Apját fegyelmezi Marine Le Pen

Publikálás dátuma
2015.04.14. 07:32
Archív, 2012-es felvétel. Itt még, úgy tűnik, szent volt a béke apja és lánya között FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PASCAL LE SEGR
Napok óta címoldalon foglalkozik a francia sajtó a jobboldali radikális Nemzeti Front súlyos válságával. Állítólag kibékíthetetlennl vált az ellentét atyja, Jean-Marie Le Pen volt pártelnök és a tömörülés élén jelenleg álló leánya, Marine Le Pen között. Várhatóan a hét második felében összeül a „nemzetiek” fegyelmi bizottsága, hogy kemény szankcióval sújtsa Jean-Marie Le Pent. A helyzet egyszerre komikus és véresen komoly.

Derült égből villámcsapásként sújtott le, hogy az agg, 86 éves Jean-Marie Le Pen, aki mindmáig a Nemzeti Front díszelnöke, fölelevenítette korábban több ízben hangoztatott szélsőséges tézisét. Elmondta, hogy a holokauszt meglátása szerint a második világháborúnak csupán „jelentéktelen közjátéka volt”. Pétain marsallt pedig, aki a náci megszállás idején együttműködött a nácikkal, újfent „nemzeti hősnek” minősítette.

Holokauszttagadása miatt több ízben is meggyűlt már a baja az igazságszolgáltatással: legalább öt jogerős bírósági ítéletet hoztak ellene, többhónapos elzárással és pénzbüntetéssel sújtva őt. A pénzt behajtották, a börtönt fölfüggesztették, Most azért frissítette föl a nézetét, mert a leánya, aki négy éve vette át tőle a párt vezetését „új politikát” hirdetett meg, azt a benyomást próbálja kelteni, hogy „demokratizálja” a Nemzeti Frontot, s mérsékeltebbé teszi irányvonalát.

Úgyszólván „ördögűzésbe” fogott, igyekszik megszabadulni az átkos örökségtől. A közhangulat kétségbe vonja ezt, de az idős Le Pen árulásnak minősíti leánya szándékát, és ezt a fölfogását széltében-hosszában híreszteli. Vagyis nyíltan hadat üzent magzatának. Marine Le Pen azonban fölvette a kesztyűt. Decemberben regionális voksolást rendeznek Franciaországban, új tagokat választhatnak a helyi közgyűlésekbe, s új vezetőket nevezhetnek ki élükre.

Bár a hagyományok szerint az atyát kellett volna jelölni a Provence-Alpok-Azúrpart (PACA) regionális testületébe, de a politikai nézeteltérések miatt a posztra mást szemelt ki Marine Le Pen, aki apját alkalmatlannak tartja a posztra. A hadüzenet ezután nyílt háborúba torkollott, az 1928-ban született Jean-Marie Le Pen vehemens ellentámadásba kezdett. Először a még a Nemzeti Frontnál is szélsőségesebben jobboldali Rivarol című hetilapnak adott kétoldalas, terjedelmes interjút, majd a jobbára gazdasági természetű BFM tévében és a Monte Carlo-i tévécsatornában adott hangot elégedetlenségének.

Az említett médiumokban személyeskedő stílusban szidalmazta lányát, de főként hajdani, neonácinak tartott nézeteit terjesztette. A Rivarol a francia szélsőjobbnak mondhatni klasszikus, rendíthetetlen szócsöve. A nevét az olasz származású rojalista ügyvédtől, Antoine de Rivaroltól (1753-1801) kölcsönzi, aki 1789-ben bősz indulattal fordult szembe a forradalommal, majd tiltakozása jeléül hamarosan el is hagyta Franciaországot, lett külhonban az ellenforradalomnak önként fölkent bősz ellenfelévé.

A hetilap a névadó szélsőséges értékrendjét követi, így készséggel közölte vezető helyen Jean-Marie Le Pen interjúját. Készséges volt azért is, mert a szerkesztőség kezdettől fogva az élére állt annak ez ellentámadásnak, amely kipécézte Marine Le Pen „ördögűzését”, az eredeti neonáci tanok „elárulását” tartotta ősbűnnek. Az „öreg” a nyilatkozatában abból indult ki, hogy mindenkit „csak az övéi árulják el. Magam nem csereberélek véleményt, nem alacsonyodom le. Ragaszkodom a PACA-mandátumhoz, hogy a testületből kihajítsam a szocialo-kommunistákat.

Alig egy éve, több mint 33 százalék szavazatot szereztem, s a törvény is alapján is alkalmas vagyok arra, hogy vezessem a Nemzeti Front listáját, sőt a közgyűlési csoportját is, amelynek 1992 óta állok az élén”. A terjedelmes interjúban főként azon mesterkedik, hogy hiteltelenítse leánya stratégiáját. „Pétain marsallt – mondta – soha nem tekintettem árulónak, Ma minden szinten a bevándoroltak és a fattyaik kormányoznak bennünket.

