Újabb botrány a francia Nemzeti Frontnál

Egyre kellemetlenebb helyzetbe kerül a francia jobboldali radikális Nemzeti Front (FN). Bár a párt támogatottsága továbbra is 25 százalék körüli, nemrégiben politikai botrány rázta meg a pártelnök, Marine Le Pen és apja, a tiszteletbeli elnök Jean-Marie Le Pen szakítása miatt.

A politikai erő pénzügyei is meglehetősen kétesek, kivált, mióta kiderült, hogy Marine Le Pen Oroszországtól kapott pénzt. A botránysorozat azonban nem ért véget. A Médiapart internetes tényfeltáró magazin azt közölte, hogy a 82 éves pártalapító Jean-Marie Le Pen több millió eurót helyezett el svájci bankszámlákon. A Médiapart szerint 2,2 milliós számlát nyitott a HSBC banknál, az összeget aztán később a CBH magánbanknál helyezte el. Ebből 1,7 millió aranytartalék volt.

A Médiapart úgy tudja, hogy a Nanterre-i ügyészség értesítette erről a pénzmosás elleni hatóságot, a Trafcint. A lap idéz egy 2008-ban írott levelet, amelyből kiderült, hogy a tranzakciókat Le Pen személyi titkára, Gerald Gérin hajtotta végre. Ezt a levelet is átadták az illetékes hatóságoknak. Le Pen ugyan korábban már elismerte, hogy van svájci bankszámlája, ezúttal azonban az összeg egy a Bahamákon bejegyzett cégtől származik, s a pénz nem szerepelt a politikus vagyonbevallásában, amint az sem, hogy a vállalatnak haszonélvezője-e.

Florian Philippot, a párt alelnöke az iTELE-nek elmondta, nem tudja, igaz-e a lap értesülése.

Szerző

Vajon lesz majd jó és rossz hálapénz?

Publikálás dátuma
2015.04.29. 07:13

Közel fél évszázada menetrendszerű megszállottsággal elő-előkerül a hálapénz kérdése az egészségügyi sajtóban és a politikai vitákban. Az örökzöld téma legfontosabb megállapításai is szinte szó szerint ismétlődnek: a pénzhiánnyal küzdő magyar egészségügyi rendszer kitermeli a zsebekbe dugdosott borítékok intézményét, ellene csakis az ellátás gyökeres átalakításával lehetne fellépni. Csakhogy ebbe az alapvető, rendszerszintű változásba eddig minden kormányzat bicskája beletört, s a most ismét fellángolt vitában is csupán a tüneti kezelésig jutottak el.

Az utóbbi hetekben azért beszélünk ismét sokat a hálapénzről, mert az igazságügyi tárca honlapjára kikerült a Büntetőtörvénykönyv (Btk.) módosítási javaslata, amely az utólag elfogadott borítékot nem tekintené bűncselekménynek, csak azt, ha egy orvos előre a „zsebpénzhez” kötne egyes ellátásokat. Sok doktort lehetne bíróság elé cipelni, mert a közvélemény úgy tartja, az jár jól, aki borítékokat csúsztat a fehérköpenyesek zsebébe – utal az egykori MÁV kórház nőgyógyászainak hét éve húzódó, és már a Kúrián lévő vesztegetési perére Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász.


A minisztériumi javaslatnak ugyanakkor szerinte – mint minden megengedő jogszabálynak - üzenetértéke van: legalizálja a hálapénzt. Ezzel ugyan feloldani próbálják a Btk. és a Munka Törvénykönyve által az utóbbi két évben létrehozott zavaros helyzetet, de az engedmény visszaüthet, mert a pénz elfogadására bátorít. A kórházigazgatók 2013 óta az intézményük működési szabályzatában rögzíthetik, hogy hozzájárulnak az utólag felkínált hálapénz elfogadásához – s ezt szinte valamennyi intézményben meg is tették.

