Előfizetés

Elmaradhat a kártérítés

Bonta Miklós
Publikálás dátuma
2015.04.21. 07:25
A Quaestor-ügyfelek kártérítését megoldotta a kormány, a többiek változatlanul várhatnak a sorukra FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Az elmúlt években meglehetősen engedékeny magatartást tanúsító Magyar Bankszövetségnél úgy tűnik betelt a pohár: Kovács Levente főtitkár határozott - pénzintézetek érdekeit is figyelembe vevő - kijelentést tett tegnap a közrádióban: "Még az alkotmányból is le lehetne vezetni, hogy Quaestor károsultaknak nem jár semmilyen kárpótlás."

A Bankszövetségnél -igaz utólag - kiverte a biztosítékot, hogy az úgynevezett Quaestor-törvény szerint a kártalanítási alapba történő befizetés után akár évekig arra kell várniuk, hogy a "hozzájárulásuk" a brókercég vagyonelemeinek értékesítéséből megtérüljön. Az Országgyűlés egy hete mindössze öt ellenszavazattal hagyta jóvá a felszámolás sorsára jutott Quaestor ügyfeleinek - újabb megnevezésük szerint fogyasztóinak - egyedi kártalanításáról szóló törvényt. Ez ellen egyes pénzintézetek azonnal tiltakoztak, ám a jogszabályban foglaltak elutasítását csak tegnap közölte Kovács Levente. Feltehetően ebben nagy szerepet játszott, hogy Csányi Sándor az OTP elnök-vezérigazgatója bankja múlt heti banki közgyűlését követően maga is aggályait fejezte ki a kártalanítás módját illetően. Az elfogadott jogszabály értelmében a bankoknak akár 100 milliárd forintjába is belekerülhet Quaestor kártérítési alap létrehozásának költsége. Csányi Sándor nem hagyott kétséget afelől, hogy a bankokra jutó többletterhet előbb-utóbb az ügyfeleikre hárítanák át, hogy jövedelmezőségük ne szenvedjen csorbát. A bankvezér érthetetlennek és igazságtalannak nevezte, hogy a tisztességes piaci szereplőkkel fizettetik ki a Quaestor ügyfeleinek kárát, egyben remélte, hogy az Alkotmánybíróság elutasítja az erről szóló törvényt. Ez a megoldás - Csányi Sándor szerint - nem segíti elő azt, hogy az ügyfelek ráébredjenek, felelős döntést kell hozniuk mielőtt terméket és szolgáltatókat választanak a pénzügyi intézmények közül. (Előzetes kalkulációk szerint az OTP Banknak a 57 milliárd forintot kell majd befizetnie az alapba.)

Kovács Levente a közrádióban emlékeztetett arra is, hogy amíg a bankok és a magyar állampapír 2-3 százalékos hozamot tudott fizetni, mert ez volt a reális kamathozam, addig a Quaestor akár 8-10 százalékot is ígért. A magasabb hozamnak nyilván a magasabb kockázat volt az ára. A quaestoros ügyfelek papírjaira normál betűmérettel rá volt nyomtatva, hogy sem az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA), sem a Befektető-védelmi Alap (Beva) garanciája nem vonatkozik rá. “Nem is tartom etikusnak, hogy valaki azt kéri, hogy őt kárpótolják, ha nem volt biztosítása” – mondta a főtitkár. Elvben az alap feltöltésére szánt összeget a törvény értelmében leírhatnák a bankadó terhére, vagy a társasági adó mérséklése révén, de erről a lehetőségről a törvény nem fogalmaz egyértelműen. A kisebb brókercégek egy része a Quaestor kártalanítási alapba történő befizetést aligha tudja vállalni, hiszen nincs olyan mértékű likviditásuk, hogy ekkora tőkét hosszú távon nélkülözni tudjanak.

