Pálinkás bukta

A csaknem kétszáz államtitkár, helyettes államtitkár között igazán elférne egy uniós kötelezettségszegési államtitkárság is. Lenne dolog elég: a házi párlatfőzés jövedéki adóztatása körüli utóvédharcok mellett a földtörvénytől a reklámadóig, a cafetéria-biznisz lenyúlásáig, a jegybanktörvényig, a büntető különadókig.

Többnyire a nemzetközi cégek, a külföldi befektetők elleni jogszabályokkal folytatott boszorkányüldözés torkollik kötelezettségszegési eljárásba, aminek Orbán szempontjából kettős haszna van: elüldözheti a vazallusai, barátai és családtagjai lehetséges versenytársait az országból és a "zembereket" az unió meg a multik ellen uszíthatja. Elvégre bizonyos értelemben a multik is megélhetési bevándorlók, hiszen idejöttek és keresni akarnak azon a népen, amelynek kisdedei alfelén piros folt jelzi ázsiai eredetét.

Persze ahol a történelem fogaskerekeit forgatja a magyar miniszterelnök, ott hull a forgács is. A nagy nekiveselkedésben jut baráti, vagy inkább atyai tockos és saller a hazai vállalkozóknak is. Ők ráadásul még kötelezettségszegési eljárást sem indíthatnak a Párt és kormánya ellen, pedig Orbán Viktor és hűbéresei velük és mindannyiunkkal szemben szegik csak meg igazán a kötelezettségeiket.

Ebbe a sorba illik ez a szánalmas pálinka szabadságharc is, ami inkább tűnt már öt évvel ezelőtt is ócska ripacskodásnak. Az Európai Bizottság másodszor készül elverni a port a magyar kormányon az elbukott pálinka szabadságharc miatt. Ismerve a kormányfő habitusát, meglesz a Lúdas Matyi-féle harmadik is, hiába lengeti Orbán a szeszfokosát. Addig védte a magyarok pálinkafőzési jogát a kormány, amíg sikerült a minőségi hungarikumot előállító, adózó, munkavállalókat foglalkoztató pálinkaházak forgalmát megfelezni.

Ebből mindenesetre azt a következtetést mindenképpen le lehet vonni, hogy Orbán antialkoholista, vagy csak a pálinkát nem szereti, vagy szűk udvari körének nincsenek érdekeltségei ebben az agrárágazatban. Ám hírlik, veje a múlt héten beszállt a pálinkafőzési bizniszbe. Hamarosan itt a szeszrendszerváltás! Nekünk meg marad a macskajaj.

Szerző
Bihari Tamás

Balkáni terror vagy szemfényvesztés?

Publikálás dátuma
2015.05.18. 07:32
Egyes támadók állítólag az UCK egyenruháját viselték FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DAVID GREEDY
Egy hete véres összecsapások színhelye volt a Macedónia északi részén található, s a koszovói határhoz közel eső Kumanovo. A szkopjei kormány szerint „külföldi terroristák” támadták meg a mintegy negyedrészt albánok által lakott települést. A macedóniai ellenzék ugyanakkor azt állítja: a kabinet tudatosan akar nemzetiségi feszültségeket generálni csak azért, hogy elterelje a figyelmet a belpolitikai problémákról, a sorozatos törvénytelenségekről. Az országot teljes káosz fenyegeti.

Tegnap érte el csúcspontját a macedóniai belpolitikai válság azzal, hogy Szkopjéban sok tízezren vonultak az utcákra a kormány lemondását követelve. Nikola Gruevszki kormányfő azonban azt közölte, a botrányok sora ellenére sem hajlandó távozni. Az Európai Unió előzőleg arra kérte a feleket, próbáljanak békében, tárgyalások révén megoldást találni a problémákra. Erre azonban mintha egyre kevesebb lenne az esély, amit a továbbra is rejtélyesnek minősíthető, bő egy héttel ezelőtti kumanovói események is megmutattak.

A legnagyobb talány az, miért éppen most indítottak támadást jórészt koszovói szélsőségesek a macedóniai település ellen. Tisztában voltak-e azzal, hogy ezzel az akcióval valójában Nikola Gruevszki macedón miniszterelnöknek tették a legnagyobb szívességet, aki végre valamivel el tudja terelni a figyelmet a kormány illegális tevékenységeiről?