A közismert ügyvéd egyszerű gesztusnak, az egészségügyi dolgozók felé tett látszatintézkedésnek tartja tehát, hogy meg akarják szüntetni a büntethetőséget mint fenyegetést azzal, hogy különbséget tesznek „jó és rossz hálapénz” között – ami egyébként önámítás, mivel az utólagos hálapénzt is a jövőbeli ellátási biztonság, a többlet-odafigyelés megvásárlása érdekében adják az emberek.

- Furcsa módon ennél még az utóbbi évek bizonytalan jogi helyzete is jobban segítette a paraszolvencia eltüntetését – értékel a szakjogász, aki szerint a legnagyobb baj az, hogy az egészségügyet érintő egyetlen, mostanában felszínre került javaslat sem kínál átfogó megoldást az ágazat bajaira. Néhány napja a Magyar Nemzetben ezt úgy fogalmazta meg Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánja, a hálapénzrendszer hazai kutatója, hogy olyan egészségügyet kellene kialakítani, ami a beteg szempontjait is figyelembe veszi, de ennek még a körvonalai sem látszanak.

Kovácsy Zsombor is egyetért azokkal, akik szerint fokozatosan, a biztosító és a szolgáltatók érdekviszonyainak és a motivációs rendszer egészének átalakításával lehet elérni a hálapénz eltűnését, ehelyett azonban folyamatosan „azt hazudjuk, hogy ingyenes a magyar egészségügy”. A borítékok pedig egészen addig vándorolnak az orvosok zsebébe, amíg az ellátási rendszer átláthatatlan és kiszámíthatatlan a beteg számára, amíg kiszolgáltatottnak érzi magát, és amíg nincs meg a bizalom, hogy pluszpénz nélkül is jó ellátást kap.

Elvben persze az egészségügyi szakjogász és az ágazat valamennyi szakmai szervezete egyetért a Magyar Rezidens Szövetségnek (MRSZ) a hálapénz minden formáját elutasító határozott kiállásával, de senki nem látja annak a béremelésnek a fedezetét, ami mellett már eltűnhetne a rendszerből a borítékban kapott bérkiegészítés. Ugyanakkor több egészségügyi közgazdász, köztük a napokban az ATV-nek nyilatkozó Mihályi Péter is azt hangsúlyozza, hogy a béremelés nem elegendő, átfogó reformokra lenne szükség.

Ezt a véleményt erősíti a lapunknak nyilatkozó Pálffi Brigitta, a Magyarországi Chron Betegek Egyesületének elnöke is, aki úgy látja, hogy csak a bérekkel foglalkozni nagyon felszínes megközelítése az ágazat gondjainak. Szerinte különösen az idősek és a krónikus betegséggel küzdők érzik úgy, hogy nem kapnak eléggé gondos ellátást a mai egészségügyben és mivel rendszeresen járniuk kell vizsgálatokra, kezelésekre, így adnak, amennyit tudnak.

A betegszervezet képviselője arra emlékeztet, hogy azokban a fejlett országokban, ahol többszintű egészségbiztosítási rendszer működik, ott képesek kielégíteni az eltérő betegigényeket, mert tiszta rendszerben működik az ellátás. A magyar egységes egészségbiztosítás szerinte gátja a rendszer átalakításának és így konzerválja a hálapénz intézményét. Pálffi Brigitta a legnagyobb bajnak azt tartja, hogy a betegek belefásultak az időről-időre előkerülő egészségügyi vitákba, és biztos, ami biztos alapon inkább zsebbe fizetnek.

Amikor azokat a felméréseket nézzük, hogy vajon a lakosság és az egészségügyben dolgozók mekkora összegre becsülik az egy évben kifizetett hálapénz összegét, akkor ijesztően azonos: 33 milliárd forint körüli összeg jön ki évek óta. A legtöbbet a kórházi orvosoknak fizetjük, ezen belül a szülészet és a szívsebészet a két vezető ágazat. A háziorvosok többször kapnak pénzt, de kevesebbet, mint a fekvőbetegeket ellátó kollégáik. A betegegyesület elnöke által jelzett fásultságot most az ápolók próbálják lerázni magukról, amikor béremelést sürgető akciójukkal maguk mellé kívánják állítani a társadalmat, és bár megmozdulásukkal mindenki szimpatizál, nem látszik, hogy lényegi változást tudnának elérni.

