Visszautasítja a trojka a görög vádaskodást

Görögország tegnap elutalta a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) a következő esedékes törlesztőrészletet, de a következő fizetési kötelezettség teljesítése már keményebb dió lesz. Athén tegnap 200 millió eurót törlesztett, de május 12-én további 750 millió eurót kell átutalnia az IMF kasszájába.

A Ciprasz-kormány tárgyalásai a hitelező trojkával továbbra sem jutottak egyről a kettőre, s hírek szerint június előtt nem remélhetik, hogy az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (ECB) és az IMF illetékesei felszabadítják a mentőcsomag utolsó esedékes részletét.

Jeroen Dijsselbloem, az eurócsoport elnöke tegnap, Michel Sapin francia pénzügyminiszterrel Párizsban folytatott tárgyalásait követően azt mondta, az eurózóna pénzügyminisztereinek következő tanácskozásán sem várható, hogy megegyezésre jussanak. "Bár volt némi előrehaladás, s pozitív jelzések érkeztek Brüsszelből, de további részletek tisztázására van szükség" - hűtötte le a várakozásokat Dijsselbloem, hozzátéve, hogy a néhány héttel korábbihoz képest mégiscsak javult a helyzet.

A trojka az AFP jelentése szerint kikérte magának Ciprasz kormányfő keddi vádaskodását, a miniszterelnök ugyanis a három intézményt vádolta meg azzal, hogy akadályozzák a görög reformprogramról a megegyezést. Ciprasz szerint ellentétek vannak a hitelezők között, s ezért nem jut hozzá a görög kormány a mentőprogram utolsó, 7,2 milliárd eurós részletéhez.

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter tegnap Berlinben rámutatott, hogy Görögország "csak magát hibáztathatja", s a sok éven át folytatott túlköltekezés vezetett a mostani helyzethez. A német Bild Zeitung tegnap azt jelentette, a görög reformprogram részeként Ciprasz kormánya az 500 leggazdagabb görögre akar különadót kivetni.

.

Szerző
Frissítve: 2015.05.06. 23:21

Brit kampányfinis célfotóval

Publikálás dátuma
2015.05.07. 07:31
Nicola Sturgeon SNP-vezér óvodában is kampányolt – a skótok kezében lehet a Downing Street 10. kulcsa FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAG
Rendkívül szoros lehet a végeredmény a mai brit parlamenti voksoláson. Nagy-Britanniában több mint 46 millió választásra jogosult járul az urnákhoz, hogy döntsön arról, ki kormányozza majd a következő öt évben az Egyesült Királyságot. Az erőviszonyok jelentősen átrendeződtek, egyik nagy párt sem remél abszolút többséget, a kis pártok felértékelődtek, így május 8-án várhatóan megkezdődik, s akár hetekig eltarthat a koalíciós alkudozás.

Eredetileg jó ötletnek tűnt, de a Munkáspárt vezére most már biztosan sajnálja, hogy a kampányfinisben kijelentette: ha győz, kőbe vésett választási ígéreteit felállítja a Downing Street 10. szám alatti, híres miniszterelnöki rezidencia rózsakertjében, hogy a választók majd ellenőrizhessék, betartja a szavát. A karikaturisták azonnal taroltak, s a közösségi médiát is ellepték a mémek: Ed Milibandet modernkori Mózesként ábrázolták a kőtáblákkal.

David Cameronnak, a jelenlegi kormányfőnek se kellett több, gúnyosan megjegyezte, hogy még az ő kislánya is kinevette Milibandet. A Labour egyik nyilatkozója még erre is rátett egy lapáttal, amikor azt találta mondani, hogy a párt ígéretei valójában „nincsenek is kőbe vésve”. Mivel célfotós eredményt jósolnak az urnáknál, apróságokon, akár ezen a félresikerült PR-ötleten is múlhat, ha a Munkáspárt a második helyre szorul vissza. Márpedig Cameron kormányfő váltig állította, ha csak egyetlen szavazattal is többet kapnak a toryk, győztesnek nyilvánítja a pártját, s magának követeli a kormányalakítás jogát.

A közvélemény-kutatások az utolsó pillanatban is fej-fej melletti állást jeleztek a két nagy párt között. Így aztán lázasan folytak a választókerületekben a számítgatások, mivel a brit választási rendszerben „a győztes mindent visz” elv érvényesül, vagyis a szavazatok egy része – azaz a vesztesre leadott voks-mennyiség – mindenképpen elveszik, a nagy pártok ezért azt próbálták kisakkozni, hol kell „hasznos szavazásra” buzdítani választóikat.