A hivatalos hírközlésekből annyit lehet megtudni, hogy az előző hétvégén 30 órán keresztül tartottak a harcok a macedón rendőrség és egy több tucatnyi személyből álló fegyveres csoport között, s az összecsapásokban 22-en haltak meg, 14 támadó és nyolc rendőr. A támadok közül hivatalos közlések szerint 18-an koszovóiak, ketten Koszovóban élő macedón állampolgárok, egy pedig egy Németországban élő albán állampolgár volt.

Mindezekből arra következtethetünk, hogy nemzetiségi konfliktusról volt szó, s a jelek szerint újjáéledt a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK), amely a kilencvenes évek végén fegyverrel harcolt Koszovó függetlenségéért, s a nemzetközi beavatkozásnak köszönhetően el is érte célját.

Nikola Gruevszki macedón kormányfő azt állította, a rendőrök „tömegmészárlást” akadályoztak meg a rendőrök, mert a fegyveresek „bevásárló központokat” akartak megtámadni. Az ellenzék szerint ugyanakkor a kormány tudatosan generál feszültséget a macedón és az albán lakosság között, mert el akarja terelni a figyelmet a belpolitikai botrányokról.

A kétségek pedig jogosaknak tűnnek. Függetlenül attól, hogy a macedón belbiztonsági erők videofelvételeket is közzétettek a múlt hétvégi támadásról, gyanússá teszi annak körülményeit, hogy az akcióra épp egy olyan időszakban kerül sor, amikor az emberek kormányba vetett bizalma elérte mélypontját, s sokan az utcákon adtak hangot a politikai önkénytől sem visszariadó kabinettel szembeni elégedetlenségüknek.

James Ker-Lindsay, a London School of Economics kutatója szerint a macedón közvélemény egy jelentős része nem hisz már a kormánynak, s úgy látja, a kabinet nem riadna vissza attól sem, hogy a hétvégihez hasonló támadásokat rendezzen meg, csak azért, hogy megszilárdítsa hatalmát.

Franz-Lothar Altmann, a bukaresti egyetem professzora a Deutsche Wellének utalt arra, hogy sokan attól tartanak: az összecsapások, zavargások átterjednek a térség más államaira is. Dritan Abazovic montenegrói szakértő ezzel szemben nem tart nemzetiségi konfliktusoktól, de attól igen, hogy a szkopjei rezsim további hasonló drámai bejelentésekkel álljon elő, s az erőszaktól se riadjon vissza.

Miután élesen támadták Nikola Gruevszki kormányát jogsértései miatt, a kabinet mindent megtesz azért, hogy elhallgattassa az ellenzéket” – fejtette ki. Mint mondta, a Balkánon az alvilág a hatalomba is beférkőzött.

Macedóniára ez különösen igaz. A baloldali ellenzék szerint a Gruevszki-fémjelezte jobboldali konzervatív kormánypárt, a VMRI-DPMNE már a tavaly áprilisi parlamenti választást is csalással nyerte meg, mert tömegesen vásárolt szavazatokat. A belpolitikai bomba azonban idén év elején robbant, amikor Zoran Zaev, a szociáldemokraták vezetője olyan bizonyítékokkal állt elő, amelyek szerint Gruevszki 20 ezer embert, papokat, ellenzéki politikusokat, újságírókat hallgatott le, amelyet a hírszerzés időközben lemondott vezetője, Szaso Mijalkov irányított a háttérből.

Zaev több hangfelvételt is nyilvánosságra hozott. Az egyiken a kormányfőhelyettes hangja hallható, aki bírói kinevezésekről, illetve bírósági eljárások lezárásának módjáról beszélt. Zaev azt közölte, ez azt bizonyítja, hogy a törvényhozói és a bírói hatalom nem működik egymástól függetlenül a balkáni országban és Gruevszki totális diktatúra kiépítésére törekszik.

Zaev múlt héten is több felvételt tett közzé, amelyekből az is erőteljesen valószínűsíthető, hogy a kormány valóban csalt a parlamenti választások során. A kormány azt állítja, a hangfelvételeket „külföldi titkosszolgálat” vette fel, s semmi törvénytelenséget sem bizonyítanak.