Csak később döntenek
Mikor számít vesztegetésnek a hálapénz elfogadása? – a várakozásokkal szemben mégsem hozott döntést tegnap a Kúria a vesztegetéssel vádolt nőgyógyászok és szülésznők ügyében, melynek kapcsán erre a kérdésre is kitérnének. A vádlottak 2007-2008-ban többször kértek előre pénzt kismamáktól egy budapesti állami kórházban; az ügyben egykor 13 vádlott volt – 11 nőgyógyász és 2 szülésznő – , ám 6 embert tavaly részben vagy teljesen felmentett a Fővárosi Ítélőtábla. A vádlottak tagadták bűnösségüket, ám az eljárás adatai szerint kétezertől egészen 60-80 forintig terjedő összegeket kaptak egy szülés levezetéséért. Volt tanú, aki szerint szinte utasították pénz átadására, és volt, akinek azt mondták: „ugye, tudja, hogy illik megköszönni a kezelést?”.Az ügyészség tegnap felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbüntetést kért, a védelem pedig felmentést a hét vádlott részére – a Kúria május 5-re halasztotta a döntést.



Évente 5-6 millió oldalt digitalizálunk

Publikálás dátuma
2015.04.29. 07:12
Biszak Sándor és munkatársai most kicsit rápihennek a Népszava 141 évnyi anyagának digitalizálására FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Sajtótörténeti pillanatnak nevezi Biszak Sándor, hogy a 141 éves Népszava teljes anyaga - 1873-tól 2014-ig - digitalizálva, kereshető módon az interneten hozzáférhetővé vált. A hatalmas, több évig tartó munkát végző Arcanum Adatbázis Kft. vezetője szerint problémát elsősorban az anyag összegyűjtése jelentett, de a digitalizáció során azért akadtak technikai nehézségeik is. Nemcsak lapunk, de például az MTI, az Országgyűlési Könyvtár és számos közgyűjtemény is az Arcanumnak köszönheti, hogy ma már digitális formában is elérhető az interneten.

- Kezdjük a mi szívünknek kedves témával; nemrég befejeződött a Népszava 141 évfolyamának digitalizálása. Éppen egy éve beszéltünk, amikor azt mondta, optimista lenne, ha 2016 végére sikerülne lezárni ezt a munkát, amely akkor másfél-két éve tartott.

- Ezek szerint túl pesszimista voltam. Mindig elsősorban az anyag összegyűjtése jelent problémát. A Népszava 141 éve esetében például hatalmas megrakott autókkal szaladgáltunk, amíg mindent el tudtunk vinni. Egy éve nagyjából 1948-ig, illetve a második világháborúig volt kész az anyag, az azóta kiadott számokat pedig egyszerűbb volt összeszedni. Bár beszéltünk arról is korábban, hogy ez sem mindig igaz: gyakran a legújabb számok már két nap után sincsenek meg. Főleg napilapoknál. Azokat az újságokat, amelyek nagyobb példányszámban jelennek meg, az emberek valahogy nem őrzik meg. De immár sajtótörténeti pillanatként számolhatok be róla, hogy a 141 éves újság teljes anyaga, 1873-tól kereshető módon az interneten hozzáférhetővé vált (az adtplus.arcanum.hu/hu/collection/Nepszava oldalon). A lényeg, hogy most lehetne megírni a Népszava történetét. Valakinek venni kellene a fáradtságot, hogy a teljes anyagot átnézi, mert abból nagyon jó dolog tudna összeállni.

- Mi a helyzet a hiányzó számokkal? Annak idején kértük olvasóinkat, ha megtalálják a lappangó példányokat, küldjék el.

