten került fogságba. A fogoly megadta nevét, tisztségét, és elmondta, hogy a különleges erők hármas brigádjának tagja. Közölte felettese nevét is, valamint azt hogy tizennégyen tartoztak az egységhez.

A brit közszolgálati médium, de a Reuters valamint a spanyol EFE hírügynökség is megjegyzi, a videofelvételek hitelességét egyelőre nem lehetett független forrásból ellenőrizni. Oroszország hivatalos álláspontot nem közölt a kérdésben.

A dolog szépséghibája nem is annyira a forrás hitelességének ellenőrizhetetlensége, hanem az Ajdar szerepének tisztázatlansága. A szélsőséges, az orosz- és oroszbarát médiában (és nem csak abban) neonáci alakulatként emlegetett, a kegyetlenkedéseiről elhíresült Ajdar már nem egyszer hozta kínos helyzetbe a kijevi vezetést. Nemrég több tagjának előzetes letartóztatását rendelte el az ukrán bíróság.

A Legfőbb Ügyészség korrupcióellenes osztályának közleménye szerint az őrizetbe vett önkénteseket banditizmussal, rablások és gyilkosságok sorozatos elkövetésével gyanúsítják. A bejelentés szerint a gyanúsítottak elfogásakor a hatóságok nagy mennyiségű fegyvert és olyan értéktárgyakat foglaltak le, „amelyek többségéhez civilek vére tapad”.

Ukrajna főügyésze ugyanakkor jelezte, kezdeményezte Szergej Melnicsuk, az Ajdar zászlóalj ex-vezetőjének letartóztatását. Az ellene megfogalmazott legsúlyosabb vád bűnszervezet létrehozása. A kárpátaljai magyar és ukrán média nem egyszer számolt be arról, hogy az önkéntes zászlóaljak fegyveresei riogatják és terrorizálják a civil lakosságot, a hatóságok pedig tehetetlenül állnak a jelenséggel – és a sokkal jobban felfegyverzett önkéntesekkel - szemben.

Megerősítette a közös védelmet a NATO

„Közös célunk továbbra is az egységes, szabad és békés Európa megteremtése, ezt a víziót azonban új kihívások fenyegetik” – hangsúlyozta tegnap Budapesten, a NATO parlamenti közgyűlésének plenáris ülésén Alexander Vershbow, a szövetség főtitkárhelyettese. Az amerikai diplomata tolmácsolta Jens Stoltenberg üdvözletét, a NATO-főtitkár az EU és a NATO kül- és védelmi minisztereinek hétfői közös tanácskozása miatt nem tudott részt venni a tegnap zárult találkozón.

Kollektív védelemre és válságkezelésre egyaránt szükség van, mutatott rá Vershbow. A kihívások között első helyen az ukrán válságot említette. „Oroszország kiszámíthatatlan és revizionista hatalommá vált, amely erő alkalmazásával változtatott meg határokat, destabilizálta Kelet-Ukrajnát és újra befolyási övezetekre akarja osztani Európát” – mondta a főtitkárhelyettes, utalva arra, hogy a Kreml úgy állítja be a helyzetet, mintha a NATO törekedne partnerség helyett konfrontációra. A szövetségnek egyszersmind a déli határainál, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában jelentkező kockázatokkal, terrorizmus, szélsőségesség fenyegetésével is szembe kell néznie.

Vershbow szerint a tavalyi walesi NATO-csúcson elfogadott készenléti akcióterv alkalmassá teszi a 28-akat, hogy megfeleljenek a kihívásoknak. „A hidegháború óta a legnagyobb mértékben megerősítettük a közös védelmet” – hangsúlyozta, utalva arra, hogy keleti határainál állandó katonai jelenlétet tart fenn a szövetség, s gyorsreagálású erői napokon belül bevethetők – bárhol a NATO területén. Újra felhívta a tagállamokat, hogy teljesítsék vállalásukat, a GDP 2 százalékát fordítsák védelmi kiadásokra.

A szövetség elkötelezett a nyitott ajtók politikájának fenntartása mellett, hangoztatta a NATO főtitkárhelyettese. Jelezte, hogy a négy NATO-tagságra törekvő partnerország közül a szövetség év végi külügyminiszteri tanácskozásán megvizsgálják Montenegro felkészülését, s eldőlhet, hogy meghívást kap-e a csatlakozásra.

