Előfizetés

Uniós tagságot kér Kijev

G.M.
Publikálás dátuma
2015.04.28. 07:36
Porosenko szerint öt év alatt teljesítik az uniós tagság feltételeit FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ADAM BERRY
Az Európai Unió egyelőre nem teljesíti Kijev kérését, nem küld uniós békefenntartókat Ukrajnába, de nemsokára egy „értékelő” misszió fogja a helyszínen megvizsgálni a szükségleteket és lehetőségeket. Petro Porosenko ukrán államfő uniós tagságot sürgetett.

Kijevben tárgyaltak tegnap az Európai Unió vezetői. Ez volt a tizenhetedik EU-Ukrajna csúcstalálkozó, de a társulási és szabadkereskedelmi egyezmény aláírása óta az első. A megbeszélések középpontjában a minszki fegyverszüneti egyezmény teljesítésének helyzete, a kelet-ukrajnai konfliktus rendezése érdekében teendő lépések valamint a Kijev által kért uniós békefenntartók kérdése állt.

Az Európai Uniót Donald Tusk az Európai Tanács elnöke és Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke képviselte, Federica Mogherini az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője az utolsó percben mondta le a részvételt, a Földközi- tengeren kialakult menekültügyi helyzet kapcsán Ban Ki Mun ENSZ főtitkárral a helyszíneket látogatta meg.

Petro Porosenko ukrán államfő és a kijevi vezetés már a minszki február 12-i fegyverszüneti egyezmény aláírása után azzal a kéréssel fordult a Brüsszelhez, hogy az EU küldjön békefenntartókat a megállapodás végrehajtásnak biztosítása végett a kelet-ukrajnai konfliktusövezetbe.

Az Unió nem utasította el kerek-perec a kérést, de jelezte, nincs ilyen funkciója, uniós békefenntartó egységek nem léteznek, de amennyiben Kijev kérését hivatalosan is megfogalmazza, megvizsgálják azt. Múlt héten az EU az ukrán kérés ellenére sem fogadott el határozatot a kérdésben, jelezte, az EU-Ukrajna csúcs után térnek vissza a békefenntartók kérdésére.

Tegnap, a csúcstalálkozó után az uniós vezetők és Porosenko elnök közös sajtótájékoztatóján Donald Tusk elmondta, az EU pillanatnyilag nem küld békefenntartókat Ukrajnába, de a közeljövőben egy civil értékelő bizottság megy a helyszínre, felmérni a helyzetet és lehetőségeket.

„Tudjuk, hogy Ukrajna továbbra is az uniós katonai misszióban reménykedik”, mondta a Tanács elnöke, hangsúlyozva, hogy ez most nem lehetséges, az EBESZ küldöttség megerősítése a prioritás, amelynek a minszki egyezmény végrehajtásának felügyelete a feladata. Szükség esetén az EU további száz fővel növeli az EBESZ küldöttséget.

Tusk ezúttal is megjegyezte, hogy Kijev számíthat Brüsszel és a nyugati partnerek támogatásra, de meg kell hoznia a szükséges politikai-gazdasági reformlépéseket. „A reformok jelentik a legjobb választ az agresszor számára és a hősök emlékére," mondta a lengyel politikus.

Petro Porosenko államfő a csúcstalálkozót megnyitó beszédében azt állította, hogy Ukrajna a következő öt évben teljesíteni fogja az EU-csatlakozás minden feltételét. Úgy vélekedett, hogy az Uniónak el kell ismernie Ukrajna jogát a teljes tagságra, mert ez az orosz agresszióval és a háborús nehézségekkel küzdő ukrán népnek nagyon fontos lenne, hogy elismerjék törekvéseit, hogy az Unió kimondja, hogy Ukrajna is, mint bármely más állam, EU-tag lehet, amennyiben teljesíti a csatlakozás feltételeit.

További szankciókra számíthat Moszkva
Még a csúcstalálkozó kezdete előtt Donald Tusk elmondta, ha Oroszország nem tartja tiszteletben 100 százalékig a minszki fegyverszüneti egyezmény előírásait, a szankciók júliusi meghosszabbítására számíthat.
Bár tisztában van azzal, hogy nem minden EU tagállam támogatja a szankciókat, Tusk bízik abban, hogy akárcsak márciusban, ezúttal is sikerül mindenkit meggyőzni a Moszkva elleni büntetőintézkedések fenntartásáról.Hasonló álláspontot jelentett be Angela Merkel német kancellár is Varsóban, a két - lengyel és német - kormány közös ülését záró sajtótájékoztatón.