A toryk 23 olyan „marginális” választókerületet céloztak meg, ahol legutóbb is csak néhány szavazaton múlt az eredmény, s úgy számolják, ha ezeken a helyeken győznek, biztosan lekörözik a Munkáspártok. Cáfolták ugyanakkor, hogy a biztos munkáspárti körzetekben arra bíztatják a konzervatívokat, inkább az Európa-ellenes pártra, a UKIP-ra szavazzanak.

A pártok közti verseny ennél persze még bonyolultabb. A konzervatívoknak elemi érdekük, hogy „megmentsék” eddigi koalíciós partnerüket, a liberális demokratákat. A Nick Clegg vezette párt rengeteg támogatóját elveszítette amiatt, hogy 2010-ben szövetségre lépett a konzervatívokkal, s feladta egy sor korábbi választási ígéretét.

Az elmúlt öt évben miniszterelnök-helyettesként szolgált Clegg saját mandátuma is inog, de úgy néz ki, a Sheffield Hallam választókörzetben a tory szavazók mégiscsak képviselői helyhez juttatják a liberális demokrata pártvezért. Clegg a kampányban próbálta meghúzni a „vörös vonalat”, kikötni, hogy milyen feltételekkel hajlandó folytatni a koalíciót, de azt is hozzátette, hogy – bár személyesen ellenezné a kilépést az Európai Unióból – a 2017-re beígért referendum megtartása nem tartozik az elfogadhatatlan pontok közé.

Noha a külpolitika ritkán kerül a brit voksolás középpontjába, ezúttal az egyik legfontosabb kampánytéma volt az EU-tagság. Cameron közölte, nem lenne olyan kormány tagja, amely visszalépne a 2017-re beígért népszavazástól. A tory kormányfő - pártja konzervatív szárnyának leszerelésére - beígérte, hogy újratárgyalja a brit EU-tagság feltételeit, s tovább szigorítanák a bevándorlást, a nagy-britannia munkavállalást. Ed Miliband és a Labour prioritásai között viszont nem szerepel az EU-referendum, de nem is zárták ki teljesen a lehetőséget. Lélegzetvisszafojtva figyeli a voksolást az EU, a BBC szerint a "Brexit" barométereként figyelik a szavazás kimenetelét.

Akár azonnal is kilépne az EU-ból a szélsőséges UKIP. Nigel Farage pártja a hajrában végképp leszerepelt. A konzervatívoktól átállt képviselőjük, Robert Blay kompromittáló kijelentéseit a Daily Mirror magát fel nem fedő újságírója rögzítette. Blay arra a felvetésre, hogy vetélytársa, a tory jelölt, Ranil Jayawardena előtt fényes karrier áll, akár még miniszterelnök is lehet belőle, mocskolódva kelt ki magából, kifejtve, hogy a sri lanka-i származású fiatal politikus „nem eléggé brit ahhoz, hogy bekerülhessen az alsóházba”.

„Ha ebből a fiúból kormányfő lenne, személyesen eresztenék golyót a szeme közé” – tette hozzá a felvételen jól hallhatóan. Szavai még a megbotránkoztatást kedvelő UKIP-vezérnél is kiverték a biztosítékot, így Blayt azonnali hatállyal felfüggesztették. Az UKIP a 2010-es tory szavazatok mintegy tizedét elhódíthatja. Bár veszített lendületéből, még így is a voksok 10-12 százalékát megszerezheti, igaz, ez legjobb esetben is legfeljebb 4-5 mandátumot jelenthet számukra. Sőt, még az sem biztos, hogy maga Farage képviselő lesz.

A Munkáspárt a finisben nagyágyúit, köztük Gordon Brown volt kormányfőt küldte kampányolni Skóciába, de alighanem már túl késő, hogy fordítsanak. A Skót Nacionalista Párt ugyan elveszítette a tavalyi függetlenségi népszavazást, megnövelte ugyanakkor a népszerűségét az északi országrészben, méghozzá döntően a Munkáspárt rovására. A konzervatívok mindig is gyengén álltak Skóciában.

Most még azt sem zárják ki, hogy az alsóházi voksoláson elnyerhető 59 skót mandátum mindegyikét az SNP szerzi meg, s kulcsszerepet játszhat a kormányalakításban. Új vezetőjük, Nicola Sturgeon a tévéviták nyomán a brit politika sztárja lett. Ed Miliband ugyan kategorikusan kizárta, hogy koalícióra lépne az SNP-vel, de meglehet, május 8-án, ha netán mégis ő kap lehetőséget a kormányalakításra, kénytelen lesz tárgyalni Sturgeonnal, ha másról nem, akkor arról, hogy kívülről támogassák kisebbségi kormányát. A konzervatívok a hajrában is azzal riogattak, hogy Munkáspárt és az SNP esetleges koalíciója „káoszt és romlást” hoz Nagy-Britanniára.