A bankok együttműködését kéri a kártalanítás felgyorsításához és a követeléskezelő alap felállításához a Fidesz, arra hivatkozva, hogy a 32 ezer kisbetétesnek ne kelljen éveken át egyénileg pereskednie, és gyorsított eljárással július végéig a pénzükhöz juthassanak. Az ügy szóba került tegnap a Parlamentben is, Schmuck Erzsébet (LMP) arról számolt be, hogy pártjának jogsegélyszolgálata azzal szembesült: a nem Quaestor-károsultak úgy érzik, másodrendű polgárok lettek. Hangsúlyozta: több ezer Buda-Cash- vagy Hungária-ügyfél várja, hogy hozzájusson zárolt magánvagyonához, nekik bonyolult procedúrák sorozatát kell végigjárniuk. Velük mi lesz? - tette fel a kérdést, hozzátéve: szerinte politikai támogatás "olajozta" a Quaestor felelőtlen működését. Orbán Gábor, a nemzetgazdasági tárca államtitkára csak általánosságokban válaszolt: a tárca azért dolgozik, hogy csökkentse a károsultak számát most és a jövőben is és a Quaestor-ügy egyediségével indokolta követeléskezelő alap felállítását.

Brüsszel nem bontja fel az Altus szerződését

Képtelenek megemészteni a kormánypártok, hogy a Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök tulajdonában lévő, de az aktív részvétele nélkül működő Altus Befektetési és Vagyonkezelő Zrt.-re bízta az Európai Unió a 2014-2020 fejlesztési ciklus tervezési dokumentumainak ellenőrzését. Hörcsik Richárd (Fidesz) képviselő tegnap a Parlamentben feltett kérdésében arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Unió továbbra is aktívan dolgozik a magyar kormány ellen. Szerinte az Altus vizsgálati dokumentumait sem lehet legitimnek tekinteni majd.

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette: a fejlesztéspolitika tekintetében is áll minden vizsgálat elé a kormány. Nem látják akadályát, hogy az EU a 2007 és 2014 közötti időszak elszámolásával kapcsolatban a jelenleginél sokkal részletesebb vizsgálat alá vonja az országot, mert a kormány szerint is bőségesen van mit vizsgálni (Szakértők szerint az Altus megbízása nem erre a ciklusra szól, de ha a kancelláriaminiszter által ajánlatot vizsgálnák, akkor az lehetne a kifogás, hogy annak első éveiben a szocialisták voltak kormányon.) Lázár János azzal érvelt, hogy az EU nem gondolta végig a döntést, ezért tájékoztatni fogják a bizottságot arról, hogy Gyurcsány Ferenc ma is aktív képviselő.

Megszólalt az ügyben a CÖF-CÖKA is, arra kíváncsiak, hogy kik bírálták el az Altus pályázatát, de követelik a beadott pályázatok bemutatását, valamint az értékeléssel összefüggő összes adat közzétételét is Brüsszeltől, és ezért levelet is írtak Jean-Claude Junckernek.

Nem hajt végre viszont auditálási és ellenőrzési feladatokat az Európai Bizottság megbízásából az Altus – közölte a BruxInfo érdeklődésére hétfőn a regionális politikai szóvivő, Jakub Abramowicz hozzátette, hogy az Altus egy nemzetközi konzorcium vezetőjeként egy olyan tanulmány elkészítéséről írt alá szerződést még 2014 márciusában Brüsszellel, amelynek célja, hogy áttekintést adjon a 2014 és 2020 közötti kohéziós politika új rendelkezéseinek mind a 28 tagállamban történő végrehajtásáról.

„Az Altus-féle konzorcium nyújtotta be az európai és a magyar adófizetők számára legelőnyösebb ajánlatot, ezért kapta meg a szerződést” – jelentette ki a Bizottság szóvivője. (Semmilyen szabály nem tiltja az együttműködést egy céggel, ami egy korábbi miniszterelnök vagy más politikai vezető érdekeltségébe tartozik.) A szerződés a megbízatásra 2016-ig szól és természetesen nem bontják fel.