- Ezek a számok sajnos tényleg eltűntek. Volt néhány kedves beküldő, de azok a példányok sajnos már megvoltak, az olvasók is a háború alatti hibás és zavaros számozás miatt keverték össze a számokat. A hiányzó számok keresése során amúgy is mindenféle furcsasággal találkoztunk, a lap mindenféle leágazásával: volt időszak, amikor Debrecenben adták ki a Népszavát, ám a bonyolult számozás miatt nem tudtuk, hogy ez az eredeti Népszava, vagy egy másik. Hiszen a lap Munkás-Heti-Krónika néven indult 1873-ban, és amikor 1877-ben a Népszava névre váltott, sokáig ugyanúgy kiadták a Krónikát is. Eleinte hetente, majd hetente háromszor jelent meg a Népszava, volt, hogy visszaváltott, szóval kissé zavaros volt a megjelenés, de mindez most már dokumentálható.

Ami miatt még nagyon nehéz volt, hogy az OCR, az optikai szövegfelismerés nem mindig működött. Ez egy olyan technológia, amely lehetővé teszi képek, szkennelt vagy digitálisan fotózott dokumentumok és PDF-fájlok szerkeszthető, szövegesen - nem csak a címben, hanem a cikkek tartalmában is - kereshető formába alakítását. Tehát ezzel könnyen tudunk szöveget előállítani. Minden jól is haladt a szövegfelismeréssel, kivéve az '50-es, '60-as évek számait: egyszerűen nincs rá magyarázat, nem tudjuk ma sem, hogy miért, de ezeket a program nem ismerte fel. Pedig ez egy világszerte használt szoftver, az 1870-es, az 1920-as, az 1980-as Népszaváknál is működött, de ezeknél nem.

- Ilyenkor semmit nem lát a gép?

- Az OCR első lépése, hogy a hasábokat felismeri. Egy nagyon bonyolult oldalon - a napilapoké pedig annak számít - is látnia kell, hogy van rajta öt hasáb, és közben mondjuk egy háromhasábos felcím. Nos, a hasábokat nem látta a program; ha pedig már eltévedt bennük, akkor a szövegnek is annyi. Ekkora mennyiségnél - 387 ezer oldalról beszélünk - ez valami borzalmas akadály.

- És akkor kézzel kellett beállítani?

- Kézzel, manuálisan keretezgettük a hasábokat, gyakorlatilag oda tereltük a gép figyelmét.

- Pedig még a tördelés is hasonló, mint az előző évtizedekben...

- Ezért is érthetetlen a dolog. Gondoltunk már mindenre, a papír minőségére, próbáltunk nagyobb felbontásban szkennelni, néztük a festéket, hátha gyengébb minőségű volt akkor. Ráadásul mindez a folyamat legvégén derült ki, mert a feldolgozásban "két oldalról" haladtunk, a '40-es, illetve a '70-es évektől közelítettünk, tehát elég nagy meglepetésként ért minket. De korábban is voltak gikszerek: például 1999 és 2005 között olyan borzasztó nagy volt a Népszava, hogy gyakorlatilag csak az egyméteres térképszkennerünkben fért el rendesen, amely 36 centiméterszer 49 centiméteres, ami kezelhetetlen méret. Ez is nagy erőpróba volt. Ezekhez készítettünk egy nagy felbontású, 36 pixeles fényképezőt is, ami a szkennerrel párhuzamosan tudott haladni, elég jó ütemben.

- Ha jól értem, teljes a 141 év, de mégis mennyi az, ami most nem elérhető?

- Valóban igényel még némi munkát a dolog, az utolsó hónapok még nincsenek fent, de közben más anyagokat is készítünk. Összességében egytized százalékra tenném, ami valóban hiányzik a Népszava teljes digitalizálásából. Ez legfeljebb 2-300 oldal, tehát nagyon kevés.

- A mi internetező olvasóink és a történészek nyilván megnézik majd a gyűjteményt, de érdemes lenne valahogy népszerűsíteni is?

- Abszolút szükséges lenne népszerűsíteni. Alapvetően két nagy adatbázisunk van, az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) mellett szeptember óta működik a Hungaricana is - hungaricana.hu -, ami több mint száz közgyűjtemény állománya: múzeumok, levéltárak, könyvtárak, több mint száz intézmény anyagai találhatók itt. Ezek együtt több tízmillió oldalt tesznek ki, fontos anyagok. Eddig egyébként csak amolyan suttogó propagandában terjedt a Hungaricana híre, de áprilisban Kövér László házelnök "avatta fel" az archívumot, mely már az Országgyűlési Könyvtár állományát is tartalmazza. Reméljük, hogy népszerűvé válik, a Hungaricana amúgy is egy nagy ernyő: itt van 300 ezer képeslap, ami talán a leglátogatottabb gyűjtemény, napi két-háromezer emberrel, és ha ma valaki egy képeslapot keres a Google-ban, akkor már a mi oldalunk az első találat.