Cameron és Miliband az utolsó napokban azt igyekezett tudatosítani a választókban, hogy ne azt nézzék, milyen koalíciós formációk alakulhatnak, az ő döntésükön múlik, hogy abszolút többséghez juttatják-e valamelyik nagy pártot. A felmérések szerint azonban semmi esély, hogy akár a konzervatívok, akár a Labour a bűvös 326 mandátum közelébe kerülhetnek. Így hát a voksolás másnapján óhatatlanul megkezdődnek a koalíciós tárgyalások. Elvileg május 18-ig el kell dőlnie, ki alakít a kormányt, akkor kell ugyanis összeülni az új parlamentnek.

Ha Cameron nem tud összehozni egy új koalíciót, le kell mondania, és átadni a stafétabotot a Munkáspárt vezérének. A BBC útmutatója szerint a két legesélyesebb kormányfőjelölt akár párhuzamosan is folytathatja a koalíciós alkudozást. A következő kulcsdátum május 27. A királynő aznap mondja el trónbeszédét, ami nem más, mint a kormányprogram összefoglalása. Ha fennállna a veszély, hogy az alsóházban leszavazzák, még az sem kizárt, hogy II. Erzsébet nem személyesen olvassa fel a szöveget, noha ez csak két alkalommal fordult elő azóta, hogy trónra lépett.

Csalóka lehet az exit poll

Brit helyi idő szerint este 10-kor, közép-európai idő szerint 11-kor zárják az urnákat. Ekkor teszik közzé a BBC, az ITV News és a SkyNews közös exitpoll-felmérésének eredményeit. Nagy-Britanniában összesen 130 helyen kérdezik ki a szavazóhelyiségekből kilépő választókat a GfKNOP és az Ipsos-MORI intézetek kérdezőbiztosai. A válaszokat elemezve készül el az előrejelzés. John Curtice, a Strathclyde Egyetem politológusa a The Independent című lapban azt írta, az exitpollok ugyan általában sikeresek, de néhány tényező megnehezíti az előrejelzést.

A más országokban bevált matematikai formulák Nagy-Britanniában nem használhatók, a választási rendszer sajátosságai – a győztes mindent visz, nincsenek sem pártlisták, sem kompenzációs mandátumok – miatt nehezebb általános következtetéseket levonni. Ráadásul a britek hétköznap, csütörtökön szavaznak, ami azzal jár, hogy legtöbben csak munka után ejtik útba a szavazóhelyiségeket, márpedig a késő esti trendeket az exitpollok készítői már nem tudják figyelembe venni.

Legutóbb a közvélemény-kutatók csak hajszállal tévedtek, a Munkáspártnak hárommal kevesebb, a liberális demokratáknak kettővel több mandátumot jósoltak. Előfordult azonban nagy mellényúlás is, 1992-ben például a BBC és az ITV exit-pollja is azt jelezte, patthelyzet alakul ki, végül azonban a John Major vezette konzervatívok 21 mandátumos többséget szereztek, s a Munkáspártnak még négy évet várni kellett az áttörésre.



Szerző
Frissítve: 2015.05.06. 21:48

Brit kampányfinis célfotóval

Publikálás dátuma
2015.05.07. 07:31
Nicola Sturgeon SNP-vezér óvodában is kampányolt – a skótok kezében lehet a Downing Street 10. kulcsa FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAG
Rendkívül szoros lehet a végeredmény a mai brit parlamenti voksoláson. Nagy-Britanniában több mint 46 millió választásra jogosult járul az urnákhoz, hogy döntsön arról, ki kormányozza majd a következő öt évben az Egyesült Királyságot. Az erőviszonyok jelentősen átrendeződtek, egyik nagy párt sem remél abszolút többséget, a kis pártok felértékelődtek, így május 8-án várhatóan megkezdődik, s akár hetekig eltarthat a koalíciós alkudozás.

Eredetileg jó ötletnek tűnt, de a Munkáspárt vezére most már biztosan sajnálja, hogy a kampányfinisben kijelentette: ha győz, kőbe vésett választási ígéreteit felállítja a Downing Street 10. szám alatti, híres miniszterelnöki rezidencia rózsakertjében, hogy a választók majd ellenőrizhessék, betartja a szavát. A karikaturisták azonnal taroltak, s a közösségi médiát is ellepték a mémek: Ed Milibandet modernkori Mózesként ábrázolták a kőtáblákkal.