Tőkét kovácsolhatna belőle a baloldal

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2015.04.21. 07:21
Felcsuti Péter: a modern kapitalizmus megértését segíti Piketty munkája FOTÓ: NÉPSZAVA
Bestsellereket megszégyenítő majd' két milliós példányszámban kapkodták el az elmúlt időszakban Thomas Piketty francia közgazdász a "A tőke a 21. században" című munkáját. A most magyarul is megjelenő mű új gondolatokat hozhat a társadalmi egyenlőtlenség téma kutatóinak, de a gazdaságpolitika formálói is tanulhatnak belőle.

Még a szakembereket is meglepte, hogy egy közgazdasági-gazdaságtörténeti kötet, mint amilyen Thomas Piketty a "A tőke a 21.században", ilyen nagy érdeklődést váltott ki világszerte. Ez is azt bizonyítja, szükség volt már az új gondolatokra. A cím egyértelmű utalás Marx "A tőke" című alapmunkájára, ám Piketty kapitalizmus bírálata és következtetései jelentősen eltérnek a XIX. század egyik meghatározó filozófusáétól. A francia szerző könyvéről már tudott a hazai közgazdász társadalom és franciául, illetve angolul hozzáférhető volt, de magyarul a mű - 2013-as kiadását követően - most jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában és a napokban már kapható lesz. Piketty gondolatairól holnap ismert és elismert közgazdászok, szociológusok cserélnek véleményt.

Azért is nagyon fontos ennek és a hasonló műveknek a megjelentetése magyarul is, mert az ország intellektuális értelemben vett provinciális státuszát kicsit javítja, ha ilyen fontos művek viszonylag gyorsan eljutnak hozzánk - mondta Felcsuti Péter bankszakember, a magyar nyelvű kötet szaklektora lapunknak. A szélesebb közvélemény érdeklődésére is számíthat Piketty könyve, mert a 2008-as válság óta talán a legizgalmasabb kérdést - az egyenlőtlenségek hatását a gazdaságban, a társadalomban - boncolgatja, ami a modern kapitalizmussal is összefügg.

A válság előtt nagyjából elfogadott volt az a nézet, hogy a gazdasági növekedés csökkenti a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségeket, vagy ha vannak is, azok elfogadhatóak, hiszen a növekedés eredményei "leszivárognak" a legalacsonyabb jövedelmű rétegekhez is. Erre egyébként az Orbán kormány is előszeretettel hivatkozott 2010. után. A 2008-as válságot követően azonban jó néhány közgazdász, közöttük Piketty, a leghosszabb időtávban és a legnagyobb adatbázissal bizonyította, hogy ez elmélet a gyakorlatban nem vált be.

A francia közgazdász egyebek mellett azt bizonyítja könyvében, hogy a gazdaságban nem működnek olyan erők, amelyek automatikusan az egyenlőtlenségek ellen hatnának. Beavatkozás nélkül ezek az egyenlőtlenségek inkább növekedni fognak.

Piketty elsősorban a gazdag, fejlett országokat vizsgálta, ezért megállapításai alapvetően azokra érvényesek. A perifériális országok, ahová Magyarország is tartozik, a gazdasági fejlődés alacsonyabb fokán állnak. A gyorsabb gazdasági növekedés révén, talán az várható, hogy ezek az egyenlőtlenségek nem növekednek tovább, de ez Magyarország esetében még kérdéses - jegyezte meg Felcsuti Péter. A bankszakember szerint a legfőbb baj az, hogy hazánkban nincsenek egzakt adatok az egyenlőtlenség mértékéről. A szakmai és a közbeszéd valójában a munkajövedelmekről, vagyis a jövedelmi egyenlőtlenségekről szólnak. A vagyoni egyenlőtlenségek méréséhez adatok kellenének, például a vagyonadó révén, de ilyen Magyarországon nincs. A vagyonokat senki nem tartja nyilván és nem is adóztatja. ugyanúgy szinte semmit nem lehet tudni például a tőkejövedelmekről. Márpedig Piketty a munka- és tőkejövedelmek, illetve a vagyon hármasából, a rendkívül alapos adatgyűjtést segítségével vonta le következtetéseit. A háromféle egyenlőtlenségből adódik össze, amit a francia közgazdász társadalmi egyenlőtlenségnek nevez. Ha "A tőke a 21. században" csak annyi hatással járna, hogy a magyar közgazdászok, szociológusok, társadalomtudósok igyekeznének ezekre a kérdőjelekre választ találni, és valós képet festhessenek a magyarországi társadalmi egyenlőtlenségekről, már az is jelentős eredmény lenne.