Képeslapban gyakorlatilag nincs konkurenciánk. Továbbá vannak térképeink, ezeknek is kétezer körül van a napi látogatottsága. És léteznek olyan száraz adatok, amelyek ezekkel a népszerűbb tartalmakkal nem vetekedhetnek. De vannak nagyszerű kéziratos térképeink az Országos Levéltártól, azokon mindenki megtalálhatja a saját faluját. Nyilván szűkebb réteget érdekel, de megtalálható az 1700 előtt kiadott magyar könyvek adatbázisa is, és nekem nagy kedvenceim a Mária Terézia-féle úrbéri tabellák. Ez első hallásra borzasztó érdektelennek tűnhet, pedig benne van az összes jobbágy neve, vagyis nem más, mint a felmenőink eredete.

- Akkor elég bő lehet az ADT anyaga is, ahová a Népszava is került...

- Több mint 250 folyóiratot tartalmaz, és azt mondhatom, hétről hétre bővül a bázis. A Tolnai Világlapja, a Budapesti Hírlap, a Pesti Napló, Pesti Hírlap is hozzáférhető itt, az adatbázis ingyenesen kereshető, csak a dokumentumok megtekintésekor kell fizetni. Ennek is nő a híre, lényegében alig van jelentős folyóirat, amely ne lenne itt megtalálható. Most éppen határon túli anyagokkal bővítjük az állományt, a kolozsvári Korunkkal, a marosvásárhelyi Látóval egyeztünk meg, nemrég a megszűnt Holmi is megkeresett. Csupa olyan, a rendszerváltás környékén indul lap, mely mára megszűnt. Nincs az jól, hogy ezeket nem őrzi meg az utókor.

- Egy éve még szintén terv volt, hogy egy Habsburg-kori térképet a Google térképébe illesszenek, ami mára sikerült is. Hogyan lehetett ezt elérni?

- Folyamatosan finomítottuk a technikát. Az akkori térképeket "georeferáltuk", vagyis a térképek minden egyes pixeléhez a mai GPS-koordinátákat rendeltük hozzá. Ha ez megvan, a térinformatikai programok segítségével már "könnyen" össze lehet passzítani a Google-lal. Szakmailag annyi a titok, hogy a Google-nak is van egy saját térképvetülete, hiszen a térképeket mindig valamilyen vetületben készítik: amikor térképet készítünk, az ellipszoid alakú Földről egy kétdimenziós verziót csinálunk. Erre pedig a régi térkép teljesen automatikus rákerül. Ehhez az kell, hogy az akkori térkép szelvényezve legyen; nagyon részletes kataszteri térképet például úgy csinálnak, hogy mondjuk a Gellért-hegyet berácsozzák, és tudjuk, hogy összesen 2850 méter széles és 1700 méter magas. Tehát ennek a téglalapnak a négy sarkát nézzük, és az alapján meg tudjuk mondani a mai GPS-koordinátáit tízméteres, vagy akár méteres pontossággal. A kézi munka ebben, hogy a négy sarkát bejelölöm, megmondom, hogy ez pontosan melyik koordináta.

- Tehát akkor ezek a régi térképek teljesen pontosak?