Az előtárt anyagokból az is kiderült, hogy a kormányzat az albán kisebbség pártjának több illetékesét is megfigyeltette, ami pedig tényleg arra utalhat, hogy Gruevszkiék tudatosan akarnak konfliktust generálni a macedón többség és az albán kisebbség között. Ha ez valóban így van, az nagyon súlyos vád, már csak azért is, mert egy esetleges albán-macedón konfliktus az egész térség stabilitását veszélyezteti. Ne feledjük, Albánián, Koszovón és Macedónián kívül lányegében minden balkáni országban él albán kisebbség.

A „kumanovói csata” kapcsán érdekes fejlemény, hogy Gruevszkiék koalíciós partnere, a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) nevű macedóniai albán párt vezetője, Ali Ahmeti azt közölte, tudja, miért voltak a fegyveresek a településen, s egyikük segítséget is kért tőle. Azt azonban nem közölte, mégis, mi állt a háttérben.

2001-ben már bebizonyosodott, hogy milyen súlyos következményei lehetnek egy nemzetiségi konfliktusnak. Akkor – másfél évvel a koszovói háború után – az UCK fegyveresei támadtak macedón rendőrökre. Az akció háttere az, hogy a koszovói háború során 230 ezer albán menekült érkezett Macedóniába, amit növekvő aggodalommal szemlélt a macedón lakosság.

Az UCK nagyobb önrendelkezést követelt a macedóniai albán kisebbség tagjainak. A zavargások januártól novemberig tartottak, s oly mértéket öltöttek, hogy már a NATO-nak is be kellett avatkoznia. Az ellenségeskedést az Ohridi Egyezmény zárta le, amely kiterjedtebb jogköröket biztosított az albánok számára.

Szélsőségesek a térségben

Koszovó

Koszovóban egyre nagyobb nehézségeket jelent az iszlám radikálisok térnyerése. Bár az 1,78 millió koszovói albán nagy része elutasítja a szélsőségeket, a helyi belbiztonsági szolgálat 150-re tette az elmúlt évben Szíriában harcoló koszovói albánok számát. Közülük 16-an vesztették életüket. 2014 szeptemberében és októberében pedig a koszovói rendőrség 55 olyan személyt vett őrizetbe, akikről azt gyanították, hogy szíriai dzsihadista csoportokhoz csatlakoztak.

Koszovóban, a jugoszláv-érában a vallás a nyolcvanas évek végéig magánügy volt, a koszovói háborút megelőzően azonban, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg előretörésével a vallás is egyre fontosabb szerepet játszott az emberek életében. A koszovói háború után aztán nyugodtabb időszak köszöntött be a 2008-ban függetlenné vált köztársaság életébe.

Pristinában még a 2000-es években sem lehetett szinte semmiféle jelét sem tapasztalni a ramadánnak, hiszen a népszerű kávéházak napközben is tele voltak. Ma már ez nem jellemző a böjti időszak alatt, csak sötétedés után telnek meg a fiatalok által is kedvelt helyek a Teréz anya sétányon. A fővárosban mind több szakállas muzulmán férfi, és fejkendőt viselő nő bukkan fel. Akár tíz éve ez még szinte elképzelhetetlen lett volna.

Léteznek Koszovóban kifejezetten iszlám-konzervatív települések, ilyen például az ország déli részén található Kacanik, illetve a hozzá közel eső Elez Han (Hani i Elezit).

Mohammad al-Arnaout újságíró szerint a Pristina külvárosában található Makowitz mecsetben toboroznak radikálisokat a szíriai és iraki harcokhoz. Főleg a szegényebbek, az alacsonyabb végzettségűek érzik kötelességüknek, hogy segítsék az Iszlám Állam (IS) harcát az „eretnekek” ellen. Szegényekből van bőven, a lakosság egy részét továbbra is a maffia foglalkoztatja, ami a mintegy 50 százalékos munkanélküliségi arány figyelembe vételével nem is meglepő. A fiataloknál még drámaibb, 70 százalékos az állástalanok aránya.

2014 márciusában a koszovói parlament már elfogadott egy jogszabályt, amely megtiltja az ország polgárainak, hogy a határokon kívüli konfliktusokban vegyenek részt.