Az egyenlőtlenségek hatásairól Magyarországon nem volt társadalmi vita.

Nagy szükség lenne egy értelmes vitára arról, hogy milyen mértékű egyenlőtlenség lenne elfogadható. Milyen mértékig segíti a gazdasági fejlődést és mi az ami már haszontalan, esetleg már gátolja is az előrelépést.

Piketty munkája bőséges érvanyagot szolgáltat arra, hogy az egyenlőtlenségnek van olyan szintje, ahol már semmilyen pozitív hatása nincs a gazdasági növekedésre az egyenlőtlenségnek. Különösen izgalmas és időszerű ez a kérdés annak tükrében, hogy Piketty szerint az elkövetkező években a világgazdaság lassulni fog, ezzel együtt a GDP növekedés is, vagyis lassul a társadalomban a jövedelem termelődés, akkor a tőke szerepe fölértékelődik. Magyarán a munkajövedelemhez képest felértékelődik a tőkejövedelem. Piketty arra figyelmeztet, ez kiélezi a feszültséget a különböző társadalmi csoportok között, akik munkajövedelemből, illetve tőkejövedelemből élnek. Ez a fajta ellentmondás nem ismeretlen a kapitalizmus történetében, már Marx is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Piketty a politika beavatkozását sürgeti, mégpedig Felcsuti Péter megfogalmazásában egy szociáldemokrata alapállásból közelíti a kérdést. A francia közgazdász egyebek mellett magasabb adókat, szociális államot tartana kívánatosnak, természetesen mindezt a jelenkorhoz igazítva.

A Népszava kérdésére a bankszakember hangsúlyozta, pontos adatok híján is érzékelhető, hogy Magyarországon a társadalom szétszakad, amit a kormány politikája erősít is. Az a tragikus a hazai helyzetben, hogy amúgy is van egyfajta nyomás a kapitalizmus lényegéből fakadóan a társadalmi egyenlőtlenség növekedésére és ezt gerjeszti tovább a magyar kormány a gazdaság- és szociálpolitikájával. Miközben csökkentette a jövedelemadókat, növelte a fogyasztási adót, ami egyértelműen az alacsonyabb jövedelműeket sújtja. Piketty bebizonyította, hogy az olyan adórendszerekben, amelyekben a fogyasztási adók súlya nagyobb, relatíve több adót fizetnek az alacsonyabb jövedelműek, mint a tehetősebbek. Ez Magyarországra különösen igaz.

Felcsuti és a bal-liberális közgazdászok szerint tűrhetetlen az egykulcsos adó fenntartása, főleg annak további csökkentése. Nem csak igazságtalan, de a gazdasági növekedést sem serkenti. Vissza kell állítani a progresszív adózást - erősítette meg a bankszakember.

Piketty erős érvanyagot ad az európai baloldal, illetve szociáldemokrácia számára - s ebbe a körbe Felcsuti reményei szerint a magyar baloldal is bele tartozik -, hogy milyen irányba kell(ene) haladni az európai kapitalizmusnak, a szociális államnak.

Thomas Piketty, a sikerszerző
Thomas Piketty 44 éves francia közgazdász a "A tőke a 21. században" című művéből világszerte mára megközelítően kétmillió példány fogyott. A New York Times bestseller listáján 2014. májusában első helyezést ért el. Az angol Prospect magazin olvasói pedig 2015 legbefolyásosabb gondolkodói közé választották a francia közgazdászt.
Érdekesség, hogy Thomas Piketty nem fogadta el a francia állam egyik legmagasabb rangú kitüntetését a Legion d'honneur, mert nem értett egyet a szocialista elnök szerinte nem elég szocialista politikájával.

Miért Piketty? Többet megtudhat a szerzőről a következő oldalon.