Milyen hiteles szálak kötik Manuel Valls miniszterelnököt Franciaországhoz? Ez a spanyol bevándorló, miben változott?” – tette fel a költői kérdést. Nemzetközi témák kapcsán azt fejtette ki a családfő Le Pen, hogy „Oroszországgal kell jóban lennünk, így menthetjük meg Európa északját és a fehér embert”.

A minőségi francia sajtó, benne a napilapok is kedvelik az elemzéseket. Kivált a két vezető fórum, a Le Monde és a Le Figaro. A Le Monde szerint a Rivarol-interjú „valóságos antológia, amely tömöríti az ideológiai megszállottságot, az erőszakot, a politikának azt szemléletét, hogy az nem egyéb ökölvívó ringnél, ütéseket kapnak és osztogatnak”. Az idős Le Pen föloldja vétkeitől Pétain marsallt, hogy védelmezhesse a gyarmatosítást, a „tévedhetetlen Franciaországot, amelyet a bírálat beszennyezni igyekszik”.

Az elemzés fölveti a kérdést, ha a fegyelmi eljárás netán kizárná az apát, az a párt hasadását jelentené-e? A Front megengedhet-e magának ilyen öngyilkos döntést, amikor egyes választási fordulókban sikereket ér el, hála látszólagos egységének? – folytatja a lap. Jean-Marie Le Pen hajlandó inkább elsüllyeszteni a hajót, mintsem föladja nézeteit. A leánya viszont kész inkább jelképes, energikusnak látszó intézkedéseket hozni, például megfosztani atyját a tengerparti jelöléstől. A Le Monde szerint azonban az eltávolítás már nem elég, elérkezett az idő arra, hogy ideológiai tekintetben is tiszta vizet öntsenek a pohárba. A párt széthullása reális lehetőség – zárja írását a Le Monde. A jobboldali konzervatív Le Figaro

„A lélektani dráma mögött”című vezércikkében szintén a pártszakadás eshetőségeit vette górcső alá. Mint megállapítja, senki nem képzeli el, hogy a „történelmi főnök” megváltoztatja véleményét, és amennyiben továbbra is ilyen makacsul viselkedik, a leány „megfújja a sípot” azzal a szándékkal, hogy ideje mindennek véget vetni. A Le Figaro ugyanakkor úgy véli, egyelőre kissé elhamarkodott erről ábrándozni, Tény, hogy Marine Le Pe különbözik az atyjától. Belőle kihunyt már a nosztalgia Vichy, a nácikkal való együttműködés, illetve Pétain marsall iránt, és ez az antiszemitizmusra is érvényes A Figaro ugyanakkor úgy látja, Marine Le Pen sem kevésbé veszélyes apjánál.

A kérdéskört mégis a Le Monde közelíti meg súlyosabban. Nem kommentárban, hanem egy interjúban, amelyben a lap két munkatársa, Manon Rescan és Oliver Faye faggatta Nicolas Lebourg történészt, a Nemzeti Front jó ismerőjét. A tudós szerint az esetleges szakadás jelentősége nyilván óriási lenne, de megállapítja, ha bárki mélyebb elemzésnek veti alá magát a pártot, arra a következtetésre jut, hogy a mai elnökasszony állításaival ellentétben, a Nemzeti Front gyökerei nem tépődtek ki a szélsőjobboldalról.

A párt politikájának a tematikája alapítása óta jottányit sem változott, és ez nem véletlen. Ha tudomásul vehető is, hogy Marine Le Pen fölfogása szerint a tömörülés már nem antiszemita, mégis megállapítható, hogy továbbra is gyűlölködik minden olyannal szemben, ami nem francia, ami nem iszlámellenes. Marine Le Pen is azt hirdeti, hogy a tömeges bevándorlás veszélybe sodorja a nemzeti azonosságtudatot, mind nyilvánvalóbb „iszlámosodást” hoz magával.

Lebourg szerint, ha Marine látszatra szabadulni igyekszik is az atya túlzásaitól, a tüzetes elemzés csakis azt mutathatja ki, hogy másolja a családfő szólamait. Illetve néhanapján finomít a szavajárásán, de egyébként ugyanazt képviseli. A kutató alaposan vette szemügyre az elnök asszony nyilvános televíziós szerepléseit, és a párt gyűlésein elhangzott szónoklatait. A kettő nyelvezete jelentősen tér el egymástól.

Hivatalosan még nem tűzték ki a fegyelmi bizottság ülésének az időpontját, fölmérések azonban születtek már arra vonatkozóan, hogy a „közvélemény” miként fogadná, ha a Nemzeti Frontot netalán „megszabadítanák” az idős Le Pentől. Az Ouest-France című lap vasárnap közzétett kimutatása szerint a lakosság 91 százaléka értene egyet ezzel, de a párttal rokonszenvezőknek is 67 százaléka helyeselné.