Bosznia-Hercegovina

Becslések szerint az országban 5-10 százalék vált a radikális vallási ideológia rabjává. A fundamentalisták az eltelt két évtizedben, a boszniai háború óta kiépítették kommunikációs csatornáikat, infrastruktúrájukat, az elszigetelt településeken éppen úgy, mint a városokban, a radikális papság által irányított nagymecsetek közelében. Híroldalakkal rendelkeznek, újságokat adnak ki, propagálják a „szent háborúban” való részvétel előnyeit. Ehhez természetesen pénz kell, nem is kevés, közel-keleti szponzorok azonban jócskán akadnak.

Szarajevóban a radikalizmus melegágyának tartják a szaúdiak által finanszírozott Fahd Király mecsetet, valamint a Szarajevói Kulturális Központot. A szarajevói Fehér mecset a koszovói albán Sulejman Bugari imám „főhadiszállása”, akit az amerikai tudományos intézet, a Stratfor az albániai és boszniai szélsőségesek összekötőjének nevezett.

Az iszlám szélsőségesek a Balkánon számos jótékonysági- segély- és civil szervezeteket hoztak létre. Ezek közül néhányat az al-Kaidához köthető szélsőséges csoportok finanszíroznak. A CIA például azt közölte, hogy a világban megannyi országában működő boszniai civil szervezetek egyharmada rendelkezik terrorista kapcsolatokkal.

A balkáni iszlamisták kommunikációs csatornáikon, főként weboldalaik segítségével hirdetik azt, hogy gyűlölni kell a „hitetleneket”, népszerűsítik az erőszakot, s terjesztik Amerika- és Izrael-ellenes ideológiájukat.

Macedónia

Macedóniában vahhabi szélsőségesek szembekerültek a helyi hivatalos iszlám vezetéssel. Meg akarnak szerezni ugyanis több befolyásos mecsetet az ország fővárosában, Szkopjéban. Nedim Gencsev, Bulgária korábbi főmuftija úgy véli, hogy az iszlám szélsőségesen „fundamentalista háromszöget” akarnak létrehozni Bosznia, Macedónia, valamint a Bulgária nyugati részén húzódó Rodope-hegység között. Bár szerencsére nincs esély arra, hogy e területen iszlám kalifátust hozzanak létre, merényleteikkel destabilizálhatják az egész térséget.

A legnagyobb kisebbség
Macedóniában az alkotják a legjelentősebb kisebbséget. A 2002-es népszámlálás szerint a lakosság 25,2 százaléka volt albán, más becslések szerint azonban a lakosság mintegy harmada lehet a kisebbség tagja. A legtöbb albán Kelet-Macedóniában él, Tetovóban arányuk 70,3 százalék, Gosztivarban 66,7, Debarban 58,1, Sztrugában 56,8 százalék.
A macedóniai albánok két legnagyobb pártja Macedóniában a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI), valamint az Albánok Demokratikus Pártja (DPA). Előbbi népszerűsége tíz, utóbbié öt százalék körüli. A Nemzeti Demokratikus Újjászületés (NDR) 2-3 százalékon áll. A 2014-es választáson a három párt összesen 19 mandátumot szerzett a 123 tagú törvényhozásban, ami azt jelentette, hogy az albán tömörülések a voksok nem egészen 21 százalékát szerezték meg.
Az Egyesült Államok 2012-es, a macedóniai emberi jogokról kiadott jelentése szerint az albánok alulreprezentáltak a közintézményekben.A leghíresebb koszovói albán a világon kétségkívül a szkopjei születésű, 1997-ben elhunyt Teréz anya, aki 1997-ben a Nobel-békedíjat is megkapta.

 

Frissítve: 2015.05.18. 00:15

Balkáni terror vagy szemfényvesztés?

Publikálás dátuma
2015.05.18. 07:32
Egyes támadók állítólag az UCK egyenruháját viselték FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DAVID GREEDY
Egy hete véres összecsapások színhelye volt a Macedónia északi részén található, s a koszovói határhoz közel eső Kumanovo. A szkopjei kormány szerint „külföldi terroristák” támadták meg a mintegy negyedrészt albánok által lakott települést. A macedóniai ellenzék ugyanakkor azt állítja: a kabinet tudatosan akar nemzetiségi feszültségeket generálni csak azért, hogy elterelje a figyelmet a belpolitikai problémákról, a sorozatos törvénytelenségekről. Az országot teljes káosz fenyegeti.