A másik három ország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, illetve Grúzia közeledését is támogatja a NATO. Utóbb, kérdésekre válaszolva Vershbow rámutatott, Grúzia rendelkezésére állnak a felkészülést segítő eszközök, dolgozhat az interoperabilitás elérésén, ugyanakkor a jövő évi varsói NATO-csúcsértekezletre sem ígérte a tagsági meghívót Tbiliszinek.

Norvég aggodalmakra reagálva Vershbow rámutatott, a NATO-nak értékelnie kell az északi-sarkvidék megváltozott helyzetét, miután Oroszország bázisokat nyitott meg, újra militarizálta a térséget. Hangsúlyozta, hogy a NATO nem csak keleten és délen, hanem északon is garantálja szövetségesei biztonságát. Zárásképp megjegyezte, sajnálja, hogy Moszkva visszafelé akar menni az időben. "Nem ilyen Európát akartunk építeni 1989 óta" - mondta.

Összeült az új brit alsóház

A brit törvényhozás 650 tagú választott kamarájának első közjogi aktusa az alsóház elnökének megválasztása volt. A képviselők közfelkiáltással az eddigi elnököt, John Bercow-t választották az új alsóház élére.

A parlamenti választások eredményeként - 1992 óta először - abszolút többséget szerzett a 2010 óta kormányzó Konzervatív Párt. A toryk az előző választás után - mivel akkor nem volt meg az önálló többségük - csak a Liberális Demokratákkal koalícióban tudtak kormányozni, ezúttal azonban David Cameron miniszterelnök egypárti konzervatív kormányt alakíthatott.
Az új alsóház összetétele markánsan különbözik a választások előttiétől.

A liberális párt - a konzervatívok eddigi koalíciós partnere - gyakorlatilag megsemmisült: az alsóházban jelenleg 8 liberális demokrata képviselő ül az eddigi 56 helyett. A Liberális Demokraták a modern brit politikatörténet legnagyobb választási katasztrófáját szenvedték el, eddigi vezetőjük, Nick Clegg, aki az előző kormány miniszterelnök-helyettese volt, a választások másnapján távozott a párt éléről.

A legnagyobb arányú előretörést ugyanakkor a Skócia függetlenségére törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) érte el, amely a londoni alsóházban Skóciának járó 59 mandátumból 56-ot megszerzett. A skóciai kormányt irányító SNP-nek eddig hat képviselője volt a brit parlamentben. A skót nacionalisták így gyakorlatilag helyet cseréltek a Liberális Demokratákkal, és most már az SNP-é a harmadik legnagyobb alsóházi frakció a Konzervatív Párt és a Munkáspárt után. 

A Munkáspárt továbbra is a "hivatalos ellenzék" - a brit parlamenti szokásjogban ez a megjelölés a mindenkori második legnagyobb alsóházi frakciót adó pártot jelöli -, de a Labour-frakció is alaposan megcsappant: létszáma 232 fő, 26 fővel kevesebb az előzőhöz képest. A várakozásoktól és az előrejelzésektől jóval elmaradó eredmények miatt a Munkáspárt volt vezetője, Ed Miliband szintén távozott a párt éléről a választások másnapján.

A Konzervatív Pártnak ugyanakkor 331 fős frakciója van, 23 fővel nagyobb az eddiginél, bár John Bercow, a régi-új alsóházi elnök - aki szintén a Konzervatív Párt tagja - tisztségénél fogva nem vesz részt a törvényjavaslatok vitáiban és szavazásain.

A brit belpolitika utóbbi évtizedeinek prominens nevei közül nem indult az idei választásokon - és így nincs jelen az új alsóházban - Gordon Brown volt munkáspárti miniszterelnök, William Hague egykori konzervatív párti külügyminiszter, Jack Straw, a Munkáspárt egyik legtekintélyesebb veteránja, egykori belügy- és külügyminiszter, Alistair Darling, Brown kormányának volt pénzügyminisztere, David Blunkett volt munkáspárti belügyminiszter, és Sir Malcolm Rifkind, a Konzervatív Párt tekintélyes képviselője, aki a korábbi tory kormányokban védelmi és külügyminiszter is volt.

Az érdemi parlamenti munka jövő szerdán kezdődik, amikor II. Erzsébet királynő a Lordok Házában - a felső kamarában - ismerteti az új konzervatív kormány első évének törvényalkotási programját.