Tegnapi hír szerint Jean-Marie Le Pen visszalép a PACA helyi testületének a jelöltségétől, átengedi azt huszonkét esztendős szép szőke leányunokájának, Marion-Maréchal Le Pennek. A Nemzeti Fronton belül is őt tekintik a nagyapa szellemi örökösének, benne látják a kemény szélsőjobboldali politika folytatóját.

Szerző

Nem a terrorizmusra

A konfliktusövezetekben dolgozó médiamunkatársak veszélyeztetettsége minden elképzelhető mértéket meghalad az utóbbi időben, fenyegetettségük foka folyamatosan növekszik – áll abban a nyilatkozatban, amelyet hétfőn fogadott el a Szöulban ülésező Nemzetközi Újságírók Konferenciája (World Journalists Conference - WJC). A tanácskozáson hatvan ország több mint száz újságírója vesz részt. Az öt napos, hétfőn kezdődött nemzetközi esemény szervezője a Dél-koreai Újságírók Szövetsége.

A tanácskozás résztvevői nyilatkozatban ítélték el az újságírók elleni terrortámadásokat és mindenféle más erőszakos cselekményeket. Csupán 2014-ben 118 újságíró vesztette életét a háborús övezetekben, ami amellett, hogy szomorú rekord, elfogadhatatlan, mert a szólás- és véleményszabadság, valamint a sajtószabadság olyan helyettesíthetetlen értékek, amelyekért komoly áldozatokat - beleértve a véráldozatot is – hozott az emberiség, áll a közleményben.

Park Chong-Ryul, a Dél-koreai Újságírók Szövetségének elnöke a konferenciát megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy egyre gyakoribbak a szólásszabadságot célzó támadások és külön kitért a Charlie Hebdo párizsi szerkesztősége elleni terrortámadásra is.

A szöuli konferencián képviselteti magát a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) is, amelynek nevében Jim Boumelha elnök emelt szót az újságírók elleni merényletek számának ijesztő mértékű növekedése miatt. Boumelha szerint a történelemben még soha nem volt ilyen erős a média munkatársainak veszélyeztetettsége. Az idei év még tragikusabbnak ígérkezik, mint a tavalyi, noha már 2014 is szomorú rekordot hozott, mondta az elnök, hiszen 2015 első két hónapjában máris elértük a tavalyi vesztességek egyharmadát és sokasodtak a zaklatások, fenyegetések és kisebb erőszakos cselekmények is.

Szerző
Frissítve: 2015.04.13. 22:04

Nem tréfadolog! Veszélyben a nemzeti parkjaink!

Publikálás dátuma
2015.04.14. 07:22
A kép csak illusztráció. FOTÓ: Thinkstock
Ma eldől, képesek-e hatni a természetvédők a kormánypárti többségre. A tét, hogy a tiltakozások ellenére az Országgyűlés ma elfogadja-e a földvagyonról szóló törvényjavaslatot, mely Fazekas Sándor, földművelésügyi miniszter nevéhez fűződik. A módosítás a nemzeti parkok igazgatóságaitól elvenné a vagyonkezelői jogokat és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) hatáskörébe utalná.

Ráadásul a korábban magánkézbe adott természetvédelmi területek kisajátításával az államhoz visszakerülő földek is az NFA kezelésébe kerülnének, így a nemzeti parkok szigorúbb szabályozásához képest enyhébb előírások szerint hirdethetik majd meg ezeket a területeket az új bérlőknek.

A jogszabály, "az állami földvagyon kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat ellen majd' 170 környezet és természetvédő civil szervezet és ellenzéki pártok is tiltakoztak. Rajtuk kívül az Alapvető Jogok Biztosának helyettese, a fideszes többségű Országos Környezetvédelmi Tanácsa is elutasította a törvénytervezetet. Évek óta arra sem volt példa, hogy az Országgyűlés fenntartható fejlődési bizottsága, a mezőgazdasági bizottság és a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács szakmai egyeztető bizottsága is ellenezzen egy kormányzati elképzelést.

A zöld szervezetek, az ellenzéki pártok és a szakbizottságok hangsúlyozták, az NFA-nak nincsenek természetvédelmi tapasztalatai, s törvényjavaslat elfogadása veszélybe sodorhatja a hazai természeti értékeket.

A Párbeszéd Magyarországért a zöld szervezetekkel összhangban tiltakozik a törvényjavaslat elfogadása ellen, és felszólította a kormányt és Fazekas Sándort, vonja vissza a törvényjavaslatot. Azt is követelték, hogy minden országgyűlési képviselő, szavazzon nemmel a tervezetre. Ha a kormánypártok kedd reggel mégis elfogadják a javaslatot, alkotmánybírósági felülvizsgálatot fogunk kezdeményezni - írta Szabó Rebeka blogjában. A PM társelnöke szerint a törvényjavaslatnak az a célja, hogy a nemzeti parkok földjeit is "elherdálhassák" és kioszthassák a kormányközeli érdekcsoportoknak. Az ellenzéki politikus hangsúlyozta, hogy az elképzelés mögött semmiféle szakmai indok nem áll, ráadásul sérti az alaptörvényt is.

Szerző