Tegnap érte el csúcspontját a macedóniai belpolitikai válság azzal, hogy Szkopjéban sok tízezren vonultak az utcákra a kormány lemondását követelve. Nikola Gruevszki kormányfő azonban azt közölte, a botrányok sora ellenére sem hajlandó távozni. Az Európai Unió előzőleg arra kérte a feleket, próbáljanak békében, tárgyalások révén megoldást találni a problémákra. Erre azonban mintha egyre kevesebb lenne az esély, amit a továbbra is rejtélyesnek minősíthető, bő egy héttel ezelőtti kumanovói események is megmutattak.

A legnagyobb talány az, miért éppen most indítottak támadást jórészt koszovói szélsőségesek a macedóniai település ellen. Tisztában voltak-e azzal, hogy ezzel az akcióval valójában Nikola Gruevszki macedón miniszterelnöknek tették a legnagyobb szívességet, aki végre valamivel el tudja terelni a figyelmet a kormány illegális tevékenységeiről?

A hivatalos hírközlésekből annyit lehet megtudni, hogy az előző hétvégén 30 órán keresztül tartottak a harcok a macedón rendőrség és egy több tucatnyi személyből álló fegyveres csoport között, s az összecsapásokban 22-en haltak meg, 14 támadó és nyolc rendőr. A támadok közül hivatalos közlések szerint 18-an koszovóiak, ketten Koszovóban élő macedón állampolgárok, egy pedig egy Németországban élő albán állampolgár volt.

Mindezekből arra következtethetünk, hogy nemzetiségi konfliktusról volt szó, s a jelek szerint újjáéledt a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK), amely a kilencvenes évek végén fegyverrel harcolt Koszovó függetlenségéért, s a nemzetközi beavatkozásnak köszönhetően el is érte célját.

Nikola Gruevszki macedón kormányfő azt állította, a rendőrök „tömegmészárlást” akadályoztak meg a rendőrök, mert a fegyveresek „bevásárló központokat” akartak megtámadni. Az ellenzék szerint ugyanakkor a kormány tudatosan generál feszültséget a macedón és az albán lakosság között, mert el akarja terelni a figyelmet a belpolitikai botrányokról.

A kétségek pedig jogosaknak tűnnek. Függetlenül attól, hogy a macedón belbiztonsági erők videofelvételeket is közzétettek a múlt hétvégi támadásról, gyanússá teszi annak körülményeit, hogy az akcióra épp egy olyan időszakban kerül sor, amikor az emberek kormányba vetett bizalma elérte mélypontját, s sokan az utcákon adtak hangot a politikai önkénytől sem visszariadó kabinettel szembeni elégedetlenségüknek.

James Ker-Lindsay, a London School of Economics kutatója szerint a macedón közvélemény egy jelentős része nem hisz már a kormánynak, s úgy látja, a kabinet nem riadna vissza attól sem, hogy a hétvégihez hasonló támadásokat rendezzen meg, csak azért, hogy megszilárdítsa hatalmát.

Franz-Lothar Altmann, a bukaresti egyetem professzora a Deutsche Wellének utalt arra, hogy sokan attól tartanak: az összecsapások, zavargások átterjednek a térség más államaira is. Dritan Abazovic montenegrói szakértő ezzel szemben nem tart nemzetiségi konfliktusoktól, de attól igen, hogy a szkopjei rezsim további hasonló drámai bejelentésekkel álljon elő, s az erőszaktól se riadjon vissza.

Miután élesen támadták Nikola Gruevszki kormányát jogsértései miatt, a kabinet mindent megtesz azért, hogy elhallgattassa az ellenzéket” – fejtette ki. Mint mondta, a Balkánon az alvilág a hatalomba is beférkőzött.

Macedóniára ez különösen igaz. A baloldali ellenzék szerint a Gruevszki-fémjelezte jobboldali konzervatív kormánypárt, a VMRI-DPMNE már a tavaly áprilisi parlamenti választást is csalással nyerte meg, mert tömegesen vásárolt szavazatokat. A belpolitikai bomba azonban idén év elején robbant, amikor Zoran Zaev, a szociáldemokraták vezetője olyan bizonyítékokkal állt elő, amelyek szerint Gruevszki 20 ezer embert, papokat, ellenzéki politikusokat, újságírókat hallgatott le, amelyet a hírszerzés időközben lemondott vezetője, Szaso Mijalkov irányított a háttérből.