- Lukak persze vannak, de egészen különböző okokból. Hadd meséljem el: nemrég voltunk Beregszászon, a külügyi tárca támogatásával sikerült a Kárpátaljai Területi Állami Levéltárban lévő - egykori magyar királyság korabeli - térképeket digitalizálni. A levéltár beregszászi részlege egy hatalmas volt börtönépületben található, borzasztó körülmények között. Itt őrzik a magyarság és a magyar történelem szempontjából rendkívül fontos iratokat, 2012-ben pedig az épület egy része beázott, majd gombásodásnak indult. Aztán egy év múlva rászakadt a mennyezet az értékes kataszteri térképgyűjteményre. A tető maga alá temette az iratokat, úgy kellett hosszú munkával kimenteni. Végül az egészet nem nekünk kellett rendbe hozni, a romokat takarítani, de porszívózni és a sérült állományt megmenteni, beszkennelni igen... És ahogy Bereg, Máramaros, Ugocsa megyéket töltöttük fel, szomorúan látszott, mely megyék hiányoznak. És ezeket az ottani kollégák még most is keresik az épület különböző szobáiban.

A jó hír, hogy már folyik az épület felújítása, így az egész tárolási rendszer is átalakul, de sokszor ezek a térképek már a használat miatt is tönkremehettek. Aztán sokan mondják, hogy a tanácselnök vagy polgármester hazavitte és feltette a falra..., vagyis számunkra sosem lesz meg. Ilyenkor különböző forrásokhoz nyúlunk, másolatokból próbálunk dolgozni. Fáradságos munka. Már három éve gyűjtjük Horvátországból is az iratokat, kissé tragikomikus, hogy én próbálom meg a horvát levéltárakat összehozni: gyerekek, nézzétek már meg, nálatok mi van meg, mi nincs, mert az lehet, hogy a másiknak megvan. Hogy ez miért van? Tudja, szakmai dolog: "ki a jobb levéltáros". Szóval velem gyakran jobban együttműködnek, mint egymással.

- És hogyan működik a Google-nál, hogy befogadnak egy térképet? Van egy térképem, beküldöm nekik és felteszik? Hogy megy ez?

- Valahogy így. Beküldöd a térképet, hogy ezt szeretnéd, ha a Google Maps-en megjelenne, azt leellenőrzik és engedélyezik. A Google-térképek egyébként ingyen használhatók, kevés korlátozással: például, ha napi 30 ezer látogatót túllépi az adott portál, akkor már fizetni kell a szolgáltatásokért - mi néha elértük ezt a számot -, de amúgy nem kell. És lehet mondani nekik, hogy az ettől eddig tartó GPS-koordinátákat kérem, azokat ők szolgáltatják, innentől teljesen szabadon rátehetem az én térképemet. Sokan nem tudják, a Google-nak hatalmas készlete van, amit ingyen lehet használni, ami elsősorban a fejlesztőknek fontos és ők ismerik is ezeket a lehetőségeket. A Google-nak van egy olyan honlapja is, amire ráteszik az általuk legjobbnak ítélt ilyen kezdeményezéseket: amerikai népszámlálási adatokat, francia régi térképeket, és a mieinket is olyan színvonalasnak találták, hogy csinálhattunk egy külön Arcanum oldalt nekik, a Google Maps Generatoron. Aminek számunkra további nagy előnye, hogy ezzel növelik a kapacitást, amennyit használhatunk, amin terjeszkedhetünk.

- Az MTI artchívumát is az Arcanum készítette, biztosan nem volt kis munka...

- Ez egy viszonylag régebbi dolog, 2010 környékén kezdtük. Az MTI teljes archív anyaga az Országos Levéltárban volt megtalálható papíron, ez majdnem egymillió oldal, 1920 és 1950 közötti napi hírek. A távirati irodának akkoriban nagyon sok rovata volt, és mind elérhető volt papíron a levéltárban. 1920 előtt nem maradt fent szinte semmi, az akkori anyagok megsemmisültek. Különben ez egy nagyon szép munka volt, a nehézségeket itt is a borzalmas állapotú gépíratok okozták. Különben évente 5-6 millió oldalt digitalizálunk, nyilván nem mindegy, mennyire rossz minőségű valami, vagy mennyire bonyolult megcsinálni.

- Lesz-e folytatása a Népszava archiválásának? Felkerülnek majd az idei, későbbi számok is?

- Most egy kicsit kipihenjünk magunkat Népszava ügyileg, de azt mondhatom, hogy lesz. Negyedévente ránézünk majd, és ha majd újra erőt veszünk magunkon, akkor folytatjuk a további számokkal.