Csak a cölibátus eltörlése segíthet?

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.04.28. 07:34
Példamutatásra szólította fel paptársait Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában vasárnap tartott papszentelésen. A tizenkilenc fe
Egyre kevesebb a papnövendékek száma a világban. Egyedül Afrikában vonzott több fiatalt a lelkipásztori szolgálat, Amerikában és Európában azonban drámai visszaesés figyelhető meg. Bár a legutóbbi, 2013-as adatok szerint globálisan nőtt a papok száma, a trend rövidesen megfordulhat. Ezért egyre élesedő vita várható a papi nőtlenség esetleges eltörlésének kérdéséről.

Európa több régiójában már most is nagy gondot jelent a kínzó paphiány. Ugyanakkor némi reménysugarat jelentett a Vatikán számára, hogy a harmadik világbeli országokban, a 2000-es években is nagy érdeklődés mutatkozott a papi szolgálat iránt. A legutóbbi adatok alapján azonban már a Szentszék is trendfordulóról beszél. A statisztikai évkönyv szerint ugyanis 2011-től 2013-ig két százalékkal csökkent a papjelöltek aránya. Sorban második évben csökkent a jelöltek aránya.

A 2013-as statisztikai évkönyv adatai alapján két éve kizárólag Afrikában nőtt a papi hivatást választani kívánók aránya. A mindössze másfél százalékos emelkedés azonban nem adhat okot túlzottan sok derűlátásra. Az adatokból különösen feltűnő, hogy már Dél-Amerikában is európai mértékű a papi hivatástól elfordulók aránya. Sőt, helyenként még túl is szárnyalja az öreg kontinens adatait. A negatív listát a dél-amerikai államok közül Chile és Peru vezeti -11,2 százalékkal. Kolumbiában 10,5 százalékos a visszaesés aránya.

Európa országai közül a legdrámaibb adatot Csehország produkálta 13 százalékos csökkenéssel, de a nagy-britanniai -11,5 százalék is aggodalomra ad okot. Még a kontinens egyik legkatolikusabb országában, Lengyelországban is 10 százalékos volt a visszaesés. Dél-Amerikában összességében hét, Európában pedig 3,5 százalékos volt a csökkenés. Ez annak fényében különösen aggasztó lehet a Szentszék számára, hogy rohamosan emelkedik a papok átlagéletkora.

Nagyon feltűnő az is, hogy a katolicizmus új központjainak tartott ázsiai országokban is megfigyelhető a csökkenés folyamata, így a kontinens legkatolikusabb államában, a Fülöp-szigeteken, illetve Dél-Koreában, igaz, a csökkenés nem annyira vészes, mint a többi kontinensen.

Akadnak pozitív ellenpéldák is, Belgiumban például 7,5 százalékkal több fiatalt vonzott a lelkipásztori hivatás 2011 és 2013 között. Azért ebből a szempontból érdemes a számok közé nézni, hiszen ez a jelentős emelkedés a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2012-höz képest 2013-ban kettővel nőtt a papi hivatást választani kívánók száma. Olaszországban továbbra is vonzó a papság: 0,3 százalékos volt az emelkedés az említett két év alatt.

Ami a papok számát illeti, az adatok kedvezőbbek. 2011 és 2013 között ugyanis 0,3 százalék volt a növekedés. Ez azt jelenti, hogy két éve 415 348 lelkipásztor állt a hívek rendelkezésére. A fenti adatokból azonban egyértelműen az következik, hogy mivel a fiatalok csekély érdeklődést mutatnak a hivatás iránt, így globálisan is megindul majd a papok számának csökkenése.

A fentiek alapján arra következtethetünk, hogy ismét egyre erőteljesebb vita alakulhat ki a papi nőtlenség kérdésében. A cölibátus tekintetében már történt, ha nem is jelentős, előrelépés. A német, németalföldi katolikus egyházakban egyre több házas férfit szentelnek szerpappá. A diakónus az első fokozat az egyházi rendben. Áldozópappá nem szentelt személyről van szó, akinek a feladata az ősegyházban az istentiszteleten való közreműködés és a szegények szolgálata volt.