Zaev több hangfelvételt is nyilvánosságra hozott. Az egyiken a kormányfőhelyettes hangja hallható, aki bírói kinevezésekről, illetve bírósági eljárások lezárásának módjáról beszélt. Zaev azt közölte, ez azt bizonyítja, hogy a törvényhozói és a bírói hatalom nem működik egymástól függetlenül a balkáni országban és Gruevszki totális diktatúra kiépítésére törekszik.

Zaev múlt héten is több felvételt tett közzé, amelyekből az is erőteljesen valószínűsíthető, hogy a kormány valóban csalt a parlamenti választások során. A kormány azt állítja, a hangfelvételeket „külföldi titkosszolgálat” vette fel, s semmi törvénytelenséget sem bizonyítanak.

Az előtárt anyagokból az is kiderült, hogy a kormányzat az albán kisebbség pártjának több illetékesét is megfigyeltette, ami pedig tényleg arra utalhat, hogy Gruevszkiék tudatosan akarnak konfliktust generálni a macedón többség és az albán kisebbség között. Ha ez valóban így van, az nagyon súlyos vád, már csak azért is, mert egy esetleges albán-macedón konfliktus az egész térség stabilitását veszélyezteti. Ne feledjük, Albánián, Koszovón és Macedónián kívül lányegében minden balkáni országban él albán kisebbség.

A „kumanovói csata” kapcsán érdekes fejlemény, hogy Gruevszkiék koalíciós partnere, a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) nevű macedóniai albán párt vezetője, Ali Ahmeti azt közölte, tudja, miért voltak a fegyveresek a településen, s egyikük segítséget is kért tőle. Azt azonban nem közölte, mégis, mi állt a háttérben.

2001-ben már bebizonyosodott, hogy milyen súlyos következményei lehetnek egy nemzetiségi konfliktusnak. Akkor – másfél évvel a koszovói háború után – az UCK fegyveresei támadtak macedón rendőrökre. Az akció háttere az, hogy a koszovói háború során 230 ezer albán menekült érkezett Macedóniába, amit növekvő aggodalommal szemlélt a macedón lakosság.

Az UCK nagyobb önrendelkezést követelt a macedóniai albán kisebbség tagjainak. A zavargások januártól novemberig tartottak, s oly mértéket öltöttek, hogy már a NATO-nak is be kellett avatkoznia. Az ellenségeskedést az Ohridi Egyezmény zárta le, amely kiterjedtebb jogköröket biztosított az albánok számára.

Szélsőségesek a térségben

Koszovó

Koszovóban egyre nagyobb nehézségeket jelent az iszlám radikálisok térnyerése. Bár az 1,78 millió koszovói albán nagy része elutasítja a szélsőségeket, a helyi belbiztonsági szolgálat 150-re tette az elmúlt évben Szíriában harcoló koszovói albánok számát. Közülük 16-an vesztették életüket. 2014 szeptemberében és októberében pedig a koszovói rendőrség 55 olyan személyt vett őrizetbe, akikről azt gyanították, hogy szíriai dzsihadista csoportokhoz csatlakoztak.

Koszovóban, a jugoszláv-érában a vallás a nyolcvanas évek végéig magánügy volt, a koszovói háborút megelőzően azonban, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg előretörésével a vallás is egyre fontosabb szerepet játszott az emberek életében. A koszovói háború után aztán nyugodtabb időszak köszöntött be a 2008-ban függetlenné vált köztársaság életébe.

Pristinában még a 2000-es években sem lehetett szinte semmiféle jelét sem tapasztalni a ramadánnak, hiszen a népszerű kávéházak napközben is tele voltak. Ma már ez nem jellemző a böjti időszak alatt, csak sötétedés után telnek meg a fiatalok által is kedvelt helyek a Teréz anya sétányon. A fővárosban mind több szakállas muzulmán férfi, és fejkendőt viselő nő bukkan fel. Akár tíz éve ez még szinte elképzelhetetlen lett volna.

Léteznek Koszovóban kifejezetten iszlám-konzervatív települések, ilyen például az ország déli részén található Kacanik, illetve a hozzá közel eső Elez Han (Hani i Elezit).