David Cameronnak, a jelenlegi kormányfőnek se kellett több, gúnyosan megjegyezte, hogy még az ő kislánya is kinevette Milibandet. A Labour egyik nyilatkozója még erre is rátett egy lapáttal, amikor azt találta mondani, hogy a párt ígéretei valójában „nincsenek is kőbe vésve”. Mivel célfotós eredményt jósolnak az urnáknál, apróságokon, akár ezen a félresikerült PR-ötleten is múlhat, ha a Munkáspárt a második helyre szorul vissza. Márpedig Cameron kormányfő váltig állította, ha csak egyetlen szavazattal is többet kapnak a toryk, győztesnek nyilvánítja a pártját, s magának követeli a kormányalakítás jogát.

A közvélemény-kutatások az utolsó pillanatban is fej-fej melletti állást jeleztek a két nagy párt között. Így aztán lázasan folytak a választókerületekben a számítgatások, mivel a brit választási rendszerben „a győztes mindent visz” elv érvényesül, vagyis a szavazatok egy része – azaz a vesztesre leadott voks-mennyiség – mindenképpen elveszik, a nagy pártok ezért azt próbálták kisakkozni, hol kell „hasznos szavazásra” buzdítani választóikat.

A toryk 23 olyan „marginális” választókerületet céloztak meg, ahol legutóbb is csak néhány szavazaton múlt az eredmény, s úgy számolják, ha ezeken a helyeken győznek, biztosan lekörözik a Munkáspártok. Cáfolták ugyanakkor, hogy a biztos munkáspárti körzetekben arra bíztatják a konzervatívokat, inkább az Európa-ellenes pártra, a UKIP-ra szavazzanak.

A pártok közti verseny ennél persze még bonyolultabb. A konzervatívoknak elemi érdekük, hogy „megmentsék” eddigi koalíciós partnerüket, a liberális demokratákat. A Nick Clegg vezette párt rengeteg támogatóját elveszítette amiatt, hogy 2010-ben szövetségre lépett a konzervatívokkal, s feladta egy sor korábbi választási ígéretét.

Az elmúlt öt évben miniszterelnök-helyettesként szolgált Clegg saját mandátuma is inog, de úgy néz ki, a Sheffield Hallam választókörzetben a tory szavazók mégiscsak képviselői helyhez juttatják a liberális demokrata pártvezért. Clegg a kampányban próbálta meghúzni a „vörös vonalat”, kikötni, hogy milyen feltételekkel hajlandó folytatni a koalíciót, de azt is hozzátette, hogy – bár személyesen ellenezné a kilépést az Európai Unióból – a 2017-re beígért referendum megtartása nem tartozik az elfogadhatatlan pontok közé.

Noha a külpolitika ritkán kerül a brit voksolás középpontjába, ezúttal az egyik legfontosabb kampánytéma volt az EU-tagság. Cameron közölte, nem lenne olyan kormány tagja, amely visszalépne a 2017-re beígért népszavazástól. A tory kormányfő - pártja konzervatív szárnyának leszerelésére - beígérte, hogy újratárgyalja a brit EU-tagság feltételeit, s tovább szigorítanák a bevándorlást, a nagy-britannia munkavállalást. Ed Miliband és a Labour prioritásai között viszont nem szerepel az EU-referendum, de nem is zárták ki teljesen a lehetőséget. Lélegzetvisszafojtva figyeli a voksolást az EU, a BBC szerint a "Brexit" barométereként figyelik a szavazás kimenetelét.

Akár azonnal is kilépne az EU-ból a szélsőséges UKIP. Nigel Farage pártja a hajrában végképp leszerepelt. A konzervatívoktól átállt képviselőjük, Robert Blay kompromittáló kijelentéseit a Daily Mirror magát fel nem fedő újságírója rögzítette. Blay arra a felvetésre, hogy vetélytársa, a tory jelölt, Ranil Jayawardena előtt fényes karrier áll, akár még miniszterelnök is lehet belőle, mocskolódva kelt ki magából, kifejtve, hogy a sri lanka-i származású fiatal politikus „nem eléggé brit ahhoz, hogy bekerülhessen az alsóházba”.

„Ha ebből a fiúból kormányfő lenne, személyesen eresztenék golyót a szeme közé” – tette hozzá a felvételen jól hallhatóan. Szavai még a megbotránkoztatást kedvelő UKIP-vezérnél is kiverték a biztosítékot, így Blayt azonnali hatállyal felfüggesztették. Az UKIP a 2010-es tory szavazatok mintegy tizedét elhódíthatja. Bár veszített lendületéből, még így is a voksok 10-12 százalékát megszerezheti, igaz, ez legjobb esetben is legfeljebb 4-5 mandátumot jelenthet számukra. Sőt, még az sem biztos, hogy maga Farage képviselő lesz.