Mint a Wikipédia írja, az ősegyházban a 12 apostol feladatai megsokasodtak és már nem tudtak eleget foglalkozni a szegényekkel, ezért a pogányságból megtért hívek nyomására kiválasztottak 7 embert, hogy ők kifejezetten a szegényeket szolgálják. Azonban Szent István első vértanú példája mutatja, hogy kezdettől fogva foglalkoztak az igeszolgálattal is. A diakónusok feladatai közé tartozhat a keresztség, az Oltáriszentség kiszolgáltatása, közreműködés házasságkötésben, temetés, zsolozsma. A misén a szerpap felolvashatja az evangéliumot, homíliát mondhat, a püspöknek, illetve papnak segédkezik.

Szintén a lassú elmozdulást jelzi a papi nőtlenség kapcsán, hogy kivált német nyelvterületen van egyre több példa a megnősült papok visszavételére a lelkipásztori szolgálat területére. Becslések szerint a papok mintegy két százaléka házas. Hogy a cölibátus valóban vonzóbbá teszi-e a fiatalok számára a papi szolgálatot, nyilván nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hiszen a csökkenés a protestáns lelkészeknél és az ortodox papságnál is megfigyelhető. Mégis döntő kérdés az, várható-e bármilyen változás a katolikus egyházban a cölibátus kapcsán.

Érdemes ezzel kapcsolatban ismételten felidézni Ferenc pápa ezzel kapcsolatos véleményét. A Beszélgetések Jorge Bergoglióval című interjúkötetben, amely még pápává választása előtt készült, nem beszélt elutasítóan a cölibátus esetleges eltörléséről. Diszciplináris, s nem hitbéli kérdésnek nevezte, „ezért változhat” […] Ha az egyház megfontolás tárgyává tenné a kérdést, akkor azt nem a papok száma miatt tenné… Jelenleg a papi nőtlenség fenntartása mellett vagyok, minden előnyével és hátrányával együtt. A tíz évszázad tapasztalata ugyanis inkább pozitív, mint negatív. A tradícióknak komoly súlya van.

Szerinte az a nyugati katolicizmusban tapasztalható törekvés, amely szerint vitát kell kezdeményezni a cölibátus eltörléséről „pragmatikus, kulturális okokra vezethető vissza”. Ugyanakkor úgy véli, hogy a szabályok még minden papra vonatkoznak, így aki nem tud engedelmeskedni, „fel kell hagynia a szolgálattal”. Kifejtette azt is, nincs meggyőződve arról, hogy amennyiben a lelkipásztorok számára lehetővé tennék a nősülést, sokkal több fiatalt vonzana a papi hivatás.

A pápához hasonlóan beszélt a papi nőtlenség kérdéséről Pietro Parolin érsek, államtitkár is. Az El Universal című venezuelai lapnak 2013 szeptemberében még venezuelai apostoli nunciusként adott interjújában úgy foglalt állást, hogy a cölibátus „nem egyházi dogma. Azért lehet vitatkozni róla, mert egyházi hagyomány”. Így folytatta: „Nem mondhatjuk azt, hogy ez egyszerűen a múlté. A pápának az egyház egységét kell szolgálnia, s a döntéseknél ezt kell szem előtt tartania…”

Hozzátett azonban egy sokféleképpen értelmezhető mondatot is: „az a fontos, hogy Istennek milyen szándékai vannak az egyházzal”. Noha ezek a kijelentések még nem vetítik elő a forradalmi változásokat, Thomas Reese, a National Catholic Reporter magazin Vatikán-szakértője 2013-ban úgy vélte, Ferenc pápa hangsúlyváltása figyelemreméltó ebben a kérdésben.

Ferenc Buenos Aires érsekeként, majd pápaként sem beszélt sokat a cölibátusról. Ugyanakkor a vitának új lendületet adott, amikor tavaly júliusban, a La Repubblicának adott interjújában úgy fogalmazott, a papi nőtlenség ügyében „megoldásokat talál majd”, az előírásról ugyanis „Urunk halála után kilencszáz évvel döntöttek”. A cölibátus kérdése „probléma ugyan, de nem elsődleges. S a megoldás is időt vesz igénybe” – mondta.

Az, hogy Ferenc pápa programjában a papi nőtlenség kérdése is szerepel, egy februárban, olasz papokkal folytatott találkozója során is kiderült. Az egyházfő erről a kérdésről is beszélt, amikor a római egyházmegye hét papjával cserélt eszmét. Elmondta nekik, hogy aggasztónak tartja: sok pap hagyja el a szolgálatot, s nősül meg. Később ugyan vissza akarnak térni az egyház kötelékébe, de nem tudja, milyen megoldást tud kínálni számukra az egyház.