Mohammad al-Arnaout újságíró szerint a Pristina külvárosában található Makowitz mecsetben toboroznak radikálisokat a szíriai és iraki harcokhoz. Főleg a szegényebbek, az alacsonyabb végzettségűek érzik kötelességüknek, hogy segítsék az Iszlám Állam (IS) harcát az „eretnekek” ellen. Szegényekből van bőven, a lakosság egy részét továbbra is a maffia foglalkoztatja, ami a mintegy 50 százalékos munkanélküliségi arány figyelembe vételével nem is meglepő. A fiataloknál még drámaibb, 70 százalékos az állástalanok aránya.

2014 márciusában a koszovói parlament már elfogadott egy jogszabályt, amely megtiltja az ország polgárainak, hogy a határokon kívüli konfliktusokban vegyenek részt.

Bosznia-Hercegovina

Becslések szerint az országban 5-10 százalék vált a radikális vallási ideológia rabjává. A fundamentalisták az eltelt két évtizedben, a boszniai háború óta kiépítették kommunikációs csatornáikat, infrastruktúrájukat, az elszigetelt településeken éppen úgy, mint a városokban, a radikális papság által irányított nagymecsetek közelében. Híroldalakkal rendelkeznek, újságokat adnak ki, propagálják a „szent háborúban” való részvétel előnyeit. Ehhez természetesen pénz kell, nem is kevés, közel-keleti szponzorok azonban jócskán akadnak.

Szarajevóban a radikalizmus melegágyának tartják a szaúdiak által finanszírozott Fahd Király mecsetet, valamint a Szarajevói Kulturális Központot. A szarajevói Fehér mecset a koszovói albán Sulejman Bugari imám „főhadiszállása”, akit az amerikai tudományos intézet, a Stratfor az albániai és boszniai szélsőségesek összekötőjének nevezett.

Az iszlám szélsőségesek a Balkánon számos jótékonysági- segély- és civil szervezeteket hoztak létre. Ezek közül néhányat az al-Kaidához köthető szélsőséges csoportok finanszíroznak. A CIA például azt közölte, hogy a világban megannyi országában működő boszniai civil szervezetek egyharmada rendelkezik terrorista kapcsolatokkal.

A balkáni iszlamisták kommunikációs csatornáikon, főként weboldalaik segítségével hirdetik azt, hogy gyűlölni kell a „hitetleneket”, népszerűsítik az erőszakot, s terjesztik Amerika- és Izrael-ellenes ideológiájukat.

Macedónia

Macedóniában vahhabi szélsőségesek szembekerültek a helyi hivatalos iszlám vezetéssel. Meg akarnak szerezni ugyanis több befolyásos mecsetet az ország fővárosában, Szkopjéban. Nedim Gencsev, Bulgária korábbi főmuftija úgy véli, hogy az iszlám szélsőségesen „fundamentalista háromszöget” akarnak létrehozni Bosznia, Macedónia, valamint a Bulgária nyugati részén húzódó Rodope-hegység között. Bár szerencsére nincs esély arra, hogy e területen iszlám kalifátust hozzanak létre, merényleteikkel destabilizálhatják az egész térséget.

A legnagyobb kisebbség
Macedóniában az alkotják a legjelentősebb kisebbséget. A 2002-es népszámlálás szerint a lakosság 25,2 százaléka volt albán, más becslések szerint azonban a lakosság mintegy harmada lehet a kisebbség tagja. A legtöbb albán Kelet-Macedóniában él, Tetovóban arányuk 70,3 százalék, Gosztivarban 66,7, Debarban 58,1, Sztrugában 56,8 százalék.
A macedóniai albánok két legnagyobb pártja Macedóniában a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI), valamint az Albánok Demokratikus Pártja (DPA). Előbbi népszerűsége tíz, utóbbié öt százalék körüli. A Nemzeti Demokratikus Újjászületés (NDR) 2-3 százalékon áll. A 2014-es választáson a három párt összesen 19 mandátumot szerzett a 123 tagú törvényhozásban, ami azt jelentette, hogy az albán tömörülések a voksok nem egészen 21 százalékát szerezték meg.
Az Egyesült Államok 2012-es, a macedóniai emberi jogokról kiadott jelentése szerint az albánok alulreprezentáltak a közintézményekben.A leghíresebb koszovói albán a világon kétségkívül a szkopjei születésű, 1997-ben elhunyt Teréz anya, aki 1997-ben a Nobel-békedíjat is megkapta.

 

Frissítve: 2015.05.18. 00:15