A Munkáspárt a finisben nagyágyúit, köztük Gordon Brown volt kormányfőt küldte kampányolni Skóciába, de alighanem már túl késő, hogy fordítsanak. A Skót Nacionalista Párt ugyan elveszítette a tavalyi függetlenségi népszavazást, megnövelte ugyanakkor a népszerűségét az északi országrészben, méghozzá döntően a Munkáspárt rovására. A konzervatívok mindig is gyengén álltak Skóciában.

Most még azt sem zárják ki, hogy az alsóházi voksoláson elnyerhető 59 skót mandátum mindegyikét az SNP szerzi meg, s kulcsszerepet játszhat a kormányalakításban. Új vezetőjük, Nicola Sturgeon a tévéviták nyomán a brit politika sztárja lett. Ed Miliband ugyan kategorikusan kizárta, hogy koalícióra lépne az SNP-vel, de meglehet, május 8-án, ha netán mégis ő kap lehetőséget a kormányalakításra, kénytelen lesz tárgyalni Sturgeonnal, ha másról nem, akkor arról, hogy kívülről támogassák kisebbségi kormányát. A konzervatívok a hajrában is azzal riogattak, hogy Munkáspárt és az SNP esetleges koalíciója „káoszt és romlást” hoz Nagy-Britanniára.

Cameron és Miliband az utolsó napokban azt igyekezett tudatosítani a választókban, hogy ne azt nézzék, milyen koalíciós formációk alakulhatnak, az ő döntésükön múlik, hogy abszolút többséghez juttatják-e valamelyik nagy pártot. A felmérések szerint azonban semmi esély, hogy akár a konzervatívok, akár a Labour a bűvös 326 mandátum közelébe kerülhetnek. Így hát a voksolás másnapján óhatatlanul megkezdődnek a koalíciós tárgyalások. Elvileg május 18-ig el kell dőlnie, ki alakít a kormányt, akkor kell ugyanis összeülni az új parlamentnek.

Ha Cameron nem tud összehozni egy új koalíciót, le kell mondania, és átadni a stafétabotot a Munkáspárt vezérének. A BBC útmutatója szerint a két legesélyesebb kormányfőjelölt akár párhuzamosan is folytathatja a koalíciós alkudozást. A következő kulcsdátum május 27. A királynő aznap mondja el trónbeszédét, ami nem más, mint a kormányprogram összefoglalása. Ha fennállna a veszély, hogy az alsóházban leszavazzák, még az sem kizárt, hogy II. Erzsébet nem személyesen olvassa fel a szöveget, noha ez csak két alkalommal fordult elő azóta, hogy trónra lépett.

Csalóka lehet az exit poll

Brit helyi idő szerint este 10-kor, közép-európai idő szerint 11-kor zárják az urnákat. Ekkor teszik közzé a BBC, az ITV News és a SkyNews közös exitpoll-felmérésének eredményeit. Nagy-Britanniában összesen 130 helyen kérdezik ki a szavazóhelyiségekből kilépő választókat a GfKNOP és az Ipsos-MORI intézetek kérdezőbiztosai. A válaszokat elemezve készül el az előrejelzés. John Curtice, a Strathclyde Egyetem politológusa a The Independent című lapban azt írta, az exitpollok ugyan általában sikeresek, de néhány tényező megnehezíti az előrejelzést.

A más országokban bevált matematikai formulák Nagy-Britanniában nem használhatók, a választási rendszer sajátosságai – a győztes mindent visz, nincsenek sem pártlisták, sem kompenzációs mandátumok – miatt nehezebb általános következtetéseket levonni. Ráadásul a britek hétköznap, csütörtökön szavaznak, ami azzal jár, hogy legtöbben csak munka után ejtik útba a szavazóhelyiségeket, márpedig a késő esti trendeket az exitpollok készítői már nem tudják figyelembe venni.

Legutóbb a közvélemény-kutatók csak hajszállal tévedtek, a Munkáspártnak hárommal kevesebb, a liberális demokratáknak kettővel több mandátumot jósoltak. Előfordult azonban nagy mellényúlás is, 1992-ben például a BBC és az ITV exit-pollja is azt jelezte, patthelyzet alakul ki, végül azonban a John Major vezette konzervatívok 21 mandátumos többséget szereztek, s a Munkáspártnak még négy évet várni kellett az áttörésre.



Szerző
Frissítve: 2015.05.06. 21:48