Csak a cölibátus eltörlése segíthet?

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.04.28. 07:34
Példamutatásra szólította fel paptársait Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában vasárnap tartott papszentelésen. A tizenkilenc fe
Egyre kevesebb a papnövendékek száma a világban. Egyedül Afrikában vonzott több fiatalt a lelkipásztori szolgálat, Amerikában és Európában azonban drámai visszaesés figyelhető meg. Bár a legutóbbi, 2013-as adatok szerint globálisan nőtt a papok száma, a trend rövidesen megfordulhat. Ezért egyre élesedő vita várható a papi nőtlenség esetleges eltörlésének kérdéséről.

Európa több régiójában már most is nagy gondot jelent a kínzó paphiány. Ugyanakkor némi reménysugarat jelentett a Vatikán számára, hogy a harmadik világbeli országokban, a 2000-es években is nagy érdeklődés mutatkozott a papi szolgálat iránt. A legutóbbi adatok alapján azonban már a Szentszék is trendfordulóról beszél. A statisztikai évkönyv szerint ugyanis 2011-től 2013-ig két százalékkal csökkent a papjelöltek aránya. Sorban második évben csökkent a jelöltek aránya.

A 2013-as statisztikai évkönyv adatai alapján két éve kizárólag Afrikában nőtt a papi hivatást választani kívánók aránya. A mindössze másfél százalékos emelkedés azonban nem adhat okot túlzottan sok derűlátásra. Az adatokból különösen feltűnő, hogy már Dél-Amerikában is európai mértékű a papi hivatástól elfordulók aránya. Sőt, helyenként még túl is szárnyalja az öreg kontinens adatait. A negatív listát a dél-amerikai államok közül Chile és Peru vezeti -11,2 százalékkal. Kolumbiában 10,5 százalékos a visszaesés aránya.

Európa országai közül a legdrámaibb adatot Csehország produkálta 13 százalékos csökkenéssel, de a nagy-britanniai -11,5 százalék is aggodalomra ad okot. Még a kontinens egyik legkatolikusabb országában, Lengyelországban is 10 százalékos volt a visszaesés. Dél-Amerikában összességében hét, Európában pedig 3,5 százalékos volt a csökkenés. Ez annak fényében különösen aggasztó lehet a Szentszék számára, hogy rohamosan emelkedik a papok átlagéletkora.

Nagyon feltűnő az is, hogy a katolicizmus új központjainak tartott ázsiai országokban is megfigyelhető a csökkenés folyamata, így a kontinens legkatolikusabb államában, a Fülöp-szigeteken, illetve Dél-Koreában, igaz, a csökkenés nem annyira vészes, mint a többi kontinensen.

Akadnak pozitív ellenpéldák is, Belgiumban például 7,5 százalékkal több fiatalt vonzott a lelkipásztori hivatás 2011 és 2013 között. Azért ebből a szempontból érdemes a számok közé nézni, hiszen ez a jelentős emelkedés a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2012-höz képest 2013-ban kettővel nőtt a papi hivatást választani kívánók száma. Olaszországban továbbra is vonzó a papság: 0,3 százalékos volt az emelkedés az említett két év alatt.

Ami a papok számát illeti, az adatok kedvezőbbek. 2011 és 2013 között ugyanis 0,3 százalék volt a növekedés. Ez azt jelenti, hogy két éve 415 348 lelkipásztor állt a hívek rendelkezésére. A fenti adatokból azonban egyértelműen az következik, hogy mivel a fiatalok csekély érdeklődést mutatnak a hivatás iránt, így globálisan is megindul majd a papok számának csökkenése.

A fentiek alapján arra következtethetünk, hogy ismét egyre erőteljesebb vita alakulhat ki a papi nőtlenség kérdésében. A cölibátus tekintetében már történt, ha nem is jelentős, előrelépés. A német, németalföldi katolikus egyházakban egyre több házas férfit szentelnek szerpappá. A diakónus az első fokozat az egyházi rendben. Áldozópappá nem szentelt személyről van szó, akinek a feladata az ősegyházban az istentiszteleten való közreműködés és a szegények szolgálata volt.

Mint a Wikipédia írja, az ősegyházban a 12 apostol feladatai megsokasodtak és már nem tudtak eleget foglalkozni a szegényekkel, ezért a pogányságból megtért hívek nyomására kiválasztottak 7 embert, hogy ők kifejezetten a szegényeket szolgálják. Azonban Szent István első vértanú példája mutatja, hogy kezdettől fogva foglalkoztak az igeszolgálattal is. A diakónusok feladatai közé tartozhat a keresztség, az Oltáriszentség kiszolgáltatása, közreműködés házasságkötésben, temetés, zsolozsma. A misén a szerpap felolvashatja az evangéliumot, homíliát mondhat, a püspöknek, illetve papnak segédkezik.

Szintén a lassú elmozdulást jelzi a papi nőtlenség kapcsán, hogy kivált német nyelvterületen van egyre több példa a megnősült papok visszavételére a lelkipásztori szolgálat területére. Becslések szerint a papok mintegy két százaléka házas. Hogy a cölibátus valóban vonzóbbá teszi-e a fiatalok számára a papi szolgálatot, nyilván nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hiszen a csökkenés a protestáns lelkészeknél és az ortodox papságnál is megfigyelhető. Mégis döntő kérdés az, várható-e bármilyen változás a katolikus egyházban a cölibátus kapcsán.

Érdemes ezzel kapcsolatban ismételten felidézni Ferenc pápa ezzel kapcsolatos véleményét. A Beszélgetések Jorge Bergoglióval című interjúkötetben, amely még pápává választása előtt készült, nem beszélt elutasítóan a cölibátus esetleges eltörléséről. Diszciplináris, s nem hitbéli kérdésnek nevezte, „ezért változhat” […] Ha az egyház megfontolás tárgyává tenné a kérdést, akkor azt nem a papok száma miatt tenné… Jelenleg a papi nőtlenség fenntartása mellett vagyok, minden előnyével és hátrányával együtt. A tíz évszázad tapasztalata ugyanis inkább pozitív, mint negatív. A tradícióknak komoly súlya van.

Szerinte az a nyugati katolicizmusban tapasztalható törekvés, amely szerint vitát kell kezdeményezni a cölibátus eltörléséről „pragmatikus, kulturális okokra vezethető vissza”. Ugyanakkor úgy véli, hogy a szabályok még minden papra vonatkoznak, így aki nem tud engedelmeskedni, „fel kell hagynia a szolgálattal”. Kifejtette azt is, nincs meggyőződve arról, hogy amennyiben a lelkipásztorok számára lehetővé tennék a nősülést, sokkal több fiatalt vonzana a papi hivatás.

A pápához hasonlóan beszélt a papi nőtlenség kérdéséről Pietro Parolin érsek, államtitkár is. Az El Universal című venezuelai lapnak 2013 szeptemberében még venezuelai apostoli nunciusként adott interjújában úgy foglalt állást, hogy a cölibátus „nem egyházi dogma. Azért lehet vitatkozni róla, mert egyházi hagyomány”. Így folytatta: „Nem mondhatjuk azt, hogy ez egyszerűen a múlté. A pápának az egyház egységét kell szolgálnia, s a döntéseknél ezt kell szem előtt tartania…”

Hozzátett azonban egy sokféleképpen értelmezhető mondatot is: „az a fontos, hogy Istennek milyen szándékai vannak az egyházzal”. Noha ezek a kijelentések még nem vetítik elő a forradalmi változásokat, Thomas Reese, a National Catholic Reporter magazin Vatikán-szakértője 2013-ban úgy vélte, Ferenc pápa hangsúlyváltása figyelemreméltó ebben a kérdésben.

Ferenc Buenos Aires érsekeként, majd pápaként sem beszélt sokat a cölibátusról. Ugyanakkor a vitának új lendületet adott, amikor tavaly júliusban, a La Repubblicának adott interjújában úgy fogalmazott, a papi nőtlenség ügyében „megoldásokat talál majd”, az előírásról ugyanis „Urunk halála után kilencszáz évvel döntöttek”. A cölibátus kérdése „probléma ugyan, de nem elsődleges. S a megoldás is időt vesz igénybe” – mondta.

Az, hogy Ferenc pápa programjában a papi nőtlenség kérdése is szerepel, egy februárban, olasz papokkal folytatott találkozója során is kiderült. Az egyházfő erről a kérdésről is beszélt, amikor a római egyházmegye hét papjával cserélt eszmét. Elmondta nekik, hogy aggasztónak tartja: sok pap hagyja el a szolgálatot, s nősül meg. Később ugyan vissza akarnak térni az egyház kötelékébe, de nem tudja, milyen megoldást tud kínálni számukra az egyház.